Back to Home

 

 

http://209.85.129.132/search?q=cache:JU8Ke9QJ2GsJ:www.hetivalasz.hu/cikk/0909/regesz_interju+a+dun%C3%A1nt%C3%BAl+k%C3%B6zep%C3%A9n+alakult+ki&cd=1&hl=hu&ct=clnk

 

A Dunántúl közepén keletkezett az európai civilizáció

László Dóra, itthon@hetivalasz.hu

Heti Válasz Online - 2009.09.07.

A régészek Sherlock Holmesként, a nyomok egy ezrelékéből göngyölítik fel a sok ezer éves múltat - mondja Bánffy Eszter őskorkutató. Az Európai Régész Szövetség titkára szerint az autópálya építések során előkerülő, kiemelkedően jelentős lelőhelyek feltárásához gyakran az kell, hogy a régészek Tienanmen-téri diákokra emlékeztetve álljanak ellen a földmunka-gépeknek.

- Hazánk bővelkedik a szenzációsnak számító őstörténeti leletekben. Ad ez okot nemzeti büszkeségre?

- A régészek nem rangsorolhatnak sem korszakok, sem leletek között, minden, ami a föld mélyéről kerül elő, egyenrangú öröksége a Kárpát-medencében élőknek. A paleontológus vagy a geológus egészen más kiindulópontból vizsgálja azt a kérdést, hogy mit jelent egy-egy lelet az emberiség fejlődése szempontjából, mint egy újkori régész-történész, akinek számos írásos dokumentum áll a rendelkezésére, melyeket összehasonlíthat mindazzal, amit a föld mélye rejt. A római kor kutatóinak munkáját is megkönnyítik a kőbe vésett feliratok, míg az őskorkutatókat írásos emlékek nem segítik - de legalább nem is hátráltatják. Az ókor és középkor történetírói ugyanis olykor elkövettek tudatos és véletlen történelemhamisításokat. Ha az uralkodó rájuk parancsolt, kiszínezték, megmásították a történteket például annak érdekében, hogy dicső múltat hagyjanak maguk után. A saját látásmódjuk szűrőjén engedték át a történelmet akkor is, ha nem akartak csalni. Az írásbeli emlékekkel rendelkező korok kutatóinak tehát állandóan gyanakodniuk kell. Az őskorral és a még annál is korábbi korszakokkal foglalkozók ettől mentesülnek: amit jól csinálnak, az a saját érdemük, de ha valamit elszúrnak, az bizony a saját felelősségük.

- A nagyberuházások, elsősorban az autópálya építések megelőző feltárásain hatalmas mennyiségű őskori leletanyag került felszínre. Csak a mennyiségük nagy, vagy a jelentőségük is?

- Az alsónyéki ásatás tárta fel például Eurázsia egyik legnagyobb új kőkori (Kr. e. 5000-4500-ra keltezhető) temetőjét, ami így Európa kiemelten jelentős lelőhelyének minősül. A páratlan telepnek és temetőnek a megelőző feltárások esetében szokatlanul hosszú és alapos, teljes feltárásához az kellett, a régészek Tienanmen-téri diákokra emlékeztetve álljanak ellen a földmunka-gépeknek, hogy időt nyerjenek. Az MTA Régészeti Intézete ennek folyományaként nemzetközi források elérésére egy több pályázatból álló pályázatfüzért ad be, hogy a nagyközönség számára is bemutathatók legyenek az autópályás beruházásokon folytatott ásatások eredményei. Nem Kárpát-medencei, hanem Európai jelentőségű ugyanis mindaz, amit például az M6-os nyomvonalának építésekor feltártunk.

- Miben áll a jelentősége?

- Ami a Dunántúlon az újkőkor kezdetén történt - erről szólnak a Sárréten végzett környezettörténeti, vagy a Regölyben folytatott régészeti ásatások -, az egész Európa társadalmának fejlődését befolyásolta. Az itt élő emberek csoportjai vándoroltak el a párizsi medencébe, Frankfurt vagy Krakkó környékére. Azért van ilyen nagy érdeklődés az őskornak ebben a szakaszában a mi irányunkba, mert ha Európában meg akarnak tudni valamit arról, hogyan kezdődött náluk a természet átalakítása, hogy keletkezett a letelepedett életmód és végső soron a civilizáció, akkor nagyrészt tőlünk kell megtudniuk mindezt, hiszen az élelemtermelés tudásanyaga, a földművelés, a házépítés ismeretei, a genetika szálai mind a Kárpát-medencébe vezetnek. Pontosan 7500 évvel ezelőtt következett be a Dunántúl közepén, a Balaton vidékén ez a jelentős átalakulás. Ezen a korábban üresnek hitt vidéken a mezolit ásatások radiokarbonnal igazolt adatai szerint vadászok, halászok, gyűjtögetők szórványos csoportjai éltek. A Balkán felől érkező földművesekkel kicserélték a tudásukat, és ez volt az a szikra, amiből az európai civilizáció kipattant. Ők lettek az első bevándorlók, akik a házépítést, a kerámiakészítést és az aktív termelést meghonosították az európai kontinensen. Mindez felelősségre, múltunk becsülésére tanít bennünket. Csak akkor válhatunk az európai közösség felelős tagjaivá, ha a kulturális örökséget, a mi saját örökségünket méltón kezeljük.

