Dr. Rimanóczy László:

Egy az Isten, egy a nép, egy a szokás

A. Hyatt Verrill régész: "Az Andok vidékén ezer számra vannak az őserdők mélyén ro­mok, melyeknek még a helyét sem ismerjük". Dr. Julio Tello indó származású régész: ”A Peruban található ős-és ókori inka romo­kat egyedül, ezer kutató, ezer év alatt is csak részben tudná kiásni és tanulmá­nyozni".­-

Az ős-peruiak eredete éppen úgy titok ma is, mint az ősegyiptomiaké. Jellemszerűen érdekes azonban, hogy mindkét helyen kész, kifejlődött és magas kultúra települt az őserdőkben és a sivatag homokján. Az Andes vidékén sincs ennek a kultúrának eredete, az éppen úgy virágjában jelenik meg, mint Egyiptomban, a Nílus völ­gyében.

Teljesen ésszerű és logikus az a megállapítás, hogy ott, ahol egy műveltség fejlődését nem tudjuk annak kibontakozásában fok­ról-fokra követni, mivel az készen jelenik meg, a kultúrát hoz­ták valahonnan. Tény, hogy egy-egy kultúra nem máról holnapra támad, de évszázados, de inkább évezredes folyamat vagy fejlődés eredménye.

Peru-ra, Mexico-ra, Columbiá-ra, Egyiptom-ra vonatkoztatva fenti tételt, az itt található fejlett kultúrák csak Közép-Kele­ten, Indiában, vagy Ázsia más részein fejlődhettek ki. (Még na­gyobb valószínűséggel olyan földrészen, vagy nagy szigeten, me­lyeket ma már nem ismerünk).

- o – o – o – o – o – o -

A legújabb ásatások eredménye oda mutat, - amit már sokan gyanítottak, egyesek állítottak is, - hogy az ázsiai és délamerikai kultúrnépek valaha szoros kapcsolatban állottak egymással. Ez a feltevés még pár évtizeddel ezelőtt gúnyos lenézés vagy sajnál­kozó mosoly tárgya volt.

Egyik ellenbizonyíték, melyet döntő súllyal dobtak a vitába: hogy Amerika, vagy Dél-Amerika nem ismerte a kereket. Ez a bizo­nyíték is megdőlt.

- o – o – o – o – o – o -

Egy amerikai régész-házaspár: A. Hyatt és Ruth Verrill egész életüket ennek a kapcsolatnak a felderítésére szentelték és Ruth Verrill megtanult szumerül is, sőt olvassa és írja a szumér-írás ^"folyó-ékírás" változatát. (Meg kell jegyeznem, hogy a szumérok­nak is háromféle írásuk volt: l/. Ék-írás., 2/. Rovás-írás., 3/. Folyó írás, mely előbbi két írás elemeiből tevődött össze és az gyorsabban volt írható mint az előbbi két és korábbi írás, mely két írást csak vágni, vagy vésni lehetett.)

A Verrill házaspár meglepően érdekes adatokat derített ki és közöl az ősperui és szumer kapcsolatokról. Jelen tanulmányom az ő eredményeikre támaszkodik.

- o – o – o – o – o – o -

Az ős, vagy elő-inka civilizáció körülbelül Kr.e. 1800-2500 - között lett a szumer és föníciai gyarmatosítók és felfedezők ré­vén Dél-Amerikába átvíve. Az ős-inka törzsek és fajok nagyban szumér vérségűek.

- o – o – o – o – o – o -

Jelen századunk elejéig tartotta magát a második tévhit, mely szintén érthetetlen, hogy az ős, vagy ókorban nem volt megfelelő hajó, vagy vízi közlekedési eszköz ahhoz, hogy az akkori kultúr­népek átmerészkedjenek az Atlanti vagy Csendes Óceánon.

Ezzel szemben tény, hogy a szumérek az Eridu-i világ-kikötő­jükből vígan kereskedtek a ma ismert egész világgal. (Eridu ten­geri kikötő volt és az Eufrátes torkolatánál feküdt, ma 40 kilo­méterre a tengertől. A folyam ilyen távolságban töltötte fel a deltát, melyhez a régészek és geológusok véleménye szerint kb. 8­-10,000 esztendőre volt szüksége.)

De nem a szumérek, hanem a karibok, pelazgok, föníciaiak és egyiptomiak is jártak Dél-Amerikába évezredekkel Krisztus szüle­tése előtt. Mindezen népek kitűnő, tengerjáró hajókkal rendelkeztek, rendszerint háromfedélzetű, kormánnyal, két, vagy három vi­torlával és kisegítő evezősökkel ellátott tengerjáró és viharál­ló hajók voltak. A papyrusok és fal-faragások 35-50 méter hosszú hajókról számolnak be.

- o – o – o – o – o – o -

Snefru, az egyiptomi 3-ik dinasztia egyik királya 40 hajóból álló flottát küld Kr.e. 2400-ban Sziria egyik kikötőjébe cédrus törzsekért és a falfelirat elmondja, hogy ezek leghosszabbika 58 - 60 méter volt. Gudea, a lagasi király Kr.e. 2370-ben szintén im­portált 25-35 méter hosszú cédrus gerendákat, valamint épület-köveket Barship hegyéről. Hajói egyébb helyről is szállítottak é­pület-követ, mely hely...  "egy évi hajóútra feküdt".

Régen tudott dolog az is, hogy ezek a régi hajósok már Kr. e. 600-ban rendszeresen hajóztak Afrika körül és évszázadokkal eze­lőtt járatszerű összeköttetéseik voltak Indiával. Az angol ónbányákat, úgy Indiából, mint az Atlanti Óceán térségeiből már Kr.e. 2600-ban már javában bányászták.

Ezeknek a tengerjáróknak a Gibraltár-Dél-Amerika-i út kéjutazásnak számíthatott csupán, hiszen Afrikát Brasiliától csak 1,600 kilométer választja el.

