Back to Home

 

Dr. Balogh Sándor

 

KÁRPÁT-HAZA

 

HÁTTÉR:

 

Püspökök: A Kárpát-Haza Templom csak újpogány emlékhely

2010. június 03. 07:26
HunHír.Hu-információ

Alulírottak, egyházaink területileg illetékes püspökei hetekkel ezelőtt szóbeli meghívást kaptunk a Verőcén épült Kárpát-Haza Temploma szentelésére. Hivatalos meghívót a mai napig nem kaptunk, jóllehet több fórumon feltüntették a nevünket az ünnepségen szolgálók között.

A magyar összetartozás ügyét – különösen a trianoni trauma tudatában – rendkívül fontosnak tartjuk, és a magunk részéről folyamatosan meg is teszünk mindent a közösség megéléséért és a sebek gyógyításáért. Azt a tényt örömmel üdvözöljük, hogy Verőcén létrejött egy emlékhely, és elismeréssel adózunk sokak áldozatvállalása előtt. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el súlyos fenntartásainkat az épület szimbolikájával illetve a benne tervezett programokkal kapcsolatban. Keresztény templom szakrális középpontjába nem kerülhetnek Jézus Krisztus helyébe vagy mellé pogány mitológiai alakok.

Bár nemzetünk múltjának részét képezi ez a gondolatvilág, mindez még a kereszténység előtti hitvilághoz tartozik, s nem egyeztethető össze a Krisztus-hitünkkel. Már korábban is többször felemeltük szavunkat a sajnálatos módon elburjánzó újpogány jelenségekkel szemben, amelyek gyakran híveinket is összezavarják. A verőcei „Kárpát-Haza Templomát” így a magunk részéről csak emlékhelynek tudjuk tekinteni, semmiképp sem keresztény templomnak. Ezért legnagyobb sajnálatunkra az avatáson nem tudunk részt venni.

Dr. Beer Miklós                      Szabó István                           Dr. Fabiny Tamás
római katolikus megyéspüspök        református püspök                  evangélikus püspök


 

* * *

VÁLASZNYILATKOZAT
A KÁRPÁT-HAZA TEMPLOMÁNAK FELSZENTELÉSÉVEL
KAPCSOLATBAN

 http://www.karpat-haza.hu/node/86

Mi alulírottak, a Kárpát-Haza Templomának megálmodói és tervezői, megdöbbenéssel és szomorúsággal értesültünk arról, hogy június 4-én a területileg illetékes katolikus, református és evangélikus püspök urak nem tudnak részt venni a templom felszentelésén.


Egyben szeretnénk ismételten kifejezni ezúton is azt az eredeti szándékunkat, hogy ezt a megépült házat a kezdetektől fogva igazi Isten-hajléknak képzeltük. Olyan megszentelt helynek, melyet az összes történelmi keresztény egyház egyformán magáénak érez.


Ez a templom, ahogy a neve is mutatja, a Kárpát-medencében élők összetartozását hivatott segíteni. A benne alkalmazott szimbólumrendszer is természetesen ezt, a kereszténységünkben gyökerező egységünket ábrázolja. Készen állunk arra, hogy az esetleges félreértéseket mihamarabb tisztázzuk.


Reméljük, hogy a közvetlen párbeszéd a püspök urakkal mihamarabb megkezdődhet, amire mi készen állunk. Hisszük, hogy a közös nevezőre jutás eredményeként, a sok balszerencse és viszály közt, épp ez a kis templom lehet a keresztény magyar összefogás egyik legújabb örömteli bizonyítéka.


Budapest, 2010. június 4.


Bethlen Farkas Verőce polgármestere

Szabó András okleveles gépészmérnök

Dr. Szűcs Endre okleveles építészmérnök

Tóth Péter okleveles építészmérnök

Dr. Balogh Sándor

Emeritusz Professzor

MTA külső köztestületi tag

7 Greenbush Avenue

East Greenbush, NY 12061

518, 477-5476

Blueskies346@aol.com

                                                                                      2010-06-15

Bethlen Farkas polgármester úrnak

Verőce

 

Kedves Polgármester úr!

