BOTOS LÁSZLÓ

 

                       KELET-MAGYARORSZÁG, (ERDÉLY) ELRABLÁSA

 

                Az egyetlen magyar vasútvonal, amely észak-dél irányban haladt, a keleti határ vonalán, Erdélyben épült. A trianoni döntéskor, amikor Rumániának adományozták ezt a vasútvonalat, figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy ezt a vasutat magyarok építették, saját területükön, ezért központi magyar területeken haladt át. A nyilvánvaló következmény pedig az volt, hogy a trianoni határ mélyen belevág a magyar nyelvterületbe.

                Még mielőtt részletesebben elemeznénk e kérdést, be kell mutatnom a többségi uralom lényegét, amelyet az első világháború után többször is alkalmaztak új határok megállapításánál.

                A többségi uralom abban nyilvánult meg, hogy a többségi nép megkapta, uralta azt a területet, ahol élt. Gyakran ez igazságtalanságot okozott, mert volt olyan, egységes területen élő, és számottevő kisebbség, amely más nemzet uralma alá került, csupán azért, mert azok a győztesek oldalán álltak, vagy harcoltak. Ez a tanulmány nem keres, de nem is tud magyarázatot adni erre az égbekiáltóan igazságtalan megoldásra, amit a problémák örök megszüntetéséhez vezető útnak neveztek. Vegyesen lakott területen ezt a megoldást egyes esetekben talán lehet alkalmaznunk, de általánosságban ez nem igazságos megoldás. Ha húzunk egy egyenes vonalat Danzig-tól Trieste-ig, akkor látni fogjuk, hogy e vonaltól keletre nem találunk az első világháború idejében azonos nyelvű lakosságot, mivel a történelmi események összekeverték a térség lakosságát.

 

A.      PARTIUM

Török Sándor kimutatása szerint, a Partium lakosságának 62.2% magyar volt. Ezért nyugodtan kijelenthetjük azt, hogy ez magyar terület, és ezen az alapon jogosan követelhetjük vissza, mert az oláh, a második számbeli etnik csoport, csak 32.8%.[1]

A Partium az erdélyi fejedelemség után, a XVI. és a XVII. századokban alakult, a Tiszától keletre eső megyékből, Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok, Máramaros, a Körös, a Karán-sebes területekkel, Arad, Zilah, Lugos és Zaránd városokkal. Állandó területhozzáadással (1792, 1832, 1836, 1848, és 1877 folyamán) az egykori erdélyi területekkel: Arad, Szilágy, Szolnok, Doboka és Hunyad megyékkel egészült ki a Partium végleges formában.

                A XIX. században, minden nagyobb európai nemzet jelentős számarányú kisebbséget foglalt magába. Meg kell ismételnem a kijelentést, hogy a Trianon által létrehozott utód-államok nem előzőleg saját birtoklású területeik visszaszerzésével alakultak, hanem olyan területek elcsatolásával, amelyek Magyarország szuverén államát képezték több mint egy évezreden át. A Versailles-i és a Trianon-i Békeparancs az első világháború után olyan mélyen szántó döntést jelentett Közép-Európában, hogy következtében Magyarország egy teljesen nemzeti állam lett, Ausztriának pedig csak az Őrségen maradt idegen nemzetiségű lakosa, magyar, horvát és tót. Ausztria többségi lakosainak számaránya 92.1%, Magyarországé 86.8%. Az újonnan alakult Csehszlovákiában a többségi lakosság száma 49%, Lengyelországban 68.9%. Rumániában az oláhok száma 65%. Oroszországban az oroszok száma 51%, Szerbiában a rácoké 37%. A vegyes lakosságú Partium területén, ahol az összlakosság száma 716 000, a magyarok százalékaránya 62%, ugyanakkor az oláhoké 32%. Ezért semmi kétség afelől, hogy ki képviselte itt a többséget.

