BAKK ISTVÁN írása

„Szent a kereszt jegye rajta, Özséb keze
klasromot épít
Esztergom mellé, hegynek az orma fölé.”

Gyöngyösi Gergely

Boldog Özséb szentté avatása


Boldog Özséb, aki az egyetlen magyar alapítású rend, a magyar pálos rend megalapítója. Ő már az életében olyan tetteket vitt véghez, amelyet halála után már közvetlenül méltóvá tették volna, hogy a szentek karába emeljék.
Óriási hiányt kell pótolnunk sürgősen, mert őt a megfelelő helyen kell tisztelnünk. Özséb atya életének és munkájának foglalata, amely indokolttá teszi azt, hogy a szentek között kell őt ismernünk és evvel számos megtérést eredményezzen.
Életének rövid foglalata: Boldog Özséb az esztergomi érseki egyház kanonokja volt, 1246-ban remete lett, s 1250-ben a remetéket a kolostori közös életre egyesítette. A pilisi hegység völgyében akkor sok istenfélő remete tartózkodott, kik ismerték Özséb kanonok jó szívét és Esztergomban sokszor meglátogatták, és ő igen kegyesen fogadta őket. Özséb esztergomi kanonok egészen a jámborság-, keresztény önmegtagadásnak a felebaráti szeretetnek él, saját félrevonulásával gondoskodott, hogy a szent magányban háborítatlanul gyakorolhassa a keresztény erényekre kalauzoló tanításokat. Szándékának, hogy előbb megvalósíthassa, előre nem látható akadálya merült fel, az 1241-1242-ben bekövetkezett szomorú emlékű tatárpusztítás. A fékezhetetlen mongol hordák hadjáratukkal romba döntötték a vallás és a polgárosodás harmadfél századon át létesített műveit. Az erdők rengetegeit nem az Istennek élő jámbor remeték, hanem a földön futók ezrei népesítették be. De végre elvonult az Isten ostora, a király visszatért, a városok lassan újból benépesültek. Ekkor Özséb tervének megvalósításáról gondoskodott, s 1246-ban Vancsay érsek engedelmével búcsút vett az esztergomi káptalantól, és mint remete néhányad magával a pilisi hegység völgyeibe költözött. Pilisszántó mellett volt egy hármas barlang, s ide tette lakhelyét Özséb testvér. Először egy keresztet állítottak, majd rövid idő múlva a Szent Kereszt tiszteletére egy kis remete kápolnát építettek. Szent életének jó illata több remetét vonzott a körébe, kiknek befogadására a szent kereszti kápolna mellett 1250-ben kolostort alapított. IV. Béla király négy év múlva javadalommal látta el. A rend főnőkének Özsébet választották. Az így megalapított szerzet az apostoli szék jóváhagyását nélkülözte, ezért őt társai megegyezésével Rómába indították el. Özséb első priori provinciális, néhány testvér kíséretében elindult Rómába és Szent Ágoston szabályainak engedélyezését kérte. IV. Orbán ült Szent Péter székén, a szent atya előtti ügyének megnyerésére Tamást (a későbbi aquinói szent) a kor legnagyobb egyházi tudósát kérte segítségül. Aquinói Szent Tamás közbenjárása fogadta a pápa, és Pál veszprémi püspököt szólította fel az ügyben a véleményadásra és a szabályok kidolgozására. A veszprémi püspök 1263-ban kelt levele szerint Szent Ágoston e szabályát kövessék. Ez után 17 évig kormányozta Özséb a mindinkább fejlődő kolostort és 1270 február 20-án az általa alapított szent kereszti kolostorban, társainak szívszakasztó zokogásai között halt meg.


 