Volt alkalmam megtekinteni a június 4-i ünnepségről készült Duna TV programot az Interneten. Gratulálok a kiváló, lélekemelő gyönyörű programhoz.

Én is önökéhez hasonló megdöbbenéssel olvastam a három püspök úr elutasító nyilatkozatát. Ezért írtam a csatolt elképzelt beszédet, amit én elmondtam volna a templomavatáson. Bár én nem tapasztaltam semmi pogány elemet a programban, kifejtem a pogány szóval kapcsolatos hivatalos Vatikáni álláspontot.

Válasz nyilatkozatukat ezzel fejezik be: „Reméljük, hogy a közvetlen párbeszéd a püspök urakkal mihamarabb megkezdődhet, amire mi készen állunk. Hisszük, hogy a közös nevezőre jutás eredményeként, a sok balszerencse és viszály közt, épp ez a kis templom lehet a keresztény magyar összefogás egyik legújabb örömteli bizonyítéka.”

Erre csak azt lehet mondani, hogy ÁMEN!

Reméljük, hogy a püspök urak mielőbb elfogadják a meghívást, és a csatolt elképzelt beszéd szellemében, a vatikáni utasítás szerint, sikerül közös nevezőre jutniuk. Őseink vallását pogánynak nevezése egy szerencsétlen ellentétet teremtett, amely miatt máris sok hívő elhagyta a keresztény egyházakat, másokat a megbotránkoztatás küszöbére vezetett. Az önök által is kért párbeszéd vállalásával a püspök urak csökkenthetik az ellentétet és egyben eleget tehetnek a Vatikán idézett, párbeszédre buzdító utasításának is.

Amennyiben óhajtják, mindezt használhatják honlapjukon, vagy bárhol megjelentethetik.

Amennyiben a jövőben tudok segíteni, szívesen állok rendelkezésükre.

Honfitársi üdvözlettel,

 

Dr. Balogh Sándor

 

Csatolva: Előadás

1 db. levél

 

 

 


 

 

Dr. Balogh Sándor

Emeritusz Professzor,

MTA külső köztestületi tag

7 Greenbush Avenue

East Greenbush, NY 12061

518, 477-5476

Blueskies346@aol.com

 

Kedves Barátaim!

Először is rövid bemutatkozásra van szükség.

          Veszprémi kispap voltam, akit harmadéves koromban, 1952-ben négy kispap társammal és egy teológia tanárral izgatás vádjával letartóztattak. Három évig voltam börtönben. Letartóztatásunk és börtönéveink történetét megírta Ágotha Tivadar, egyik kispaptársam (megtalálható az interneten: http://www.ppek.hu/k125.htm). Letartóztatásunk volt az ürügy a szeminárium bezárására és az épület elkobzására. Szabadulásom után Badalik püspök úr politikai múltam miatt nem tudott másik szemináriumban elhelyezni, így az ő tudtával illetve tanácsára 1956-ban megnősültem, és az ’56-os Forradalom után Amerikába kerültem. Itt ledoktoráltam, és egyetemen politológiát és szociológiát tanítottam.  Azonban az egyházi ügyek, különösen az otthoni, valamint őseink vallásossága továbbra is érdekelt. Azonkívül, angol nyelvterületen élve, hozzá tudtam jutni olyan írásokhoz is, ami itthon, magyar nyelven, nem volt elérhető, és amit felhasználtam az alábbi írásomban.

2010 tavaszán a Verőcén épült Kárpát-Haza Templomának megálmodói és tervezői meghívták három hagyományos vallás területileg illetékes püspökeit a június 4-én, a Nemzeti Összetartozás új ünnepén tartandó templomavatásra. A püspökök, közös nyilatkozattal, „elburjánzó újpogány jelenségekre” hivatkozva, visszautasították a meghívást. Ha én lettem volna egy meghívott, én elfogadtam volna a meghívást, és kihasználva az alkalmat az Egyház álláspontjának kifejtésére a nemzettudattal és őseink hagyományos vallásával kapcsolatban, az avatáson az alábbiakat mondtam volna el, és templomszentelés helyett egy áldással fejeztem volna be.

