BOBULA IDA

Nem a legrosszabb, de jellegzetes amerikai tankönyv például P. V. N. Myers 1882-ben New Yorkban megjelent Ancient History-ja (Harper & Bros). Ez is hasonló tendenciájú. A fejezetek címei mint: „The Turanian Tribes; The Semitic Natíons, The Aryan Family” — már elárulják a szerző elfogult pártállását és érzelmeit.

De meg is mondja: „The Turanians have never evinced any aptitude for the arts and sciences or love for the higher walks of culture” (p. 3). Természetesen minden igaz szeretete az árjáké. — Az ilyen elfogult faji önszeretet és versengő, ömlengő árja öndicséret köreit zavarta egy turáni őskultúra felfedezése.

Kényelmetlenül feszengtek a hiúságukban sértett teuton tudósok és visszhangozták érzelmeiket egyes heves franciák, érzelmeik hevében megfeledkezve a kötelezőnek vallott tudományos objektivitás látszatainak fenntartásáról is. Némelyek (pl. Babelon és a későbbi Antran), vigyázatlanul kimondták, hogy mit kerülget a többi is: „nem engedhetjük át a sumír dicsőséget másnak. Ez csak az indoeurópai fajé lehet, --különösen nem adhatjuk át ezt a fehér emberek legutolsó kategóriájának, a megvetett turániaknak”.

Csakhogy a nyelvészet akkor elfogadott szabályai szerint, a sumír-indoeurópai rokonságot soha nem sikerült bebizonyítani.

A bajban lévő árják segítségére jött a sémita Halévy, aki Bukarestből Párizsba tette át székhelyét és hosszú életén, hosszú tudományos pályáján végig hevesen cáfolta, tagadta azt, hogy a mezopotámiai ősnyelv „turáni^” lett volna. Mezopotámiában szerinte soha sem volt más, mint sémita kultúra. Halévy azt hirdette, hogy sumír nép nem is létezett, amit sumír (vagy akkád) nyelvnek hívnak, csak sémita papok mesterséges, titkos nyelve. Halévynek nagy sikere volt. Lenormanttal szemben felül maradt, nem mintha igaza lett volna, de azért, mert ő 90 éves koráig élt és Lenormant meghalt 45 éves korában. A mezopotámiai kultúra sémi jellegének elfogadása általában nem ütközött érzelmi nehézségekbe, bár egyes nyugati tudósok óvást emeltek. Ezek közt volt az angol Sayce, aki gúnyosan írta, hogy : _»az emberiség hozzászokott ahhoz a gondolathoz, hogy Ádám zsidó volt és ettől nem akar tágítani."

A Magyar Tudományos ,Akadémiának Goldzieher Ignác jelentette, hogy Halévynek ad a világ igazat: a sumírmagyar rokonság keresése absurdum és eltiltandó.

A magyar tudomány ezt a javaslatot elfogadta. Minden sumír-magyar kutatás tudományos anathema alá vétetett. Szinte azt kell hinni, hogy egy magasabb hatalom, — amelynek gondolatai nem a mi gondolataink, — következetesen nem engedte, hogy akkor kiderüljön az igazság. Lenormant meghalt fiatalon, Sayce eljött Magyarországra, hogy megtanuljon magyarul a sumír nyelv miatt, azonban napok alatt súlyos betegséget kapott és vissza kellett utaznia.

A magyar tanárok féltették a tudományos jóhírüket. Csak a féllaikus Galgóczy János folytatta sumír tanulmányait. Egy lelkes, de teljesen laikus újságíró, Somogyi Ede írt mérges könyvet, követelve az igazság feltárását és egy elszánt debreceni theológus professzor, Varga Zsigmond állta a gúnyt, kisebbítést, fitymálást — és hirdette kevésszámú diákjainak a sumír-ural-altáji rokonságot.

Enek a elméletnek utolsó szívós nyugati védője a német Hommel volt, akinek munkája bizonyítja hogy minden faj kitermeli a nyílt és burkolt soviniszták serege mellett a tárgyilagos tudóst is (Hommel a sumír nyelv legközelebbi rokonának és utódának a törököt tartotta, magyarul sajnos nem tudott.)

