Ismertető füzetek

 

 

     

 

 

"Az Erdély-i DÁKOK története

Irta:

 

Dr. SZÖLLŐSY Zoltán

                        MÜNCHEN

 

                                                               1978

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves Olvasóink !

2, számú " Ismertető Füzet"-ünkben ízelítőt adunk a

" NYUGATI SZITTYÁK”

történetéből.  Az itt bemutatott erdélyi dákok ismertetése tehát csak egy r é s z e ( egyik fejezete ) a szittyák és szármaták történetét tárgyaló, 200 oldalnál is erősebb s már sajtó alá rendezésig elkészült főműnek.

Az év folyamán kiadásra kerülő KÖNYV tárgyalni fogja mindazokat az adatokat, amelyeket valaha a szittyákról feljegyeztek.

Mégis, az újból meghirdetett "dákó-román"- hadjárat tudatában, Társaságunk jónak látja, hogy ezt a ma annyira időszerű részt előbbre hozva, máris ismertessük. Különös figyelmébe ajánljuk az itt előadottakat ama fiataljainknak, akiknek eddig még nem volt alkalmuk ennek a magyar JÖVŐ szempontjából nagyfontosságú történelmi szakasznak a megismerésére.

München, 1978, január hó 28-án

 

KOROSI CSOMA SÁNDOR TÖRTÉNELMI TÁRSASÁG

 

A  NYUGATI  SZITTYÁK

II. kötet

A szármaták népe

(Kivonat)

 

Mint jelentős eseményről, meg kell emlékezzek a Kr.e. 5.  század végén s a 4. század elején megindult KELTA: vándorlásról. Ez elérte az Al-Duna vonalát, ERDÉLY-t, sőt elő-Ázsiába is átcsapott.

Jellemző STRABO (I. 33, XI. 507) és Plutarchos feljegyzése. Ezek KELTO-SKYTHA, azaz Kelta-szittya vándorlásról emlékeznek meg. A megállapítás ilyen alakban azért érdemel említést, mert bizonyítja a Kárpát-medencének ezidőben szittya fajhoz tartozó népek által való lakottságát. Fontos, mert ebből az adatból kitűnik, hogy alig 80 évvel, Herodot munkájának megjelenése után (aki Erdély lakóit AGATHYRS néven, szittya nemzetségbelinek nevezi) még nem beszélhetünk DAK lakosságról vagy éppen Dák-országról.

Erdély őslakossága az AGATHYRS tehát nem tűnt el a föld színéről, hanem a Kelták idejében, ezekkel együtt, mint Keltoskytha kerül emlitésre. A görög feljegyzések nem tévedhettek, mert a Kelto-Skythák Macedonián keresztül DELPHOS-ig törtek erőre s így ezeknek kilétét nagyon is jól ismerték. Emellett Herodot tudósításából tudunk arról is, hogy az AGATHYRS-ek (akik az arany-disz pompát igenkedvelték -miértis őket "elnőiesedettnek" nevezi) prémjeikkel Athén piacán is kereskedtek s jól ismerték a Dél felé vezető utakat, ilyen hadivállalkozásban vezetőként szerepelhettek. Ily ismeret hiányában nemcsak ez, de bármely hadivállalkozása a világnak, csődöt mondana. Már pedig ez a hónapokig eltartó rabló hadjárat hatalmas zsákmányt eredményezett.

A Kelta-Szittya-Géta, észak felöl állandóan fenyegető veszélyt a Macedón PERDIKKAS III. és utódja, PH1LIP II. csak üggyel-bajjal, hosszú küzdelem után hárította el. (Kr.e. 557.) Utóbbi királyságának idején megkezdődik a macedón terjeszkedés, amely végül is Nagy Sándor világuralmához vezet.

A Kr. e. 340-349-es évek során ez a macedón terjeszkedés észak felé már a Géta térségig nyúlik. KOTHELAS (görög feljegyzés), a Géták királya, diplomáciai úton igyekszik elhárítani a veszélyt. Gazdag ajándékokkal díszes küldöttség érkezett PHILIP II. fogadására, aki hogy befolyását a Duna-deltában, Géta területen biztosítsa, feleségül vette KOTHELAS leányát, MEDA-t. (Atheneus: XIII. 557, XIV. 627 és Iordanus: Getica: 10,65.)

Kr. e 339-ben PHILIP II. a szittya ATEAS (görög feljegyzés) király felett – bár részleges győzelmet arat – visszatértekor azonban a szittyákkal szövetséges TRIBAL törzs kelepcéjébe esik a Balkán hegység szorosainál, zsákmányát veszti és maga is megsebesül a csatában (Iustinian, IX.2,  Iord. Getica, 10,65).

Vegyük vizsgálat alá e neveket, amelyek görög alakban kerültek ugyan feljegyzésre, mégis kihámozható belőlük a szittya-géta elem. Több alkalommal foglalkoztam a királynevekben előforduló:

ILA ELA szóval. Jelen esetben KOTH + ILA nevében fordul elő.

szumir: il = fel, felső                     magyar: él, az Élen-levő, El-sö (el-ső)

szemita: EL (héber többes szám: ELO-chim) = a magasságos Isten

szumir: il+lu = felső lény               hettita: ulu = lény, valaki

Számos hettita királynév komponense: Murs-ilis, Hatus-ilis stb. A húnok királyának -- néhány század múlva ez események után -- szintén összetett neve van: AT + ILA. (A jelenlegi vizsgálat alatt lévő géta királynév : KOT + ILA, nem lehet görög eredetű  "indogermán" szó, mert "a-as" nőnem képző ezekben a nyelvekben s itt határozottan férfiről van szó. Ellenben ilyen nemre utaló képzés vagy „him-nő-semleges nem" megkülönböztetés a szittya-géta nyelvben ismeretlen.)   AT-ILA értelme szószerint: a felső atya, alattvalóinak ATYJA, feje, fejedelme. Ehhez hasonló szóképzés a

szumir: LU+GAL = (szószerint: NAGY LÉNY) király,

amiből a jelzős-viszony - mai grammatikai szabálya szerint képződött:

nagy (GAL) + lény (LU) = GAL+LU ... ma: GYULA, ó-magyar: GYLA

(GULA), GELU és ehhez hasonló írásmóddal rögzített méltóságnév. (Másodkirály, alkirály, kormányzó, fejedelem. A honfoglaláskor éppen az erdélyi részeken.)

LU ... lény, ember, valaki, szumir eredetű szó, egyedül a LÓ-FŐ-SZÉKELY szóban maradt fenn (Csöke Sándor véleménye) és nincs köze a "ló fejéhez", mégcsak a "fő-lovas" értelméhez sem. Az ilyen címet használó székely gyakran nem is használt lovat. Szószerinti értelem:

LU+FO         fő-lény, fő-nemes, fő-ember

(megkülönböztetéssel a "köz-nemes székellyel" szemben . Tehát kitüntető cím, kiemelő megkülönböztetés, hiszen minden székely nemes volt.)

IL+LU = tehát: fő-ember, vezér, feje-delem stb.

KOTHELAS vagy KOTHILAS nevét is ekként kell értelmeznünk. (Itt még megjegyzem, hogy a görög, de nem hellén eredetű: basiliosz=király értelme BAS+ILI=fő-basa, stb. S ez Herodot szerint feljegyzett szittya istennévben: ARTIMPASA is jelen van.) Az árpádházi BASILIUS - VAZIL - VAZUL (főember) neve is idesorolható.

Ami a KOTH - KOT szótagot illeti, véleményem a következő:

Amikor a GOT-GOD nép őshazájában, a szittya peremföld VISZTULA ("tele-viz") folyó környéken lakott, még nem volt neve. Amikor dél felé, a melegebb éghajlat alá érkezett, az Al-Duna két oldalán elterülő GETA vidék után kezdik őket "géta-gót" névvel illetni. (A gétákkal mindenkor a legjobb viszonyban állottak s ezekkel együtt számtalan hadivállalkozást hajtottak végre a későbbi századokban görög és római csapatok ellen.)

Herodot művében említi ugyan - a szittya származási táblázat legendájánál, KATI+AR nép- vagy törzsnevet (jellemzője az "-ar" népnévképző), de ezeket időbe vagy térbe helyezni nehéz. (S talán a szumir: gad = szarvasmarha szóval, mint ezeket tenyésztő "osztály", törzs, nép volna reájuk nézve a jellemző tényező.)

Ilyen gondolatmenet után ennek a géta királynak neve:

KOT-ela KOT-ila = a Géta (gót) felső-, fő-ember lenne.

(Megjegyzem: Iordanes, aki a GOT-ok történetét írja meg, könyv-címül GETICA-t használ, s már itt kezdődik a géta-gót névcsere. Tény, hogy igen sok szittya-géta szóelemet vittek a későbbi "germán" nyelvbe.)

E szóval kapcsolatosan még meg kell jegyeznem, hogy a Géta-Trák istennő: KOTITU (kotito, görög: kotis). Tehát e királynév származhatott innen is. Egyébként a KOTYS név igen gyakori trák királynevekben is, ami géta-trák közös eredetre mutat.

Macedón Nagy Sándor világhódító tervének megvalósítása előtt északi határait akarta biztosítani. Ezért -- és az előbbeniek megtorlásaként- SYRMOS (görög feljegyzés) a "szirmiai" (a szörényi, a szerémségi) Tribal király ellen fordul, aki a Géták szövetségese. A hadvezetés eleinte sikerrel jár és SYRMOS a géták-hoz, a Duna-delta PEUKE szigetére menekül. Sándor követi öt s most a gétákat akarja megtámadni, akik azonban áthúzódnak a Dunán az úgynevezett "Géta-sivatagba", ahol elsáncolják magukat.  Nagy Sándor -- ismerve Dáriusnak a szittyák elleni balsikerű vállalkozását, beszünteti a hadakozást, annál is inkább, mert ZYRMOS-t céljainak megnyeri és ez népével együtt behódol neki.

Bár a KELTÁK lassú terjeszkedése már a Kr.e. 400. körül elérte ERDÉLY-t, nagyobb tömegű támadás a Balkán felé csak a Kr.e. 300-as évek körül történt. (Átlépve a Délkeleti-Kárpátokat a Géta térségéig nyomulnak a Kr.e. IV. század kezdetén. Ezt igazolják a LA TENE -stilusú ékszer és fegyver maradványok, amelyek elég nagy számban kerültek felszínre az ásatások során. S ezekből, terjeszkedésük méretére, bizton következtethetünk.)