- o – o – o – o – o – o -

További tévhit, mely szintén sokáig tartotta magát, hogy a régiek azért nem mertek nekivágni az Óceánoknak, mert tudva, hogy a föld lencse alakú korong, féltek attól, hogy kiérve a szélére, egyszerűen leesnek a földről.

Schliemann "Ilios" c. munkájában írja, hogy Ilios harmadik kulturrétegében egy égetett agyagból való földgömböt ásott ki, a­mely nemcsak gömb alakú, de az egyenlítő és a délköröket jelentő "hálózat" is rá volt égetve. Több és teljesen hasonló földgömböt ástak ki már eddig Urban és Eriduban is.

- o – o – o – o – o – o –

A régi tengerjárók tulajdonképpen a Sark-csillagot használ­ták irány jelzőnek, de voltak pontosan szerkesztett műszereik is a Nap-helyzet megállapítására. Antykitheránál a szivacshalászok, prehisztorikus eredetű (történelem előtti), bonyolult eszközt ha­lásztak ki a tengerből. Megállapítást nyert róla, hogy ma is tö­kéletesen használható és pontos műszer pozíció számításra. (A Nap vagy csillagok helyzete alapján.)

A szumer agyagtáblákon egyébként bőven olvashatunk a "szoká­sos" vagy "teljes" tengeri járatokról.

A British Múzeum 10477 sz. papiruszának 28-ik oldala ezt ír­ja: "...a kötélzete elkészült és a műszer is, mely az irányt be­tartja. Őriztem az istenek műszerét és Kha bárkáját elvezettem". Ezt a szöveget így is lehetne fordítani: "...a hajó kötélzete és iránytűje elkészült, mely az utat mutatja. Ennek a birtokában biztosan vezettem Kha hajóját".

Ez az iránybetartó műszer talán hasonló volt a Csendes Óceáni szigeteken ma is használatos és pálcikákból készített rácssze­rű "térkép-hálók"-hoz, melyeket a bennszülöttek használnak hos­szú tengeri útra kelve.

- o – o – o – o – o – o -

Fent idézett papirusz 21-22 oldalán ezt az érdekes szöveget olvashatjuk: "Nevezd meg magadat és a helyet, ahol horgonyt vet­hetek..., a vörös emberek hercege,... magával hozott mert hajó­törést szenvedtem".

A közel-Kelet-i feliratok több helyen beszélnek hajóutakról, a "Nyugat-i tenger mögötti országról", vagy a "Napnyugat-i földről". II. Sargon  (Agade, illetve Akkád) királya, uralkodásának ti­zenegyedik évében visszatért a három esztendeig tartó tengeri útjáról..." leigázta a nyugati országokat, ahol erődöket emelt és szobrokat állított".

A Babylon-i "Omen" felirat szerint:..." Sargon, mikor a nyu­gati földre, a nyugati tenger mögé ment, szobrokat emelt".

Több feliraton és falvésésen Sargon nevének a jele, vagy szimbóluma a rák, a "Gan" az ősi szumer folyó-rovás írásban. Érdekes ezzel szemben, hogy a Tiahuanako-i romok több szobrát rákokból stilizált öv díszíti.

- o – o – o – o – o – o -

Sargont legidősebb fia Menes követte a trónon, aki az Abydosi szarkofág felirata szerint: "Hajóival körüljárta a Napnyugati Országot, befejezte a Nyugat-i területek ellenőrzését. Uráni földön erődöt épített a hegyi tó mellett. Egy rovar (féreg) csípé­sében halt meg. A Napnyugat-i országban lett eltemetve".

Az ország neve, ahol ez a rovar megcsípte Menes királyt "Isaru".  A Kolla és Aimara nyelvjárásban ennek a mérges rovarnak "U­ru" a neve, mely név – bár a leggyakrabban egy fekete mérgespók­ra vonatkozik - általában a mérges bogarak és rovarok gyűjtőneve.

Menest a fia Narám-szin követi az uralkodásban. Egy egyipto­mi arcfestékpalettán ez a felirat olvasható: "A Napnyugati Orszá­gok és Tianu és Amarru ország királya". Itt a hasonlóság a Tia­huanako és Aimara nevekkel több, mint meglepő.

Narám-szin után ennek fia Shar-Gani uralkodik. Ő a feliratok szerint alkirálya és társuralkodója volt atyjának, de ez s szo­kás megvolt már nagyapja idejében is. Ez annyit jelent, hogy a szuméroknál a király fia, még atyja uralkodása idején alkirály, nádor, kormányzó méltóságot töltött be. Egyik másik neve " Gin­ti", ahol a "ti" szócska a kő jele, vagy szimbóluma.

- o – o – o – o – o – o -

Teljesen logikus lenne ezek után egy olyan kérdés, hogy: ha ­már a szumerek jártak Peruban, ott erődöket építettek, szobrokat is állítottak, miért nem véstek feliratokat is, vagy hagytak ma­guk után írást? Nos, írtak is és hagytak is:

Cuzcotól kb. 200 kilométerre az Urubamba mellett Sakuajaku­ban találtak egy kőtáblát 22 szavas írással és teljesen hasonlót (szövegben is) Boliviában. Mivel ez az írás a Menes ide­jében használt ős-szumer (Gangetio) folyó írással van írva, a megfejtése könnyű: "Az alsó napnyugati országban, a Nap-isten tűznek szentelt temploma mellett. A mély vizek kormányzója, Ginti alkirály, az alsó föld Tűz-királya, Gan, aki Men-nek a Tűz Istené­nek az uralkodó társa, aki az Indiai Indus völgy telepének a királya, a Keleti Vizek kelő Napjának alkirálya".

A feliratok és kőtáblák szerint Gin-ti vagy Shargani Menes­nek, akit "Men"-nek is neveztek és aki India Indusvölgyi telepü­lésének a Tűz Istene is volt, mint alkirálya vagy nádora (társuralkodója) uralkodtak. Ezek szerint a Peruban és Bolíviában ta­lált feliratok teljes összhangban állnak a szumer táblák adatai­val.