A csatolt fikcionális beszédet még a Duna TV közvetítés megtekintése előtt készítettem, azonban a video megtekintése után fűztem hozzá néhány megjegyzést.

Honfitársi keresztény üdvözlettel,

Dr. Balogh Sándor

 

 

 


 

Fikcionális beszéd - ha engem meghivtak volna

 

 

 

„Kedves Magyar Testvéreim!

A magyar Katolikus Egyház, sőt, a magyar keresztény közösség nevében nagyon hálás vagyok a meghívásért, mert ez gondviselésszerűen, minden napi és pártpolitikát túlszárnyaló lehetőséget nyújt egy fontos, nemzetünket megosztó szakadék át hidalásához pont a Nemzeti Összetartozás napján. Az első lépést megtettétek a meghívással, a válaszlépést most szeretném megtenni, az Egyház álláspontjának kifejtésével. Így remélem, sikerül mindkét hídfő alapjait lerakni, amire a hidat felépíthetjük az egyház és nemzeti érzelmű, valamint őseink vallását tisztelő polgárok és közösségek közt.

A program nagyon is keresztény szellemű, a torony tetején látható kettős kereszttől a Szent Koronánk másolatának, disz őrséggel való jelenlétéig, Boldogasszony Anyánk, volt nemzeti himnuszunk énekléséig és a Psalmus Hungaricus elszavalásáig. Mégis kezdjük a gyakori „pogány,” sőt, „elburjánzó újpogány jelenségek” szóhasználattal őseink vallásával kapcsolatban.

Több kontinensen élnek még primitív népek, akiknek egy-isten hitű hagyományai vannak és különbséget tesznek az erkölcsi jó és rossz között, hisznek a túlvilágban ahova őseik szellemei mennek halál után, és hisznek a tetteik alapján túlvilági jutalom illetve büntetésben. Ezt felismerve, 1993-ban az Egyházakkal való Párbeszéd Pápai Tanácsa egy, „Lelkipásztori figyelem a hagyományos vallások irányában”[i][1] című levelet küldött Ázsia, Afrika, Amerika, és Óceánia Püspökkarainak, Sajnálatos módon Európa püspökei kimaradtak, pedig mivel ez az egyetemes Egyházra vonatkozik, nekünk is meg kellett volna kapni. Így sokáig elkerülte figyelmünket, pedig mivel ez csak megerősíti illetve alkalmazza a Vatikáni Zsinat (Lumen Gentium #16) tanítását, nyilvánvaló, hogy ez ránk is vonatkozik.

Ez a levél hivatalos utasítás, amely megtiltja a pogány szó használatát a hagyományos vallásokkal kapcsolatban, mert az nem felel meg a valóságnak, és „sértő rájuk nézve.” Bár sajnálatos módon őseink vallásáról nem sok írott adat maradt fenn, a különböző hagyományokból nyilvánvaló, hogy őseink sem voltak pogányok, hanem a hagyományos vallás név rájuk is érvényes. A hagyományos vallások általában kereszténység előtti, Krisztusváró vallások, amelyek valamilyen formában hisznek Istenben, de még nem jutott el hozzájuk Jézus és a megváltás híre.

Ez nem jelenti, hogy csak az időben Jézus halála előtti vallások lehetnek hagyományos vallások. Vannak a 21. században is embercsoportok, akikhez sajnos, nem jutott el a megváltás híre, vagy, bár hisznek az egy Istenben,  különböző okok miatt nem fogadták el Jézust mint megváltót. Tudatosan megmaradni ebben a befejezetlen állapotban, vagy visszatérni a Krisztusvárás állapotába nem csak anakronizmus hanem bűnös mulasztás lenne a Teremtő terveivel szemben. Annak pedig semmi akadálya, hogy akik elfogadták Jézust, méltó tisztelettel adózzanak őseink emlékének, ne feledjék el ősi hagyományainkat, és ami nem ellenkezik a kereszténységgel, azokat a Vatikáni Utasítás szellemében felújítsuk és megtartsuk.