Az ERDÉLY területét birtokló -- azonban gyéren lakott -- KELTÁK első vereségüket a géta-földi DÁK törzstől szenvedik. Ekkor hallunk először a géták egyik törzséről, a dákokról, akik a kelta terjeszkedés elöl menekülő Triballokkal és Mysekkel a szövetségben, zsákszerű éket vernek az erdélyi kelták közé. Elhelyezkedve az erdélyi medencében, mint telep-központban.  (A Kr. e. 376-ra tehető kelta támadás az Al-Duna térségében a szabad Triballokat arra kényszerítette, hogy 30.000-re tehető tömeg elhagyja régi hazáját, hogy részben dél felé, részben a Géta föld felé meneküljön.  Diodor:XV.36.) Közel egy évszázadig tartott, amíg a kelták az Al-Duna térségben uralmukat megszilárdították s SKORDISK törzsük részben beolvadásra, részben menekülésre kényszerítse az őslakosságot.  A III. század végén, s a II. század elején azonban ERDÉLY területéről végleg kiszorulnak és ezek helyét a Géta-Dák, Mys és Triball eredetű menekülök veszik át. (Apoll. Illyr. 3 ... Athen. VI. 234,b.)

Az állandó bizonytalanságnak kitett Al-Duna népének nem is volt más választás.  A Kárpátok koszorúja ezeknek a menekülőknek teljes biztonságot nyújtott.  A géták már századok során szövetségeseik, nyelvi és faji rokonaik voltak Észak-Balkán népeinek.

Maga a DAK név ős-szittya eredetű. Tudunk a Káspi-tengeren túli  -- már az asszyr-perzsa hatalom terjeszkedése, majd Nagy Sándor idejéből -- az itt lakó DAHA DACHA DAKHA nevű szittya népről, akik a mai DAGH-están vidéknek névadói. A turáni nyelvek közül legjobban a török őrizte meg e szót

török: DAG = hegy.

Magyar nyelvünkben már fogalomváltozást, bővülést szenvedett ez a szó (bár még mindig felismerhető az alap-értelem)

magyar: DAG       magyar DAG-an-at (dudor, kiemelkedés...), amely a bőrön fertőzés útján keletkezik.

DAG ... DAK hangváltozat: g-k torokhang, zöngés-zöngétlen cseréje, ami nyelvészetileg helyét állja.

E név tehát a "hegyek lakója" ... Ugyanez a fogalom képezte az alapját a századokkal előbb itt lakó szittya AGA-thyrs népnek is. (Szumir: AK, AKA = hegy. Lásd: AKKÁD, a hegyek felöl érkező nép nevét.)

Ezek a testvéri és szövetséges népek (Kr. e. II. század közepén) talán ez időben kezdik meg fővárosuk SZARMIZEGETHUSA építését. Kiépítik politikai szervezetüket, a népnek foglalkozás és osztály szerinti beosztását. Erre a közös munkára utal fővárosuk neve is:

SZÁR- (vagy: ZÁR) + MIS+E+GETU+SA. (Bár az írásmód, a feljegyzés hangjai néha változnak - "sz" helyett „z" egy esetben „c" áll, - ez azonban nem befolyásolja az értelmet.)

  szumir: SAR = zsar-nok (abszolút hatalommal rendelkező) király (több uralkodó-nevében,  pl.: SAR-GON vagy SARUKEN, NABUPOLA-SAR ... stb.)

Arpádházi hercegnévben: SZÁR-László, SZÁR-Szerénd ... de ebből fejlődött ZSAR-nok szavunk is. Az orosz-szláv CAR ... stb.

szumir: SA = hely, birtok (SA-GAR = birtokos)

Helyneveinkben: a pannon korszakból: SA-BARIA (SA-VARIA) = várhely

SA-BAC = Bács hely, KAR-SA - KAS-SA és egyéb. SA = hely, igen sok telephely névnek alkotója: Szombat-hely, Vár-hely, Vásár-hely, Uj-hely stb. Tehát ily névképző elem nyelvünkben sem ismeretlen.

MIS - MIZ = a görög feljegyezte: MYSOI = miz (mezei) nép neve az Al-Duna mentén, az Olt-Zsil közötti sík mezőségen. (Már Homér Iliászában is szerepel.) Hangtani mása a görög feljegyzésű MEOSZ (Meotisz ingoványai) a szittya síkságon.  Ez a terület Arpádházi királyaink idejében, mint MACSOI Bánság (a "misz" hangváltozata) a magyar szent Korona országaihoz tartozott.

E = kötőszó, jelentése "és"

GETHU = a géta népnév, az itteni legrégibb és gyűjtőnévnek is tekinthető, a nyugati szittya ághoz tartozó -- népnév. Ez, a HERODOT-i szittya eredetlegendában, mint őskirály neve: TAR-GETA (-osz)-ként szerepel, ami a GÉTA "pusztaságok” ura jelentéssel bír. (És szerinte már 1000 évvel előtte e vidéknek királya volt.  Herodot IV. könyve)

E főváros neve tehát:

A MIZEK és GÉTAK KIRALY-HELYE (székhelye)

Ekkor a Dákok  -- mint azt a görög feljegyzés említi (előbb idéztem) mégcsak "a Géták egyik törzse" …

Ekkor hallunk először OROL (-esz), géta-dák királyról, aki Kelet-Erdély és Moldva ura és harcol a feltűnő (a történelem színpadára lépő) BASTARN-ok ellen (Kr. e. 195. körül).

E feljegyzésből megállapítható, hogy e kezdeti időkben DÁK egységről még nem beszélhetünk, vagyis más szóval a GÉTÁK nagyszámú népe törzsekre szakadozik s így igyekszik magának és törzsnépének új területet biztosítani. Így lesz Kelet-Erdély, a Délkeleti-Kárpátok és Moldva királya OROL (Orolesz a görög feljegyzésben).  Ez, a Moldva felé dombokban végződő "hegyvidék", mint OROL király (= Basileosz a görög feljegyzésben) törzsének területe, tehát ez a hegyekben-völgyekben bővelkedő vidék is, megerősíteni látszik a DAG-DAK = hegy illetve "hegyi-nép" nomenklaturát.

Semmi meglepő nincs abban, hogy e királynév: OROL ... mai nyelvünk URAL (-ni, uralkodni és verbális alakból képzett: URAL-kodó) szavával azonos. Annál is inkább, mert ez volt "rangja", "állása" vagy ha jobban tetszik "mestersége".

RUBOBOSZ-tesz, géta-dák fejedelem körülbelül ugyanebben az időben, Erdély nyugati részén szilárdítja meg uralmát, a nagyonis heterogén maradványok, a MYS, Tribal menekülök és egyéb szórvány-lakosság felett, akik a Kárpátok belső medencéit, mint természetes védelmi vonalat választották állandó megtelepülésük céljára.

RUBO ... a későbbi székely RABON (-bán) tisztségnév őse.

ó-babiloni: (akkád-szumir) RUBU = fejedelem

ebből héber: RABI = mester, tudója valaminek, tanító

BASZ,.. a "bosz" hangváltozata, megfelel a

szittya: pász, pásza szavának. (Istennévben: ARTIM-PASZA = az Eg és Föld ura ... Herodot feljegyzése.)

török: BASA, PASA ... vidéki kormányzó, főnök.

*    *    *    *    *

Klasszikus irók feljegyzéséből tudjuk, hogy a dák társadalom két osztályból állt. A nemzetségfők leszármazottainak nemesi osztályából

1.)  TARABOSZ-tesz (görög feljegyzés) = a nemesség

2.) Comati (olv. Komati. . . latin többes szám), a köznép, a szolganép  (nem tévesztendő össze a rabszolgával) osztályából. E szónak hangtani megfelelője: szumir: DAR, DARA = sarjadék, nemzedék, nemzetség

ó-méd (proto-méd): tar ... ugyanez

magyar: törzs (a nemzetségbeliek politikai, katonai szervezete).

(Az Erdélyt lakó AGA-THYRS ... görög olvasatban: aga-thürsz = hegyi nemzetség, a hegyvidéket lakó törzs. Szumir: AK, AKKA = hegy. Herodot feljegyzése a Kr.e. IV. századból.)

BOSZ ... mint az előbb. Szószerinti értelme tehát, "a nemzetségek (a törzsek) főnökei" vagyis a főnemesség. (Ilyen kiváltságos osztály-alakulás a történelem folyamán szinte majdnem minden népnél azonos módon történik. A nemzetségfők, a törzsfők, majd ezeknek fiai, leszármazási jogalapon, ilyen kiváltságos osztálynak képzik alapját. A leányleszármazottak nemesi kiházasításával az osztály-létszám csak gyarapszik.)

3.)    COMAT (-i, latin feljegyzés) = a köznépből való. Hangtanilag azonos KOMA szavunkkal, bár ma már az értelem eltolódott más irányba. Úgy tűnik azonban, hogy a múltban a pór nép osztályához tartozók között -- általános vérségi kötelékre utaló megszólításként KOMA, mint később KEND -- volt használatos ...

Hangváltozata: (g-k mássalhangzó és magas magánhangzók változata)

szumir: GIME = szolgáló (az urakat szolgáló)

Helynévben: KOMÁDI (Bihar vm.) (POR-HELY?)

(Mint feltűnő érdekességet említem meg a "tara+bosz" szónak - jelzős viszonyfordítottját: BASZ-TARA . . . DÁSZ-TARN ... a "Basztarnok" nép nevét. Ez időben a Szeret-Prút folyóköz lakóinak nevét. Az ókori írók "szármata" származásúnak tüntetik fel, Nyugat tudósi "germánnak" nevezik. Helyneveinkben:

TARNA, TARNOC, DARNA, DARNO, TARJÁN stb.

Itt említem meg, hogy orosz archeológusok 1972-ben ásták ki TARNO-pól (Tarnó város) közelében a Kr.e. IV. századból való szittya erőd romjait. Ok állapították meg - a leletekből - ennek szittya jellegét. Nevük a görög feljegyzésekben: BASTARNOI ... Megjegyzem a "bász" tőszó hangozhatott BACZ-ként is, s ennek modern változata: BÁCS. A palóc nyelvjárásban: BACSO, vezető, pásztor, számadó, juhász ...(Családnevekben: BACZO, BACSO, BECSE stb.)

A történelmi események folytán, mindenkor szövetségben  -- géta-dák-trák szövetségben-- harcoltak úgy a görög mint a római hódítás ellen.

Nevüket őrzi szülőföldjük folyója:

BASZTAR-ca (mélyhangú "a"-val képzett)

BESZTER-ce (magashangú "e"-vel képzett)

folyónév és már István király idejében –vármegye - beosztásban szereplő - BESZTERCE (Naszód) vármegye neve.

