Nógrády Mihály
Geluból Gyalú lett
(Szándékos ferdítés vagy hanyag fordítás?)
Anonymus Gesta Hungarorumát több történész és nyelvész megbízhatatlan munkának tartja, nem szavahihető történeti forrás, állításaiból kiindulni nem szabad.1 Annál is inkább mert írója valamilyen oknál fogva nevét titokban akarta tartani, nem számolván azzal, hogy névtelen írások méltatlanok a teljes elismerésre. Azonban ez a történelmi munka, bárki írta is, megkülönböztetett elbánásban részesül. Szövegét állandóan tanulmányozzák, próbálnak logikus értelmet adni neki.
Itt az 1977-es kiadás egy részét vesszük jelentéstani vizsgálat alá. Összehasonlítjuk az eredeti latin szövegben levő neveket melyek magyar megfelelője nem a legjobban sikerült fordítói gondossággal készült. Ha figyelembe vesszük, hogy a tulajdonneveket minden nép a saját anyanyelvéből képezte, akkor nem helyes az olyan álláspont amely látszólag értelmetlen régi neveket átalakít olyanná amelyek beleillenek a mai névtani irányvonalba.
Ez a résztanulmány tulajdonképpen szembehelyezkedés nyelvészeink és történészeink idejétmúlt és dogmává merevedett elgondolásaival Árpád népét és a Kárpát-medence őslakosságát illetően. Ugyanis krónikáinkban lejegyzett vezérnevek nagy többsége a török nyelv segítségével oldható meg míg az általuk leigázott helyi lakosság vezetőinek nevei a sumér nyelvvel mutatnak kapcsolatot. E nevek tisztán és világosan kimutatják azt a nyelvet amelyből származnak. Nincs szükség hangértékek átalakítására, hogy beleilleszkedjenek mai névrendszerünkbe.
Vizsgálódásunkat a 24. szakasznál kezdjük melynek címe: De terra ulta siluana (Az erdőntúli föld), helyes latinsággal írva De terra ultra silvania lenne. E csekély helyesírási hiba ellenére a magyar fordítás elfogadható, bár a mai olvasók számára inkább Erdély földjét kellett volna írni és zárójelben megmagyarázni a különbséget.
Nos, ebben a szakaszban tuhutum par horca [helyes jelentése: horkával egyenlő tuhutum] de a fordító tuhutum patrem horca-nak olvassa és Horka apja Tétény értelemmel fordítja magyarra, az ótörök tuhutum méltósági címet vagy inkább katonai rangot Tétényre változtatva.
A történet szerint, ami a 25. szakaszban folytatódik, Tuhutum meg akarja magának szerezni Erdélyt és elküld egy Agmánd apa nevű kémet a terület és lakosainak kifürkészésére. A kém jelenti, hogy ott sót bányásznak és aranyat mosnak a folyók homokjából tehát érdemes lenne azt elfoglalni. Szerinte azt a földet hitvány blaszok és szlovének [a krónikában: blasij et sclaui] lakják kiknek más fegyverük nincs csak íj és nyíl. Vezérük neve Gyalú [a krónikában: gelu].
A latin szövegben írt blasij szó végén a j hangot jelölő betű először megmagya- rázhatatlannak tűnik de lehetséges, hogy az író az -i származékragot jelölte hibásan j-vel. Ez esetben a név blasii lenne de ettől függetlenül mind a három név rosszul lett átírva magyarra.
A v>b hangcserével blasi-nak írt szó tulajdonképpen kelta csoportot jelöl: keltaiak, keltákhoz tartozók. Tehát nem odavalók hanem ott tartózkodók. A krónikás blaszinak értette a vlaszit. A szó végén levő utolsó előtti -i a latin többesszám jele, így a vlasz tőszó a Vlach, Wallach, Wallon, Welsh népnevek sorába illik bele melyek eredetileg kelta törzseket jelöltek.2 A mai Belgium egy részét is a kelták utódai lakják: a vallonok. A népszerű belga felsőkabátot régen vallon kabátnak hívták más országokban, innét származik a magyar ballon kabát elnevezés v>b hangcserével.
A másik népnév a sclaui amit a fordító szlovén-nek értelmez. Mai latin helyesírással sclavi, mely a sclavus (rabszolga) többesszáma. Németben és franciában még mindig használatos mint sklave és esclave.
Tehát Anonymus keltákat és rabszolgákat örökít meg a helyi uralkodó neve Gelu mellett. Ez a név amit a fordító önkényesen Gyalú-nak ír a magyar szövegben, az eredeti latin okmányban még Gelou és Geleou alakban is szerepel. Ami azt jelentené, hogy a krónikás a név utótagját (-lu, -lou, -leou) szokatlan volta miatt hol így, hol úgy írta. Küszködött a hosszú ú latin hasonmásának megfelelő betűket találni.
E név nem vezethető le egyetlen beszélt nyelvből sem de az önkényes Gyalú hangalak sem meggyőző. Ugyanis a gyalú egy famunkáló szerszám neve és módfelett alkalmatlan vezérnévnek. Megfejtéséhez útmutató lehet a lakosság íj és nyíl (a krónikában: arcum et sagittas) fegyvere amiről Agmánd apa számolt be Tuhutumnak. Ez pedig a sumér nyelv irányába tereli a kutatót. Ebben a rokontalannak minősített nyelvben amely állítólag a keresztény időszámítás előtt 2000 évvel már kihalóban volt, de a Kárpát-medencében még 1100 évvel ezelőtt is neveket képeztek belőle, a következő szavakat találjuk: ge16 jelentése íj3; lu jelentése ember.4
Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a névtelen krónikás nem sokat tévedett a név hangértékének megörökítésében a fordító önkényes Gyalújához képest. A Gelu mai magyar értelme Nyilas, Ijjas, Ijjász lenne mely előnevek még mindig léteznek a magyar társadalomban és valószínű, hogy régen olyan egyéneket jelöltek akik az ijat ritka ügyességgel kezelték.
1 Györffy György.1990. A magyarság keleti elemei. Budapest: Gondolat. (12. oldal)
2 Lásd Charles Talbut Onions. Ed. 1985. The Oxford Dictionary of English Etymology. Oxford: Claredon Press. vagy Eckhardt Sándor. 1984. Francia-Magyar Szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó.
3 René Labat. 1948. Manuel d’epigraphie akkadienne. Paris: Kézírat. Ékjelszám 67. (Átnézte, módosította és 1963-ban kiadta Florence Malbran-Labat. Paris: Geuthner Manuels.)
4 Op. cit. ékjelszám 330.