Ezért úgy érzem magam köztetek, a Kárpát-Haza Templom előtt, ahol bizonyára vannak őseink hitéhez hű honfitársak, mint Szent Pál érezte magát a pogány Athénben. Azok valóban politeista pogányok voltak, mert ők még több istenben hittek.  Mikor Pált felkérték, hogy szóljon hozzájuk, Pál nem ostorozta hitetlenségüket vagy több-isten hitüket, hanem valamit keresett, ami áthidalta a pogányság és a születendő kereszténység közti szakadékot. Látva a sok istenszobrot, köztük egy oltárt, amely az „ismeretlen istennek” volt szentelve, az Apostolok cselekedetei, 17 fejezet szerint

22Pál az Areopágusz közepére állt és elkezdett beszélni: "Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból igen vallásosak vagytok. 23Amint szétnéztem és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az ismeretlen istennek. Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek. 24A világot s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura. 25Nem kívánja emberi kéz gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz ő ad mindennek életet, levegőt és mindent. 26Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. 27S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. 28Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: "Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk." 29Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz vagy a művészet, az emberi elme valamilyen alkotásához hasonló. 30Az Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság kora felett, de most tudomására hozza az embereknek, hogy mindenütt meg kell térnie mindenkinek.”

Én is, Szent Pál módjára, azt a Jézust jöttem hirdetni, akit őseink nem ismertek. A Kárpát-Haza Templom legyen minden őseinket tisztelő magyar gyülekező helye, ahol őseinknek is állítunk emléket, akik nem ismerték, de vártak Valakit, Akinek Édesanyját, a Boldogságos Szűz Máriát, Szent Gellért fedezte fel a Babba Máriában, azaz a mi Boldogasszonyunkban. Erről az őseink előtt ismeretlen Isten Fiáról, illetve a Boldogasszonyunk Fiáról szeretném elmondani, amit Szent Pál elmondott a pogány görögöknek: „nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura. 25Nem kívánja emberi kéz gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz ő ad mindennek életet, levegőt és mindent.” Bár Jézus nem lakik emberi módon templomokban, mégis, halála előtt intézkedett, hogy az átváltoztatás csodája révén a kenyér és a bor színe alatt velünk maradjon a világ végezetéig, és ilyen formában ott lakozik az Egyház megszentelt templomaiban.

 Az Atyával együtt Ő teremtette a nemzeteket is, így a magyar nemzetet is. A nemzeti tudat miatt nem szabad szégyenkeznünk, amíg az a helyes nemzettudat. XI Piusz Pápa őszentsége különbséget tett a nacionalizmus két fajtája között. Miután kifejtette, hogy „a nemzeteket Isten teremtette,” megállapította, hogy „helye van a tisztességes és mérsékelt nacionalizmusnak, amely sok erény tenyésztalaja, de óvakodni kell a túlzott nacionalizmustól, amely valóságos átok”.[ii][2] A ti nacionalizmustok az első fajta; nem sovinizmus, hanem sok hősi erény forrása.

Ezért érthető, hogy a hagyományos vallású népek nem akarják nemzeti sajátságukat feladni. Például “mikor egy amerikai indián megkeresztelkedik, meg akar maradni amerikai indiánnak,” írja az Utasítás. Tehát a keresztség nem akadályozza meg a nemzeti érzés és lojalitás megtartását. Ne csodálkozzunk, ha egy megkeresztelt magyar is meg akar maradni magyarnak! Ennek hivatalos nagyon fontos útmutatás volt az egyetemes Egyház részéről.