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

A Partium értelmiségi lakosai a városokban éltek. A falvak népeit lekötötte a földművelés, az erdészet és a helyi kisipari foglalkozottság. A tisztviselőknek, a szellemi foglalkozásúaknak szükségük volt a közigazgatás nyelvének tökéletes ismeretére. Ahhoz, hogy sikert érjenek el, szükséges volt a jó iskolavégzettség, a törvények ismerete és a politikai jártasság. Ezt megtalálták a városi életben. A városok lakossága kivéve a szász városokat, mind teljesen magyar volt. A parasztság és a pásztornép, ha hiányolta is mindezt, ez nem jelentett hátrányt a mindennapi életükben.

                Török Sándor ismertetése után megpróbálom meghatározni Kelet-Magyarország néprajzi határait, azokon a területeken, ahol a kisebbségek élnek. Nem elégséges csak megállapítani az ő egynemű nyelvterületük határát, meg kell vizsgálni a szóban forgó terület népének a számarányait is; másszóval meghatározni, hogy a vegyes területeken melyik nép van többségben.

                Erdélyben és a hét vármegyében, amely a Partiumot képezi, három történelmi nép létezik. A magyar volt az első. Második a székely és harmadik a szász nép. E sorrendet tükrözi számarányuk is. (Török, 273)

 

A magyarok száma 1910-ben

                                                                                                           magyar

I. A kelet-magyarországi területeken: (Partium és Bánát)                           747 252

II. A Székelyföldön:                                                                               502 030

III. Erdély többi részén:                                                                          416 187

  Rumániához került összesen:                                                              1 665 469

 

Ebből:                                                                                                                                                                                                                                                                                               magyar                  rumán

I.a.  A Partium magyar többségű és a Bánát német és

        magyar többségű területén:                                                            648 125

I.b.  A Partium és a Bánát rumán többségű területén:                                                            99 127

II.a. A Székelyföld magyar többségű területén:                                        498 326

II.b. A Székelyföld peremének néhány nem magyar

        többségű községében                                                                                                    3 704

III.a. Az erdélyi nem székely megyéknek a Székelyföldhöz

        közvetlenül csatlakozó magyar nyelvterületein:                                   42 193

III.b. Az erdélyi nem székely megyéknek a Partium és a

        Székelyföld között elterülő magyar jellegű nyelv-

        területén:                                                                                        230 033    

                                                                                                                                szász és rumán           

III.c. Erdély rumán és szász többségű területén:                                                                    143 961           

        magyar többségű területén összesen:                                               1 418 677

        rumán többségű területén összesen:                                                                             246 792

 

                A következőkben bemutatom a Partium-i városok nemzeti megosztásának táblázatát, az 1910-es népszámlálás szerint.

 

 

Város	Magyar	Német	Rumán	Egyéb
Szatmárnémeti	32 563	594	820	174
Nagybánya	9 992	175	2 677	33
Felsőbánya	4 149	19	230	24
Máramarossziget	17 389	1 181	1 764	498
Nagykároly	15 636	63	198	27
Szilágysomlyó	6 030	20	759	76
Zilah	7 389	18	449	29
Nagyvárad	56 527	1 098	2 870	539
Összesen : 164 010	149 675	3 168	9 767	1 400
	91.3%	1.9%	5.9%	0.9%

                                                                                                                                                                                 

 

A városi lakosság létszámához most adjuk hozzá a járásszékhelyeket, az egykori mezővárosokat, azzal a céllal, hogy a vidéki értelmiséget a járási közigazgatásban, közoktatásban foglalkozókat egyesíthessük, bele számolva a nagyszámú földművességet, akkor ez a helyzet alakul ki.                                               

                               