Kr.e. 149-ben, a MYSIA-ból származó ANDRISKOS (görög feljegyzés) - aki magát PERSEUS (Macedón király) fiának adja ki, felveszi a Fülöp nevet s így macedón trónra kerül -- igyekszik külföldi segítséggel ellenállni a római hódításnak. Úgyannyira, hogy még Karthagóval, Róma halálos ellenségével is felveszi a diplomáciai kapcsolatot. Az Észak-Balkán szövetség, amelyet ügyes politikával létre hozott, győzelmet is arat P. Iuventius praetor csapatai felett. (Diodor XXXI. 40.)

A név ANDRISKA figyelemre méltó, mert mai magyar nyelvünkben is változatlan alakban létezik. (Bár görög: andro = ember, a szó-alkotás azonban nem hellén ...) Hosszú évtizedekig tartó háborúskodás után végül is a rómaiak megtörték a macedón ellenállást és mint tartományt bekebelezték birodalmukba.

Ezek után Észak-Balkán megszerzését tűzték ki célul. Váltakozó harc után Kr. e. 73-ban sikerült csak a rómaiaknak hatalmukba keríteni az Al-Duna vonalát, a MYS és szövetségeseik legyőzésével. A vert hadak és a népesség, átkelve a Dunán, Havass-Alföld és Erdély területére menekült, ahonnan a géta-dák feltörő hatalmi keretben tovább folytatta az ellenállást, most már több sikerrel.

Kr.e. 61/62-ben a Dunán inneni Dardanok, a velük szövetséges MYS-es és Basztarnok, géta-dák törzsekkel együtt hatalmas vereséget mértek Caius Antonius Hybrida római csapataira, Isztrosz-nál. A zsákmányul ejtett hadijelvényeket a géták GENOULA várukba - diadalmenetben - vitték. (Cassius Dio. XXXVII. 10, 3.)  Itt álljunk meg egy pillanatra.

Már Herodot említi e nevet a szittya király-legendában: GENOLO-ként . . .

Midőn az első királyokat - görög változat szerint - HERCULES-től eredőnek véli.   Itt említi a három királyfi nevét: AGATHYRSO, GENOLO és KINTHIO.   A szittyákról szóló hosszabb tanulmányomban e nevet GEN+ULU, akként elemeztem, hogy aki elment, elvándorolt az ösi szülőföldről, mert - Herodot szerint - a herculesi ajándék íjat kifeszíteni és nyilat belőle kilőni - nem volt képes ... mint ahogyan azt atyja megparancsolta. (Tehát nem volt érdemes a királyi szittyák vezetésére, éppen testi erejének hiánya miatt. S talán szégyenében is "elhagyta a földet, ahol született és nyugatra költözött . . .”)

Úgy tűnik, hogy az eredetmondának ez a része a valóságnak megfelelő, mert a géta várerőd, az ősi szittya élettérnek nyugati részén, valahol a géták földjén - kellett, hogy legyen - Moldvában vagy Bukovinában - a Kárpátok külső oldalán, ahol az építkezéshez szükséges kő- és faanyag hiánytalanul rendelkezésre állt.  Kétségtelen, hogy a vár neve: GENOULO és az őskirályfi neve: GENOLO - azonos. Csak feltételezhető, hogy a szülőföldjéről elvándorolt, alapítása ez vagy a későbbi kor - kegyeletből - a várat nevéről nevezte el, aki legendabeli őse volt. E név jelentése:

 szumir: GIN = hely ó-török, mongol: ULU = szülőföld, otthon, Haza, HON ... (Lásd Mongólia fővárosának nevét: ULAN BATOR) Mai nyelvünkben ÜLLÖ Szószerint tehát: a Szülőföld-helye (város, vára)

mai értelemben: a FŐVAROS (a HON, a HAZA városa)

(Hasonló értelmű a Kürt-Gyarmat törzs településének központjában: HON-t (helység és vármegye név).

Szumir kölcsönszó az akkádban: ganinum (I.)

                                                      gininum    = helység, tér, terem

(Von Soden: Akk. Wört.)

Az eredetmondának ez a változata és a felsorolás sorrendje további következtetéseknek lehet alapja. Az AGATHYRSO - vagyis az Aga-törzsről- tudjuk, hogy Erdély területén lakott. GENOLO a Szittya-földnek középső részén telepedett le ház népével, míg KINTHIO - a KENDE - a királyi szittyák ősi földjén maradt, tehát a keleti részeken. És uralkodott a szittyák felett...

Ha tehát következtetésem helyes, bebizonyosodik, hogy az eredetmondának szóhagyományban fennmaradt része - legalábbis az elvándorlás ténye - a valóságban is megtörtént. Fontos ez azért is, mert így bizonyos, hogy EURAZIA füves térségét (a steppe vidéket), Kárpát-Dunamedencét is beleértve - a legrégibb időkön át, SZITTYA-fajú népek lakták.

A Kr.e. 60. körül uralomra kerülő BOIREBISZTA (görög feljegyzés), BUREBISZTA (latin feljegyzés), a géta-dák király vagy fejedelem, aki a mind jobban fenyegető római hódítással szembeszáll, megteremti a törzsek (néprészlegek) egységét. Kitűnik szervezőképességével, katonai, hadvezéri képességével. Nevéhez fűződik népének teokratikus, de mégis katonai alapon való tömörítése. Új vallás reformokat hoz, papi és főpapi tisztséget alkot, DEKANEIOS főpap vezetésével.  Ez közelebbről meg nem nevezett folyó mellett, KOGAIONON hegy szent barlangjában, nehezen megközelíthető helyen - mint remete - lakott, ahol az általános hit szerint ZALMOXIS - "a halhatatlan Lélek-isten" is tanyázott. A külvilágtól teljesen elzárt, misztikus helyre csupán a király vagy küldönce léphetett. Itt élt az "Isten követe", aki rendelkezéseit, mint "isteni parancsolatot" közölte népével (Strabo VII. 298, 304, XVI. 762).

 

E rendelkezések között szerepel a szölötökék kiirtása és a borfogyasztás megtiltása. Ilyen aszkéta életmód megkövetelésével (és bizonyosan más rendelkezésekkel is) a hadsereg fegyelmét helyreállította s néhány év elteltével ennek ütőképességét - a gyakorlatban- be is bizonyította.

 

Érdemes az itteni nevek elemzése (bár ezek görög-latin feljegyzésekben szerepelnek) már csak azért is, mert így bizonyítható, hogy a dák nyelv szumir-szittya alapszavakra vezethető vissza. Meg kell jegyeznem, hogy az ókorban minden névnek volt valami értelmes jelentése - legyen az tisztségből vagy vidéknévből eredő avagy egyéni testi-jellembeli tulajdonsággal rendelkező- mert így a nép tudatába jobban bevésődött, a hatalom birtokosainak neve, szinte varázserővel hatott és ennek parancsait vakon teljesített. Ugyanez áll az istennevekkel kapcsolatban is, a nép nyelvén ismeretlenül hangzó név hitetlenséget váltott volna ki, amit az igehirdető papság igyekezett elkerülni.

Így e király- (fejedelem-) név összetevője:

BUREB+ISZTA két szóelem, amelyet én a következőképpen értelmezek. Több alkalommal igazoltam, hogy ISZTA és ennek hangváltozatai: ESZTE, ASZTA, majd: isztán, eszten . . . ösi szittya szó, amely úgy mai nyelvünkben mint a turáni térség népeinek nyelvében mind a mai napig használatos.

AFGAN-isztán = az afgánok földje DAGH-esztán = hegyvidék

KAZAK-isztán = a kozák-föld TURK-esztán = a turkok földje

EESTI  = Eszt ország (ahogyan ezt ők nevezik).

Az ókorban - Mezopotámia térségében- LURISZTÁN, BEHISZTÁN

PAL-ESZTI-NA (a FIL-iszteus-föld), ó-itál: SZEG-eszta, TERG-eszta (ma TRIESZT), a királyi szittyák vidék nevében: BOR-ISZTEN (= folyam-vidék, a mai Dnyeper vidéke) és még számtalan példát tudnék felhozni az ókorból. Ide sorolható a modern török: ISZTAM-bul, a KORINTHUSZI ISZT-mos (az isztam-osz alakból = föld-nyelv, föld-nyúlvány) és végül mai magyar: gil-ISZTA = földi féreg, földi-giliszta ... Gyakran - görög-latin átírásban- a szóközép "szt", "szsz" (kettőzötté vált -: a géták földjén ODESSZUSSZ (od-esztusz helyett) SALMYD-essuss, AEG-essus, az erdélyi (római időkből feljegyzett) POTA-issus, stb. Ezekkel a megfelelő helyen még foglalkozom.

 

Általánosságban - mindezek a példák után ítélve - ISZTA és változatai "földet, vidéket, országot" vagy országrészt, kerületet jelentett. Városnevekben, a varos környékét, a hozzá tartozó földeket -mint a város joghatósága alá esővidéket fejezte ki.

 

1.) BOIREB, Boreb, BUREB név alapja a

         szumir: BAR = úr, uralkodni, parancsolni, parancsolat, rendelkezés. (Kétségtelen, hogy erre vezethető vissza BÁRÓ szavunk is - tehát nem germán kölcsönvétel!  - mint vidéki földesúr, parancsoló). De BÍRÓ szavunk is, mint a vidéki falu-közösség "parancsnoka" (vezetője) a közösség választottja és a rend fenntartója, bíráskodó, büntető - BIR-ság, rendszerint pénz vagy anyagi jóvátétel - végrehajtója. Mint műveltségi szó, aminek ennyi hangváltozata van, - mindegyik más fogalmat jelöl, de azonos alapból származnak- azt bizonyítja, hogy nem mi vettük kölcsön, hanem e szó a szumir BAR továbbképzése, mintegy az ősi gyökérből származó fatörzsnek ág-hajtásai...)

 

2.)  BORIEB (görög) BUREB (latin feljegyzésben) lehet a szumir-akkád (ó-babiloni) BAR + RUBU szóelemek összetétele is, illetve ennek az összetételnek hangtani változata. Ahonnan

szumir: BAR=parancsolni, rendelkezni (s mint ilyen: parancsoló, parancsnok) és mint előbb

ó-babiloni: RUBU = fejedelem, főnök (vezér)

Bar-rubu, bur-rubu (majd "r" kieséssel:) BURUB, BUREB alakok századok történelmi hangfejlődésének eredményei.

 

Értelme tehát: BUREB+ISZTA = az ország vezérlő fejedelme, főparancsnok, minden bizonnyal a "primus inter pares" (első a hasonlók között) elvének betartásával a törzsek (miz, géta, kelte maradvány-törzsek) főnökei fölé helyezett vagy választott fejedelem. (A görögben: basiliosz, a latinban: rex vagy dux jelzővel szerepel neve.)