Teltek az évek. A nyugati tudósok többsége rájött, hogy Halévy elmélete tarthatatlan. Lassan be kellett ezt látniok Halévy sémita követőinek és rajongóinak is. Árja és semita tudósok megegyeztek a nagy „ignoramus^"-ban. — A sumír egyedül áll, nincs rokona, nem is szabad keresni a rokonságot!

Hanem az ásatásokat folytatták. Sir Leonard Woolley kiásta a bibliai Ur Chaldeorum várost, és ez sumír város volt. Rengeteg cseréptábla ontotta a nyelvészeti anyagot. — Glossáriumok készültek, köztük a római Institutum Biblicum, nagy, 6 kötetes „Sumerisches Lexicon^"-ja, kb. 4000 sumír aló megfejtésével. Ennek alapján újra fel lehetett tenni a kérdést: igazuk volt-e Oppertnek, Lenormantnak? Van-e sumír‑magyar nyelvrokonság?

Számomra sürgetővé vált ennek a kérdésnek megválaszolásza, miután a philadelphiai régészeti anyagot megismertem. Először feljegyeztem mintegy ezer sumír szót a vélt magyar megfelelője mellé. Aztán elkezdtem keresni a szabályos megfeleléseket.

Az első szembeötlő szabály az volt, hogy a sumír nyelv D hangja, a magyarban általában T hanggá változik.

Mikor az ember egymás mellé írja az ugyanazt, vagy hasonló fogalmat jelentő sumír és magyar szavakat, akkor ilyenféle sorokat kap :

DAL TÁL

DAM TÁM (gyám)

DAN TAN (tanács)

DAR TAR (tarka)

DAB TAPASZT

DAG TÁG

DIM TÖM

DIR TÖR

DINGIR TÜNDÉR

DURUN TORONY

DUG TOK, TÖK

DUN TINÓ

DU TESZ

DUSU TÜSZŐ (gyüszű)

DE-IZI TŰZ

Ebből látható, hogy az esetek nagy részében az olyan szóról, mely a sumírban D betűvel kezdődött, a magyar nyelv T-vel kezdődő szót csinált. De nem mindig. Például a sumír DIRIG szó pontosan azt jelenti, amit a magyar derék, derekas jelzőkkel fejezünk ki. Aligha véletlenül. Az ilyen kivételek, melyekre még nem tudunk biztos magyarázatot adni, aggasztják a nyelvészt. Ebben a szóban nem változott az ősi hang. Ilyen számos kivétellel megerősített szabályos hangváltozás sok van.

Látnivaló, hogy a magánhangzók változásában még kevésbé szabad szoros törvényszerűséget keresni. Gondoljunk arra, hogy a magánhangzókkal a magyar nyelv elég szabadon él.

Pl. a sumír GU- torok, hang', szokásos kettőztetéssel GUGGU, a magyar gége őse.

Csakhogy ennek a gége szónak a magyarban egész sereg tájnyelvi változata ismeretes: giga, guga, gegő, stb.

A másalhangzók szerencsére állandóbbak, többet mondanak, jóllehet azok változásaiban sem szabad sumír-magyar vonalon azt a szoros törvényszerűséget keresni, ami az egymáshoz térben és időben sokkal közelebb álló indoeurópai nyelvcsalád eltéréseit jellemzi. Számolnunk kell azzal, hogy a szabad szittya népek a nyelvkinccsel is szabadabban rendelkeztek.

Közhely, hogy néhány szónak véletlen hasonlóságára nem szabad nyelvrokonsági tételt felépíteni.

Csakhogy a sumír szó-anyag vizsgálata nem csupán néhány, véletlenül a magyarra hasonlító szót eredményez, hanem a hangtani és értelmi megfelelések hatalmas tömegét. A jelenleg ismert és megfejtett 4000 sumír szó közül könnyen kiválaszthatunk ezret, melyeknek nyilvánvaló megfelelői, leszármazói élnek a magyar nyelvben.

Ez a nyelvészetben igen sok: hiszen a finnugor rokonság tétele mindössze kb. 500 rokon szótőre van felépítve.

Sem ötszáz, sem ezer szó rokonsága nem lehet véletlen.

Természetes, hogy a szókincs tömeges egyezése, meg-felelése sem bizonyítaná a nyelvrokonságot, ha nem lenne rokon a két nyelv nyelvtani szerkezete. Ez a rokonság azonban régen meg van állapítva. Ez szúrt szemet legelőször az első kutatóknak, — Opertnek, Lenormantnak, — ők ebből indultak ki.