- o – o – o – o – o – o -

Számtalan szumer tábla beszél "Manu földjéről" vagy "Manu or­szágáról" és gyakran szerepel itt a "Felhő-tó" (felhőkbe burkolt tó) meghatározás, vagy megjelölés is, melyek a "Napnyugat hegy­óriásai" között vagy alatt terülnek el. Így a szumer tengerjárók ezt az "Napnyugati országot" keresték vagy látogatták.

Az egyetlen számbajöhető hely egész Dél Amerikában, mely en­nek a leírásnak megfelel, a Titikaka tava, ahol a Nap szigete volt és a legrégibb ősinka emlékeket itt találhatjuk Tiahuanakoban. Csak ez a tó lehetett a "felhős" vagy "a felhőkbe burkolt tó".

A Peru-i legendák, kivétel nélkül arról beszélnek, hogy: "…a fehér emberek Napkeletről jöttek, a vízen keresztül". Építettek, szobrokat emeltek úgy a Nap Szigetén, mint a tavat körülvevő te­rületeken. Egy későbbi és szintén fehér emberekből álló csoport magát a "Kövek népé"-nek nevezte. Ennek a csoportnak a királya az alkirálya kíséretében, asszonyokkal, gyermekekkel és sok fér­fivel érkezett. A hagyomány tovább azt mondja, hogy ezek embereket változtattak kövekké, amelyek az ő helyetteseik, képmásaik voltak, hogy őrizzék az országot, mikor ismét eltávoztak.

Teljesen természetes és logikus ezek után, hogy a peruiak ezeket a fehér embereket isteneknek tekintették.

- o – o – o – o – o – o –

Egyiptomban egy, az I. dinasztia idejéből származó felirat: a "Nyugati vizek mögötti ország"-ról beszél. "Urani", vagy "Urani ország"-nak nevezi ezt a földet. A Kolla-Aimarai nyelv a Dél-Amerikai (és első vonalon a Peru és Bolivi-i) indókat gyüjtőnéven "Urani"-knak nevezi, ami magyarul szószerint azt jelenti, hogy: "A nép Ur-ból", vagy helyesebben: "Ur népe".

Ugyancsak az egyiptomi "Halottak könyve" szinte állandóan hivatkozik vagy említi "Amentet országa", vagy "Amenti", mely a ha­lottak országa, vagy a meghalt lelkek birodalma, egyszóval az "al-világ", vagy a "túl-világ". Ez Osiris jelenlegi birodalma is, és itt lett eltemetve az egyiptomi I. dinasztia első királya: Menes.

Peruban három Amenkai vagy Abenkai nevű hely van jelenleg is, az egyik Kokakabana, a másik Cuzco (kb. 60 Km-re), a harmadik Lima mellett. Ez a hely, mindhárom fekvésében a régen meghalt in­kák lelkének a tartózkodási helye, ma is amolyan "halottak mezeje"_.

A szumer "Amenti", az egyiptomi "Amentet" és a Peru-i Amen­kai vagy Abenkai meglepően hasonlítanak egymáshoz és mindhárom nép teljesen egyforma értelmezésben "temetőnek" vagy a "lelkek hazájának" is nevezi. (Dél-Amerikában mind a mai napig itt tartják a Halottak napját:).

Természetesen a fentebb felsorolt és meglepő hasonlatosságok, vagy egyezések a véletlen érdekes találkozásai is lehetnek. Lás­suk tehát a hasonló és esetleges "véletlenek" valóságos tömege­it az alábbiakban.

- o – o – o – o – o – o -

Délamerika őskultúrájának emlékei között bőven találunk ke­rámiát, szobrokat, falvéséseket vagy freskókat, melyek szakállas embereket ábrázolnak. A Csiken-Itzá-i Jaguár Templom kívül is, belül is borítva van ilyen domborművekkel. Mivel ez a templom Ku­kulkan, a "Tollas Kígyó" temploma volt, akit mindig szakállal ábrázoltak, a régészek azt hitték, hogy ezek a szakállas emberek tulajdonképpen Kukulkán papjai voltak, annál is inkább, mert egyikük-másikuknak kétségkívül álszakáll van az állára rajzolva vagy vésve.

(Az egyiptomiak, az indiánok, a délamerikai összes bennszülőtt törzsek szakálltalanok. Az egyiptomi faraók Menes óta ál­szakállt viseltek, ugyanúgy az inkák, a kacikák, vagy az azték fejedelmek is. Viszont a szumerok, akkádok és káldeusok mind, kivétel nélkül sűrű szakállú emberek voltak. Ugyanúgy a vikingek is és az összes tengerjárók az őskorban. Ez azt mutatja, sőt bizo­nyítja is, hogy a bajúszos-szakállas fajta vagy kevés volt, vagy hamar kihalt, vagy keveredve az índiókkal vagy bennlakókkal, a szakáll mint faji jelleg elcsökevényesedett.)

Tény az ugyan, hogy Észak és Dél Amerika bennszülöttei sza­káll-és bajusztalanok, de ma is találni dús szakállú és sűrű bajuszú bennszülötteket, kiknél azonban világosan látható a kevert faji jelleg. Cortez spanyoljai Mexicoban kitűnő borbély- üzleteket találtak, melyek borotválásra is jól be voltak rendelkezve, de semmivel sem voltak rosszabbak mint a sevillai borbélyok.

A magam részéről tovább megyek ebben a szakáll-kérdésben. Az ősvallásokban a kígyó (egy vagy több fejjel) a Teremtő, Az Isten, a legfelsőbb Hatalom, vagy a bölcsesség kifejezője vagy képmása volt a jeges Északtól le a legforróbb Délig, s a messze Kelettől a távoli Nyugatig. (Osiris, Thot, Hermes, Merkur, Mózes "rézkígyója", Tem, Anarajapura, Narayana, Amanta, Naga stb. stb.) Gondol­junk itt a faraó Ureas kígyójára, az indiai kígyó-istenekre, a fára tekeredett kígyóra stb.