 

DEKANEIOS (görög feljegyzés) jelentése DEKAN, a papi testület vezetője. Bár a görögben is ismert szó "deiknumi, deiknúo" = mutatni, felfedni (titkot), magyarázni ... hangtanilag közelebb áll az

akkád-szumir: dikum = HIRDETŐ, hirdetni (t.i. ennek a szerepe - mint előbb említettem és a leírások is tanúsítják - éppen az isteni akarat hirdetése volt és ezt Burebiszta, saját politikai céljainak elérésére használta fel.) Szumir: di+kingis = parancsot vivő hírnök, üzenetközvetítő

Szumir: kin-dea = hír-közlő (kin= künni - népiesen) küldönc

= di, de = üzenet, közlemény, rendelkezés, parancs

A jelzős viszony fordítottja: DEA+KIN - hangváltozatban DEKAN.

Mint látjuk - bár a szónak görög-latin megfelelője is van - a szumir, akkád szavak eredeti jelentése sokkal régibb ezeknél s e pap szerepét jobban fedi.

 

Az ilyen hellenizált, latinosított szóalak ad tápot a dákó-román elmélet hirdetőinek. A szóelírás (hamisítás) mint látjuk, már a görög-latinnál kezdődött.

 

A remete főpap - közelebbről meg nem határozott helyen - KOGAION hegy barlangjában lakott. Szétbontva:

KOG + AI (-on, lévén görög nominál suffixum)

g-k torokhang változatban GOG + AI (-aj) . . .

szumir: GUG (az „o" hang a régebbi "u"-ra megy vissza) = ék, csúcs, hegyes valami

magyar: GUGA = kihegyesedés, dudor (pl: Ádám-csutka)

 

GÉGE

AI = aj, azaz "ajja" (alja) valaminek, pl: TOK-AJ (a Hegyalján, a KOPASZ hegycsúcsnak nevezett hegység lábánál, "alján". (Igen régi telephely a tiszai átkellő révnél levő fontos útvonalon.)

KOGAI megfelelője tehát a GUG-ALJ, a hegy tövében, a magas csúcs alján. Csak így érthető és magyarázható a misztikus remete-életet élő, barlanglakó, a halhatatlan szellem-lélek (ZALMOXIS - görög feljegyzésben), Istent szolgáló, DEKAN szerepe, aki a dák-olimposzi GUGALJON (Kogaion), a hegycsúcson lakozó Isten üzenetét közvetítette népével. Strabo feljegyzésének más értelme nem is lehetett.

 

Az archeológia ma már kiásta a hegytetőkre épült szegletes vagy kör alakú szentélyek alapjait. (Kosztesd, Újvárhely stb.) A szittya fejezetben Herodot is tesz említést a szittya Mars-isten (Hadúr) magasított dombokra mesterségesen alkotott emelkedésekre épített szentélyeiről. Hegytető nevekben: Istenszéke, Bálványos, Bálványkő, Vigyázó stb, ezek az elnevezések mind arra mutatnak, hogy itt valamikor áldozat-bemutató helyek, oltárok állottak.

 

Itt, a történelmi eseményeket megszakítva értekeznem kell a géta-dák:

ZALMOXIS (görög feljegyzés) istennév elemzéséről. Fontosnak tartom, mert ismét szó a géta-dák nyelvből.

 

Nyugat tudósai "elírásnak" tartják ZAMOLXIS helyett és így szerintük ZAMOLL-SAMOL- SEMELE istenség nevével volna kapcsolatba hozható. (Így a görög mitológiával kapcsolatban "indogermán" jelleggel lehetne felruházni.) Herodot azonban hosszan foglalkozik kilétével és a következőket írja: (IV. 154) ... a Géták magukat halhatatlanoknak vélik, és úgy tartják, hogy aki meghal, az istenükhöz, ZALMOXIS-hoz száll, akit néhányan CEBELEZOS-al azonosnak tartanak. .. ...meg vannak győződve róla, hogy nem létezik más isten, csak az akit ők imádnak. . .

(egy-isten-hit).

 

Herodot szerint tehát a géta vallási felfogás alapja a lélek halhatatlansága. (Ezért használja a "száll” ige kifejezését, jól tudván, hogy a test a földben marad, de a lélek eltávozik belőle ...) A géták tehát ezalatt a testből eltávozó LELKET, a test SZELLEM-ének túlvilági továbbélését értették, századokkal Jézus és a kereszténység tanításának megszületése előtt. (A görög bölcselők - közöttük SOKRATESZ is - foglalkoznak a géták ilyen SZELLEM-LELEK-elméletével.)

 

A LÉLEK a test SZELLEM, amely a testi halál után is tovább él.

Maga a szó erősen hellenizált alak. Elhagyva a "XISZ" (kszisz) szóvégződést.

1.)    ZALMO ősibb alakban: ZALMU a szittya hangtannak megfelelően

      ZALOM                          ZALUM

Vegyük példának e hangváltozás lehetőségére az ó-magyar Tihanyi Apátság alapító levelében szereplő

HOLMU-HOLMO szavát, amely mai magyar nyelvünkben: HALOM s így:

ZALMO változatban ZALOM (lenne a "halom" példájára).  Ami azt jelenti, hogy

"om-em-öm" ragunk már a szittya-géták nyelvében megvolt. (De erre jó példa a géta aranykehely felirata - amit később tárgyalok még -

rasz-e adom-e = a fejedelem itala (AD, ada = az atya, a fejedelem) "-om" ragunk tehát jelen van az ad-om = fejedel-em szóban.

Ma már kétségtelenül bizonyított, hogy ó-magyar nyelvünk szavai nagyrészt mélyhangú magánhangzóval alkotottak voltak (a, o, u) s ennek nyomai mai nyelvünkben is feltalálhatók, pl: kavar-kever, Magyar-Megyer stb, anélkül, hogy az értelem megváltozna.

Így: ZALMO ZALOM mélyhangú magánhangzós

    ZELME ZELEM magas magánhangzós alak

Utóbbiban jól felismerhető mai magyar: SZELLEM (vagyis a Lélek) szó és ennek értelme úgy és ahogyan azt a géta-dákok is értelmezték.

Herodot, aki oldalakon foglalkozik ezzel a témával, tehát nem tévedett s valóban a géták magukat halhatatlanoknak vélték ... (Hittek a Lélek halhatatlanságában.)

2.) Ha e szót elemeire bontjuk:

Zal + MOK (szisz=hellenizálás)

”-mok" megfelelője a szumir: mag, Mahh, MAKH = magas, nagy stb.

E szó főleg istennevekkel, főpapi és királyi jelzőként volt használatos: felséges, a hatalmas stb. mellékértelemmel, amiből a MAGUS papi osztály neve is kialakult.

Értelme ezek szerint: a Magasságokban lakozó Szellemi Lény - lenne, ami Isten fogalmának "szellemként" való felfogása, nemcsak az ókori népeknél, hanem mai felfogásunk szerint is helytálló. ISTEN láthatatlan, de mindenütt jelenlevő SZELLEM-i LÉNY.

Hogy következtetésem helyes, még néhány példával szolgálok. Herodot említi, hogy DODONA a legrégibb jóshely görög honban s ezt még a pelazgok alapították "akik név nélkül imádták a Világmindenség Kormányzóját". E szentély papnői a SZEL-oi nevet viselték (a magasságos SZELLEM-et szolgálók). De ugyanez Rómában a SZALI-ók, Mars isten tiszteletére rendelt papok nevei. Bár ezek a szavak már fogalom-bűvölést szenvedtek, mindenesetre az Isten tiszteletével kapcsolatosak és gyökerük talán még a praehisztórikus korba nyúlik vissza, amikor még "név nélkül imádták" a legfelsőbb Szellemi Lényt.

Herodot szerint: "...néhányan (bizonyosan a görögök közül) ezt GEBELEZIOS-al azonosnak vélik..."

1.) GEBEL + EZI megfelelője a szumir: GIBIL = tüz, elégés

       IZ, izi = parázs, tűz

       IZI-GA = izzik.

Ennél a pontnál ismét a szittya mitológiának Herodot-i feljegyzésére utalok. IDANTHYRSO szittya király így üzen DARIUS-nak, midőn ez hódolásra szólítja fel öt (IV. 127): "... ami az én uramat illeti, magam felett nem ismerek el mást, mint JUPITERT (Zeust, az Atyaistent) akinek egyik leszármazottja vagyok és VESTA-t (görög HESTIA), a szittyák királynőjét...^”

VESTA-HESTIA a családi tűzhely istennője. Tisztelték, mint a család, a ház, az otthon istennőjét, továbbá a nemzet, a haza oltalmazóját. Templomaiban a szent tűz állandóan égett. (A mai katolikus templomok örökmécsese ily régi hagyományon alapszik.) Öleinknél a tűzhely fontos szerepet játszott. Ennek közelében bonyolódott le a szülés, s az újszülöttet tűz fölé tartva mutatták be az ősök szellemének. A tűz-láng fellobbanása az ősök lelkének, szellemének jelenlétét szimbolizálta. (Halottak napjának gyertyagyújtása, a halott ősök szellemének kijáró tisztelet-lerovásnak, mai napig is fennmaradt emléke ez.) A görög - de nem hellén eredetű - legendában, ACHILLEST anyja tűz fölé tartja, hogy a gyermeket az ősök szelleme védje és tegye sebezhetetlenné.

E szittya-géta szó jelentése: GEBEL+EZI = izzó tűz, tűz-láng.

Magyar nyelvünknek ÉG (menny) szava is innen való s eredetileg az ÉGÖ-NAP fogalmával volt kapcsolatos; ami ÉG, ami Világit. (E szó fordítottja: GE'BEL= EG-BEL, azaz az ég-beli tűz és ezt a görög mitológia szerint Prometheus lopta le az ÉG-ről és adta az emberiségnek.)

Szokásban volt a gétáknál, trákoknál (Herodot szerint) viharos, mennydörgős, villámló időben a haragvó Ég-istent nyíllövéssel fenyegetni.

A szittyák nyelvéből a perem-népek nyelvébe is átment e szó. A Trák-Eszak-Balkán ókori népek nyelvében (istennév):

ZIBELSOURDOS

ZBELTHIOURDOS  (görög feljegyzés) jelentése: a FENYT HOZO.

 

Térképvázlat az Al-Duna térségérő l a gót vándorlás előtti időről.