Város	Magyar	Német	Rumán	Egyéb
Halmi	3 371	51	19	14
Túrterebes	3 774	5	10	3
Szinérváralja	1 942	2	118	0
Avasújváros	2 542	57	2 451	6
Erdőd	3 434	35	133	0
Tasnád	4 763	26	236	5
Szilágycseh	3 221	6	202	17
Zsibó	2 481	20	532	14
Kraszna	3 790	4	90	0
Érmihályfalva	6 231	5	13	6
Székelyhíd	5 235	19	15	10
Bihardiószeg	6 206	2	59	2
Margitta	5 329	30	264	53
Szalárd	2 349	3	45	7
Bihar	3 021	3	1	2
Élesd	2 175	36	112	14
Összesen:	59 864	304	4 300	153
A városok lakosságával együtt:	209 539	3 472	14 067	1 553
	91.7%	1.5%	6.1%	0.7%

 

Mivel a Partium lakosságának a százalékos kimutatása 91.7%-os magyar többséget mutat, ezért semmi kétség nem lehet ennek jogos hovatartozásáról!                                                         

                A Partium következő nyelvterülete Nagyszalonta és Tenke vidéke. Itt az összlakosság száma 49 534, ebből 41 736 magyar, vagyis 84.2%, míg a rumánok száma 7026, ami 14.2%.

 

               

Város	Magyar	Német	Rumán	Egyéb
Nagyszalonta	15 206	41	650	46
Tenke	3 388	6	448	15
Összesen	18 594	47	1 098	61
	94.0%	0.2%	5.5%	0.3%

 

                „Az Alföld magyar nyelv területének román uralom alá került harmadik nyúlványa Arad környéke. A Budapest-Békéscsaba-Arad vasútvonal és az Orosháza-Magyarpécska-Arad vasútvonal e magyar vidék két jellegzetessége a térképen, bár a nyelvhatár mindkét vonalat átlépi, sőt Marostól délre a Bánátban Majláthfalváig terjed. Az Alföldnek a törököktől egykor elpusztított részén járunk itt, tehát olyan földön, ahol az egymástól viszonylag távol fölépített nagylélekszámú községek között tanyákban és majorokban él a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság nem lebecsülendő hányada. A közigazgatás a tanyacsoportokat, mint külterületeket a szomszédos községekkel egyesítette. Miután Arad környékén és a Bánátban gyakran előfordul az, hogy község nagyságú X nemzetiségű majort Y nemzetiségű faluhoz csatoltak, mi a külterületeket is külön vizsgálat tárgyává tettük, és ahol a nyelvhatár a „belterület” és a „külterület” között halad, ott az illető majort „elcsatoltuk” községétől. Így jártunk el Kürtös esetében is, ahol a vasút és a magyar határ közötti erősen magyar többségű tanyavilágot a vasúttól keletre települt román lakosságú falutól elválasztottuk.”

                „Arad és Csanád megye a Bánát tőszomszédságában olyan táj, melynek etnikumát az őslakos, de a török századok alatt megfogyatkozott magyarok mellett részben természetes úton bevándorolt magyarok és románok, részben betelepített németek és szlovákok alkotják. A XVIII. században ideszállásolt, de később Oroszországba vándorolt, menekült szerbekből is maradtak rajta töredékek. A bevándorlások és telepítések a tárgyalt magyar nyelvterület lakosságának összetételében is érezhetőek, bár a magyar többség erősebb itt, (69.3%) s a románok aránya lényegesen kisebb, (18.8%) mint a Partium nagy, északkeleti területén. Arad város polgári lakosságából magyar 45 161, (74.1%); német 4025, (6.6%); román, 9.466, (15.5%); egyéb 2.317, (3.8%). A romániai Bánát északnyugati csücske a magyar nyelvterület két községét foglalja magában: Porgányt és Pusztakeresztúrt, összesen 90.0% magyar lakossal.”[2] (A falu kisebbségeinek megosztása a Partiumban, magyar nyelvterületen, megtalálható a „B” függelék-ben.)

 

B. AZ ERDÉLYI MAGYAR NYELVTERÜLETEK.                                                                          

               

 Erdély magyar nyelvterületeit elhelyezkedésük szerint, három csoportba kell osztanunk.

