Back to Home           

        

                                  Friedrich Klára

 

                        Kálmán király varázsgyűrűje

 

A Nagyszentmiklósi Kincs egyik hiányzó darabja?

Őseink rejtett üzenetei arra várnak, hogy megértsük, megfejtsük őket. Ilyen rejtett üzenetre bukkantam a Magyar Művelődéstörténet I. köteté­ben, a 363. oldalon, amelyen egy gyűrű képe és felirata látható.


 

„Kálmán király aranygyűrűje és a belevésett köszvény eleni varázsmondás.”

 


 

A gyűrű képe alatti kiemelt, kinagyított betűk a Nagyszentmiklósi Kincs 9-es, 10-es és 21-es tálkáinak „görögös” feliratait idézték fel bennem. Alapo­sabb összehasonlítás után feltételezem, hogy az aranygyűrű maga is a kincs­hez tartozik, vagy ugyanabból a műhelyből került ki, továbbá, hogy a gyű­rűn rovásfelirat van.


 

A 9-es és 10-es tálkák alján lévő feliratok

 


 

Ennek bizonyításához kis kerülőt kell tennünk a Nagyszentmiklósi Kincs irányába, amelyet 1799-ben Dél-Erdélyben, Nagyszentmiklósón talált meg egy román, vagy szerb házaspár, Nákó Kristóf földesúr cselédei. A házaspár a kincs egy részét eldugta, megcsonkította, eladta. A lelet híre gyorsan ter­jedt, így három hónapon belül már Habsburg Ferenc császár Régiségtárában volt. Mind Nákó Kristóf, mind a megtalálók csak évtizedek múlva részesül­tek csekély jutalomban.

Jelenleg a bécsi Kunsthistorisches Museumban van, amikor körülbelül 15 évvel ezelőtt ott láttam, óbolgár leletként tüntették fel. A Fidesz kormány­nak köszönhetően 2002-ben három hónapig itthon, a Nemzeti Múzeumban gyönyörködhettünk benne.


 

Készítésének idejében a szakértők között nincs egyetértés, az V. és a X. század között határozzák meg. A megmaradt 23 aranyedény súlya közel tíz kiló. 14 darabján rovásfelirat van, amely egyértelműen igazolja, hogy a ma­gyarok ősei, hunok, vagy avarok készítették.

Hogy Kálmán király gyűrűje is lehet a kincs része, azt egyrészt arra alapo­zom, hogy a kincs eredetileg több darabból állt, másrészt, hogy a kincs há­rom tálkáján lévő görögös jellegű betűkkel kapcsolatban kételyek merültek fel a tudós kutatók részéről.

László Gyula régészprofesszortól tudjuk, hogy 1799-ben 24 tárgyat vet­tek leltárba, a 24. egy aranyrúd, amely a beolvasztott részekből keletkezett. Ennek nyoma veszett.

Csallány Dezső régész szerint a megtaláló 13 darabot, közöttük öt korsót visszatartott, tehát a kincs eredetileg 36 darabból állt volna.

Pataky László rovásírás kutató leírja, hogy Nákó Kristóf a leletből egy aranykeresztet a bezdini zárdának ajándékozott. Ugyancsak Pataky László derítette ki a bécsi Régiségtár akkori igazgatójának irataiból, hogy voltak még „más apróságok” is, például fülbevalók.

Bár az általam ismertetni kívánt gyűrű a Nagyszentmiklósi Kincs része­ként, vagy rovásírásos emlékként való említésével a vonatkozó irodalomban nem találkoztam, a „más apróságok” között, a fülbevalók mellett a könnyen elrejthető gyűrűk nagyon is elképzelhetők.

A Magyar Művelődéstörténet I. kötetének 362. oldalán mindössze ennyit olvashatunk a gyűrűről: „Az amulettek gyógyító, iletve betegségelhárító ha­tásába vetett, mindenkor élő hit emlékét őrzi Könyves Kálmán király felira­tos aranygyűrűje, amely viselőjét köszvény elen védelmezte volna.”