Különösen a névragozásban feltűnőek a megfelelések.

Például: ADDA — atya; ADDA-MU -- atyám.

Baba istennőt úgy szólítja meg ura (fegyveres katonája, őre) Úr-baba fejedelem: „BABA-MU — babám, felépítettem templomodat!”

Igaz, hogy sok megfelelést már csak a régi magyar nyelvben, néha, a nyelvjárásokban találunk meg.

A sumírban például még általánosan használt helyhatározó rag, suffixum a ni. A magyarban már csak néhány nyelvjárásban él ilyen formában: Julis elment Kovácsni = Kovácsékhoz.

A sumír uraltáji grammatikai megfeleléseket tüzetesen dolgozta ki néhai 1)r. Varga Zsigmond, aki a keleti nyelvek nagytudásu tanára volt a debreceni egyetemen, — Ötezer Év Távlatából c. munkájában. Csakhogy ezzel hiába döngette a Magyar Tudományos Akadémia kapuját. Az Akadémia válasza az volt, hogy nyelvrokonság megállapításához nem elég a nyelvtani szerkezetek megfelelése, ha azt elegendő számú rokon szó nem támogatja. A Varga által ismertetett rokonszavak száma pedig alig haladta meg a százat. Ezeknek is egyrésze erőltetettnek látszott. A háborús viszonyok és nehéz körülmények miatt Varga nyilván nem tudott megismerkedni a legújabb kutatások által feltárt és nagyon kibővült sumír szóanyaggal, melyhez én a nyugati könyvtárakban, kevesebb tudással, de szerencsésebben, hozzájuthattam.

Mélységes gyönyörűséggel éreztem, hogy több század óta szomjazva az igazságot, most végre eljutottunk oda, hogy válaszolni tudunk a magyar eredet-kérdésre. A sumír nyelv és kultúra hihetetlen gazdagságú ősforrás benyomását tette reám, mely mint az Élet mesebeli kék tava, újjá szülheti az elgyötört, halálravált és szétszórt Magyar Nemzetet. Ha felismerjük és elfogadjuk a nyilvánvaló igazságot, az a megújhodás, új ezredév ígérete. Egyik oldalon ez a ragyogó perspektíva hívott — a másik oldalon a hideg józanság óvott. Évtizedeken át foglalkoztam hivatalosan tudománypolitikával, és tudván tudtam, hogy a nyilvánvaló igazság távolról sem elég ahhoz, hogy hivatalosan elfogadott tétel legyen belőle. A legtöbb igazság érdekszövetséget sért s a tudomány büszke fellegvárait mindenütt a fennálló hatalmak, az érdekszövetségek pénzelik és irányítják.

A meglátott új magyar igazság útjában hatalmas érdek-szövetségek egész összefüggő hegylánca áll — ezzel megküzdeni, olyan szegényen, elhagyatottan, eszközök nélkül és olyan kedvezőtlen körülmények között, amilyenek az enyémek, szinte lehetetlen vállalkozás. Olyan, mint tutajon nekivágni az óceánnak, sőt emberi számítás szerint még annál is reménytelenebb. Számot vetettem azzal, hogy ha feltámasztom a sumír-magyar rokonság elméletét, megsértve a minden sumír nyelvhasonlítással szemben kimondott tabut, kihívom a világ legtöbb hivatalos szaktekintélyének haragos ellenkezését. Ehhez csatlakozni fog minden magyar csontfej és vaskalap, mindenki, aki lusta gondolkozni és merev ahhoz hogy revideáljon. Ezeknek publicitást, tömjént, elégtételt adnak a különféle szervezett érdekszövetségek — míg az éri sok évi munkával megszerzett tudományos hitelem, jóhírem, becsületem az ilyenkor szokásos kegyetlen módon, ebek harmincadjára kerül. Fantasztának fognak bélyegezni, fejlett technikával utánam indítják a mindenütt található félművelt rajongókat, svihákokat, feltűnési viszketegségben szenvedő kritikátlan egyéneket, azután velük egy csokorba kötnek és minden bolondságért, amit mások követnek el, elsősorban engem ütnek. Előre tudtam, hogy el fogok veszíteni bizton állást, kenyeret, minden komoly lehetőségét annak, hogy segíthessek szerencsétlen családomon és annak árva gyermekein. Egy percig sem kételkedtem abban, hogy az utókor el fogja ismerni, hogy nékem és mindazoknak, akik előttem jártak, igazunk volt a sumír-magyar rokonság dolgában, de kissé elszomorított a gondolat, hogy ezt majd csak a sírkövemre fogják felírni. Mindezzel szemben mérlegre tettem az árva nemzet nyernivalóját és ezzel a kérdés eldőlt. A Minden-hatóra bíztam az ügyet, megírtam, sokszorosítottam és 1951-ben a világ nagy könyvtárainak szétküldtem Sumerian Affiliations című és a probléma lényegét ismertető munkámat.

