Bulányi Görgy a kommunista rendszer ismert katolikus
ellenállója
60 éve titkon hordozott gondolatait adja közre: Az
Ószövetség nem
Isten igéje.
Bulányi György 1919. január 9-én született Budapesten. A
Pázmány
Péter Tudományegyetemen magyar-német szakos diplomát
szerzett,
1943-ban szentelték pappá a piarista rend tagjaként.
Piarista
gimnáziumokban tanított, ’45-ben Debrecenben fogott
hozzá a Bokor
nevű kisközösség szervezéséhez, amelyet a korabeli
hatóságok
illegális, államellenes szervezkedésnek minősítettek.
’52-ben az
elvtársak – bár az ügyész halált kért a fejére – végül
csak
életfogytiglanra ítélték. ’60-ban szabadult amnesztiával,
ezután
szállítómunkásként kereste kenyerét.
Miután a Bokor bázisközösség tagjai az Állami Egyházügyi
Hivatal
Bulányinak küldött üzenete ellenére sem hagytak fel a
katonai
szolgálat megtagadásával, 1982 márciusában a
Lékai-inkvizíció
állami nyomásra eltiltotta a pátert a nyilvános
misézéstől, megint
csak életfogytiglan. Kifogásolt tanításait a püspöki kar
a Hittani
Kongregációhoz terjesztette fel. Ennek prefektusa,
Joseph
Ratzinger bíboros (ma XVI. Benedek pápa) egy
kompromisszum után
mentesítette az eretnekség vádja alól 1997-ben. Azóta
ismét
misézhet, ha akad olyan merész plébános, aki meg meri
hívni
templomába.
Már Jézus működése után mindössze száz évvel felmerült a
pogányokból lett keresztényekben az a gondolat, hogy meg
kellene
szabadulniuk az Ószövetség terhes örökségétől.
Markionnak hívják
azt a kisázsiai s Fekete-tenger melléki, Szinopé nevű
városban
született és pogány görögből lett keresztényt, aki
elvetette az
Ószövetség haragvó és igazságot tevő Istenét már a
második század
első felében. Az akkori keresztény közgondolkodás
azonban más
volt, mint Markioné. Saját apja, Szinopé püspöke
közösítette ki őt.
Magam nagyvonalúan átlépem a szentmise első olvasmányát,
mely
rendre az Ószövetséget hozza. Még a másodikat is, és
csak az
evangéliumokról beszélek. Ezzel máris kései utódja
volnék a 21.
században a 2. századbeli Markionnak. Vállalom ezt a
helyzetemet,
és újra felvetem, hogy nem volna-e jobb, ha egyszer s
mindenkorra
megszabadulnánk attól, hogy az Ószövetség is az Isten
igéje. Azzal
vetem fel, hogy bizonyos vagyok abban, hogy ezt a
műveletet a
keresztény vallások aligha fogják valaha is elvégezni.
Aligha,
mert kétezer esztendő hagyományát nemigen lehet
kiiktatni a
történelemből.
Mégis fel kell vetnem a kérdést, mert e hagyomány
hatására rendre
úgy gondolkodunk, ahogyan Jézus Istene nem gondolkodik.
Nem
rosszabb ez a hagyomány, mint más népek hagyománya. De
mégis, az
Ószövetség egy nép, a zsidó nép eredetmondája, nemzeti
kultúrája,
Jézus előtti kultúrája. S Jézus azt mondta magáról, hogy
mindazok,
akik őelőtte jöttek, tolvajok és rablók, és nem
hallgattak rájuk a
juhok. Ő az ajtó. Aki ezen, rajta keresztül megy be, az
üdvözül és
talál legelőre (Jn 10,8-9). Hogyan tehetjük ezek után
meg, hogy
mindörökre megnyomorítjuk Jézus tanítását azzal, hogy
egy Jézus
előtti nép és kultúra szöveggyűjteménye után ugyanúgy
odatesszük a
liturgia szavát, mint Jézus szavai után: Ez az Isten
igéje.
Kispap koromban volt egy társam, aki öt évvel járt
fölöttem. Már
növendékként bölcseleti és teológiai doktorátust
szerzett. Nem
volt akárki. Meg is örökíteném nevét: Gerencsér Pistának
hívták.
Nem szerzett szaktanári diplomát magának,
gimnáziumainkban hittant
tanított. Ha tán nem is gondolta, de Markion tanítványa
volt ő már
előttem. Egyszer mondta is nekem: Nem tanítom tovább az
Ószövetséget, Benedek Elek Magyar mese- és mondavilágát
fogom
tanítani az iskolában. Megtette-e? Nem tudom. Hamar
elsodorta
előlem az élet. Már ’48-ban kiment Amerikába, s ott
folytatta
piarista életét, ’90 nyarán még találkoztam vele
Buffalóban.