Feltűnő, hogy Egyiptomban az I. dinasztia első királyát, az elsőnek tudott szumer királyt, Bolivia, Peru, Mexico őskirályait egyöntetűen Menesnek hívták és szakállas volt mindenhol.

Érzésem szerint Dél Amerikában a "Tollas Kígyó" isten vég­eredményében egy "szakállas királyt vagy bölcset" akar jelképez­ni. Az lehet, hogy élt, vagy ma is él egy kígyó-fajta, melynek tolla van, azonban kizárt dolog, hogy ennek a jelképe legyen Kukul­kán, Kecalkoatl és a többiek.

(Az a feltevés is erősen inog, mely azt tartja, hogy Kecal­koatl vagy Kukulkan "szakálla" vagy "tolla" tulajdonképpen kuko­ricahajat akar jelenteni. Mindenesetre tény, hogy Dél Amerika fontos kenyér-gabonája a kukorica volt és az is maradt a mai napig.)

Hogy az isten (azaz azok a fehér gyarmatosítók, akik később istenné váltak a vallásban) állat vagy hüllő képében lett kőbe faragva, ábrázolva, vagy elképzelve, nagyon természetes. Kr.e. 7000-1000 időszak között szerte a világban, majdnem minden nép­nél ez volt a divat. (Fővonalak:  Egyiptom, India és a Szigetek.)

Kecalkoatl, Votan, Vixepekocsa, It-Zamma, Kukulkan, Kukumac, Virakocsa, Zume, Paje-Tome, Bocsika valamikor mind emberek voltak, fehérek, idegenek, jövevények és kivétel nélkül szakállasak!

- o – o – o – o – o – o -

Kan-Kan és Moujik-i sírvermekből és kriptákból rengeteg o­lyan urna vagy fazék (agyagedény) került elő, melyeken szakál­las emberek képe van festve, vésve vagy rajzolva. Az arcok tisz­tán és élesen vannak metszve annyira, hogy anyajegyeket, szemöl­csöket, heggeket, vagy sebhelyeket is mutatnak. Ez pedig azt bizo­nyítja, hogy ezek az ábrázolások, akár festve, égetve, karcolva, rajzolva vagy vésve lettek élő emberek "arcképei".

Érdekessége a dolognak továbbá az, hogy itt sem az orr, sem a koponya-alkat nem egyezik, még csak nem is hasonlított sem az ős-egyiptomi, sem az elő-inka vagy ősperui egyébb koponyákhoz, a­vagy faji jelleghez. Pontosan úgy, ahogy a szumir koponyák sem hasonlítanak a szumirok közé betelepedett egyéb fajok jellegéhez, hanem attól teljesen elütnek. Ezt a tényt Sir Leonard Woolley e­zekkel a szavakkal fejezi ki: "... tiszta fehér fajú, jelen kauká­zusi fajú koponyákról van szó".

Ezek az "arcképek" semmi esetre sem lehettek a fazekas, a vésnök vagy a szobrász képzeletének a szülöttei.

- o – o – o – o – o – o –

A vállukon párduc, jaguár- vagy oroszlán-bőröket viselnek. Az egyiptomi istenek arca tulajdonképpen oroszlánfejbe helyezett emberarc volt kezdetben, vagy valami macskafajta, (főleg nőstény o­roszlán, és Délamerikában a puma) emberarcként lettek ábrázolva. Minden esetben kétoldalon merőlegesen felfelé álló macska fajta füllel. Ezzel az egyiptomi szabállyal hajszálra egyeznek a Perui formák ott, ahol Vira-kocsa szerepel, aki az ős-inkák tigris, vagy jaguár istene volt. (Az edényeken és a falfestményeken a párduc vagy jaguárbundának a foltjai vagy pettyei is jelezve vannak.) Elvétve szerepel a “T” jele is, a Tau. Ez Menesnek a "Kö­vek Népé"-nek, királyának volt az egyik szimbóluma. (Úgy Egyiptomban, mint Szumir-földön).

A párduc-kacagány, a sűrű szakáll és bajusz, az emberarcú o­roszlán vagy oroszlánfejű ember, az emberfejek felett külön álló vagy lebegő oroszlán, vagy jaguár-fej, (a levegőben szabadon le­begő vagy repülő madarak, melyekről később még beszélek), az arc két oldalára helyezett felfelé álló macskafül, a Tau, stb...stb. mind arra mutat, hogy Vira-Kocsa, vagy Kecalkoatl vagy Kukulkan stb. tulajdonképpen a "Kövek-Népe" királya, Menesnek a szobra és ábrázolása. (A maya legendában olvashatjuk, hogy Odin, vagy Vo­tan egy ízben ellátogatott a tengeren túlra és meglátogatta Af­rikát, Európát és Ázsiát. Lehet, hogy éppen az egyiptomi vagy talán a szumir Menes király meghívására. Természetes ezután, hogy látva az építkezéseket világszerte, a gyarmatosító­kat a "kövek népé"-nek nevezték. Csak az egyiptomi épületekre kell gondolnunk, első vonalon a piramis és zigurátokra, hogy ért­hető legyen ez az elnevezés.)

- o – o – o – o – o – o –

A szumirok perui és szoros kapcsolatainak további bizonyíté­ka, hogy sűrűn találjuk úgy a véséseken, mint a domborműveken, de az edényeken, (sőt érméken is,) az ember, alakot két nőstény-o­roszlán, vagy puma között.

Ez Szumirban a "Macska Őre", vagy a "Kettős oroszlán istene”. Urban és Eriduban a neve: "Isi, Tasia, Tas, Taska, Indar, Indara, Indra, stb. Érzésem szerint a keleti és nyugati országok címerjele volt. Az oroszlánok között álló ember a szumir véséseken sza­kállas, a perui domborműveken és falreliefeken majdnem kivétel nélkül szakálltalan. De minden esetben és kivétel nélkül szakálltalan az ős-inkáknál, tehát ez az ábrázolás-fajta nem vo­natkozhat Vira-Kocsa, vagy Kecalkoatlra. (Mely tény természetes, és logikus, ha arra gondolunk, hogy a szumérföld, az anyaország, a szakállas fajú népével, míg Peru és Bolívia a gyarmat a sza­kálltalan faji jellegű törzseivel.)