Ebből a munkából közlök itt szemelvényeket.

Köteteket lehetne és kellene írni a sumír-magyar nyelv-rokonság kérdésének részleteiről. Ebben a rövid ismertetőben azt fogom ideírni, amit a leglényegesebbnek tartok a rokon szavakból.

Testrészek nevei:

Magyar szó_. Sumír megfelelője

Fej (régiesen : fé, fő) PA

Agy (régi : oga) UGA

Orr AR

Száj SU

Szem SI (EN)

Torok TUR

Váll BAR

Vese BIR

Vér BUR

Hús KUS

Bizonyára lesznek olvasóim között, akik azt mondják: Hiszen ezek a szavak nem is hasonlítanak egymásra! Egész más a fej és a PA, egész más a váll és a BAR ! Ezeket az olvasókat kérem, gondolják meg — több évezredes nyelvfejlődés van a sumír gyökérszó és a mai magyar szó közt. Nagyobb a távolság, mint a latin és olasz közt, nagyobb annál is ami az angol és a szanszkrit között van. Azok sem hasonlítanak egymásra jobban, holott rokonságuk közismert. Akinek van nyelvészeti gyakorlata, az inkább azon fog csodálkozni, hogy mégis van néhány sumír szó, mely betű szerint változatlanul él a magyar nyelvben, ilyenek pl. ISTEN, ÚR, SZAB, UGAR, KAPA, NAP, EME.

Text Box:

A nyelvész azt fogja természetesnek találni, hogy idők jártával elváltoztak a hangok; a B-ből lett V, a P-ből F. Inkább azt fogja kérdezni a szigorú nyelvész: miért lett az egyik szóvégi R hangból S, a másik R hangból?

Becsületesen csak egy feleletet adhatok: ezt ma még nem értem, de remélem, hogy idővel meg fogjuk találni az eltérések és kivételek magyarázatát.

A testrészek nevei mellett legfontosabbnak szokták tartani nyelvhasonlítás szempontjából a rokonsági fokozatok elnevezéseit. Lássuk ezeket!

Rokonsági nevek:

Apa AB

Atya ADDA

Anya AMA, EME

Nén NIIN

Báty BAR

öccs USSA

Gyermek DUMUGU

Ara ARI

ős US

ük UGU

Itt ismét azt kérdezheti a kétkedés: miért lett az egyik BAR-ból váll, a másik BAR-ból báty? Az a sejtésünk, hogy a sok különböző jelentésű, de egyformán írt sumír BAR szónak a beszédben különböző hangok, talán hanglejtések adtak különböző értelmet (így van ez a kínai nyelvben is). A báty szóba gondolom, hogy úgy került a T hang, hogy sumír eredetije összetett szó volt: bar-tu, aminek jelentése 'bátynak született'. A sumír fül nem szerette a mássalhangzó torlódást, ahogy a magyar sem szereti. Mikor a két szógyökér összeragad, két mássalhangzó került össze, ilyenkor az első kiesik; így maradt a bar-tu helyén a magyar báty.

Az egyszerű ember világában fontos szerepet játszanak az állatok. Az állatnevek között természetesen sok az ősi szó.

Állatnevek:

Juh LU

Tinó DUN

Hal HA

Sügér SUHUR

Gim GEIM

Veréb BURAABBA

Gém GAM

Pók PULUG

Féreg BUUR-UG

Zsizsik ZIZ

Ismét félek, hogy az olvasó csalódottan mondja: nem látom, hogy ezek a szavak hasonlítanának! Csak úgy hasonlítanak, mint a dédunoka a dédszülőre. Nagy segítség, ha ismerjük azt, ami a kettő között van. Könnyebben hihetjük el, hogy a különös hangzású buraabba a gyökere a mai veréb szónak, ha tudjuk, hogy a moldovai csángók, akiknek nyelvjárása sok régies formát őriz, a verebet beriéb-nek hívják.