 

Megjegyzés: a KOSZTOBÓK nép a BUG melléki területről a népvándorlás következtében a Szármata nyomásra költözött nyugatabbra, majd az északról jövő GOT hullám délebbre sodorta őket a Szeret és a Moldva folyók közére. Nevüket őrzi  BOKO-, BUKO-VINA ... Itt később nevüket vesztve már mint KARPOKAT említik, bizonyságául annak, hogy a nép-jelleg maradt, a név azonban változott ...

De ez az alak is megvan a szumir nyelvben:

Szumir: ZIBAR = a fénylő emellett a szó második tagja:

"h" protézis a szó elején: h-ourdosz = hord, hordoz, hozó ...

Így megdől az "indogermán-elmélet" Észak-Balkán népeinek nyelvét illetően.

2.) GEBELEZIOS alapszava lehet: GEBELE, KYBELE, Frigiából származó istennő, ahol őt az istenek anyjaként tartották, tőle származnak az Olympos-i istenek. Személye a termékenység megtestesítője. (Innen "kebel" szavunk, a szoptató, tápláló emlő fogalmával egybekapcsolva. Míg a férfinek "melle", a nőnek "keble" van.) Tisztelete úgy a görög, mint a római mitológiába is átment. Igen régi alapokra megy vissza, mert Saturn-Kybele házasságából származott maga ZEUS (Jupiter) is. A hettita szövegekben: KUPAPA, KÜBABA.

Ez utóbbi értelmezés szerint, tehát Zalmoxis és Gebeleizios nem azonos fogalmakat takarnak, hanem a dualizmus, az isten-kettősség: Égi-Atya és Föld-anya ősi fogalmi köréből ered. (Maga Herodot sem biztos ebben, ezért írja, hogy"egyesek azonosnak vélik...")

 

§§§§§§§§

 

Ilyen teokratikus államszervezet megteremtése és a hadi fegyelem helyreállítása után, a Kr.e. 55-50 körüli időkben, BUREBISTA uralma alá vetette a BASZ TARN-okat, akiket végül is szövetségeséül fogadott el. (Ismét egy újabb nép, amely maga fölött elismerte a Vezérlő Fejedelmet, Bur+Rabu+ista személyét.) 200.000 főnyi seregével felszabadította a Fekete-tengeri görög városokat a római uralom alól, átkelvén a Dunán, Macedóniáig tör előre, nyugaton pedig Illyriáig, Noricum-ig is eljut és Itáliát fenyegeti. (Strabo VII. 313) a Kr.e. 44/43 évek során. Igen veszélyes hadakozók voltak a géta-szittya lovas-hagyományok szerint harcoló alakulatok (irja Appian, Bell, civ. II.110.)

A géta-dák-basztarn államalakulat Burebiszta idején északon a Tiszáig, keleten a Fekete-tengerig, délen a Balkán hegységig terjedt s már minden készen volt az itáliai hadjáratra (Caesar) ellen, midőn Burebiszta összeesküvés áldozata lett. Halálával az "ország" 4, majd később 5 részre szakadt (Strábó VII. 298, 304). A rivalizáló törzsfőnökök egyenetlenkedését úgy ANTONIUS mint OCTAVIAN a maga részére igyekezett kihasználni. Ez időből COTISO és DICOMES nevét jegyezte fel a történetírás, akik a géta-dák terület részuralkodói voltak.

KOTIS és KOTIKO már előfordult nevek. Eredetileg istennői név, később gyakori ODRY törzsbeli királynév. DICOMES a római testvérháború idején az ACTIUM-i (Kr.e. 31.) ütközet előtt jelentős segítséget ígért Antoniusnak. A törzsi ellentétek miatt azonban ez a segítség igen csekély volt. E név helyesen:

DIK + KOMA ahonnan "koma" már ismert, "köznép, kisnemes".

 

 

"Dik"-nek igen sok változata ismeretes az itteni népeknél, ámbár mind király, uralkodó nevekkel kapcsolatos (Perdikkas, Medokos, Amadokos stb.). Igen fontosnak tartom e szó eredetének a történetével foglalkozni. A mellékelt rajz aranygyűrűnek a feje, a szófiai múzeum darabjai között szerepel. A dobrudzsai ásatásokkor Duvanlij közelében találták. Felirata: Skythodoko. Művészi kidolgozású kis dombormű, a becslések szerint a Kr.u. III. századból származhat. (Legalábbis a sír, a temetkezés ekkor történhetett. A gyűrű azonban - véleményem szerint- mint hatalmi jelvény, amely apáról fiúra öröklődött, sokkal régebbi lehet.) SKYTHODOKO jelentése: "szittyakirály". Jellemzője a sisak-szerű fejfedő, a szűkre-szabott nadrág és csizma.

DIK-DEK-DOK- hangváltozatok alapja azonban a szumir: DUG = rendelni, rendelkezni, rendelkezés, rendelet, parancsolat. Íme egy szumir mondat:

éani dúeda munan DUG = házát építeni nekem elrendelé . . .

(Csöke S. közlése) Aki ilyen "rendelkezést", parancsot kibocsátott, nem lehet akármilyen személy. Király, fejedelem vagy magas állású hivatalnok jogkörébe tartozott ilyen DEK- retum (ismét a DEK- hangváltozat), rendelkezés kiadása. E szumir szó az évezredek során értelmileg is, hangtanilag is változáson megy keresztül. Íme néhány példa:

A szittyáktól elűzött s Kis-Ázsiát végigpusztító KIMMER (Gimir, Gomér) elő-szittyák (prae-skytha) vezér neve: DUG-DAM (asszír feljegyzés). Szószerint: a vezér (a Fejedelem, a "parancsnok" fia, lévén szumir: DUMU-nak "fia" jelentése.)

Mai szavakkal kifejezve: királyi herceg, hiszen a fejedelem a király egyik gyermeke, aki bizonyosan éppen rátermettségénél fogva vezette a hadakat. Ebből a latin DUK-sz = vezér (g-k hangváltozás)

francia: duque = királyi herceg

angol:       duke

olasz:       DUCE = középkori velencei DOGE.

(Itt most nem lényeges, hogy kiejtésben ezek a szavak "ducse" és "dózsa"-ként hangzottak.)

Már a pelazg eredetű ős-görög mitológiában is jelen van: DEUK-alion (DEUKALION) a vízözön utáni őskirály (eu = u). S ha már a mitológiánál tartunk, megemlítem a kelta mitikus királynevet: DAG-DA, a kora asszir-babilo-szumir-elámi  mitológiában ANU (az Ég URA) -val egyenlő. A MARI-i táblákon szereplő királynév: DAG-AN, Hamurabi ellenfele, TERKA város parancsnoka és védője: Kibri-DAGAN. Itt bemutattam az ősszónak: DUG, DUK, DAG, DOK és egyéb változatok hangfejlödését és a fogalmak változatait.

A szóban levő DIKOMA (DIK+KOMA) tehát "NÉP-VEZÉR”, a népnek vezetője, bár a latin fordításokban: dák király. (Plut: ANTON. 63, Cassius Dio. XLI. 22). A dák vidék politikai egyenetlenségét használják ki ismét a básztarnok, akik felújítva az előbbi szövetséget - ami ugyancsak a rabló hadjárat idejére terjedt - Kr.e. 30-ban néhány dák törzs és géta segítséggel végigrabolják a Balkán római tartományait. (Liv. 134, Florian II. 26 és Cassius Dio. LI. 23-24.) M. Licinus Crassus azonban véres harcokban visszaszorítja a betolakodókat és a Duna-deltában CIABRUS-nál (de recte: SZIA-BARU = víz-vár vagy víziváros) vereséget mér ezekre, ugyannyira, hogy Básztarn vezér is, DELDON, holtan marad a csatatéren.

Ismét egy név az "indogermán" básztarn nép nyelvéből

DEL + DAN     szumir: til, tilla = teljes, tökéletes

 magyar: DEL- deli = teljes, tökéletes, hibátlan,

   DEL - nő = szép, hibátlan, tökéletes nőszemély

   DALIA = deli  vitéz, katona

  szumir:  DAN = erős, hatalmas.

(A szittya hőslegendában: DAN-DAMIS, aki barátjának fogságból való kiváltásaként szemvilágát adja cserébe. Görög feljegyzés. DANU+BIOSZ = a hatalmas víz,

DAN-TANIS, JOR+DAN, DAI-EL = Daniel, Isten hatalmasa, és még számos névben.) DEL+DON = a deli katona, a hatalmas DALIA.

Észak-Balkán népei azonban sehogyan sem egyeznek bele a római fennhatóságba.  A gyűlölet állandóan növekszik ezekkel szemben s ahol csak lehet, irtják a római telepeseket, küzdenek szabadságukért.

Kr. e. 29-ben a géta ROLES király vezetésével Triballok, Mizek újra hadra kellnek. A rómaiak bár győznek, de iszonyú veszteségeket szenvednek. (Cassius Dio. LI. 25, 1)

Amint Crassius prokonzul csapataival a tél beállta előtt visszatér állomás helyére, a básztarnok átkelnek a befagyott Dunán (Kr.e. 28.) és ismét fosztogatnak a római tartományokban. A tavasz beálltával a rómaiaknak ismét sikerül ezeket a Duna túloldalára vetni, sőt a hadjárat folytatódik a géták ellen is, akiknek királya ez alkalommal ZYRAXES (latin feljegyzés); átengedve a Duna-delta vidéket, csapataival a géta-pusztákra vonul.

ZYRAXES mai távírásban megfelel: SZIRAK-nak

lehetséges: SZIR-AG - szír ágból való

Vagyis a "SZIR" törzsből (nemzetségből). Ugyanis a turáni nyelvekben: SZI, SZIR = folyó, víz (lásd Szir-darja, SI-0 és SAJO folyóneveinket). S lehetséges, hogy ez a törzs (nemzetség a SZER-ET (Szeret) folyóról kapta nevét, amelynek vidéken élt. (Ilyen helynév a Vág partján is van: SZERED, amellett, hogy Erdélyben is feltalálható. Tehát a folyóvízzel kapcsolatos kétségtelenül.) Megjegyzem: a Szeret folyó román neve: SZIRETUL s talán ősibb alakot elevenít föl. A Meotisz s Kaukázus közötti területen ókori írók említik a SIRACAE = szirák népnevet is.

Szirák egyébként Nógrád megyei helynév.

Kr.e. 20 körül jelennek meg először az Al-Duna vonalán a SZARMATÁK, akik páncélt viselve és lóhátról, hosszú lándzsával támadva, phalanx-szerű új harcmodort honosítanak meg.