- o – o – o – o – o – o -

Az Akkád-i Sargon (Agade) egyébb nevei: "Papa (Pere)-Vira, - Szu-Vira, Kunti-Jit és Szarukkin. Nem sokat kell változtatni ezeken a neveken, hogy tiszta perui istenneveket kapjunk, (habár különböző törzsek vallásában) mint: "Vira-Kocsa, Kuntur (Kondor) és Szajkunin". Peruban egy másod vagy kis isten, aki Vira-Kocsa fia volt; Urkon. Menes unokája Sar-Gani másik nevei: "Urukon-Gina, U­rukon és Urkon", amit magyarul így is mondhatnánk: "Úr királya".

Urkon másik neve: "Kuntur-Tiksi" vagy a Kondor-Isten. A szu­mir Menes egyik címe: "Kutir" volt és a királyi (az uralkodó) család tagjai keselyű vagy ragadozó madár képét vagy alakot, vé­sést, - mint a királyi család tagságának a jelét - viselték a diadémokon. A régi szumirok a Nap-Istent imádták, nevei: Indi, Indár és Indra. (Azonban Indra a szumir nyelven: Engur vagy Enga.)

A hetiták "Nap-bikája" neve "Inti". A peruiak Nap-Istene pe­dig"Inti", néha "Inga". (Meg kell jegyeznem, hogy az inka szó helyes magyar kiejtése: Inga vagy Enga, vagy Engya.) Mint tudjuk, az inkák a "Nap Fiai" voltak.

- o – o – o – o – o – o -

Fentebb már említettem, hogy a szumir agyagtáblákon sokszor szerepel "Manu földje". A Madre de Diós folyó fejénél (Cuzco-tól keletre kb. 150 kilométerre) van egy telephely, neve: Manu. Kön­nyen meglehet, hogy a szumir, majd egyiptomi, föníciai hajósok az Amazon folyón léptek be és a Madre de Diós folyón jöttek fel to­vább. (Természetes, ez csak feltevés, vagy egyéni vélemény). Ezt a folyót a régi időkben a "Kígyó folyója" néven hívták. (Ezen ha­józott rendszeresen a szakállas isten, a Tollas Kígyó?).

(Nem tehetek róla, de mint magyar embernek itt állandóan a párduc-kacagány, az ősi magyar kurul-madár (melyet tévesen neve­zünk manap turul-nak) és a Küküllő folyó (Kukulkan) jár az eszemben).

- o – o – o – o – o – o -

Az egyiptomi Osiris-misztérium folyamán a jelöltet a "Ház vagy Templom Ura"-nak (Pir-aa) nevezték a ceremóniák alatt. Innen a Piramis és Parao (farao) elnevezés:

Brughs: "The History of Egypt" c. munkájában így ír: "A hie­roglifák egy címről beszélnek, a Piramis Prófétája, és ez a pha­rao. Az egyébb címeiben állandóan szerepel a "Nagy Ház" kitétele. Per-aa, azaz a Nagy Ház vagy a Magas Kapu.

Mint már említettem Sargont "Men"-nek és "Para-Vira"-nak ne­vezték. Gondoljunk még itt az Akkád, elő-ázsiai és Mykene-i o­roszlán-kapukra.

- o – o – o – o – o – o -

Dr. Julio Tello régész (aki tiszta inkavérű perui ember volt) "Vira-Kocha. Jaguár God." c. Lima 1931. munkájában írja, hogy az első inka, Manko-Kapak a Panaka család tagja volt és Zapala-ból érkezett, mely hely Cuzco és Manu között középtávolságon fekszik. A királyi napimádó törzs neve Kosalla, melynek mását a föníciaiaknál a Pankala törzsben találjuk meg. Ezek a Kelet-indiai kirá­lyok hűbéresei voltak hosszú időkig. (A "frigiai" füles sapka a­vagy föveg a szumiroknál, peruiaknál és a föníciaiaknál.)

A maya legenda azt állítja, hogy mikor Manko-Kopak először megjelent, magát "Tihuantasuyo Kapa"-nak nevezte, ami "A Föld négy sarkának az ura". Narám-szin egyik címe: "A Föld négy tájának az ura" volt.

- o – o – o – o – o – o -

A fenti adatok mind arra mutatnak, hogy akkád (Agade) királya Sargon Kr.e. 2500 körül Peruban és Bolíviában gyarmatot alapított templomokat, erődöket és szobrokat állított fel a Nap szigetén és ennek környékén és ő lett később Vira-Kocsa a szakállas isten. Fia, Menes a tó (Titikaka) partjain gyarmatosított, egy mérges rovar vagy pók csípésébe halt bele és Peruban vagy Boliviában, (va­lószínű, hogy az utóbbiban lett eltemetve, A peruiak istene lett. A fia Narám-szin és unokája Sar-Gani a szumir kultúrát, művésze­teket, vallást vezették be ezen a földön és az inkák és aztékok, ezen elemekkel együtt fejleszthették őskultúrájukat tovább.

- o – o – o – o – o – o -

Az építkezések módja és szerkezete azonos Peruban, Bogházköy­ben (Kisázsia) és Mykene-ben. (Görögország). Tiahuanako köveit e­züst épületkapcsokkal foglalták össze, a kapcsok helyének vése­tei ma is láthatók a köveken. Ez az építkezési mód sehol máshol az egész világon nem található, mint Kalah és Nimrudban Assyriá­ban, itt is Aszur-nasir-apal királyi palotáján. Teljesen úgy van építve, mint a Bolívia-i épületek. Mivel a szumirok magukat a "Kövek Népe"-nek nevezték és a Peru-i legendák a fehér jövevényeket szintén a "Kövek Népe"-nek nevezik a Titikaka tó környékén, csak arra tudok józan ésszel következtetni, hogy ezt - és kizárólag még csak Dél-Amerikában található - építési formát a szumir gyarmatosítók hozták magukkal.

