DR. BOBULA IDA

III. SZÓEGYEZTETÉSEK

Az itt közölt „szógyűjtemények” vizsgálatánál ne felejtsük el azt, hogy a „sumír” rendkívül egyszerű ősi nyelv, amelyben a hasonló és összetartozó fogalmakat „egyetlen-egy” szó határozza meg. A modern nyelvekkel azért nem is hasonlítható össze, hiszen a sumír-nyelv készletéül kereken „négyezer^” szót ismerünk csupán, míg a magyar nyelvben legalább „százezer^” szót tartanak nyilván és a végleges szókincset távolról sem fedi ez a szám. Az emberi társadalmak fejlődésének ütemével — a nyelv fejlődésnek lépést kellett tartania. Új fogalmak — új szavakat igényeltek. Valószínűnek látszik, hogy az új szavak megszületése előtt az ember úgy segített magán, hogy az eredeti „gyökszót” -- valamilyen „csekély eltéréssel^” másképpen ejtette ki.

Például így kapjuk meg a „tok^” és a „tök^” szavakat. Mind a kettő a sumír „dug"-ból ered, mely szónak az ősi, képírásos alakja egy „kulacs^” — vagyis a víz tárolására es szállítására alkalmas „edény”. Nyilván ez a „dug” valamikor a zöld-növény termékét - amiből a víztartó készült – a „tök”-öt és gondolattársítás útján az edényt is vagyis a „tok”-ot (kulacsot vagy butykost) is jelentette.

Ugyanilyen fejlődési fokot állapíthatunk meg a sumír „sab” szónál is. A sumír nyelvben gyakori eset az, hogy a szó „főnév” és _»igealak" is egyben.

A sumir „sab” — igealakja a magyarban alig változott és „szab^” (szabni) formában ma is él.

Főnév alakban „seb” — már erős hangtani eltérést mutat A két szó azonban értelmileg kiegészíti egymást. A kard, szablya, vág, hasít, „szab"-dal, tehát „seb"-et ejt.

A következókben közölt szógyűjtemények támpontot és bizonyítékot adnak arra vonatkozóan is, hogy a szóképzés folyamatát már a sumírok megkezdték. Az egyszerű „gyökszó”-t főnévvé és igévé alakították olyképpen, hogy szótagként

hozzácsatoltak „azonos” vagy cselekvést jelentő, másik ,,szógyököt".

I. FŐNÉVKÉPZÉS:

Az összetett szavakból megállapíthatjuk, hogy a „hasonló értelmű” egyszótagos főnevek kapcsolódtak. Ez a társítés eleinte igen laza volt és talán azért történt, hogy a különböző tájszólásokat beszélő néprészek között az eszmecserét meg-könnyítsék.

Néha az egyszótagos főnév több más szótaggal is egyesült. Az ilyen összetevések változtatták azután a kívánalom szerint a megalkotott szótag-mondat értelmét. Az összekapcsolások és hozzátevések sokszor „értelem-ismétlésnek” tűnnek fel de a fenti indokolás — a különböző tájszólások kölcsönös meg-értésére való tekintettel — ezt is kellőképpen megmagyarázza.

Kívánatos lenne minden „sumír eredetű” magyar szónak értelmét, etimológiáját és használatát indokolni. Az alábbi példákból kitűnik, hogy a fogalmak tisztázását az alapos okfejtés milyen nagy mértékben elősegíti.

Az alábbi példák igazolják ezen igeképző szógyökök segítségével alkotott összetett szavaknak _»valódi igealakká” történő átváltozását:

*Sumír*		Sumír	Magyar
ZAL+AG (fény + cselekvés)	=	ZALAG (fénylik)	= Csillog
TAR + AG	=	TARIK	= törik
(törés + cselekvés)	=-==-	(kettévált)
SA + TU (napfény + előállít)	=	SETU (napkelte)	= süt
GU+BAR+AG (hajlítás + test +	=	GUBARAG	= kuporog
cselekvés)	=	hajlít	= gugol
IR+SU+TU	=-	IZITU	= izzad

(„SU" = kéz, fogantyű, birtoklás, el van látva valamivel)

A magyar nyelven — legtöbb esetben — ez az igeképzési folyamat már régen befejeződött, mégis könnyűszerrel visszakövetkeztethetjük — különösen a kéttagú igéknél, ahol is a második szótag „mindig a sumír cselekvést jelentő szógyök változataként” ismerhető fel. Pl.:

Sumír Magyar

ESA + AG = ESZIK

(étel + cselekvés)

SUN + TU = SZÁNT

(föltör + csinál)