Értitek a lázadását? Azt gondolta, hogy a magyar kultúra
eredetmonda-világa is ér annyit, mint a zsidó kultúráé.
Lehet,
hogy nem ér annyit, de valamennyit ér azért. Minden nép
eredetmondája ér valamit. Mennyit? Hát annyit, amennyit
érhet az,
ami Jézus előtti. Tolvajok és rablók írták.
Egyik Bokor-beli testvérem – szintén tanár, biológia
szakos –,
Dőry Pista mondta, hogy teljesen értelmetlen dolog a
gyerekeknek
történelmet tanítani az iskolában. A történelem arról
számol be,
hogy miként változtak a határok. Például a
Kárpát-medencében
határt húztak az utolsó másfélezer esztendőben az avarok.
Messze
Nyugatig, és túl Bécs táján is. Aztán leverte őket a
német-római
császár, s határát Keleten a Duna vonalánál húzta meg.
Aztán
következett honfoglalásunk, s a határt ismét Nyugatra
toltuk a
Lajta és a Fischa folyók közé. Aztán jöttek a törökök,
és Mohács
után háromfelé szakították határokkal az országot:
hódoltságra,
erdélyi fejedelemségre és a király országrészére. A
felszabadító
háborúk visszarendezték a határt a szentistvánira. S
végül
Trianonban tíz felé vagdosták hazánkat. A nyertesek
mindig
hősökről beszéltek, saját magukról. A vesztesek mindig
adót
fizettek, mint háborús bűnösök. A nyertesek mindig
pusztították a
földet és népeiket. Ami Budán dicsőség volt, az
Sztambulban,
Moszkvában, Bécsben gyalázatnak minősült. Ami
Sztambulban,
Moszkvában, Bécsben dicsőség volt, az Budán minősült
gyalázatnak.
Más és más dicsőséget tanultak Buda meg a többi város
iskoláiban a
gyerekek. Ami azonos volt, az csak a föld és a népek
pusztulása,
akármi is számított dicsőségnek vagy gyalázatnak itt
vagy amott.
Kérdem ezek után, hogy értitek-e már, amit Jézus mondott:
Akik
előttem jöttek, mind tolvajok és rablók.
Tessék egy palesztin, azaz filiszteus szemével olvasni
az
Ószövetséget, s benne Dávid dicsőséges harcait a
filiszteusok
ellen. Az ő szemükben az a gyalázat, maga. S ha magyar
szemmel
olvasom, akkor micsoda? Egy szomorú tény: ezt csinálják
a királyok,
az urak. Mit? Pusztítják a földet és a népeket. De hát
csak ez van
az Ószövetségben? Nemcsak ez. Még sokkal rosszabb is.
Hálazsoltárok, melyekben megköszönik Istennek, hogy az ő
segítségével tudták pusztítani a filiszteusokat meg az
egyiptomiakat, mert tudvalevően Isten fojtotta bele őket
a Vörös
tengerbe, és mert megint csak tudvalevően örök
szeretettel
szerette népét, a zsidót. Akik Jézus előtt jöttek, mind
tolvajok
és rablók.
És igazán nincs más az Ószövetségben, csak Isten
segítségével
végrehajtott tömeggyilkosságok? De van, hiszen az
Ószövetséget is
Isten képére teremtett emberek írták, akik tudták Isten
igéjét,
hogy jókisfiúknak, jókislányoknak kell lennünk. Van
benne ének a
szerelemről (Énekek éneke), van benne Tízparancsolat,
van benne
templomépítés, van benne istendicséret (Az Úr az én
pásztorom, nem
kell félnem). Van benne az a jó is, ami az emberben és
annak
bármilyen vallásában is megtalálható: az, hogy jóknak
kell lennünk.
De az egészet elborítja a határkiigazítás, a
tömeggyilkosság és az
ehhez adott isteni segítség. Értitek-e Markiont és engem,
akik azt
mondjuk, hogy mindenképpen meg kell szabadulnunk az
Ószövetségtől?
És értetek-e engem, amikor mondom, hogy alighanem
sohasem fogunk
megszabadulni tőle? Miért? Mert hiába tudjuk, hogy
jóknak kell
lennünk, azért a hazánkat csak meg kell védenünk, és
vissza kell
szereznünk, amit elraboltak tőlünk. Mert a románok a
Tiszáig
akarnak jönni, mi pedig nem hagyhatjuk, hogy Moldovában
kipusztuljanak a csángók… Mert a spanyol és a francia
földnek
sértetlenek kell maradnia, s a baszkok sohasem
nyugodhatnak bele,
hogy spanyolok és franciák tiporják a megszentelt baszk
földet… És
mert a spanyol és a francia és a baszk Isten azonosul az
ő népével,
miként a zsidók Istene is azonosul a zsidókkal. Még ha
az egyházak
vezetősége azonosulna is Markionnal, mi akkor is
ragaszkodnánk a
magunk magyar, román, spanyol, francia, baszk Istenéhez.