Dák-szármata erők Kr.e. 12-ben indítanak támadást. Ugyanekkor a géták a tengerparti városokat támadják és elfoglalják a Duna-deltában AIGISSOS városát. (Ismét "issos", helyesen Istosz = vidék, föld, hely. AG+ISSOS = fő-hely, vezérhely, vezéri-szállás.  Az összetétel: AGA-ISSOS. Ez mai nyelvünkön: AGY = fej, fő értelemben található Bár a feljegyzések igen "ferdítettek", eredeti jelentésük felismerhető.) Ellenük a rómaiak kénytelenek hajón szállított légiókat alkalmazni.

A Kr.u. I. század további népmozgalmakat idéz elő. A Volga mellől feltűnnek a ROXOLAN-ok. Nevük a Volgának görögül feljegyzett nevéből ARAXOS és az ALÁN népnévnek összetétele. Tehát: a VOLGA-i ALANOK (a-RAXO-ALAN = ROXO-LAN összevonva.) Ezeket az ázsiai hun hatalom feltörése űzi nyugatra.

Roxolánok, básztarnok és egyéb szövetségeseik fenyegetik az al-dunai római tartományokat - szinte szünet nélkül. Ellenük a rómaiak kiépítik a Duna-menti erőd-rendszert.

A dákok ismét szervezkednek. SCORILLO, a későbbi DEKEBALLUS (Decebál) atyja és ennek öccse DURAS (DIURPANEUS) ismét szigorú rendszabályokhoz nyúlnak, hogy a dák-géta egységet helyreállítsák. E korból maradt reánk a pecsétfelirat: DECEBALUS per SCORILO = Decebál Skorilo fia.

1.) Görög-latin sajátság a szóelei "SZK" hang használata. Ez minden bizonnyal - egy ősibb alakot feltételezve - SZIKUR-ILU-ként hangozhatott. (Lásd SZKYTHA = SZITTYA, SZKOLOTES = SZIKOLOTES, szikul = székely. Az ibér-portugál ma is CITA-t ír és SZITA-t ejt a szittya népnév alkalmazásánál.)

A név tehát: SZIK+UR+ILU lehetett, mert mint többször említettem, minden névnek volt valami értelme, még akkor is, ha ezt görög-latin írók sajátos hangrendszerüknek megfelelően el is ferdítették. A köznép sem görögül, sem latinul nem értett, s ennek olyan, a felettes hatalmat jelölő név kellett, amit maga is értett. Az ókor emellett gyakran apellativumot, jellemző melléknevet is használt, hogy a népre gyakorolt hatás nagyobb legyen.

Többször előfordult már tárgyalásom során az "ilu, ila" és ennek hangváltozatai (Atilla, Pentes-ila, Murs-ilis stb.).

Szumir: il = fel, felső (a palesztin nyelvekben: EL = a legfelsőbb isteni lény neve)

Magyar nyelvünkben az EL-, élen levő az EL-ső, hatalmi beosztásban a FELSŐ, a FÖ (népiesen: főső = a felső).

SZIK- megfelelője a mai SZEK- azaz SZAK-asz, rész, területi beosztás, kerület, tehát politika-szervezeti beosztás, ami nélkül államszervezet nem létezik. És ez nemcsak erdélyi részeken, hanem az anyaországi részekre is ismeretes (pl: Báta-szék, Jász-szék stb.).

UR = úr (régen csak a királynak, fejedelemnek kijáró titulus.) SZIK-UR-ILU = a SZÉKEK legfelsőbb URA.

Tehát az összes kerületeknek, székek szerinti nemzetség (törzs-) beosztás területén lakóknak fő ura, fejedelme, királya. Akár hatalmi úton, akár választás útján került e magas pozícióba.

Előbb volt alkalmam említeni, hogy Burebiszta halála után a dák-géta terület egysége felbomlott és négy illetve később öt részre (székre) szakadt az akkori kornak hatalmas géta-dák birodalma. A közeledő veszély - amely már Erdélyt is fenyegette - jobb belátásra késztette a törzs- (szék-) vezetőit, s a sikeres ellenállást az egységes akcióban látták.

A pecsét PER szava "fiút, magzatot, sarjat" jelent. Legrégibb alakja szumir: BIR = férfi (p-b hangváltozás) fi-, fiú, legény.

Változatok:  magyar: em-BER (em = h-im)

   latin: vir = férfi (b-v hangváltozás)

   akkád: per'u, perhu = sarj, magzat, hajtás, utód

   ó-asszir: par-um = fiú, sarj, utód

   késő babiloni: per-wu = sarj, utód, fiú

   magyar: fér-fi (p-f hangváltozás)

   héber: per-ah

   aramita: parha = bimbó, rügy, hajtás

   arab: farh = hajtás, ág (lásd: Fark szavunk).

Itt bemutattam, hogyan változott hangtanilag a szumir BIR, míg eljutott a géta-dák alakig. (Ami úgy tűnik a macedon: PER-DIKKAS = király-fi, majd később király névben is jelen van.) Bizonyítottam, hogy különböző kor különböző népei hogyan változtatták az eredeti ősi szót anélkül, hogy az eredeti értelem változott volna.

2.) SCORILO elemezhető: SZIK-ORIL-ként is. Ez esetben ORIL megfelelője az előbbeniekben tárgyalt OROL-es (görög feljegyzés) géta-dák királynév, Kelet-Erdély és Moldva ura (uralkodó). Mindkét elemzésnek végső következtetése azonban egy és ugyanaz.

Kr.u. 85-ben DURA (Diurpaneus) vezetésével dák-géta hadsereg váratlan támadást intéz Measia tartomány ellen. DURAS-DIURPANEUS nagybátyja, a későbbi DEKEBAL-nak, SKORILO öccse s így minden bizonnyal a hadsereg parancsnoka. (A szokás szerint ez mindenkora királyi család köréből kerül ki.) De erre utal is:

szumir: DUR = katonai tábor, katonai őrhely, telephely,

akkád:  DURUM = katonai erőd, katonai tábor.

( E szóból az általános: TURUN-TURM -Torre vagyis torony.)

latin:  DURO = erősít, erődit. Moesiában, a Duna-átkelő helyen DUROS-TORUM vagyis tornyos erőd, ami már bizonyosan a római kort megelőzően is létezhetett, mert ezt a rómaiak csak kiépítették, erőddé alakították. A név csak latinosított alak. Mezopotámia térségében ismeretes: DURA-Europas. Nem véletlen műve, hogy ebből a "tábor" szóból alakult - az alakulat parancsnokának neve – Tábornok - A DUR változata: Da-an-i-a, DAREIOS, aki mint tudjuk, hadainak egyben tábornoka is volt. (Hadait maga vezette, nem kis sikerrel.)

De ez a katonai jelleg méginkább kitűnik a Diurpaneus (latin) alakból, ahol PAN,

a BÁN hangváltozata csupán. (Innen a szláv nyelvek: pan, panye = úr, főnök, munkaadó szava) Nem szláv eredetű, mert már a hettiták nyelvében is megvolt.   Itt PAN+KUSZ = a törzsfők (pan) tanácsa, királyi tanácsadó szerv, latin Senatus.  Csak feltételezhető, hogy DURAS, DURI-PAN az ország "bán"-ja - mint a király-öccse - tehát a második legfontosabb rangot töltötte be, s így mint az országos hadak vezére, a katonai erők parancsnoka. (Lásd a már említett székely rabon-bán tisztségnevet, továbbá ESTE+BÁN szóösszetételt, ahol "este" = föld, ország (mint előbb elemeztem.) Este-bán = az ország bánja, "iste-pán" = ispán

DURPAN hangváltozata a DARBAN-t, Darabon-t, azaz a várőrző katonai alakulat neve. Ha a jelzős viszonyt megfordítjuk:

DUR+PAN      PAN+DUR újabb katonai alakulat nevét nyerjük.

A „pandúr" a mai magyar csendőrség múltszázadbeli neve, amely azonban mint látjuk, sokkal régebbi alapokra megy vissza.

DURAS kiöregedésével helyébe az unokaöccs, a királyfi, DEKEBAL lép. Először is nézzük e név jelentését. Mielőtt trónra lép, már részt vesz a hadvezetésben, s így

1.) DEKE + BAL  fő-parancsnok vagy ennek megfelelő értelem.

Előbb említettem:

szumir: DUG = rendelni, parancsolni (aki parancsol)

Latin: DUX (duk-sz) = vezér

Észak-Balkán térségében ennek változatai - király (vezér, parancsoló) nevekben:

trák: ME-DOK (Kr.e. 408.) AMA-DOK (Kr.e. 352.), SPARA-DOK (Kr.e. 431 körül.)

Ennek atyja: SA-DOK; macedón királynév: PER-DIKKA. (Megjegyzem, a görög feljegyzésekben ezek Dokos-dikkas-ként kerültek - hellenizált alakban - leirásra.  Ahol "os-as" nominál suffixum.)

A középkori velencei DOGE   herceg, trónörökös

francia és angol Duque, Duke  alapszó is ide sorolható.

BAL, a szumir BAR = úr, parancsoló, munkaadó

r-l hangváltozata ami az összes szemita nyelvekben nyomot hagyott:

francia: BAL (Baal) = az UR (és mint ilyen: Úristen)

ugariti:  parancsoló, munkaadó, fönök.

Baalat = úrnö.

Értelme tehát lehet: a Király-úr is, a Parancsnokló Vezér stb.

2.) DEKE lehet a DÁK népnév hangváltozata is.

Ez esetben jelentése: a Dákok Parancsnoka, URA, főnöke stb.

DEKE-BAL = a dák király.

Mindkét értelmezés szerint azonban ugyanarra az eredményre jutunk. Kétségtelen, hogy már nagybátyja életében "hadvezéri tisztséget" töltött be, aki mint királyi herceget, a trón várományosát, a haditudományokba bevezette.

(A nyelvészeti "r-l" hangváltozatra álljon itt például a selypítő gyermek „lépa, letek, mogyoló" szóbeszéde, továbbá Mári és Máli női nevek változatai. Egyébként ez nyelvészeti szabály is.)

Nyelvünknek további példái: "megadta neki, ami DUK-ál" Ez a régmúltban a királynak kijáró tisztességadással volt kapcsolatos. (DUK) Ismerjük a középkorból  DUKÁT Mihály görög császár nevét és pénzét, a DUKÁT- aranyt. Mindezek után nem kétséges, hogy DUG-DUK-DOK-DIK-DEK hangváltozatok jelentése a különböző népek nyelvében, annál is inkább, minthogy századok nép-nyelve ezen a sajátos módón változtatott. Az alapértelem azonban változatlan maradt: Parancsnok, Vezér, Főnök, Fejedelem, Herceg, Király. Már politikai-államszervezeti tisztség nevek, amelyek azonban azonos fogalmat, a hatalom gyakorlását jelentik. Említettem a szittya pénzérem feliratot: SKYTHO-DOKO = szittya király tárgyi bizonyítékát is az előzőkben.