- o – o – o – o – o – o -

Az ekét és a széles vasú, rövid nyelű irtókapát úgy a szumí­rok, mint a peruiak hajszál pontosan egyező alakban és formában használták és ez a forma sehol máshol Észak vagy Dél-Amerikában nem szerepel.

- o – o – o – o – o – o -

Egyetlen nép sem használt-hosszú nyelű, széles vasú és kétfejű harci szekercéket, csillagfejű harci buzogányt, vagy a lán­cos buzogányt, melynél a fej láncokkal van a nyélhez erősítve, mint a peruiak és a szumirok.

- o – o – o – o – o – o -

Az inkák harci pajzsa azonos a kisázsiai és a szinjarli har­cosok pajzsaival. Szinjarli a szumirok fennhatósága alatt állott. Egész Dél-Amerikában csak a peruiaknak voltak egységes súlymér­tékeik, függő nyelves mérlegeik és egységesített hosszmértékük. Egész Amerikában egyedül itt használtak lemezrúgóval ellátott gyapjú-nyíró ollókat, (lámák és alpaccák nyírására) és a Szumir­földön.

- o – o – o – o – o – o -

Sokáig azt tartották, hogy az ős-peruiak nem ismerték a naptárt. Ez a vélemény is megdőlt. A New Yorki Heye Muzeum-ban - van egy perui arany naptár-kő vagy tábla. (Helysebben kör alakú naptár-korong). Ecuadorban, Kuenka mellett találták 1859-ben. Felirata: "Tas, a Tas földje". (Ez az égboltot, vagyis az ég föld­jét jelenti). Tas név egyik elnevezése volt a "Macska Őrének", a­kit Peruban "Misi"-nek neveztek. A naptár adatai teljesen mege­gyeznek a szumir agyagtáblák adataival. Több szumir asztrológiai adatot közlő agyagtábla szerint: "Pritu-Rukma" egy ókori szumir­-főniciai herceg neve volt és ez a név: "Az arany korong őrzőjét” jelenti magyarul. Ez a kifejezés vagy cím csakis erre (vagy ha­sonló) naptár-korongra vonatkozhat.

- o – o – o – o – o – o -

Úgy a szumirok, mint a peruiak ugyanazon a napon ünnepelték a "Nap születése" ünnepét, mely egyben az év kezdetét is jelen­tette és szeptember hónapban tartották.

A babyloni írások szerint ezen a napon, mikor a Nap felbuk­kant a látóhatár peremén, a király iszik az áldozati kehelyből. Ugyanez volt a szokás az egyiptomiaknál is és az áldozati kehely neve úgy Egyiptomban, mint Peruban, mint Alsó-Mezopotámiában (Szumir föld) egyöntetűen és szóról-szóra: "paka". (Phallikus ábrázo­lás volt, legalább is Egyiptomban. Itt a hagyomány azt tartja, hogy Isis készítette Osiris-ra való megemlékezésül.) Egyiptomot a "Nap leánya"-nak is nevezték, a hagyomány úgy  tartja, hogy Osi­ris tulajdonképpen az istenné változott Menes király a valóság­ban. (Azt ma még nem tudjuk, hogy kik voltak a "Horus Követői", a­kik Manetho szerint Kr.e. 13000-től uralkodtak Egyiptom királyi székén, azt sem, hogy melyik Menes-ről van itt szó, mert több Menes is szerepel. Tény viszont, hogy az egyiptomiak az első nap­tár reformjukat Kr.e. 11500 körül hajtották végre, a másodikat, egész pontosan Kr.e. 4241-ben. Egy Menes nevű király Kr.e. 3400­-ban lépett trónra. Tény, hogy Egyiptomban a Kr.e. 4500-as évet a lajstromba foglalt királyok hosszú sora előzi meg. (Ska, Tju, Zes, Uaz, stb.) Manetho szerint a "Karvaly dinasztia" Menes (Kr.e. 3400) előtt 5,813 esztendővel kezd uralkodni, vagyis Kr.e. 8213-ban. U­gyanezt találjuk a szumiroknál is. Több Sargon uralkodott és a régiek ritkán számozták meg az ugyanazon nevű uralkodóikat, de a szumir történelem (írott anyag) követhető ma már Kr.e. 8-7000-ig. Az egyiptomi adatokkal meglepően egyező adatokkal.

Úgy Peruban, mint Szumir földön, mint Egyiptomban az áldoza­ti tüzet a "Nap születése" ünnepén a király az "Égő üveggel" gyújtotta meg, mely kezdetben lencse, később homorú tükör volt.

A szószerint egyező babiloni és asszír agyagtáblák ezt mond­ják: "A király akkor felemelkedik, kezében a szent, égő üveggel és azt az oltáron felhalmozott tüzelőszer és a Nap közé tartja. A Nap összpontosított sugarai, arany fényben izzó kis körben tű­zet gerjesztenek gyorsan, mely fellobog az oltáron és a magasba csavarodik."

Tükörrel nem lehet úgy tüzet gyújtani, hogy az a Nap és a tüzelőszer között van.

Dr. Layard Ninive mellett Nimrudban talált egy kvarcból csi­szolt lencsét. Sir David, Brewster 1853-ban bemutatott egy másik lencsét a "British Association for the Advancement of          Science" társulat egyik gyűlésén. Sir Brewster - aki egész életét az optika tanulmányozására szentelte és szakkörökben is szakértőnek számított, - kijelentette, hogy a lencse hihetetlen finomsággal és ­tökéletes csiszolással készült. (Jelenleg a British Muzeumban van)

- o – o – o – o – o – o -

Úgy a szumirok, mint az inkák 12 hónapra osztották az esztendőt. (Harminc napos hold hónapok). Minden évhez hozzáadtak még öt napot és négy évenként egy "szökő napot". Az ó-év a "Nap szü­letése" ünnepét megelőző éjszakán ért véget. Az újév rá 5 nappal kezdődött. A Nap és a csillagok pontos állásának és haladásának mérésére teljesen azonos eszközöket és módokat használtak. (perui neve: Inti Tihuayna).