1.        Belső-Erdély magyar többségű terület.

2.        Színmagyar terület Székelyföld és az északon és délen hozzácsatlakozó magyar többségű Kelet-Erdély.

3.        Magyar nyelvszigetek és szórványok a rumán és szász nyelvterületen. Itt megjegyzendő, hogy a „lakatlannak” jegyzett területek már több, mint ezer éven át magyar szuverén területek voltak.

 

1.       Belső Erdély. (lásd 3 számú térkép.)

 

„A középkori Erdély közigazgatásilag 7 magyar vármegyére, a Székelyföldre és a Szászföldre, valamint 3 vegyes lakosságú kisebb kerületre tagozódott. A vármegyékből a 3 északi: Belső-Szolnok, Doboka és Kolozs a 9. századi Kende vezér törzse területén alakult ki. A 3 déli: Fehér, Hunyad és (részben) Küküllő a Gyula tartományából fejlődött. A középsőnek, Tordának területén volt hajdan a törzsválasztó gyepű. Történelmi és földrajzi okok következménye az, hogy az idők viharait a magyarság a Kende volt földjén és a törzsválasztó gyepűn sokkal jobban vészelte át, mint a Gyula-tartományban.

        „A négy északi megye – négy nyugat-keleti irányú csík – központjai a hegyekkel koszorúzott medencében, nagyjából egy észak-déli irányú vonalon fejlődtek ki. (Főleg a sóbányák elhelyezkedése folytán.) Szolnokban Dés, a volt Dobokában újabban Szamosújvár, Kolozsban Kolozsvár és Tordában Torda város a gócpont. E négy város egymással szomszédos körzetében a falvak népének többsége is magyar. Kolozsvártól a Nagyvárad felé, a Magyarország felé vezető út mentén helyezkedik el az etnográphiai értelemben vett Kalotaszeg, Gyula és Bánffyhunyad városkákkal a Királyhágóig. (A Kalotaszeg meghatározását lásd Kós Károly Kalotaszeg c. munkájában. Kolozsvár, 1932.) A kalotaszegi magyar nyelvterület képez hidat a tiszántúli magyar nyelvterület felé. E terület déli természetes határa Gyalui havasok gerincén halad, melyeknek oldalában egy román településsor húzódik. (Lásd csatolt vázlatunkat)

        “A Gyula volt tartományának északkeleti szögletében, az Alsó-Fehér megyei Nagyenyed (megyeszékhely) és Marosújvár (sóbánya) környéke képezi a Belső-erdélyi magyar nyelvterület részét, mely a Tordához csatolt székely Aranyosszék és Kis-Küküllő megye északi magyar fele közé ékelődik. Tordától és Nagyenyedtől aztán kelet felé folytatódik a magyar községek sora, melyeknek Felvinc, Marosludas, Radnót és Dicsőszentmárton város (megyeszékhely) a központjuk. Ezután a terület keleten a Székelyföldbe torkollik.”

        A Belső-erdélyi terület városainak polgári lakosságából több, mint háromnegyed rész magyar volt. (Lásd táblázatunkat.)  (Török. 293 old)

 

Belső Erdély terület városainak lakossága:

                                                                                               

Város	Magyar	Német	Rumán	Egyéb
Bánffyhunyad	4 699	28	451	16
Kolozsvár	49 634	1 457	6 581	809
Kolozs	2 271	3	1 808	56
Szamosújvár	4 513	170	1 832	155
Dés	7 898	438	2 770	104
Torda	9 674	100	3 389	292
Nagyenyed	6 449	162	1 838	59
Dicsőszentmárton	3 210	118	957	132
Összesen	88 348	2 476	19 726	1 623
	78.8%	2.2%	17.6%	1.4%

                                                                                                                                                 

 

Itt ugyanazt az eljárási módot fogjuk alkalmazni, mint amit használtunk Kelet-Magyarországgal kapcsolatban. Összeadjuk a járásszékhelyek valamint az egykori mezővárosok és falvak lakosainak számát.      

 

 

Város

Magyar

Német

Rumán