ÉN, A TEREMTŐ ISTEN SZÓLOK MOST

HOZZÁD MAGYAR NÉP!

TÉRDEDED S FEJEDET HAJTSD MEG Ó BÜSZKE MAGYAR!

HAGYD, HOGY TÖRTÉNJEN AZ, MIT SZERETŐ ATYÁD AKAR!

Hagyd el a múltat, mi bánattal terhes!

Vesd le a ruhát, mi vezeklőn övez!

Új „ruhát” kaptok most méltó feladattal,

Ha szívetek HOZZÁM emelitek ALÁZATTAL.

Leveszem a láncot, mit a kor rátok rakott,

Áldásom bírjátok, tegyétek hát a jót!

Szeretetem felken, Lovaggá üt most,

VÁLLALD FEL ÉRTEM ŐSI FELADATOD!

Gábriel, hű Arkangyalom jár előttetek,

Tanítja, s vezeti népetek,

Hogy visszakaphassátok ősi,

SZELLEMI ÖRÖKSÉGETEKET!

Megérintem vállad Népem, hogy elbírja az utolsó terhet,

MEGÁLDOM ALÁZATBAN MEGHAJTOTT, BÖLCS FEJEDET!

SZÍVED ÚJBÓL AZ ENYÉMMEL EGYÜTT ÉG,

SZERETETEMMEL TÁMOGAT BENNETEKET A FÖLD, S AZ ÉG!

Véget ért a Földnek átkos, hosszú kora,

S közelít már az Istennek Országa!

Utolsó időszak, s benne a kép:

MAGÁRA ÉBRED MOST, FELESZMÉL MINDEN NÉP!

Utolsó időszak! Megrázza magát a Föld,

S az Isteni Igazság minden hamisat ledönt!

Nem marad semmi, mi nem méltó a létre,

Ez a Teremtő legvégső döntése!

Elpusztul a hazugság, s vele minden kín,

S vigaszt talál mindaz, ki ébren s álmában igaz könnyeket sír.

Hivalkodó erő, nyomor és hatalom!

Mind kidobandó, mert nincs benne valódi Irgalom!

Igazságtalanság, kegyetlen intrika,

Elsöpri most mindezt az Úr egyetlen szava!

Végül a Föld megtisztul, MEGFORDÍTJA MAGÁT,

HOGY MEGTARTHASSA HÁTÁN TISZTA, ÚJ VILÁGÁT!

Hamarosan eljön ez a megváltozott jövő,

DE TENNI KELL ADDIG, amíg az IGAZ NAP feljő!

Erre hívlak népem, ki ősidőkön át

Követted Atyád s Istened szavát!

Jöjj most VELEM ismét, SZÜKSÉGEM VAN TERÁD,

AKI SZÍVÉBEN HŰSÉGES, S IGAZ TUDÁST AD ÁT!

Rázd meg magad Népem, ahogy a Föld is megteszi,

Emeld fel KORONÁD, MELY ÉGI ÉDESANYÁD ÉKESÍTI!

Hagyj el irigységet, vesd le a gőgöt, s minden „álcaruhát”,

Mely innentől többé már nem méltó Hozzád!

Nyisd ki szívedet, mert így tanítottalak,

Ostor s tövisek többé már nem bánthatnak!

Gyógyítsd a Földet, hogy segíthesselek,

Teremtsünk EGYÜTT boldog, új  FÖDI ÉLETET!

Gyógyír szívednek, hogy ÉN SZÓLÍTALAK,

ÉN, KI TEREMTŐDKÉNT,

SZERETŐN SZÍVEMBE, S VÉDŐN A KAROMBA ZÁRLAK!

Ámen

                                                                            (Irta: M.Gulyás Mária)                   

Forrás:Magyar Világkép Kutató havonta megjelenő lap, 2006.október 15.