Ezt a szellemet fejezte ki a ferences Kovács Bánk Atya mikor ezt írta: „Mindig magyarnak és katolikusnak éreztem magam. Ezért fáj, ha ezt a kettőt összeférhetetlennek, összeegyeztethetetlennek, sőt ellenségnek tartja valaki, legyen az illető tudós vagy sarlatán.[…] A kereszténység nem ellensége volt őseink hitének, hanem megszentelője.”

Sajnos, különböző okok miatt őseink vallásáról kevés írott emlék maradt fenn, amiért sokan az Egyházat okolják. Ezért kell pár szót szólni az u. n. „pogány” vallási gyakorlatok állítólagos „tűzzel-vassal” való üldözéséről, és az írott emlékek elpusztításáról. Lukács Atya idézi Nagy Szent Gergely Pápa (590-604) utasítását, ami nagyon hasonló a II. Vatikáni Zsinat szelleméhez, hogy t. i. „nem szükséges lerombolni a pogány kultikus helyeket. Szenteljétek meg azokat…, hogy akik ott eddig ott a pogány isteneknek hódoltak, ezután már a keresztények Istenét imádják.”[iii][3] (54 o) Tehát az ősvallás nyomainak elpusztítása nem a katolikus elvekből fakad. Inkább politikai küzdelem volt István és Koppány, valamint a két politikai világrend közt, amit képviseltek, és ez nagyban hozzájárulhatott a vallási ellentéthez és erőszak alkalmazásához, ahogy a modern írországi „vallásháborút” és az erőszak használatát sem a vallási nézetek különbözősége, hanem ellenkező politikai lojalitások okozzák.

Azonkívül az is elképzelhető, hogy a nyugati hittérítők, saját országaikban tapasztaltak alapján, magukkal hozták előítéleteiket, és nem ismerve a magyarok hagyományos vallását, valóban pogányként kezelték őseinket, ahogy az ő őseik valóban politeista pogányok voltak, és tudatosan pusztították a számukra érthetetlen és értelmetlen írásos emlékeket. Mégis nagyon sok adatot tudunk összeszedni más forrásokból és népi kultúránkból, amit az Egyház mindig elismert és tisztelt.

Ipolyi Arnold, Nagyváradi püspök (1823-1886) hatalmas műben gyűjtötte össze ezeket az adatokat, és bizonyította ország-világ előtt, hogy őseink egy Istenben hittek, és a maguk módján vallásosak voltak, tehát valóban nem voltak pogányok! Azonban Ipolyi nem volt az első és semmi kép az egyedüli katolikus, aki foglalkozott őseink vallásával.

A mi ős-papjaink, a hagyomány szerint, fehér lovat áldoztak a Magyarok Istenének. Ezzel kapcsolatban Főt. Dr. Zakar András, Serédi és Mindszenty Hercegprímás urak titkára és nagy szumérológus, a XIII. században élő Dominikánus rendbeli Paulus Hungarusról[iv][4] ezt írja

Egyik munkájában, a Monita-ban többek között ezt a rendkívüli jelentőségű általános szempontot adja meg az ősi magyar mágus-vallás (ma idegen hatásra helytelenül többször ’sámán- hitként’ emlegetik) elbírálásához: "Nem vétkezik az, aki állati áldozatok bemutatásával tiszteli a Napot, ha ezt isteni kinyilatkoztatás fényénél teszi: és ezt a régi magyarok papjainak javára mondom, még akkor is, ha ez a kinyilatkoztatás a régiek Legfőbb Lényétől (Ente Supremo) ered, mert az Istennel azonosítandó."[v][5]