Mindahány
nemzet van a földkerekségen, mind azonosul a maga
Istenével, amely
azt mondja ellenségeinkre, hogy üsd, vágd, nem apád.
Mert nemcsak azok a tolvajok és rablók, akik Jézus előtt
jöttek,
hanem azok is tolvajok és rablók, akik Jézus után jöttek.
A Jézus
után nem más, mint a Jézus előtt. Nincs különbség előtt
és után
között. S ha van, az legfeljebb annyi, hogy a Jézus
utániak már
sokkal fejlettebb tolvajok és rablók. A multik ma már
úgy veszik
el a nemzeti vagyont, hogy határt sem kell módosítaniok,
anélkül
is ki tudnak fosztani minket.
S mivel így van, ezért én vállalom, hogy Markion nyomába
lépek, s
azt mondom, hogy amíg van Ószövetség Jézus táborában,
addig
naponta tanuljuk az Írásból nemcsak azt, hogy légy jó,
hanem azt
is, hogy légy tolvaj és rabló és légy tömeggyilkos.
Olyan
kereszténységről álmodom, amelynek szentmiséiben van
változatlanul
három olvasmány. A harmadik az evangélium. Az első a
világirodalom,
s benne mindaz, ami rárímel Jézus tanítására. Meg is van
már az
ideiglenes olvasókönyve. Hamvas Béla Anthológia humana
című
gyűjteménye, vagy pedig Sík Sándor és Juhász Vilmos
könyve: A
Szeretet breviáriuma című. Megtalálhatók benne a Jézus
előtti és
Jézus utáni világ jézusi hangjai. Azoké, akikre
figyelnünk kell.
Mondjak neveket, akinek írásait találom e két kötetben?
Mondok:
Hermész Triszmegiszthosz, Buddha, Lao-ce, Konfu-cse,
Hérakleitosz,
Platón, Szókratész, Marcus Auréliusz s a Jézus utáni
világ
énekesei: Benedek és Ferenc, Erazmus és Mórusz Tamás,
Pascal és
Angelusz Sziléziusz, Tolsztoj és Dosztojevszkij, Böll és
Grass…
Vég nélkül sorolhatnám. Nagyon figyelnénk a templomokban
mise
alatt, ha ezeknek az írásait hallhatnánk első
olvasmányként.
S mi lenne a második olvasmány? Hát részletek Wass
Albert A
funtineli boszorkány című regényéből, Szabó Lőrinc
Vang-An-Si-ja,
Sinka Virág balladája s mindaz, amit az évek hosszú
során
hallhattatok idézni tőlem. S ez lenne az egész világon?
A magyar
irodalom? Dehogy is ez lenne. Minden nép tudja, hogy
jónak kell
lenni. Minden népnek vannak avatott tollú írói, akik nem
csak
ószövetségi gyilkos Istent tudnak dicsérni, hanem tudják
Jézus
Istenét is magasztalni, a jézusi szeretet Istenét is.
Csodálatos
kórus lenne ez. Lopkodnánk más népek harmadik
olvasmányaiból, s
betennénk a mi második olvasmányaink kötetébe.
S akármennyire is lehetetlennek gondolom, hogy leváltjuk
az
Ószövetséget, s a második olvasmányt, mégis elmondom és
leírom ezt,
mielőtt meghalok. Talán majd ha fejre áll a multik
világa,
elkövetkezik egy jobb kor, amely tudni fogja, hogy
bizony nem
készítjük az Úr útját addig, amíg hangozhat a
szentmisében az is,
ami Jézus előtti, a tolvajok, a rablók és a
tömeggyilkosok hangja.
Amen.
Bulányi György
Forrás:UDK - Új Demokratikus Koalíció -
http://www.udk.hu/
Ki volt minden idők leghíresebb
asszonya-Nagyasszonyunk? Tégy javaslatot
Szerkeszd a Székely
Enciklópédiát
GóbéWiki- A Mi enciklopédiánk
Hírdesse szálláshelyét az
Erdélyi öko
közösség
honlapján
On-line szállásfoglalás
Iratkozzon fel a
Kakukk Marci Hírügynökség
híreire
GóbéShop
a
legszebb székely népművészeti ajándékok
Ki lesz
a legszebb székely nő? Online
szépségverseny Nevezz be! Indul az
összmagyar szépségverseny
GóbéMall
Nyisson Ön is
online üzletet
GóbéTár
A
legolcsóbb tárhely Romániában
32 Euró 2 Giga EGY ÉVRE
GobeVirtual-Az
Új honfoglalás-Szerepjáték
komolyan
Új!!!
Tölts fel videót-Teszteljük a
GobeTube-ot
|