Nem találtam arra vonatkozó adatokat, hogy a szumir királyoknak voltak-e udvari énekeseik, de több felirat bizonyítja, hogy az Inka udvarában az "udvari dalnok" szervezett és fontos közé­leti méltóság volt. (Ha a magyar "regősök"-re vagy "igric"-ekre gondolunk, valószínű, hogy a szumir király udvarában is voltak).

- o – o – o – o – o – o -

A szivárvány szent jele volt úgy a szumir királynak, mint az Inkának. Ennek színes mását pánt alakban a homlokon viselték.... Mindkét uralkodó hordta az úgynevezett "borla"-t és a korona terhének enyhítését célzó belső tömítést, vagy övpántot körül a ko­rona belső oldalán. Mindkét uralkodó koronáján felfelé álló fe­hér toll volt, az Inkánál ezt piros tollak vették körtű.

- o – o – o – o – o – o -

Sok, közös szent állatot vagy madarat ismerünk. A Peru-iak legszentebb madara az Andes-i lúd és a Kondor-keselyű. Lebegő ra­gadozó madár (karvaly, sólyom, héjja, keselyű, sas, stb.) kirá­lyi kísérő jelvény volt úgy Indiában, mint Dél-Amerikában, mint Mezopotámiában, mint Egyiptomban. Szumir földnek és Egyiptomnak is szent madara volt a lúd.

- o – o – o – o – o – o -

Az államszervezet is nagyon hasonló. Sem az Inka, sem a Szumir király nem volt abszolút monarchia, hanem államtanácsra tá­maszkodott. Ez nemesekből és katonai parancsnokokból állott. Ez a tanács, a király javaslatát vagy elfogadta, vagy elvetette. Úgy Szumirban, mint Peruban a neve: Pankus. (Úgy az inka, mint a szumír király mellett a bölcsek tanácsa is szerepelt, az Inka mel­lett Amautus-nak hívták, öt hercegből állott és a "Hercegek Ta­nácsának" is nevezték. Neve szumiroknál: Amatya.).

Úgy a szumir királynak, mint az Inkának személyesen kellett vezetnie a hadrakelt sereget és ez az ország határán kívül szi­gorú kötelessége is volt. Mindkettőnek harcba is kellett bocsát­koznia, mint a sereg bármely egyszerű katonájának.

- o – o – o – o – o – o -

Úgy Szumirban, mint Peruban, ha állami épületet vagy templo­mot emeltek, a király vagy az Inka tette az első kapavágást, vagy fordította ki az első ásonyom földet.

Mindkét helyen kötelessége volt az uralkodónak - ha az alattvaló ragaszkodott hozzá - hogy a panaszokat személyesen hallgas­sa meg.

Úgy a szumir király, mint az Inka hordszéken utazott, melyet a nemesek vittek s mely szolgálat kitüntetésnek számított. (Pon­tosan ez volt a szokás Egyiptomban is azzal a különbséggel, hogy a fáraó hordszékét rabszolgák vitték, rendszerint a magas növésű nubiaiak.)

- o – o – o – o – o – o -

A halottaikat úgy a szumirok, mint a peruiak halotti álarc­cal temették, melyre gyakran "hamis könnyeket" is alkalmaztak drága és féldrága kövekből. A halott szájába pénz alakú fémkorongot helyeztek. (Tehát az "obulus" a halott szájában sem nem görög, de sem nem római találmány).

- o – o – o – o – o – o -

Sajnos a szumir szöveteket és ruhákat illetően nagyon gyér a leletek száma, viszont özönével találni Peruban és Bolíviában ős-inka és ős-perui szőtteseket, csipkéket, fátylakat és finom vász­nakat. A susában talált szumir szövet úgy a szövés módjában, mint a mintázásában, valamint az anyag-előkészítés terén is, teljesen azonos az ős-inka textíliákkal.

- o – o – o – o – o – o -

Úgy a szumirok, mint az ős-peruiak nagyon magas fokán állottak az orvostudománynak, a gyógyászatnak és főleg a sebészetnek is. A peruiak gyógyszereinek sokaságát ismerjük, sőt használjuk ma is, mint: kinin, kokain, ópium, szárca-gyökér, rebarbara, jód, bórax, stb. Koponyát lékeltek és a hiányzó vagy eltávolított koponya­csontokat ezüst vagy arany lapokkal helyettesítették, végtag- és méh-operációkat hajtottak végre, orr- és arc-plasztikát végeztek, (Kr.e. 2000-1500-ban). A felsőkar bőréből új orrot alakítottak, fogat tömtek és koronáztak, teljesen használható művégtagokat ké­szítettek.

Mivel egyetlen más Dél-Amerika-i törzs vagy faj sem rendelkezett ezzel a tudománnyal, ez a magas vonalú tudás csak behozott valami lehetett.

Ugyanezt találjuk Szumir földön, I. Sargon (Kr.e. 3800-ban) könyvet írt az anatómiáról, sebészetről és a gyógyászatról, ahol ki­tér a baj tüneteire is és gyógyszereket ajánl az orvosnak. Ő alapította az első "Orvosi Egyetemet" is, ahol a tanulók államkölt­ségen nyerték a kiképzésüket. (Ezért I. Sargon később elvétve mint a "Gyógyítás Istene" is szerepel a szumir agyagtáblákon.)