Véleményem szerint a gyűrűkarikán a Nagyszentmiklósi Kincs 9-es, 10-es és 21-es tálkáihoz hasonlóan görögös jellegűvé alakított betűkből álló, ma­gyarul olvasható rovásfelirat van. Ennek értelmezéséhez fordítsuk meg a ké­pet úgy, hogy a görög kereszt a jobb kezünk felől legyen. A kereszt maga megfelel a rovásírás „i” betűjének, ami az Isten szót foglalja magában. Őse­ink szellemességére utal, hogy amennyiben a kereszt alakú rovásjelet D-nek értelmezzük, ismét Istenhez, a latin Deus szóhoz jutunk.

A rovásírás hagyományainak megfelelően jobbról balra haladva három azonos szó következik: ÓVD. ÓVD. ÓVD. A szavakat egy-egy pont választja el. Ezután három mássalhangzó, a T K SZ. olvasható, amely betűcsoportot ismét pont zár le.

A rövidítéses rovásírás szabályai szerint a mássalhangzók elé, után, vagy közé az E magánhangzót kell illesztenünk. Értelmes mai magyar szót így sem sikerült kiolvasnom, valószínűleg családnév, méltóságnév, vagy dicsé­rő, méltató jelző lehet.


 

A következő betűcsoport D T A T. Az E magánhangzó segítségével „EDTÁT”, vagy „EDETÁT” kapunk. EDETA tehát az Isten oltalmába ajánlott személy. Van még egy J betűnk, ez lehet a gyűrűt készíttető, vagy az aján­dékozó nevének kezdőbetűje. Elképzelhető az is, hogy a kereszttel kezdett fohász Jézus nevével, nevének kezdőbetűjével záródik. Ez a jel egyébként a régi görög ábécében a P-nek felel meg.

Valószínű, hogy a gyűrűkarika görögös stílusú feliratáról készített máso­lat pontos, és nem maradt le betű. Ugyanis a kereszttel együtt 18 jelből áll, ezekből egyformán 9-9 helyezkedik el a gyűrűkarika belsejének legkeske­nyebb részétől jobbra és balra.

Véleményem szerint a megfejtés: ISTEN ÓVD, ÓVD, ÓVD, TKSZ (?) EDETÁT, J(ézus).

A gyűrű görögös rovásfeliratát nem a Nagyszentmiklósi Kincs ötvöse ké­szítette, mivel A betűje erősen különbözik a 9-es, 10-es és 21-es tálkák A jelétől. Ennek ellenére készülhetett ugyanabban a műhelyben, hiszen Lász­ló Gyulától tudjuk, hogy a 9-es, 10-es tálkák feliratát sem ugyanaz a mester készítette, mint a 21-esét.

Ugyancsak László Gyula ismerteti Hampel Józsefnek, a Nemzeti Múzeum osztályigazgatójának, a középkori ötvösség kitűnő ismerőjének véleményét a tálkák feliratairól: „Az írás határozatlan jelegű, görög, capital és cursiv be­tűkből ál. A határozatlanság annyira megyen, hogy a hatszor előforduló A betűnek hat különböző alakja van, az O betű négyszer fordul elő és mind a négy esetben más és más az idoma…”

László Gyula ugyanerről: „…a felirat, amelyet utólag forrasztottak mai he­lyére, feltehetően a Kárpát-medencében készült, görögül alig tudó megren­delő, s még annyit sem értő ötvösmester munkájaként.”

A kétely tehát kezdettől fogva fennállott a Nagyszentmiklósi Kincs görög felirataival szemben s a kétkedőket igazolva Pataky László néhány év múl­va latin betűs, magyar nyelvű szövegként fejtette meg ezeket.

A görög írás tehát nem görög nyelvű sem a kincsen, sem a gyűrűn és nem is a készíttető és a készítő görög nyelvtudásával volt a baj. Éppen ellenke­zőleg, rendkívül értelmes elődeink szellemes rejtvényekkel üzentek ne­künk. Például azt, hogy a görög írás is a rovásírásból származik. Kállay Fe­renc utal arra A pogány magyarok valása című könyvében, hogy a pelazgok 16 betűt vettek át a szkítáktól. A görögök viszont az írásukat a pelazgoktól vették el.

