Grandpierre K. Endre

Gondolatok a magyar nemzettudatról és a kioltására

irányuló titkos aknamunkáról

          Sokszor úgy rémlik: a magyarság ellen folyó sokrétű, nyílt és titkos háborúban nincs, ami védje a magyarságot.

          Környező országok magyarságát megfosztották elemi önvédelmi politikai szervezeteitől is, a magyarságot mindenféleképpen elnyomják, üldözik s közigazgatási intézkedésekkel is a szétmorzsolására törnek.  S nincs, aki védelmezze őket.  De itt belül is mind több az aggasztó, mind inkább félelmetesebbé váló jelenség: itt belül is a magyarság létéért-nemlétéért folyik a harc.

          S úgy tűnik, nincs, ami a magyarságot védené.   Szó sincs már a „dolgozó nép okos gyülekezetéről”: a magyarság létét érintő legfontosabb kérdésekben a magyarság tudta, beleegyezése, meghallgatása nélkül döntenek, s még a létet alapjaiban érintő legfontosabbat is eltitkolják előle.

          Nem tapasztalni sehol a himnuszunkban áhított védőkar működését, nemcsak a leszakított területek több milliós magyarságát nincs, aki-ami védje, de létérdekű kérdéseiben nem óvja a „VÉDŐKAR” az anyaország magyarságát sem. 

          Mi akadályozza a VÉDŐKAR működését? Miféle titkos erő?

          S főleg: miért? Mi célból? A VÉDŐKAR – valós felfogásban elsősorban a mindenkori magyar szellemi hatalom: ez a magyar nemzet, a magyar nép természetes védelmezője már csak azért is, mert a mindenkori államhatalom – a magyar nép képviselete: elemi szent feladata tehát az őt maga fölé emelő és fenntartó magyar nép védelmezése.  Világos az is, hogy a hatalom nem függetlenítheti magát a néptől, nem fordulhat szembe vele, elemi érdekeivel. 

          Jelenkori kormányzatunkról ez nincs okunk feltételezni.  Mi az oka hát, hogy a VÉDŐKAR nem védelmezi meg létérdekeiben mégsem a magyarságot? 

          Mi akadályozza meg a védőkar működését?  Van-e olyan időszak, akár a legrövidebb is, amikor a nemzetnek nincs szüksége védőkarra?

          Van-e szünet, akár pillanatnyi szünet is, a fajok, népek, nemzetek, államok, birodalmak harcában?  Van-e politikai szélcsend?  Lehetséges-e politikai szélcsend – beleértve természetesen a titkos mesterkedéseket is?  Ki vonhatja kétségbe, hogy soha, semmikor nem lehetséges a teljes szélcsend. 

          Szüntelenül folynak az ellenséges – titkos, vagy nyílt mesterkedések, szüntelenül működnie kell a védőkarnak is, mert, ha működése kihagy az ellenséges erők behatolhatnak. 

          A létért és nemlétért folyó harcot szakadatlanul vívni kell az élet minden pillanatában: az egyes ember időnkint megpihenhet, elernyedhet, kikapcsolódhat: a nemzet soha. 

          Vajon miért nem védjük kellően a magyarság nemzeti tudatát – öntudatát?  Miért nem erősítjük szüntelenül? Miért folyik szakadatlan a kampány a nemzettudat ellen? Hiszen éppen ez a tudat az a nemzettudat, a nemzeti öntudat, amely önmagában is képes védelmet nyújtani a nemzet számára ellenségeivel szemben és megpróbáltatások esetén is erőt nyújthat a küzdelemre.  Önmagában is bizonyos fokú védelmet jelenthetne az ellenünk irányuló nyílt és titkos mesterkedések ellen.