Zakar következetesen mágusoknak nevezi a kereszténység felvétele előtti papokat, és a Melkizedek féle papsággal hozza őket kapcsolatba. A Katolikus Lexikon táltosnak hívja őseink papjait és sajnálkozva említi őseink papi rendszerének elpusztulását. A táltosok jellemzőit így sorolja fel:

táltos: az ősmagyarok természettudományokban járatos, tudós gyógyító embere, papja (…). Valószínű a táltosok voltak azok a nagy tudású emberek, akik a magyarság „kusza és véletlenszerű” szellemvilágát a magyarok Istene alá rendezték. (…) - Ez a hitvilág semmiképpen sem nevezhető „primitívnek”, hanem a valóság adott körülményekhez való alkalmazkodásának tekinthető, mely a természettel, az ismeretlennel való szoros kapcsolatból ered. Az eltűnt táltos szerepe egy ősi hitvilág pusztulásának tragikus jele, az ősi hagyomány a civilizált világban babonának minősült.[vi][6]

Zakar munkájában szinte úttörő módon fejti ki, nagyrészt Schütz Antal Dogmatika tankönyvére, valamint Szent Pálra, Szent Ágostonra és Szent Tamásra hivatkozva, hogy milyen lehetett az ó és az újszövetségen kívül élő népek „hagyományos” vallása. Ezekben a vallásokban az Ádámnak adott ős-kinyilatkoztatáson illetve a zsidóságon kívüli esetleges magán-kinyilatkoztatásokat, sugalmazásokat közvetítő táltosoknak fontos szerepe lehetett, tehát ezek a vallások semmi kép nem voltak pogányok.

„Az első szövetség erejében Jézus Krisztus, az isteni Közvetítő, már megtestesülése előtt kegyelmeivel megérintette a választottak lelkét, "mert Jézus mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk" (Vö.: Zsid. 7, 25) .

"Nem szabad azt gondolni, hogy a körülmetélés megadása előtt Isten szolgái, akikben meg volt a Közvetítő hite ennek a Közvetítőnek semmiféle szentsége által nem nyújthattak kisdedjeiknek segítséget, bár az Írás valami súlyos ok miatt tudatlanságban akar hagyni bennünket annak mivolta felől" - mondja Szent Ágoston (Contra Juliánum V. 11, 45. vö.: Schütz, II. 392. l.).

"Szent Tamás nem minden valószínűség nélkül azt is tanítja, hogy a bukott természet állapotában más szentség is volt, így legalább egy a nagykorúak személyes bűneinek eltörlésére. Hisz a bűnbocsánat elnyeréséhez szükséges az Isten részéről a biztosítás, hogy a bűnbocsánatot és elégtételt elfogadja; tehát nem elég a merő személyi teljesítmény" (Schütz: u.o.). Az ősi sumér költészet megrendítő bűnbánati imádságokat mutat fel és megőrizte a pap feloldozást kérő imáját is. A kinyilatkoztatásból szintén kitűnik (Gen. 14, 17-20 stb.), hogy volt papság ("a felséges Isten papja volt"), volt áldozat ("kenyeret és bort hoz elő") és áldás ("megáldotta őt"). A Zsidókhoz írt levél szerzője mindezt megismétli és még azzal is megerősíti, hogy kimondja: ez a fajta papi rend "a halhatatlan élet erejéből" vagyis Isten kegyelméből született.

Az ősi kultúrfokon a legutóbbi időkig megtalálható titkos avatási szertartások erősen valószínűsítik a bérmálás és házasság szentségének az Első szövetség idejében való meglétét is: A magyar mágusok családjában, ill. a hetedik gyermekben öröklődő mágus hivatásra-adásban még a XIII. században is felfedezhetjük bizonyos papi szolgálat - megváltás előtti állapotra szánt - szentségének nyomait.”[vii][7]

Zakar mellett sokan mások,[viii][8] főleg ferences szerzetesek is foglalkoztak őseink vallásával, tehát a téma nem újszerű, és főleg nem ismeretlen egyházi körökben. Azonban meg kell említenünk, hogy gyakran, így ezeknél a szerzőknél, még Zakarnál és Lukács Atyánál is találkozunk az akkoriban, azaz a Vatikáni Utasítás előtt használatos „pogány” kifejezéssel, de 1994 után helytelen katolikus szerzőknek ezt használni a hagyományos vallásokkal kapcsolatban.