A szentté avatás indokai

Szentlélek sugallatának kell tulajdonítani a kolostori élet keltezését, valamint annak csodáit az isteni kegyelem működése nélkül megfejteni nem lehet. E gondolatok vezérelnek történelmi kutatásainkban jóllehet tárgyunkat csak tiszta emberi úton tekintjük; hogy így az ellenfelek saját fegyverükkel győztessenek le.
Özséb Magyarország fővárosában, Esztergomban született derék, előkelő szülőktől. „Még nem választották el az anyatejtől, amikor már megkezdte a tanulást. A jó erkölcsöt, már úgy megszokta, hogy a gyermekek játékaitól elmenekült, és egyszersmind szigorú tetteket vitt véghez. Teremtőjéhez és Megváltójához éjjel és nappal imádságokkal könyörgött. Ha valaki akkor számba vette volna rendkívüli tudását és tiszta életét, úgy ítélkezette volna, hogy az előkelő ifjak példaképe válik majd belőle. Amikor pedig elérte a serdülő éveket, az éhséget és szomjúságot olyan erővel tűrte, hogy mindenki feltűnőnek találta: bár keveset eszik, mégis szép és jó kedélyű. De mégsem olyan feltűnő mindez, ha meggondoljuk, hogy inkább lelki, mint testi eledellel táplálkozott. Nagyon sokat virrasztott, és minden idejét Isten tiszteletére, elmélkedésre vagy a tanulásra használta ez az értelmes ifjú. Beszélt az embereknek arról a bölcsességekről, amelyekkel Isten tetszését megnyerhetik. Könyvet írt, de nem hanyagolta el az Isten parancsa szerinti életet sem. Emlékezett az Úr szavára: „Nem az megy a mennyek országába, aki mondja, Uram, Uram, hanem aki teszi és tanítja, azt nevezik nagynak a mennyek országában.” Mindenezen érdemeiért esztergomi kanonoknak nevezték ki a sok dicséret és erény között vendégszeretetével mintegy második Ábrahám pátriárka tűnt fel. A magányos barlangokban szétszórtan lakó és emiatt remetéknek nevezett testvérek gyakran látogatták meg Özséb kanonokat, hogy a vesszőből font kosarakat kenyérre cseréljék fel.
Annyira megkedvelte társaságukat, hogy gyakran felkereste őket, ott ahol Isten szolgái versengve kínáltak neki a vigasztalás édes és bőséges mézét. Elhatározta, hogy elhagyja a világot, otthonát, vagyonát, önmagát és övéit, hogy alázatossággal az Úr táborában harcolhasson. Özséb atyát e szent férfiút, az isteni szeretet csodálatos módon megsegítette és a szeretet kötelékét az erények virágaival díszített, vallásos lelkülettől hevítve Krisztus akaratát véghez vinni kívánta. Ő és követői elhatározták, hogy amikor szüleik, barátaik és rokonaik erről a tervről értesülne, bizalmas rábeszéléssel, jutalmakkal, tanácsokkal és nyájas suttogással igyekeznek őket eltántorítani szándékuktól. Ők ezt úgy tekintik, mint a kísértő ördög cselekvését, mint aki a kényelmet és gyönyört ígérve le akarja beszélni elhatározásukról, a kemény élet vállalásáról. Özséb atya már az isteni kegyelemtől megerősödött, mikor Istenhez könyörgött értük, állhatatosan böjtölt és zsoltározott és imádkozott, és az örök élet édességéről beszélt társainak. Így elérte, hogy akik az Úr félelméből elsőknek készek voltak elhagyni a világot, most már az isteni szeretetben megigazulást vállalták. Esztergomot társaival akkor hagyta el, amikor a tatárok elvonultak Magyarországról és a béke helyre állt. Szüleik és barátaik némelykor személyesen vagy írással, máskor követekkel próbálták őket visszatéríteni, de ők szilárdan elhatározták, hogy őszintén szolgálnak Jézus Krisztusnak.
Özséb atya, aki a legállhatatosabb volt közöttük, rendszerint ilyen szavakkal utasította őket vissza: Halljátok szavam - mondta –„jóllehet Krisztus szerette édesanyját, de szenvedéseivel mégis úgy meggyötörte, hogy lelkét a fájdalom tőre járta át. Unokatestvérét, a különösen szeretett János evangélistát is mindent felülmúló fájdalommal sújtotta. Pedig megtehette volna, hogy leszáll a keresztről, de nem szállt le, mert ott akart meghalni.
Hasonlóképpen mi sem akarunk a vezeklés keresztjéről leszállni, azért, most értünk szenvednek és utánunk sírnak, hanem eltántoríthatatlanul maradni fogunk, nehogy a világ kárhozatos útvesztőjébe tévedjünk.” Ezeket hallva mindnyájan sírtak, és nem voltak képesek válaszolni a Léleknek, aki belőle beszélt.


 

Özséb és a testvérek példájára sokan megtérnek és kolostorokat emelnek

Özséb atya Szent Ágoston szabályait kéri, de nem kapja meg azonnal a veszprémi püspök életrendet ad neki levélben, amelyből a kolostorok neveit olvashatjuk ki. Név szerint ezek a következők:
Pilup-sziget, Szent Ilona, Szent Mária Magdolna Kőkúton, Szent Jakab a Bakonyban, Szent Erzsébet Ideg-szigeten, Szent Imre Badacsonyban, Szent Mária Magdolna az Örményes melletti szigeten, Eleken, Szent Domonkos Szakácsiban. „Az említett testvérek egyházmegyékben máshol található kolostorait mostantól fogva kiközösítés alá esnek. Kelt az Úrnak 1263-iki évében.”
Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva Özséb atya, a szerzeti élet szeretetgyakorlatai között a vendéglátás feladatát szeretve a legjobban minden személyválogatás nélkül nagyokat és kicsinyeket, szegényeket és gazdagokat, jókat és rosszakat, becsületeseket és becsteleneket, fegyelmezetteket és fegyelmezetleneket, akkora szerénységgel és szeretettel fogadott, szolgált, vigasztalt, táplált, mintha mindegyiknek egyedül ő volna az egyetlen vigasztalója, mintha egyedül neki volna gondja rájuk.
Sok öreg és fiatal csatlakozott, később pedig, valószínű a közös imádságukra és érdemeikért királyok, fejedelmek, bárók több országban alapítottak monostort. Oltárakat emeltek bennük, Isten dicsőségére és napról napra, mindenütt növekedett a keresztények áhítata és a számuk egyre szaporodott.