SUR + TU = SERIT

(perdítés + csinál)

A fenti gyök alakok alkalmazása egyöntetű törvényszerűségre ugyan nem utal — mégis a sumír „AG^” gyök rendszerint a „jelenidőben folyó cselekményt^” mutatja, míg a „TU” és „DU” a „befejezett múltidő” meghatározója. A magyar nyelv „multidőt” jelző "T" ragja valószínűleg e két utóbbi sumír igeképző gyökszónak „lerövidített” alakja. (R. JESTIN: Le Verbe Sumérien, Paris, 1943)

III. HANGTANI ÁTVÁLTOZÁSOK

A sumír hangok magyarban való leggyakoribb változására az alábbi általános táblázattal mutathatunk rá, aholís az átváltozások a betűk sorrendjének értéke szerint csökkennek. Tehát — leggyakoribb az első — legritkább az utolsó.

Sumír „B” — átalakul a magyar — B, V, F, P, S, SZ hanggá. (a sumír a B-t és P-t gyakran felcseréli.)

Sumír „D” — átváltozásai — D, T, GY, TY, CS, Z, S, SZ.

Sumír „G” — fejlődései — (G, K, SZ, H, S, CS, F, GY.

Sumír „M” és „N” a magyarban változatlanok maradnak, de igen gyakran felcserélődnek az átalakulási hangjaik R, L, S és J.

A „B” szógyűjtemény még egyéb változási formákat is bemutat.

Igen gyakori eset az is, hogy a magyar nyelv a sumír mássalhangzókat „átmeneti” állapotban rögzítette le: pl. „P"-ből F, „S"-ből CS, „T"-ből S és „R"-böl L. (Ha az R kezdőbetű, akkor sohasem változik.)

Egyes kezdő mássalhangzó mintha az idők folyamán „fokozatoson eltűnt” volna a sumírban. Érdekes a kezdő „H^” mássalhangzó esete. A magyar nyelvben megelőzi a sumír szó elején levő magánhangzót. Igy Pl.:

A következő oldalakon ismertetést nyújtunk a sumír nyelvnek a magyar nyelvvel való összehasonlításából. A nyelvészeti anyag itt három szójegyzékben van rendezve --úgymint: A), B), és C)

Az A) SZÓJEGYZÉK-kel azt szándékozunk bebizonyítani, hogy egyformán sok összefüggés mutatható ki mind a primitív szavakban --- amit az összehasonlító nyelvészet legfontosabb vizsgálati alanyának tart (mint testrészek, számok, családi kapcsolatokra vonatkozók) — mind pedig az egyéb komplikáltabb és elvont fogalmakat rögzítő szavakban is, (mint a jog, a társadalom, a vallás stb.) amelyek a történész megállapításaihoz szolgáltatnak támpontot.

A B) SZÓJEGYZÉK: a sumír nyelvnek a magyarban előálló leggyakoribb fonetikai változásait világítja meg anélkül, hogy erre a vizsgálatra vonatkozóan új rendszert vezetne be — mindenkor szem előtt tartva azonban a törvényszerűség kimutathatóságát.

A C) SZÓJEGYZÉK: az egytagú nyelvet úgy igyekszik beállítani, hogy könnyebb legyen az összehasonlító vizsgálat. Abból a célból pedig, hogy minél jobban lecsökkentse, az egy-tagú szavak csekélységének következtében eredő hamis etimológiának a veszélyét az összehasonlítható szótagokra vonatkozóan — az anyagot u. n. szó-párokra osztottuk be. Ugyanis a szó-párok logikai alapon vannak összekötve és lehetnek ikrek, antonymok, synonymok vagy közel synonymok. Ha ilyen szó-párnak mindkét része azonos a két összehasonlított nyelvben, a tiszta véletlennek valószínűsége igen erősen csökken.

Mind e három szójegyzékben a sumír szavakhoz zárójel-ben vannak hozzákapcsolva a velük azonos akkád szavak. Ugyanis az akkádok igen sok sumír szót vettek kölcsön.[1] Ezek azután — mint a használatban lévő és keresztül mentek további hangfejlődésen is, többnyire az u. n. Grimm törvény szerint.

Az akkád szavak sokszor félúton állanak az ős sumírgyökérszó és a fonetikailag megfelelő modern magyar szó között és így érdekes világosságot derítenek a magyar nyelv történetére.

[1] „ Unzählige sumerísche Wörter sind auch als Kulturwörter in die Akkadische Sprache übergangen”. Arno POEBEL, Grundzüge der Sumerischen Grammatik, Rostock, 1923. 3. old.