Már említettük az erdélyi ferences, Lukács Atya (Daczó Árpád OFM) Csíksomlyó titka című munkáját. Kovács L. P. Bánk OFM: Magyarok Nagyasszonya címmel foglalkozik a témával.[ix][9] Kovács Atya többször is hivatkozik Ipolyi „értékmentő” munkájára, mivel a 19. század volt az utolsó olyan kor, amikor még lehetett országszerte a szóhagyományra építeni. Az iparosodás szétszórta a családokat, a gyermekeket szétválasztotta a szülőktől, és a szóhagyomány lassan kihalt vagy erősen gyengült, legalább is a városokban.

A magyarok istenhitével kapcsolatban Kovács Bánk Atya idézi Bozsóky Pál OFM, egy másik ferences szerző munkáját, A Magyarok Útja a Pogányságból a Kereszténységig. [x][10] Bozsóky részletesebben foglalkozik a magyar vallás fogalmaival és gyakorlatával. Kovács Atya Bozsóky könyvének bevezetőjéből idéz:

„,A honfoglalás előtti magyarság vallási hovatartozásáról sajnálatosan szűkszavúak a görög és latin források. A neves arab utazók és geográfusok megfigyelései, feljegyzései sem elégítik ki teljesen a jogos érdeklődésünket. De egy dologban valamennyien megegyeznek: a magyarokat határozottan pogányoknak nevezik, de olyan pogányoknak, akik imádtak egy istent, a Mindenség Urát, s neki tiszteletük és hálájuk jeléül valamiféle áldozatot mutattak be.... Sőt, ’feltehetőleg’ hittek egy bizonyos túlvilági életben is. Erre utalnak temetési szertartásaik és néhány feltárt emléktárgyuk. Az is bizonyosnak látszik, hogy meg voltak győződve arról, hogy a jótettért jutalom, a gonoszságért valamiféle büntetés jár.”

,,Mint mondottúk, a pogány magyarok egy igaz Istent imádtak, a Mindenség Urát. Más kifejezéssel az Egek Urát, akinek lakhelyét távol, a Nap mögött képzelték el. Onnét uralta a Nagy Mindenséget.... A ’magyarok istene’ kifejezés szintén nagyon régi, de valószínű, hogy csak azt jelenti, hogy az az Isten, akit ők imádnak, elég erős ahhoz, hogy imáikat meghallgatva, fegyvereiket győzelemre vigye. Tehát nem különálló Isten.”

Ezek szerint ha nem is tudunk eleget, annyit tudunk, hogy őseink nem voltak pogányok.

Míg más ősnépeknek is volt hasonló, hagyományos vallási kultúrájuk, nincs tudomásom, hogy más népeknek is volt a Babba Máriához illetve Boldogasszonyhoz hasonló női alak a nemzeti mitológiájukban. Ez nekünk különösen fontos, mert erre alapult Szent István felajánlása a Boldogasszonyunknak, a Regnum Marianum hagyománya, valamint a hagyományos Csíksomlyói pünkösdi búcsú. A búcsújárás és a néphagyomány fontosságát magyar viszonylatban maga IV Jenő pápa elismerte 1444-ben irt bullájában, amelyben támogatását ígérte a Csíksomlyói Szűz Máriáról nevezett templom építéséhez, mert „ott a híveknek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és naponta nem szűnik meg oda összefolyni.”[xi][11]

Ez a Mária tisztelet, és a magyar Szent Korona szerepe történelmünkben, amelyen Krisztus mint Pantokrátor, a világ Királya van ábrázolva, nemzetünk különleges küldetésének lehetnek a jelei, amit csak közösen, összefogva tudunk megvalósítani.

Ezért legyen a mai nap egy befejezés, az egymás támadását és gyanúsítgatását hagyjuk abba, és egy kezdet, a már említett Vatikáni levél szellemében azt kell keresni, ami azonos és összeköt, nem azt, ami elválaszt bennünket. A Vatikáni levél szerint „a hagyományos vallás tagjaival … párbeszédet kell folytatni a kölcsönös megértés, tisztelet jegyében és a hagyományos vallásokban fel kell fedezni az Ige magját, és közösen keresni Isten akaratát...” Mint jó pásztorok, utána kell menni az elveszett és Jézust még nem ismerő juhoknak is.