Térképvázlat

Római tartomány-beosztás DACIA kiürítése (273.) utáni időből.

 

 

Az Erdélyből kivonuló lakosság, a két MOESIA közé ékelve, új tartománynak adta nevét.

Dácia I. az északi rész, Dácia ripensis vagy Ripuaria nevet kapta, ami "folyó-melléket", jelen esetben DUNA-partit jelent.

Dácia II.  vagy Mediterranea,  „földközit", vagyis a partoktól távolabb esőt jelent; "központi” fekvésűnek is elemezhetjük e latin kifejezést. Kétségtelen, hogy nagyobb tömegű kivándorlást kell feltételeznünk, ellenkező esetben nem alkottak volna külön tartományt a Dáciát elhagyóknak ...

Jellemző, hogy a Duna-deltában - az ottlakók jellegének megfelelően - SKYTHIA-ként került e földrész neve megörökítésre.

Városnevek:

1.) DINO-GET IA"Skythia" tartományban, jelentése: DUNA-Géta város .  2.) CAPIDAVA  3.) TOMIS  4.) CALLATIS, ma Galac  5.) SOZOPOLIS (régebbi: Apollonia) 6.) Konstantinopolis (ma: Konstantinápoly)  7.) Trajanopolis  8.) Hadrianopolis  9.) Serdica (ahonnan századok múltán a SZERB név származott) 10.) Sucidava 11.) Drobeta (ma Turnuszeverin)  12.) Thessalonike (görög város, portyázáskor gyakran ostromlott és megsarcolt város.)   13)  Philipopolis (a Trák kerület fővárosa)   14)  Oescos (a mai Isker folyó, Duna

 torkolatánál  fontos átkelő hely és katonai erőd. 

 

 

 

 

 

 

Az öreg katona DURAS (Diurpaneos - latin görög feljegyzésekben) helyébe DEKEBALOS (Decebalus latin feljegyzésben) lépett. A dákó-román-elmélet hívei a latin decem = 10 számnévből kívánják nevét levezetni, mint aki 10 törzs főnöke volt .. Ilyen tíz törzs azonban az időben nem létezett s habár voltak szövetségesei, ez a szövetség azonban csak a rómaiak elleni harcra korlátozódott és csak a hadi időkre volt érvényes. (Mivel a latinban a "k” hang nincs, az eredeti görög feljegyzés DEKE szavát a latin DECE-re változtatta.) A kicsiny Erdély területén 10 törzs létezése számbelileg sok.

Még az ellenséges feljegyzések is elismerik rendkívüli hadászati, hadvezéri képességét, éppúgy a támadásban, mint a védelemben. (Cass.Dio. LXVII. 6.) Mindenekelőtt híve volt a szittya-géta hadi taktikának, a lovas íjászok, a lasszós alakulatok alkalmazásának. A szittya szűk lovagló nadrágot és öltözetet, mint egyenruhát írta elő csapatainak. Meghonosította a szittya kettős-hajlítású íjat, a szármata hosszú kardot és lándzsát, a lópáncélzatot. Alakulatainak hadijelvényeket készíttetett, sárkány motívummal, amelyek a szélben lobogtak (Ammianus XVI. 10.)

E jól kiképzett és jól felszerelt hadseregével első sikerét CORNELIUS FUSCUS, római helytartó csapatai ellen érte el. Ez hidat vervén a Dunán, behatolt okok földjére. Dekebal csatát nyert. A hadizsákmány rendkívülien értékesnek látszott, mert a sok fogoly mellett a rómaiak elvesztették hadi gépezeteiket is, amit a későbbiek folyamán DEKEBAL a maga javára használt fel, sőt ezek mintájára maga is újabbakat készíttetett (Iord. XIII. 78.).

Magának Domitián császárnak személyesen kellett megjelenni újabb és még nagyobb sereggel, hogy a dák ellenállást megtörje. Bár csatát nyert TAPAE-nál (Tápió?) és a dák fővárost is fenyegette, azonban veresége a Pannon vonalon a MARCOMAN-ok ellen, valamint a szármata ROXOLAN-ok megjelenése Moesia-ban és a Fekete-tenger mentén arra kényszerítette, hogy Kr.e. 89-ben békét kössön. DEKEBAL - a már majdnem válságosra forduló Tapae-i csatavesztést kiheverve kihasználja a rómaiak nehézségeit diplomáciai úton. Küldötte, DIEGIES koronát részére Domitián-tól, amit ez „király”-ként való elismerése-jeléül küld.  Emellett évi adófizetésre kötelezi magát, egyben a megállapodás szerint, várépítő mestereket, hadigépezetet építőket, szakembereket küld DEKEBAL udvarába (Moesiából, Tráciából, Gréciából. Ezek akkor már római tartományok.) (Cass. Dio. LXVII. 7, 4. LXVIII. 9, 6) Mindez békés szándék a dák szuverenitás merését jelenti.

Katonai, politikai sikereként könyvelhető el a YAZIG-okkal, szomszédaival való békés határkijelölés.

Úgy látszik, a békefeltételek csak Domitian életére voltak érvényesek, mert TRAJAN idején (Kr.e. 100 - 101 telén)^' a Roxolánokkal szövetségben DEKEBAL ismét Moesiában harcol. Szándéka volt a rokon MYS (Mizek) elhódított tartományát a római uralom alól felszabadítani. (Mindezek ékes bizonyítékai annak, hogy a dák nép összetevői a Mizek és Géták voltak s maga e név vidéknév: a DAG = hegy alapszónak változata, s fővárosuk SZAR+MIZ E GETU-SA = Miz-géta király-hely, ahogyan azt előbb elemeztem.)

Amikor Traján személyes vezetésével Kr.e. 101-ben a dákok elleni hadjárat megindul, Traján - Turnu Severin-nél - kőhidat építtet a Dunán. Néhány elégületlen dák törzset magához csalogat, s ezek mint vezetők, felderítők résztvesznek saját hazájuk elleni harcban. (Cass. Dio. LXVIII.8.). Bár a dákok Dekebal vezetésével bátran helytállnak, az egyenetlenkedés, néhány törzs elpártolása

s az egység hiánya arra kényszeríti Dekebált, hogy Nemesek és Főpapok (PILEATI) küldöttségét menessze Trajánhoz a békefeltételek megbeszélése végett. A békefeltételek súlyosak voltak.       Sarmizegethusát - a fövőrost - át kellett engednie, az összes embereket át kellett engednie, az összes mesterembereket ki kellett szolgáltassa, újabb erődöket tilos volt építenie, hadseregét le kellett szerelnie és további önálló politikát nem folytathatott.

Azonban 4 év elteltével újra készen állott új hadseregével a rómaiaktól csak részben megszállott Dákiát felszabadítani. A küzdelem két hosszú évig tartott s ily hosszú háborúskodásra nem volt felkészülve, hiányoztak az anyagiak, a kitartás is lankadni kezdett.

Dákia elveszett s az öreg király több nemessel együtt öngyilkos lett. A következő reánk maradt dák szó:

PILE-ATI (többes szám) mint a feljegyzésből kivehető, valami nemesi főpapi rendnek a neve,

A szumir nyelvtől kezdve, végig a turáni nyelveken:

AD-AT-ATI, ATA-ADA = atya.

A Nagy-család rendszernek, a Nemzetségeknek FEJE - fejedelme.

A papi osztállyal kapcsolatosan ma is használatos: Szent Atya, Lelki Atya, továbbá: APÁT.

1.)   PIL-e (genitiv-birtokviszony) = fej-e (p-ph-f hangváltozás) szumir: PA = fő, fej (régiesen Fé az ó-magyarban)

Nyelvünkben is két alakban használatos: fő és fej. (Utóbbi hangtani rokona a dák: pil-nek, ahol az "1” "Ly-j"-vé alakul, mint ahogyan akadémikusan: hely népiesen hej (lásd Hejő-Csaba = Csaba-hely községnevet.)

PIL-e ATI = a fő-atyák vagy az Atyák-feje (a nemzetségfők, törzsfők) A feljegyzésben "főnemesekből és főpapokból álló testület”.)

2.)   Az altáji nyelvekben:

PIL-ek = nagy (új-törökben ez: bőjük, büjük. Itt is látható az „1”  hangnak "j"-vé alakulása.) Eszerint e szó értelme:

szószerint: a NAGY-ATYÁK vagyis a Nagyságos Fejedelmek (törzsfők). Mint papi megszólítás: nagytiszteletű.

(A közép-ázsiai Orchoni feliratról ismerjük: BIL-ge KAN nevét, íme ennek jelentése: a NAGY KÁN. Ez is jó példa arra, hogy nevek nem véletlenül születnek s a népnek "értelmes" név kellett.)

A másik név a követségben járó DIEG-(is, latin feljegyzésű) neve: ez helyesen: DIG ("ie" diftongus, pl. népiesen:sziép = szép)

Vagy:      DEG (hajdú nyelvjárásban:           szip = szép)

t-d hangváltás: szumir: TIK, TIG = az elől levő (a TIG-ris mezopotámiai folyónév még ma is őrzi ezt az értelmet, amelyet a szumirok mint az "elől-levő" folyót nevezték: TIG-ÁR-ként.)

DIG, DIGE = az elől járó. Mai értelemben: ELŐJARO, hatósági személy, megbízott, mint aki a küldöttséget vezette, s megbízást teljesített.

(DEG hangváltozata: TEKE, Kolozs megyei helynév. Nyilvánvalóan nem a tekegolyóról nevezték el, hanem olyan helység volt, amelyik „előjárósággal”, hivatalos személyzettel, közigazgatási rész-autonómiával rendelkezett - főbíró, kisbíró, jegyző, írnok stb.)