Igék és jelzők bizonyos csoportjai is tanúságot tesznek a kezdetleges fogalmakat kifejező sumír és magyar szavak rokonságáról. Így :

Igék

Eszik ES

Szel SIL

Rak RAG

Köt KAD

Hasít KAZ

Űz US

Véd BAD

Váj BAL

Huny HUN

Mos MAS

Jelzők

Nagy NAD

Kisded GUDADU

Szép ZEEB

Széles SAL

Szűk SIG

Fehér PAAR

Fekete BU (Akkádul BIKITU)

Kövér KABBAR

Erős GURUS

Az eddig felsorolt ötven szóból látható, hogy könnyen eleget lehet tenni az összehasonlítható nyelvészet azon szokásos követelményének, hogy az egymásnak megfelelő szavak az emberi élet ősi, primitív fogalmaink köréből vétessenek. Arra is ügyeltem, hogy a felsorolt szavak sumírban és magyarban teljesen azonos, vagy majdnem azonos jelentésűek legyenek. Kerültem az olyan megfeleléseket, melyeknek elfogadásához már bizonyos bátorság szükséges. Így például a magam részéről világosan látom, hogy szelíd szavunk a sumír SILA, bárány szó származéka. SILA-AG = „bárány módra cselekszik”. Megerősít ebben a meggyőződésben az a csikmenasági adat, hogy ott egy völgyet, melyben a bárányokat a juhoktól elkülönítve őrizték, Szilos völgynek neveztek. (Adatközlő: néhai Bálint József) Az ilyen merészebb következtetések terére természetesen csak az kövessen, aki akarja.

Azonban, mikor 1353-ból kelt oklevél magyarázza, hogy a „spelunca^” magyar neve izik, akkor joggal elvárhatjuk, hogy ne emlegessen senki szakember véletlen, mikor ezt a régi magyar szót a sumír IZI „Wand, Mauer” szó megfelelőjének tartjuk.

Ha a primitív szavakkal és nyelvtani egyezésekkel bebizonyítottuk a magyar és a sumír nyelvek rokonságát, akkor tovább mehetünk az őstörténész számára sokkal izgalmasabb kultúrszavak területére. Ezek mutatják, hogy milyen életet éltek, milyen kultúrfokon álltak azok az emberek, akikről feltételezzük, hogy talán fizikailag is, de kultúra dolgában mindenesetre őseink voltak. Itt éri a legkomolyabb meglepetés a magyar kutatót, akit az iskola valamikor arra tanított, hogy csak legyen nagyon szerény, mert ősei az uráli völgyek-ben „gyűjtögető” életmódot éltek, mint a medvék, akkor, mikor más, jobb családból való népek már civilizáltak voltak, kifejlesztve azokat a kultúrfogalmakat és szavakat, melyeket később szívesek voltak kölcsönadni a „barbár” magyar ősöknek...

Mit vall erről a sumír és magyar szavak összefüggése?

Földmívelés műszavai:

Ásó ALZU

Kapa KAPA

Kasza KAZ

Szánt SUN

Vet BAD

Gabona GABNI

Áraszt AR

Góré GUR

Kazal GAZIGAL

Verem BUR

Kertészkedés műszavai:

Kert GAR

Ültet UL

Locsol LU

Garaboly GURU

Kosár KASER

Ugorka UKUS

Tök DUK

Csombord SEMBIRIDA

Mag MU

Gyümölcs GIMIL *

Szür SUR

( *Halotti Beszéd-ben „Gimilcs^” Kr. u. 1236)
Bányászat műszavai:

Érc ERU

Réz RI

Fúrás BURU

Szádok SIDUGGA

Vas BAR

Teher TUKUR

Döngöl DUN

Csiszol GISHAR

Kerék GAR

Tengely DIMGUL

Építés műszavai:

Ház AS

Torony TURUN

Kerités KAR

Vár URU

Ajtó DALTU

Küszöb KISIB

Kapu KA

Ablak AB

Zár SUUR

Kut KAD

Iv IB

Ipari műszavak:

Őröl ARA

Szab SAB

Gyalul GAL

Takács TUKU

Verő BURU

Ár UR

Fejsze PASU

Dolgozik DU

Gyárt GAR

Görőncs GIRIN

Az itt felsorolt gyökeres magyar szavak mutatják, hogy a magyarság nem késői átvevője, hanem egyenes örököse annak a magas kultúrának, amelyet a világ első bányászai, építészei, fémművesei és iparosai, a sumírok utódai, a szittyák hagytak rájuk. Mindezt tovább lehet vinni, össze lehet állítani pl. az orvostudomány, a zene, a képzőművészet, az írás műszavait és mindenekfelett a fejlett, magasrendű vallási és erkölcsi fogalmak neveit is.

Ne vezessen félre senkit az, hogy ilyen szavaink nagy-részét szláv, török, vagy német jövevény szónak szokás tartani. Aprólékos, alapos kutatások mutatták ki egyes szavainkról, hogy azok meglévén különböző formában a legtöbb szláv nyelvben, a magyar szó „nyilván” átvétel a szlávból. Ez nem nyilvánvaló. A szláv népeket a délről sugárzó hatalmas mezopotámiai sumír-szittya kultúra hatása érte, akkor, mikor ők még valamennyien primitív állapotban voltak, tehát készségesen vettek át kultúrszavakat. Valószinű, hogy ezeket legerősebben az egyházi szláv nyelv sodorta észak felé: a kölcsönzők a szlávok voltak. Az árja népekkel is olyan csere-viszonyban állhattak a szittyák, melyben többet adtak, mint: amit kaptak; míg a törökökkel valószínűleg társ-örökösök vagyunk. Újra kell vizsgálnunk kölcsönszavaink egész tömegét és főleg a szláv eredetűnek nyilvánított szavakat: megvannak-e ezek más indoeurópai nyelvekben is? Ha csak a sumír eredeti ismeretes, — akkor biztosan vissza lehet és kell kérnünk a jogtalanul elvitatott szót.

Számolnunk kell azzal, hogy minden ilyen törekvés erős ellenkezésbe fog ütközni.

Ezt is meg kell értenünk. Nem szabad azt gondolnunk, hogy egészen oktalan rosszindulatból ellenzik a hivatalos tudomány képviselői a sumír nyelv és más nyelvek összehasonlítását. Vannak ennek egész érthető okai. A sumír ősnyelv gyökérszavai túlnyomóan egytagúak, a hosszabb szavak ritkák és valószínűleg mind összetételek. Az egytagú szó a lehető legkevésbbé alkalmas eszköz az összehasonlító nyelvész kezében._. Félreérthető, félremagyarázható, valóságos csapdája, buktatója a „délibábos", műkedvelő nyelvésznek.

Riasztó példák mutatják, hogy mennyi, a józan ésszel ellenkező argumentumot tudnak összehordani a nyelvtudomány mániákusai. Súlyosbítja az esetet a magyar ember haragos indulata afelett, hogy neki a hivatalos tudomány nem adott érthető, elfogadható választ nemzete eredetkérdésében. Kétségtelen azonban, hogy gátlástalan indulatokkal és egytagú szavaknak nyakló nélküli félremagyarázatával nem lehet megoldani a problémát.

Igazuk van a hivatalos tudomány azon képviselőinek, akik esztelen túlzásokat elítélnek és óvatosságra intenek. Nincs azonban igazuk azoknak, akik a bibliai írástudók módjára el akarják vágni a sumír-magyar nyelvhasonlítás minden kísérletét. „Maguk be nem mennek, a bemenendőket pedig igyekeznek eltiltani, a diszkreditálás minden körömfontan hazug és otrombán goromba fegyverét válogatás nélkül használva.

Nincs igazuk, mert ami nehéz, sőt veszedelmes, az még nem lehetetlen. Ami nem sikerült tegnap, az sikerülhet ma, vagy holnap.

Az egytagú sumír szavakkal a magyar nyelv egytagú szógyökereit kell hasonlítani. Nem hiába teszi a magyar nyelv a hangsúlyt a szó első tagjára; többnyire ott a lényeg. Két egyenrangú szógyököt kapcsol össze, sajátosan benső kapcsolattal, a magyar nyelv egyik ősi, jellegzetes megnyilatkozása, „az ikerszó”.

