Back to Home

 

 

                                             Dzsida Jenő                

Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat !
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat !
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban ! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el !

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését !
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat !

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat !!!

 

100 éve született  Dsida Jenő

A kiváló magyar költő 1907. május 17-én Szatmárnémetiben látta meg a napvilágot. Édesanyja Csengeri Tóth Matild, gazdag földbirtokos családból származott, míg Édesapja Dsida Aladár, a hadsereg mérnökkari tisztje volt. A család 1910-től Budapesten, majd 1919-től ismét Szatmárnémetiben élt.  A gimnáziumi tanulmányait Dsida Jenő Szatmárnémetiben végezte 1924-től itt jelentek meg első versei Benedek Elek „Cimbora” című gyermeklapjában. Érettségi vizsgát 1925-ben tett majd Kolozsváron beiratkozott a híres egyetem jogi karára. 1927-től a „Pásztortűz” című lap munkatársa, majd társszerkesztője. A húszas évek végén Abafán, Maros–Torda megyében, a báró Huszár családnál házitanítóskodik. A Kemény Zsigmond Társaság tagja Marosvásárhelyen, részt vesz 1929-ben a  marosvécsi Helikonon. Az Erdélyi Irodalmi Társaság 1930-ban tagjává választotta. Az „Erdélyi Fiatalok” című lap alapítója és főmunkatársa volt. Tagja és titkára az Erdélyi Katolikus Akadémiának. 1932-től  kolozsvári tudósítója, a nagyváradi „Erdélyi Lapoknak” (Új Lapok, Magyar Lapok) Rövid katonai szolgálatát szívbaja miatt befejezte, leszerelték. Az erdélyi és a regáti PEN Klub magyar tagozatának titkára. Dsida Jenő nagy útra szánta el magát, zarándokokkal Rómába a Vatikánba utazott, ahol fogadta őt (őket) a pápa. A harmincas évek közepétől a „Keleti Újság” című lap szerkesztője, a nyelvművelő rovat vezetője. Mint az „Erdélyi Szépmíves Céh” lektora erdélyi írókkal csonka-magyarországi előadókörúton vett részt. Harmincéves korában megházasodott. A következő évben 1938-ben megfázott és betegségéből gyenge szíve miatt nem tudott felépülni. Síremléke a „Nagy Erdélyi Magyar Panteonban” a kolozsvári Házsongárdi Temetőben található.