Dácia római tartomány lett. A harc azonban DEKEBÁL halálával se, szűnt meg. A Kárpátokba húzódó "szabad dákok" (római feljegyzés) - szármata törzsekkel szövetségben - nem hagyták nyugodtan fejlödni az újonnan szerzett római tartományt. A lakosság jó része a zaklatások elől a rabmunka miatt (nehéz bányamunka) a hegyekbe húzódott. A Hargitán túli részeket a rómaiak sohasem tudták birtokukba venni, azt meg sem kísérelték. (A mai román történetírás dákó-román elméletét éppen erre a hegyekbe húzódott és pásztorkodó dák elemekre kívánja felépíteni s állítja, hogy ezek utódai a mai erdélyi románok. Itt azonban színtiszta székelység lakott a múltban is, lakik ma is. Itt "római" telepek nem léteztek. (Itt római leleteknek archeológiai nyoma sincs.) Kétségtelen, hogy a rómaiak a megfogyatkozott lakosság helyébe Trákiából, Makedoniából, Dalmáciából, Szíriából telepeseket hoztak. De nem hiányoztak görög telepesek sem. (Román történészek szerint ezek a veterán katonák, mesteremberek, kereskedők stb. a latin nyelvet beszélték. Ezzel szemben tény, hogy Balkán, Elő-Ázsia (Szíria) nemzetközi nyelve nem a latin, hanem a római hódítás ellenére is - az évszázadok során használt "vulgér-görög" volt, amiből a középkori görög is kialakult. A Földközi-tengeri hajózás és a kereskedelem, ami a népek közötti érintkezésben igen fontos szerepet játszott, még mindig föniciai-szir és görög–kelekben volt. A népek érintkezésének nyelve - keleti térségben - a görög, és ezt a latin - a hódítások ellenére sem tudta kiszorítani.)

A hunok, avarok, ó-magyarjaink is ezt a nyelvet használták diplomáciai nyelvként -- Kelet felé. A veteránok, kiszolgált katonák, a legénység minden volt, csak nem "római". A feljegyzések szerint is NUMID és MAURETAN lovasság volt melyik Dekebál ellen a döntő csatát megnyerte. A tisztek vezetésén kívül, vagyis a vezetőkön kívül a legénység latinul nem beszélt. Miként a közös hadsereg-beli baka sem tanulta meg a német nyelvet, néhány, a szolgálathoz tartozó szón kívül. Kétségtelen, hogy a tisztikar, a hivatalnokok, íródeákok stb. latinul tudó elemek voltak. De ezeknek a száma a lakossághoz viszonyítva nem volt számottevő.

A dákok elrómaisodásának, a dákó-román elméletnek ezek a melléfogásai.

"szabad-dákok" népalakulatához tartoztak:

1.) Eszakon a Gömör-Szepesi Erchegység, a Rina-Sajó.  Hernád vidékén az ANART-ok (de recte: AN + ARD).

    a.) szumir: AN = fent, felső     magyar: on-en-ön = a rajta-lévőség ragja.

      szumir: AR= mező                 magyar: ar-at, arató (mezei munkás),  tehát a felső-mezők népe (Felvidék).

   b.) ARD megfelelője: mai: erdő

tehát a "felső erdőségek lakói" (Mátra-Bükk-Eperjes-Tokaji, Szepes-Gömöri érchegység)

2.)    A Bodrog-köz, Hegyalja, a Felső-Tiszakanyar, Latorca-vidék népe:

(fel a Keleti-Beszkidek, Vihorlát, Máramarosi havasok láncolatjáig)

TEURESCI, Teurisci (latin feljegyzés)

Nevüket őrzi: TARCAL (Anonimus-Pósánál): TURZOL, LA-TORCA, a TARAC.

TUR, Taur a turáni nyelvekben "hegy" (Anonimus utolsó fejezetében írja: „És kijelölé a határt a lengyelek felöl a TUR-TUR hegyéig..."

E törzs a népvándorlás során nyugat felé sodródik és névadója TUROC vármegyének.

 

3.) ARSIET de recte: AR-SZIRET       Szeret-folyó.

SZI, SI, SZIR, a turáni nyelvekben: víz, folyó, folyó-víz, folyó, pl.: SIO, SAJÓ, SZIR-DARJA; Nagy Sándor történészének feljegyzésében: SZIL-isz (r-l hangváltozat). Ennek hangváltozata: ZSIL.

„-et, -d" névképző elem: FEL-ed, VELE-ed, SZER-et folyó, SZER-ed -a LEBED is stb.

A szumir nyelvben: szi-ta    öntözőcsatorna, mesterséges folyóvíz. akkád: mu-szir = mocsár (szószerint, "fekete" piszkos víz.)

 4.) Ismerjük a "dák-nyelvű" SABOK, azaz SZA-BÓK törzs nevét.

szumir: SZA = mezö, sík vidék SA = hely, birtok.

BOK megfelelője és e nép lakóhelye: BUK-ovina (VINA = BINU a szumir-akkádban „tamarisz-fenyő" datolyapálma s ebből a latin: PINUS = fenyő. Ez a szó képezi alapját a cédrus fenyőjéről már az ókorban híres: LI-BANON-nak is. (Egyébként ismert családnév hazánkban: SZABÓKY)

5.) Costo-bok törzs, az előbbivel szemben a "hegy-hát" lakók ugyan csak "Bukovinában és a Keleti-Beszkidek vidékén. Valamint a Máramarosi havasok déli környékén, (Helynevek: KOSZTO-lány, GOSZTONY) Nyelvünkben a "kas",  a szekér „kasa”, hátsó vége maradt fent. (Nem tudom milyen eredetű a palóc: kasztorony, kasztrony = hátkosár, hátika vagy ahogyan ők nevezik: hátyika. Ha ez a "hát" szóval kapcsolatos, úgy e fogalomkörbe sorolható.)

6.) BIESS-i törzs (latin feljegyzés) Az "ie" kettőshang nyelvjárási maradvány (mint iédes, riépa = édes, répa a székely nyelvjárásban; ides, szip: a hajdú nyelvjárásban.) Lakóhelyük a BISO-VISO (b-v hangváltás) -- völgy és környéke. Helynévben: VISK (Máramaros vm.) és BES (Ung vm.) Nevüket viseli a Besz-kidek hegyvonulata (BESZ + AKAD = Besz-hegye)

sumir: bi-es, BISZ = viz (Biso-Visó völgy patakja)

7.) A Keleti-, Délkeleti-Kárpátok völgyeit lakták a KARP-ok.

sumir: KUR = hegy, hegy-hajlat   KAR = gát, emelkedés, magaslat,

(Ezeket a neveket feljegyezve találjuk: Cassius Dio. LXXI. 12, Fausanius: 10, 34 és Zozimus IV. 34 fejezeteiben.)

Amikor Marcus Aurelius a Pannóniát fenyegető Markománok, Quadok és Hermundúrok, valamint a Yazigok ellen hadakozott, az erdélyi Érchegység és ennek a bányavidékei szenvedtek támadást. E vállalkozás résztvevői a BISSI, SABOKI és KOSTOBOKI törzsek (Erdélyen belül), akik a Básztarnokkal (Erdélyen kívül) szövetségben megverték M. Claudius FRONTO római légióit, úgyannyira, hogy Dáciának ez a helytartója is holtan maradt a csatatéren. (Cass. Dio. LXXXI. 16.)

Utódja a vandál AZDINGER törzset biztatta fel a határos Kosztobókok ellen, amit ezek sikeresen végre is hajtottak. Moldova térségének dombvidékéről a legyőzött  Kosztobókok a Kárpátokon belül lévő völgyekbe húzódtak. (Cass. Dio. LXXI.12) Velük együtt feladták a sík vidéket a mezei SZA-BOKOK is (Moldvának, Szeret-Prut közti vidékét.)

8.)      A Felvidéken, ennek nyugati részén, a Csalló-közben, a Nyitra, Vág, Garam völgyeiben éltek a MARKOMAN-ok. Nevük

szumir: MAR = utód, kölyök (a szemita: BAR m-b hangváltás)

akkád:  MARU = fiú, ifjú, legény

KUMÁN a törzsnév, az ős neve, akinek ezek a leszármazottjai. Nevüket őrzi: KOMÁROM.

Maga Kretschmer is elismeri, hogy West-Iran-ok (kelet iráni szittyák elérkezhettek az őskor vándorlása során a Felső-Duna vonalára is. Ezt mutatják az archeológiai leletek.

A "gomár-gomér, gimirrai, gamru" asszír feljegyzésű KIMMER, görög feljegyzésű első-szittyákról van szó.  A "gömöri népek", akik a királyi szittyák steppe vidékre érkezése elöl szorultak nyugatra, Észak-Balkánra és Elő-Ázsiába (Kr.e. 800-700 között). Ezek nyomait - írja Wiesner professzor (Die Daker) - sajátos iráni jellegük, ló-disz szerszámjaikról szinte lépésről lépésre követhetjük.

9.)      HERMUNDUR törzs - A DUR szót már elemeztem: tábor, katonai erőd, vár (majd katonai telephely, védelmi vidék az értelme).

A HERMUND szónak jellemzője a "d" vidék, hely és név-képző elem. (Szumir: ak, aka = hegy; AKKÁD = az akkádok, a hegyek felöl érkezők. De itt is található a QUAD = KAD szóban, a Magas-Tátra vidékét lakó s a rómaiaknak annyi fej-törést okozó népnévben, ahol a szóelei "a” hang lekopott – a-Quad = a-KAD = hegyi nép, törzs.)

HERMÁNY, HERLÁNY és HERNÁD hely és vidéknevek őrzik nevüket hazánkban. Lakóhelyük a Rima-Bódva-Hernád vidéke volt. S nevüket római források emlegetik.

Ptolemeus Claudius földrajzi leírásában említi a "YAZIG" GORMANUM (ma EGER) helységnevet, az észak felé vezető kereskedelmi útvonal mentén. (GOR, góra, hóra hegynevekben ismét a szumir: GUR, KUR = hegy, hegyvonulat, hegyhát jelentésére megy vissza.) A YAZIG-Jászokkal itt most nem foglalkozom, ez külön tanulmányt érdemel.

A lázadások, a felkelések egymást érik Dáciában. Antonius Pius császár (138-161) idején két ilyen, a szabad dákok és a yazigok támadásáról tudunk. A rómaiak részére a legsúlyosabb volt a fentemlített MARKOMAN háború idején kívülről jött általános támadás. (166-180 között több ízben is.) Ezt TARBOS herceg vezette és csapatai a dák-római fővárost is fenyegették. (E név a görög feljegyzésű TARABOS-tesz = nemesi rend, a főnemesség értelmével azonos.) Már elemeztem. A római tisztviselők menekülése, elrejtett kincsek, aranypénzek, elhagyott települések, romok és tűzvészek jelzik a helyzet súlyosságát. (Több feljegyzés emlékezik meg az ilyen lázadások alkalmával elkövetett bestialitásokról, midőn a nők égő fáklyákkal a kezükben felgyújtották a római telepesek házait s maga a lakosság tűzzel-vassal irtotta a hódítókat. (Hogyan képzeli el a dákó-román elmélet a római elemeknek mindeme atrocitásoknak a túlélését??? Maradt egyáltalán "római" elem Erdélyben ? ...)