Jön-megy, üt-ver, szánt-vet és társaik például kiválóan alkalmasak arra, hogy megkeresve mindkét iker megfelelőit a sumír egytagú szavak között, meggyőzőbb etimológiákat hozzunk, mintha az egyes szavakat külön-külön hasonlítanánk. Természetesen számot kell vetnünk annak minden következményével, hogy az élő nyelvet egy régóta halott nyelvvel kell összehasonlítanunk. Az utólag sumírnak elnevezett nyelvet a „tarfejű nép^” (körülbelül Krisztus előtt 4000 és 2000 között) beszélte Mezopotámiában. Akkor szétszóródott, kivándorolt, elpusztult, vagy elkorcsosodott maga a nép, de a hódítók, akik helyükbe jöttek, megőrizték a halott nyelvet, mint az istentisztelet, a tudomány és a varázslat szent nyelvét. Későbbi népek ilyenformán őrizték meg a latint és az ógörögöt. Azok a kaldeusok, akik Kr. e. 612-ben megdöntötték az asszir birodalmat és ezután Nabukodonozor királyuk alatt ragyogóan újjáépítették Babilont, igen tudatosan sumír utódoknak tartották magukat, bár mindennapi használatban az akkor már évezredes sémita uralom nyelvét használták, — mint a mai írek az angolokét. Az ujbabiloni káldeus uralom rövidéletű volt, de az ősi sumír nyelvet még annak bukása után is használták Babilonban, kb. Krisztus születéséig, (természetesen csak a beavatott írástudók).

Jó lenne, ha a sumírt az ős finn-ugor alapnyelvvel lehetne összehasonlítani, de erről ez idő szerint még nem lehet szó, mert a finn-ugor alapnyelvet rekonstruálni ismételten meg-próbáltak, de megbízható rekonstrukciót eddig nem ismerünk. Azzal kell dolgoznunk, ami a kezünkben van: az ékírásos táblákról ismert sumír nyelvvel és a magyar nyelvvel.

Természetesen különös figyelemmel kell lennünk a magyar nyelvemlékekre és a ritka tájszavakra. A régi, — hét-nyolcszáz éves magyar szó gyakran átmenet a sumír és magyar szó között.

Így pl. a magyar „édes” szónak a sumírban ESI felelt meg.

A kettő között van a régi magyar szó: ézes.., „Én ézes fiadom” így van ez az ómagyar Mária-siralom szövegében.

A Mohácsi nyelvemlék kerenye szava a sumír KURUN és a magyar kenyér között áll.

Ami régi, elavult tájszavunk még menthető, annak nagyon gyakran meglelhetjük a sumír megfelelőjét. Pl. a nemrég megjelent Ormánysági Szótár-ban találtam a következő feljegyzést: „Adar, kadar, gadar, a megásott sír mélyén, a sír oldalába vájt üreg, ahová betolják a koporsót, hogy a hulló hant ne nyomja.” A sírásók kérdik: „Ájjuk a gadarját?”

Ez az ormánysági adar, kadar, vagy gadar a nevével együtt utóda az ősi mezopotámiai sírkamrás temetkezésnek. A. Deimel sumír lexikonja szerint KINDAR, KIDAR jelentése Erdspalte (hasadék, üreg a földben). Ebből-- mellékesen megérti az ember azt is, hogy mit csinál, aki köntörfalaz. Nagy óvatossággal dúcol, vagy tapaszt körül egy földalatti üreget, nehogy a föld a nyakába szakadjon.

Mellékes, bár talán nem érdektelen az sem, hogy az ormány-sági áj ige is középhelyen van a sumír AL és az ugyanazt jelentő magyar „ás” között.

Egy-egy sumír gyökérszónak a magyarban gyakran számos leszármazója él. Így p1. az AL, ás gyökérből nemcsak az ásó lett, hanem a régi áj szó is, mely bevágást, völgyet jelentett és talán az ajtó is.

Így lett a sumír BAD-ból bot, vet, pata, fut. Ugyanígy lett a sumírul edényt, tartály jelentő DUG-ból a magyar nyelven tök (gondoljunk a lopótökre), tok és dug.