- o – o – o – o – o – o -

Az alábbiakban röviden csokorba szedem ezeket az "érdekes véletleneket" vagy egyezéseket azzal a megjegyzéssel, hogy a Kr.e. 4000-2500-as korszakról van szó. Természetes az, hogy ezt a kul­túrát az évszázadok, vagy évezredek alatt más népek is átvették, vagyis hogy ez a magas kultúra lassan elterjedt az egész földön. Azonban én a dolgok "elsődleges" előfordulásáról beszélek!

- o – o – o – o – o – o -

Szakállas istenszobrok, macskafejű ragadozók ember-arccal és kétoldalt álló állat-fülekkel.

Oroszlán és jaguár-istenek ember-arccal.

Ember-alak két macskafajú (nőstény oroszlán, vagy puma) raga­dozó állat között.

Sasok, keselyűk vagy ragadozó madarak, mint a királyi hata­lom, a királyi vérrokonság jelképei, vagy a nép szimbóluma.

Ciklops-falak több szögletű óriás kövekből (100-300 tonnányi súly darabonként), cement vagy malter nélkül.

Épületkapcsok (rendszerint ezüst, ritkábban bronz, de még ritkábban és kizárólag a templomokban arany) a középületeken és a királyi palotákon.

Hosszú nyelű, széles vasú kétfejű harci szekercék. Csillagfejű tüskés buzogányok szilárd nyélen, vagy lánccal a nyélhez kötve.

Parittya használata vadászaton és harcban. Lándzsadobó fa is volt használatban. (Peru és Egyiptom. Peruban a neve: atl-atl.)

Egyező pajzsok (alak és díszítés) Peruban és Kisázsiában.

Rövidnyelű, széles vasú és nehézfejű irtó kapa. Ekék, mely ti­pusokat kizárólag csak Peruban és Ur (Eridu) környékén használtak. (Itt fémből való ekékről van szó).

Lemezrúgóval ellátott birkanyíró ollók. Súlyok, karos függő mérlegek, egységes hosszmértékek. A "frigiai sapka" fülpótlóval. Egyező naptár-rendszer. Egyező asztronómiai mérő műszerek és mó­dozatok. A "Nap születése" és az újév szertartásai. A szent tűz meggyújtása a Nap sugarainak a fókuszba hozatala által. (Lencsé­vel, későbbi időkben csiszolt, homorú tükrökkel is.)

Az áldozati kehely a vallási ceremóniák alatt. Udvari dalno­kok és énekesek. A szivárvány tisztelete és képmásának vagy je­lének viselése a király homlokán. A borla viselése a fejen. Fehér és piros tollak viselése a királyi koronán vagy fővegen.

A szent lúd, a szent ragadozó madár. (Itt talán csak a fauna miatt voltak különbségek. A kondor-keselyű ismeretlen Mezopotá­miában, a kurul-sólyom Peruban. Viszont a lúd szent madár Peru­ban, Szumirföldön és Egyiptomban.)

A kormány-szervezet nagybani hasonlósága. Iskolák és colle­giumok, ahol a katonáskodás, asztronómia, gyógyászat, mérnöki tudás államilag és díjtalanul lettek tanítva.

Állandó fegyveres hadsereg, egyenruhában és egységes fegyverzettel. Kiképzett tartalék készenlétben. (Csak Szumir földön és Peruban). A sereget a király vezeti és köteles harcba is bocsájtkoznia.

A király mellett tanács működik, mely nincsen a királynak a­lávetve és vele egyenlő hatalma van.

Egyező temetkezési szokások. Halotti álarc, a szájba helye­zett fém-korong, hamis könnyek rátétele a halotti álarcra. (Ebben az időben halotti maszkot még csak az egyiptomi fáraók és királyi hercegek múmiáira tettek.)

A párduc-kacagán viselete.

Azonos szövés, minta és előkészítés a ruházatban. Magas orvosi tudás. A fő- és al-istenek neveinek hasonlósága. A vallási kegyszerek és szertartások feltűnően hasonló volta. A szumir felira­tok teljesen azt állítják, mint a Peruban eddig megtalált és meg fejtett iratok és falszövegek.

- o – o – o – o – o – o -

Egy második és még logikusabb kérdést vethet fel valaki, hogy ha a fentebb előadott dolgok tényleg tények és nem az érdekes véletlen játékai, özönével kellene találnunk közös neveket, sőt a két nyelv közös vagy egyező szavait is:

Mivel célom csupán magyar honfitársaim figyelmének a felkeltése és nem a szakembereknek szántam, sajnos nem mehetek be részletekbe ezen a téren is. Ez a jövőben magyar régészeink, (első vonalon szumerológusaink) feladata lesz majd.

Útmutatásul adok rövid irányjelzőt itt a tanulmányom végén azzal a megjegyzéssel, hogy nem az egyezéseket sorolom fel, csak kiragadok egy-két érdekesebb és "véletlen" hasonlóságot vagy e­gyezést azok valóságos tömkelegéből.

Elsőnek a vallás, az istenek és a szertartások teréről, utá­na a mindennapos nyelv szavai közül:

- o – o – o – o – o – o -

Ezzel a tanulmányomat be is fejezem. Remélem a tárgy - érde­kességénél fogva - megfogja a magyar közönség figyelmét és talán ösztönzést ad a magyar szumerológusainknak, hogy ezen az úton tovább menjenek.

- o – o – o – o – o – o -

Minden jel arra mutat, hogy az utolsóelőtti és a legutolsó vízözön alatt az Ázsia-i és Dél-Amerika-i óriás hegységekben zsúfo­lódott össze a megmaradt emberiség, azzal a megjegyzéssel, hogy az ázsiai részen - a jelek szerint - magasabb szórvány vészelte át a kataklizmát. Így a kultúra egyik őshazája lett. Mivel a mezopotámia-i kultúrák is szumir műveltségből sarjadtak, mivel az a kultúra nagy hatással volt a Dél-Amerika-i őskultúrákra is, mi magyarok mint a szumirok testvérjei méltán lehetünk büszkék, nem­csak őseinkre, de műveltségükre is.

Forrás: A NAP FIAI. 1978. július - december