- Egy-egy lelet csak apró töredéke a múltnak. Értelmezésük nagyrészt perdöntő bizonyítékokon nyugszik, vagy feltételezéseken?

- Az utóbbi néhány évtizedben robbanásszerűen megnőtt az értelmezhető adatok száma a természettudományok segítségül hívásának köszönhetően. A radiokarbon forradalom előtt közmegegyezés volt például a relatív időrendben: a történészek a földművelés kezdetét a mezopotámiai írásos forrásoktól visszaszámolva, becslés alapján időszámításunk előtt 4000-re tették. Az atomfizika viszont gyökerestül forgatta fel a korábbi nézeteket. A szénizotópos vizsgálat segítségével meg lehet állapítani, hogy egy szerves anyag mikor szűnt meg létezni, azaz mikor szűnt meg izotópot fölvenni. A megszűnés időpontjától visszaszámolva vált lehetségessé az abszolút dátumok következtetése az őskorra nézve, és ez sokkot okozott az ősrégészek körében.

- Miért?

- Két dolog derült ki: egyrészt az, hogy a földművelés kezdete legalább ezerötszáz évvel korábbra tehető, mint ahogy azt a közmegegyezés tartotta. Megdőlt ugyanakkor az „ex oriente lux" elve is, tehát az a felfogás, hogy minden ismeret keletről érkezett, és északnyugat felé haladva egyre silányabb minőségben csak utánozni próbálták a keleti kultúrát. Ezek a felismerések komoly konfliktusokat okoztak a régészeti kutatásban, míg mára mindenki elfogadta: megbízhatóak a radiokarbon adatok. Mintha egy zsilip nyílt volna ki ezután, olyan intenzitással fedezték fel, hogy milyen sok természettudományos módszer állítható a régészet szolgálatába. Ma például már hidrológus állapítja meg, hogy milyen vízszint volt valószínű a vizsgált terepen, más tudósok a pollenprofilokból következtetnek arra, hogy milyen növényzet élhetett a lelőhely környékén - a termesztett növények arányaiból a gazdálkodásra is lehet következtetni. A vadon nőtt növények és a területen hajdan volt csigák nyomaiból fel lehet vázolni a vizsgált kor klimatikus viszonyait, az évi középhőmérsékletet és csapadékmennyiséget.

- Mindenkinek megvan a maga feladata?

- A makrobotanikus a gabonaszemekből következtet, a paleoentomológus az egykori rovarmaradványokat elemezve mondja meg, milyen kártevők éltek a vidéken, és azok melyik gabonát károsították, az archeozoológusok arról nyilatkoznak, hogy milyen háziállatok éltek a területen, levágták-e őket fiatalon vagy a tejükért felnevelték. A csontkollagén vizsgálatot is végző antropológusok azt is meg tudják állapítani, hogy milyen étrenden élt a hajdanvolt személy, elsősorban növényeket vagy állatokat fogyasztott-e, és ha húson élt, inkább a szárazföldi állatokat kedvelte-e, vagy a halakat. Ma már az sem titok, hogy milyen betegségei, sőt milyen hiánybetegségei voltak elődeinknek, de az archeogenetikusok közlik azt is, hogy ki kivel állt rokonságban, bevándorolt-e vagy helyben született. Az ősrégész pedig botcsinálta Sherlock Holmesként próbál a mozaikokból értelmes egészet alkotni. Mert ami igazán érdekes, az egy valaha volt társadalom rekonstrukciója.

- Hogyan viszonyul a ma embere a régmúlthoz?

- A falusiak nem egyszer leveszik a kalapjukat a falu határában feltárt történelmi múlt emlékei láttán, és megilletődésük a dolgokat változásában vizsgáló szakembert is megérinti. A múltról szerzett tudás nagyon fontos adalékokkal gazdagíthatja a szülőföldünkhöz fűződő viszonyunkat. Az a kérdésfelvetés, hogy valami jó volt-e vagy rossz, értelmetlen a történész részéről. Ha viszont nem vagyunk képesek megérteni, hogyan volt, nem leszünk képesek megérteni azt sem, hogyan van - még kevésbé azt, hogyan lesz. Ha az emberi gondolkodás egyes állomásait és törvényszerűségeit le tudjuk írni és értelmezni, akkor következtetni tudunk a jelen állapotokra, és - ha szerencsénk van, és nem szúrjuk el ezeket a következtetéseket - akkor a jövőre is.