A remény nem halhat meg

A magyar nemzet egyesítésén munkálkodó, alulról szívós munkával építkező mozgalmak és szervezetek megerősödése sokaknak nem érdeke itthon sem, de a nagyvilágban még kevésbé. Érdemes megtekintenünk az amerikai Központi Hírszerzőügynökség, vagyis a CIA által tavaly kiadott The World Factbook nevű kiadványt, amely a világ veszélyes konfliktusövezeteit tartja számon. Azok a területek, amelyek az amerikai hírszerzők és a politikai hatalom döntésének következtében bekerültek ebbe a kiadványba, joggal számíthatnak a jövőben a világ irányítását kezükben tartó amerikaiak és szövetsége­seik kiemelt figyelmére.

A tények azonban azt mutatják, hogy a CIA közel sem a valódi problémákat kereste, amikor a The World Factbook-ot összeállította. Sokkal, inkább az USA nagyhatalmi, világpolitikai céljainak leginkább megfelelő helyzeteket emelte ki, s ha valami nem fért bele a washingtoni döntéshozók elképzeléseibe, akkor arról a problémáról egyszerűen nem vettek tudomást.

Miközben a Kárpátmedencében nekünk magyaroknak nemhogy a határmódosítás, de még az autonómia is tabu, a világ többi részén szinte kereskednek a területekkel, s ha valami miatt jónak látják a nagyurak, akkor bármelyik pillanatban, zokszó nélkül tologatják ma is az országhatárokat. Ennek megfelelően nyilvánította a CIA veszélyes területté a Portugália és Spanyolország határán fekvő Olivenca nevű kisvárost, ezzel újra megcsillantva a mármár kimúló portugál reményt. A tízezres települést és környékét — összesen alig hétszáz négyzetkilométernyi területet — ugyanis kétszáz évvel ezelőtt szakították el Portugáliától. Olivenca (spanyolul Olivenza) azóta Spanyolország fennhatósága alá tartozik, s a kétszáz éves megszállás következtében a tízezer lakos mára szinte kizárólag spanyol nemzetiségűnek vallja magát. A portugál kormányok már régóta feladták a küzdelmet Olivencáért, s mindössze egy kicsiny civil mozgalom, az Olivenca Barátai nevű szervezet küzdött az egykori portugál területért. Indokaik, számottevő portugál lakos híján, az óváros portugál építészeti stílusára és a történelmi jogra korlátozódtak, s ez reményt adhat nekünk is, hiszen ezen indokok alapján joggal követelhetjük vissza az egész Kárpátmedencét, hiszen ott minden talpalatnyi föld magyar csontokat és magyar emlékeket rejt.

Az Olivenca Barátainak küzdelmét most, világpolitikai érdekek következtében, siker koronázta. A világ felfigyelt a kisvárosra, Spanyolország pedig kellemetlen helyzetbe került. Eddig ugyanis Madrid szerette volna megkaparintani a brit fennhatóság alá tartozó Gibraltárt, mostantól viszont a spanyolok nyilván kétszer is meggondolják a határmódosítás lehetőségét. Nem kizárt ugyanis, hogy többet veszíthetnek, mint amennyit nyerhetnének.

Feltűnő hogy a CIA jelentés hosszú szólamokban elmarasztalja Olivencát, ezt az ezredrangú kisvárost, Izrael esetében viszont igen szűkszavúan szól a területi harcokról és vitákról, pedig amennyiben összehasonlítjuk a Gázaövezetet a békés és álmos Olivencával, akkor nem kérdés, hogy melyik a veszélyesebb terület.

A The World Factbook számos egyéb határmódosításról is beszámol. Többek között megtudhatjuk, hogy a tengeri határszakaszaik módosításáról tárgyal NagyBritannia, Írország, Izland és Dánia, de Litvánia és Oroszország is a határokról egyezkedik. A CIA-tól tudhatjuk meg azt is, hogy egy kis határmódosítás történt Szlovákia és Lengyelország között  vagyis ismét országot cserélt egy terület az egykori OsztrákMagyar Monarchiá-ból. A magyar közvélemény elől azonban hihetetlenül jól titkolják ezt a határmódosítást — érthető okokból. Ez ugyanis már most precedenst jelent, hiszen ha északon lehetett a Trianonban kijelölt határt módosítani, akkor miért ne lehetne délebbre, vagy éppen keletebbre is?! .

A CIA-nak azonban nem érdeke a magyar kérdés rendezése. Miközben a Portugáliától kétszáz évvel ezelőtt elvett hétszáz négyzetkilométernyi terület visszaszolgáltatását az amerikai hírszerzés fontos kérdésnek tartja, a Magyarországtól elszakított több mint kétszázezer négyzetkilométernyi terület ügyét említésre méltónak sem találta. A CIA ezer portugál kiáltásait meghallotta, de vaknak bizonyult, amikor hárommillió magyart kellett volna észrevennie.

A The World Factbook­ban a magyarokkal kapcsolatban az amerikaiak csupán azt tartották említésre méltónak, hogy a magyarok kettős állampolgárságának a felvetése ellen a szomszédos államok tiltakozásuknak adtak hangot.

Amíg a CIA egy kedvező nemzetközi fordulat következtében végre velünk, magyarokkal is hajlandó lesz megfelelően foglalkozni, fogadjuk meg az Olivenca Barátai nevű kicsiny, ám harcias csoport vezetőjének, Mário Rodriguesnek a szavait; „Miután a kormány szégyell kiállni Olivenca portugál fennhatósága mellett, nekünk kell ezt megtennünk”.

A portugál revizionisták maroknyi csoportja ennek megfelelően évek óta tüntetésekkel, tiltakozásokkal, útlezárásokkal, röplaposztogatással igyekszik felhívni a nemzetközi közvélemény figyelmét a spanyol megszállás alatt lévő hétszáz négyzetkilométernyi portugál területre.

A példa tehát ismét előttünk hever. Ahogy a kétszáz éve elveszettnek hitt Olivenca hívei nem adták fel a reményt, úgy nekünk sem szabad soha!

Forrás: Magyar Jelen  2007. április 7.