Tóth Tibor Albert 

A magyar szabadságvágy

Lusta a magyar szabadságvágy,

Csak nehezen kéri jussát!

Megszokta már e tunya nemzet

Az idegenek sorsát!

Mintha nem is Árpád népe lennénk

Hanem valami jobbágynemzet,

Kit szabadságtól távol,

Szolga lélek nemzett.

Vagy ki elfeledte ős-nemes voltát,

S hogy izzasztották a kárpátok kelyhében!

S ma már mint csak árnyéka ősének,

Lépdele a szabadság terhében.

S néhány napig újra vallja magát,

Régi büszke nemes vágyakon,

De aztán alább hagyván, szelíden

Pien a régi vánkoson.

2006 Dec 28

New York