De térjünk vissza a gyűrűhöz, amelyen egyéb feliratok is vannak. A gyű­rűkarika kétoldalt kidomborodik, de csak az egyik oldaláról van felvétel. Ezen csepp alakú keretben csupán az S V A latin betűk ismerhetők fel. A gyűrűfejet egyik oldalról az OLO latin betűs feliratrészlet veszi körül, a má­sik oldal nem látható. A gyűrűfejen a kép elmosódottsága miatt a mintázat­ból, vagy betűkből csak kettő látható pontosan a két egymás mellett álló rovás K, vagy R. Amennyiben K, akkor valószínűleg Könyves Kálmán mo­nogramja, akit már életében is ezzel a jelzővel illettek Kézai Simon tanúsá­ga szerint. Ebben az esetben a gyűrűfejre a XI. század végén, vagy a XII.

század elején utólag kerülhettek a betűk, ellentétben a rovásírásos óvó fo­hásszal, amely a gyűrűvel egyidejűleg készült valamikor az V. és IX. század között.

A szakirodalomban több rovásírásos gyűrű szerepel. Ezek közül a Kiskunkerekegyháza határában, Árpád-kori női sírban talált ezüst szalaggyű­rű görög keresztjének O és K betűje hasonló mind a Nagyszentmiklósi Kincs, mind a Kálmán király gyűrűjén lévő ugyanezen jelekhez.

A Deszk határában szintén Árpád-kori sírból előkerült ezüst szalaggyűrűn a kereszt és az A jel hasonló.

A Hódmezővásárhely-Kenyereér dűlőből származó elektron (arany-ezüst ötvözet) szalaggyűrű keresztje és K betűje rokonítható Könyves Kálmán gyű­rűjével. A 14. században találták meg, készítésének ideje azonban sokkal korábbi is lehet.

Fehér Mátyás Jenő történésztől tudjuk, hogy a rovásírás összekapcsoló­dott a gyógyítással, mivel a táltosok rovásbotokra jegyezték fel a gyógynövé­nyek neveit. Ezeket a botokat azonban el kellett égetni, hogy az ingyen és hatékonyan gyógyító táltosok helyébe a pénzt követelő idegen orvosok lép­hessenek, akiket a nép sem megérteni, sem megfizetni nem tudott. Titok­ban őrizték tehát papírdarabkákon a táltosok botjairól másolt rovásírásos gyógynövény neveket s mivel a hagyományban úgy élt, hogy ezekkel sikere­sen gyógyítottak, varázserőt tulajdonítottak a betűknek. Azonban az idegen papok még ezt az ártatlan védelmet sem engedték meg a népnek, ha vala­kinél ilyen cédulát találtak, egyházi átokkal, kiközösítéssel sújtották.

Könyves Kálmán 1095 és 1116 között uralkodott, Vazul-Vászoly déduno­kája volt. Gyűrűjének üzenete, hogy magyar királyaink sok esetben idegen kényszer hatására irtották ősvallásunkat, ősműveltségünket, amely sokkal magasabb szintű volt, mint amelyet át kellett vennünk. Kálmán király is a te­nyerébe rejtve hordta az évszázadokkal előtte élt ősök betűit, s a bajban hozzájuk fordult, bennük reménykedett.

                                    Magyar Jelen 2004. augusztus 12.

Könyvünk nyomdai előkészítésének idején – 2005 februárjában – a gyű­rűt kiállították a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Szent Korona volt helyén. Itt megismerhettük a gyűrű történetét is, amely röviden összefoglalva a kö­vetkező: 1907-ben egy földműves ekéje szántotta ki, akitől a szarvkői Ester­házy uradalom intézője, Ernst Sedlmayr megvette. A Sedlmayr család tagjai között neves növénynemesítő, mezőgazdász és Ybl díjas építész is van. 2004 őszén Sedlmayr Tamás és János úgy döntött, hogy a gyűrűt a Nemze­ti Múzeumnak ajándékozza.

A gyűrű latin betűs felirata, amely a Magyar Művelődéstörténet I. köteté­ben nem volt olvasható: ANULUS COLOMANNI REGIS, azaz Kálmán király gyűrűje.

A gyűrű megtekintése és róla a múzeumban látható nagyítások megerő­sítettek a gyűrűkarika belső felén lévő „görögös” rovásfeliratokról alkotott véleményemben.