 

Pálos szerzet kolostorai Magyarországon, a következő helyeken léteztek:

1. Szent Jakab monostora Patacson,
2. Szentkereszt a pilisi erdőben,
3. Szent Ilona Pilup szigetén,
4. Szent Magdolna Kőkúton,
5. Szent Jakab Bakonyban,
6. Szent Erzsébet Ideg-szigeten,
7. Szent Imre Badacsonyban,
8. Szent Mária Magdolna az Örményes melletti szigeten, Eleken,
9. Szent Domonkos Szakácsiban,
10. Szentlélek Pilisen,
11. Mindenszentek Baych-on,
12. Szentkereszt Bodrog-szigeten
13. Szent László Kékesen
14. Szent László Baranyában
15. Szent Jakab Zalában Dobusban
16. Keresztelő Szent János és Sixtus pápa monostora Veresmartban Heves megyében,
17. Urunk Szent Testének kolostora Diósgyőrben,
18. Szentlélek Diósgyőr felett Dédes felé az erdőben,
19. Szent Lőrinc Budán,
20. Szent Miklós Bethahydán,
21. Szent Fülöp és Jakab
22. Szent Magdolna Thorna-vagy Nagy-Jenőn, mely aztán Tüskevár,
23. Mindszent Esztergom megyében,
24. Szent Jeromos Gyulán Várad közelében,
25. Boldogságos Szűz monostora Beregen Munkács közelében,
26. Szent Pál Tolna mezővárosban,
27. Nagyboldogasszony Üröghön Pécs mellett utóbb Szentkútnak nevezett,
28. Szent László Szerdahelyen,
29. Boldog Szűz kolostora Enyerén Zalamegyében,
30. Szentlélek Dédesen Borsodmegyében,
31. Szent Magdolna Felnémet falutól nem messze egy völgybe a Szarvaskőre vezető út mellett,
32. Mária-Nosztra Hontmegyében,
33. B. Egyed apátúr monostora Újhegyen Sáros-patak Zemplén megyében,
34. Boldog Szűzé Eszenben Unvár megyében,
35. Boldog Szűzé Kalodván,
36. Szent Miklós Buzgón 1361-ben alapított,
37. Boldog Szűzé Csatkán Veszprém megyében
38. Boldog Szűzé Máramaroson,
39. Mindszent más néven Szemes a Balaton tavánál Sümeg megyében,
40. Szent Anna Hangonban Gömör megyében,
41. Keresztelő Szent János Elefánton Nyitra megyében,
42. Szent Katalin Gönczön, Abaújvár megyében,
43. Boldog Szűzé Gombaszegen Gömör megyében,
44. Boldog Szűzé Monyorókeréken Vas vármegyében,
45. Szent Ilona Csáktornya fölött Zalamegyében
46. Máriavölgy Pozsonyon fölül,
47. Szent Pál első remetének kolostora Budán,
48. Az Úr Szent Testének monostora Ungvárott,
49. Boldog Szűzé Tholodon Sümeg megyében,
50. Örményesi kolostor a Zala folyónál Zalamegyében,
51. Boldog Asszony monostora Borsod megyében Ónodon felöl,
52. Belókő,
53. Gothál, Temes folyón túl,
54. Szent Péter Zalánkemén mellett, mind ezen 3 monostor 1393-ban a török által elpusztított,
55. Háromhegyi kolostor, Borsod megyében,
56. Willyei monostor Ungvár megyében,
57. Keresztelő Szent János monostora Újházán,
58. Szentlélek Porván Bakonyban Veszprém megyében,
59. Jenői kolostor Zala megyében,
60. Paumgarten Sopron megyében Kismarton közelében,
61. Boldog Szűzé Tokajon, Zemplém megyében,
62. Kápolnai monostor Várad közelében, 1473-banTordai András és László helyre állítatott.
63. Keresztelő János Zsámbokon, Mátyás király által adományozott 1475-ben,
64. Szent Eustachiusé Cheutt-on, Mátyás király által adományozott 1475-ben,
65. Boldog Szűzé Szolnokon Sopron megyében,
66. Szent Wolfgangé Wondoffon Sopron felöl,
67. Szent Mihály főangyalé Vásonban Veszprém megyében,
68. Boldog Szűzé Budán az úgy nevezett Fejér templom közelében,
69. Szent Andrásé a visegrádi vár közelében, Ulászló adott át a 1493-ban adott át a pálosoknak,
70. Szent Péteré Sümegen, 1501-ben emeltetett,
71. Boldog Szűzé Terebesen Zemplén megyében,
72. Boldog Szűzé Családon, Bars megyében,
73. Boldog Szűzé a váradi hegyfokon 1513-ban megerősítő oklevél,
74. Boldog Szűzé (Toronya) Hontmegyében,
75. Nagyboldogasszonyról címzett Pápán Veszprém megyében,
76. Szent József kolostora Nagyszombatban,
77. Késmárki monostor,
78. Szakolczai kolostor,
79. Boldog Szűzé varanói monostor, Zemplém megyében,
80. Boldog Szűzé Pesten,
81. Boldog Szűzé Nisiderben, Fertő tavánál,
82. Szentháromságról nevezett Pécsett, Baranya megyében,
83. Györgyéni Tolna megyében, Döbrengesz mezőváros mellett,
84. Hétfájdalmas Szűzé Sasváron Nyitra megyében,