Azonban befejezésül meg kell jegyeznem, hogy a katolikus Egyház valóban nem tud együtt működni és egy gyékényen árulni az igazi pogány kezdeményezésekkel, amelyek félre magyarázzák őseink vallásos hitét és modern vagy ősi pogány eszmékkel próbálják félrevezetni a hiszékenyeket. Hasonlóan nem lehet azokkal sem együttműködni, akiknek célja az Egyház támadása, nem az egység létrehozása.

Így, egymás vallásos meggyőződésének tiszteletben tartásával ki kell építeni egy egészséges és sajátosan magyar kultúrképet, amelyben minden jó szándékú magyar elfér, mindenki tiszteli egymást és egymás vallásos meggyőződését, és képesek leszünk a ránk váró, Isten adta hivatást betölteni.

+ + + + + + +

Ebben a szellemben kérjük a Magyarok Istenének és Jézus Krisztusnak áldását erre a Kárpát-Haza Templomra, hogy legyen a kölcsönösen gyümölcsöző, nemzetünket egyre szorosabban összekötő párbeszédnek nem csak szimbóluma, hanem alapköve is. Kérjük, hogy minden magyar kerüljön közelebb, a Magyarok Királynője és Nagyasszonya segítségével, a mi Urunk, Jézus Krisztushoz, lelkünk üdvösségére és szeretett hazánk és az emberiség hasznára. Adja Isten, hogy ezáltal népünk küldetését sikeresen tudja végrehajtani, az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Ámen.


 


 

 


 

[i][1] (PONTIFICAL COUNCIL FOR INTERRELIGIOUS DIALOGUE, PASTORAL ATTENTION TO TRADITIONAL RELIGIONS; [Lelkipásztori figyelem a hagyományos vallások irányában] letter of the Pontifical Council for Interreligious Dialogue to the Presidents of Episcopal Conferences in Asia, Africa, the Americas and Oceania, 21 November, 1993, Francis Card. Arinze, President, http://www.vatican.va/roman_curia/pontifical_councils/interelg/documents/rc_pc_interelg_doc_21111993_trad-relig_en.html)

[ii][2]  Lásd Le Missioni il Nationalismo, 1938. Aug. 21.

[iii][3] Daczó Árpád (Lukács Atya), Csíksomlyó titka, 54 o.

[iv][4] Paulus Hungarus - Az 1210-es években kánonjogot adott elő a bolognai egyetemen, 1219-ben a domonkos rendbe lépett. 1221-ben négy társával hazatért Magyarországra a rend megtelepítésének és a kun térítésnek a céljával. 1241-ben a tatár betörés idején szenvedett vértanúhalált a kunok földjén. Kánonjogi jegyzetei Notabilia címen és bűnbánati kézikönyve Summa de paenitentia címen maradt az utókorra. (http://mek.niif.hu/01900/01954/html/index356.html)

[v][5] Zakar András, A Sumér Hitvilág és a Biblia, 16. o.

[vi][6] Magyar Katolikus Lexikon > T > táltos

[vii][7] ZAKAR, 116. o.

[viii][8] Például Róna-Tas András, “Magyarság és kereszténység a honfoglalás előtt” www.vigilia.hu/1999/11/9911ron.html

[ix][9] Letölthető http://penta.hcbc.hu/ppek/k414.htm

[x][10] Bozsóky Pál Gerő OFM: A magyarok útja a pogányságból a kereszténységig; Kovács szerint ebben a kötetben minden, a magyarok ősvallásával kapcsolatos elmélet megtalálható, a tárgyi források bőséges ismertetésével, szakszerűen feldolgozva. http://www.agape.hu/hu/kiadvanyok/multunk.shtml

[xi][11] Daczó, 25 o.