Érthető, hogy az ilyen egyezéseket nehéz felismernie és elfogadnia annak, aki hozzászokott, hogy egy szanszkrit tőből csak egyetlenegy angol szót vezessen le és csak ezt a kettőt hasonlítsa. A szittya nyelvek nem egészen úgy fejlődtek, mint az indo-európaiak. Az örökzöld, pálma életörvénye sem azonos a bükkfáéval. A bükk minden ősszel szabályszerűen lehullatja minden levelét — következő tavaszon csupa egy idős, egyforma levelet hajt. A pálma nem ezt teszi hajt új levelet anélkül, hogy ehhez el kellene vetnie a régebbieket és akár megengedjük, akár nem, azok is jogosak.

Itt van például a sumír BAR; több mint száz jelentése van a sumír szótárak szerint, de ezek valahogy mind rokonságban vannak az alapgondolattal: a BAR az, ami kívűl van, körül vesz, határol valamit. Mint a borda az ember, vagy a hajó testét. Mint a part a vizet. Mint a párta a leányzó fejét. Mint a börtön azt akit becsuktak. A BAR az, ami a városon kivül van — a pusztaság és a „külső ember”, a paraszt. „Kiteszlek a paréra” ! Ezzel fenyegette meg Kóréh Ferencet kis gyermek korában az édesapja Háromszékben.

„Senki sem magyarázta meg nekem, hogy mi az a paré, de tudtam, hogy az, ahol aztán semmi nincs ! Féltem is tőle, mondta Kóréh.” Nyilván a világkörüli ür a paré, a székely világnézetben.

A szavak tudománya azért olyan izgalmas, mert a szavak mögött ott az egész élet.

A mezopotámiai cseréptáblák ősi szavai olyan népre, olyan gondolatokra, észjárásra, életformákra és világnézetre mutatnak, melyekben a magyar felismeri a saját életének és lelkének gyökereit. A szavakból és gondolatokból, az ősi szövegekből kiderül, hogy a sumírok elsősorban földművelők voltak. Szántottak vetettek, kertet műveltek és állatot tenyésztettek.

Volt náluk „rúgott borjú” és „másodfű bárány”.

Subát, gubát, gatyát, mentét, pártát, csákót, háborúban pettyes párducbőrt hordtak, fokossal verekedtek, szigonnyal halásztak.

Reánk maradtak közmondásaik, költeményeik, történelmi feljegyzéseik, vallásuk emlékei. Aki ezeket megismeri, igazat kell, hogy adjon Langdonnak, aki a Cambridge History első kötetében azt írta a sumírokról, hogy „az ókor legrokonszenvesebb népe” voltak.

Senki úgy meg nem értheti ezt az alkotásaiban máig élő nagy népet, mint a magyar kutató, aki követni tudja az eszük járását. Ezért kell, hogy akadjanak fiatal magyarok, akik majd felkészülnek erre a kutatómunkára.

A sumír-magyar rokonság kérdése történelmi probléma és az igazságot csak a történelem különböző segédtudományainak segítségével találhatjuk meg. Ilyenek egyebek közt a földrajz, a régészet és embertan. Valamennyinél fontosabb az összehasonlító nyelvtudomány tanúsága, különösen akkor, mikor bőven áll rendelkezésre a többezeréves anyag.

A sumír-magyar nyelvhasonlítás gondolata közel 100 éves, de az elmélet távolról sincs kidolgozva és kicsiszolva, Időnként dolgoztak rajta önfeláldozó, áldozatos és lelkes emberek, akik mindég maguk voltak munkájuk mecénásai. Ezzel szemben a finn-ugor nyelvrokonság elméletét közel

kétszáz éven át csiszolta, művelte száz meg száz nyelvész, akiknek túlnyomó részét, valamilyen formában, az állam-hatalom pénzelte ezért. Jó, hogy ez megtörtént. A finn-ugor rokonság fennáll és józaneszű ember soha nem fogja restelni, hogy ez a rokonság sok elmaradt, szegény és szerencsétlen néphez is kapcsol bennünket. A finnek, észtek rokonságára joggal büszkék lehetünk. A finn-ugor nyelvhasonlítók munkái azonban csak az igazság egy részét világították meg. Ezzel nem elégedhetünk meg. A következő években a magyar eredetkérdés többi, eddig sötétben maradt részeire kell, hogy forduljon a figyelem. Az aratás gazdag lesz -- kérjük az aratás Urát, hogy küldjön a megpróbált nemzet hasznára, errevaló komoly készültségű aratókat.