 

Erdélyországi kolostorok

85. Szent Erzsébeté Alba-Graeca mellett, 1316-ban alapított,
86. Boldog Szűzé Székelyházán vagy Szentkirályon, 1350-ben alapított
87. Boldog Szűzé Szent Mihálykővén 1384-ben alapított
88. Pókafalvai monostor 1416-ban alapított,
89. Boldog Szűzé Erdélyben, 1469-ben Szent Istváni Székely Mihály úr özvegye Potentiana asszonyság által megadományoztatott, régi alapítvány.
90. Szent Jeromosé Nagy-faluban, -Pázmány Péter kardinális szerint
91. Tótfaludi monostor, -Pázmány Péter kardinális szerint
92. Szent Mihályról címzett a vár alatt, -Pázmány Péter kardinális szerint
93. Tövisi kolostor, Fejér megyében,
94. Illyefalvi küldérház, 1701-ben a szent rendnek átadatott,
95. Másik küldérház Tordán, 1714 óta a rend birtokában,

„A szentiványi tudós jezsuiták szerint 1702-ben megjelent művében a pálosokról mondatik, hogy azoknak 21 helynökségük és 43-nál több perjelségük volt Magyarországon. Pálos monostorokat Pázmány Péter kardinális a máriavölgyi kolostorban őrzött régi iratokból jegyezte ki, a hozzájuk még olyan zárdákat adott Gyöngyösi Gergely könyvecskéjéből és megjegyzi, hogy a lajstrom végén az említett kardinális, hogy nem hiányoznak olyanok, kik állítják, miszerint a magyar szent korona alatt a fejér szerzetnek még sokkal több kolostorai is voltak, melyeket azonban ő nem ismer. A történészek a pálos monostorok számát 170-re szokták tenni, ide nem számítva az egykori palesztinai, római, horvát dalmát, istriai, lengyel, litvániai, porosz, orosz, sziléziai, morva, cseh, osztrák, stájer, svéd és portugálai szintén tekintélyes számra rúgó kolostorokat, melyek öt tartományt (magyar, német-horvát, lengyel, istriai és svéd) képeztek.


„A 1786-iki romboló villámként csapott le Remete Szent Pál szerzetére; II. József ezen éveben törölte el a magyar szerzetet is mi által fönállott 37 kolostornak ingóságaiból tiz millió, a szerzet javaiból kétszáz háromezer hatszáz huszonkilenc forintnyi jövedelmet szerzett.
Az összesen 381 főből álló részint tanitói, részint lelkipásztorsági nyert, vagy pedig szüken kiszabott nyugpénzből tengeté életét jobb sorsra méltó életét.
Ez lett a gyászos vége az egyetlen magyar szerzetes rendnek akkor, midőn ismét virágzásnak látszott indulni. Amit Lajosok és Mátyások, s a haza vallásos nagyjai sok éven át fáradalmasan szereztek, azt II. József egy tollvonással semmivé tette!”

Istennek legyen hála, Lékai bíboros úr hivatalosan, elindította Rómában a szentté avatási eljárást Boldog Özséb ügyében. Amelynek során Árva Vince atyát nevezte ki a szentté avatás posztulátorává.
Imádságunkkal erősítsük Árva Vince atyát a magyar nemzet lelkületét érintő kérdésben.

„Özséb atya úgy élt, mint szent, mert minden földi szenvedélyt s ármányt száműzve kebeléből, életét csak Istennek, imádkozásnak kegyes téteményének szentelé, s példánnyá lőn királynak és minden hívőknek!”