Back to Home

Kelemen József

ZSÁKUTCÁBÓL ZSÁKUTCÁBA

Az ideológiák és a hatalomért versengő érdekcsoportok fogságában,

kiszolgáltatottan és megalázottan

a XXI. század küszöbén

 

"Az a globalizációs modell, amely az elmúlt évek során a világban kialakulni látszik, evolúciós zsákutca, katasztrófához vezet." - szögezte le Bogár László, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára 1998. október 20-án a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, David C. Korten amerikai közgazdász professzor előadását megnyitó beszédében.

 

   Azóta is ki gyalog, erőltetett menetoszlopban, ki halált hozó vasparipáján száguld a lenini (zsák)útról a századvég SZABADbejáratú zsákutcájába.  Ki tudja, meddig? Meddig megyünk még előre, és csak előre: zsákutcáról zsákutcára, zsákutcából zsákutcába?

 

Visszafordulhatunk-e még?

 

Ki tudja megmondani, hogy melyik lesz az az állomás, ahonnan még visszafordulhatunk? És amíg megyünk (benne) előre, nem "szokjuk"-e meg? - mert alkalmazkodó képességünk a XX. században csak tovább erősödött, viszont utódaink ellenállóképessége (különösen az influenza és az idegen kultúra ellen) évről évre csökken.

 

Fogyó, már-már elfogyó nemzet lettünk?  -mert, a statisztikusok szerint, "elhúzúdó népességfogyási válság" van. Csak rajtunk múlik-e, hogy meddig tart ez a válság?  -és ha rajtunk múlik, tesszük-e a dolgunkat?

 

Útját álljuk-e a menetelésnek, hogy "menetoszlopunk” ne haladhasson tovább az "evolúciós zsákutcába", a katasztrófába?

 

   A kérdésekre válaszul Deák Ferenc szavai jutnak az eszembe: "Dicsőséges felemelkedés az osztályrésze azoknak a nemzeteknek, amelyek az ősök tengernyi véráldozatával megszentelt tanulságok szerint élnek."

 

És

 

"Átkozottak azok az unokák, akik az ősapák áldozatos életével nyújtott tanulságokat nem igyekeznek legmesszebbmenően hasznosítani nemzetük életében, hanem az ősök könnyével és vérével megírt útmutatásokat semmibe véve, , vak önzésük szerint élnek és ismételten elősegítik, vagy lehetővé teszik azt, hogy a nemzet életében megismétlődjenek ugyanazok a hibák és nyavalyák, amelyek már (egy ízben) súlyos zavarokat idéztek elő, vagy romlásba döntötték a nemzetet."

 

 

 

 

Kiskunfélegyháza, 1999. október 20.                    

 

Megjelent a Magyar Nemzet 1999. december 3-i számában             Kelemen József

                                                                                                  „ellengyalogos”

                                                                                       gépész- és gazdasági mérnök,

                                       az Emberközpontú, Fenntartható Társadalomért Alapítvány (1992) alapítója