Kiss Irén

A mágusokról

                      A 2o11 október 18-án a Szent Imre Házban tartott előadás összefoglalása

   Az Árpád-ház sokkal több szentet adott a római  egyháznak, mint bármelyik  másik  európai uralkodóház. Ennek magyarázata nem lehet a nyugati (római) kereszténységben, hiszen akkor minden nyugati uralkodóház ugyanolyan teljesítményt nyújtott volna. A jelenség oka, logikusan, a magyar uralkodók kereszténység előtti  hagyományában, az ősi mágusvallásban keresendő. Ennek ismeretében ugyanis feltehetően könnyebb volt közeledni a Krisztus-jelenséghez, mint csak ószövetségi alapokon.

   Szenczi Molnár Albert írja 16o4-ben a XIV.századi, aranyozott váradi királyszobrokról (Szent István, Szent Imre és Szent László ábrázolásai), hogy a magyarok a nyugati kereszténység felvétele utáni századokban  a szűz istennő után elsősorban a mindenfelé három királyoknak kinevezett  keleti mágusokat tisztelik, mivel úgy gondolják, hogy azok a saját őseik voltak. Ezért is állnak bronz szobraik Váradon a főtemplom terén, amelyek egykor a legtisztább arannyal voltak bevonva.

   Az Árpád- házi három szent király tehát a régi magyar mágusokra utal, azok pedig a három betlehemi mágusra utalnak. Szobraik arannyal voltak bevonva, mivel az Aranykor elveszett hagyományát képviselték. De hát kik is voltak ezek az evangéliumi mágusok?

    Minthogy keletről jöttek, csak a pártus birodalomból jöhettek. Legidősebbikük Gundofár indopártus papkirály volt, másikuk, Melchior egy örmény-pártus, harmadikuk, a napsütötte bőrű Balthazár , egy dél-arábiai magyar mágus. Akár az ősi magyar mágusok, ők is hittek a csillagokba írt jelekben, s minthogy a sivatagi úttal az életüket is kockáztatták, bizonyára abban a hiszemben voltak,

hogy rokont mennek látogatni.  Mindenesetre az általuk  a Gyermeknek átadott ajándékok mély értelműek. A királyi hatalom jelképeként ismert arany az aranykori mágus-tudást, az isteni Logosz-tulajdonságot képviseli (a Logosz Isten világban szóló szája).A mirha élet-elixir, a gyógyító máguspap  jelképe. Ilyen, áloéval és mirhával átitatott lepelbe fektették a temettetők a halott Megváltót, mely leplet Torinói Halotti Lepel néven tisztelünk. A tömjén a bor-és kenyér áldozással együtt a legmagasabb rendű áldozati forma, a mágus-főpap jelvénye. Egy szíriai ókeresztény irat szerint a világtörténelemben először Nimród  hajított a Föld mélyéről csodásan előtörő tűzbe tömjént, Isten iránti tiszteletből. Talán nem véletlen, hogy a Babiloni Talmud az Úr Jézust Ben Panthernek, vagyis a Párduc azaz Nimród fiának nevezi, édesanyját pedig Hajfonónőnek hívja. Jézus korában a pártus nők fonták a hajukat. Mindezekhez az áldozati formákhoz képest a véresáldozás egy  alacsony rendű áldozati forma. Nem véletlen, hogy Melkizedek kánanáni főpap annak idején a borral és kenyérrel való áldozásra akarta áttéríteni  a véresáldozásról Ábrahámot, sajnos sikertelenül.

   Igen érdekes a betlehemi csillag szimbolikája is. A Szaturnusz és Jupiter együttállásából keletkező óriáscsillag arra kellett figyelmeztesse a Megváltót, hogy neki földi életében a zsidó és a római néppel van dolga (a Szaturnusz és a Jupiter népei), ezeket a népeket kell neki Zarathustra hitére térítenie. Hiszen a pártus birodalom uralkodó vallása, ahonnan  a mágusok jöttek, a zoroasztrizmus volt, és az Úr Jézus az evangéliumokban valóban pártusként, Zarathustra követőjeként nyilvánul meg. Mennyei Atyjának, akár csak Ahura Mazdának, lényegi tulajdonsága, hogy nem metszi le magát a kozmoszról, de csak a jó teremtést vállalja: a zoroasztrizmus  tanítása szerint a kártékony állatok a gonosz Ahrimán teremtményei. Jó és gonosz teremtés nem jöhet ugyanattól az istentől. Az Úr Jézusnak ez a szemlélete(vagyis hogy tudott a Sátánról)  már eleve kizárja, hogy Jahve követője legyen.

   A  Megváltó ugyanígy elveti a véresáldozatot is. A Héberek szerint való evangélium állítja, hogy az Úr Jézus Virágvasárnap  azért ment Jeruzsálembe, hogy eltörölje a véráldozatot. Jellegzetes pártus-zoroasztriánus gesztus.Ha jeruzsálemi missziója sikerül, útja bizonyára Rómába vezet.

   Hogy a farizeusok a Megváltót máguspapnak tartották, az  világosan kiderül számunkra a János-evangéliumból. Számos csodatétele tanuskodik erről: a farizeusok és a szadduceusok nem tudtak csodákat tenni, a galileai karizmatikusnak mondott, iráni ihletésű máguspapok annál inkább. A Torinói Halotti Lepel tanusága szerint az Úr Jézust szemérmékkel a szemén temették el: ez szintén nem volt héber szokás (ma sem az!) - annál inkább dívott a szkíta-féle népek körében és a pártus birodalomban. Ez is mágikus cselekmény volt, az értelme pedig a jókívánság: világítson a jobb szemre helyezett Nap  és a bal szemre helyezett Hold a halottnak a túlvilágon is. Érdekes módon  Nyugat-Magyarországon és a Székelyföldön ma is több helyen temetkeznek még magyar parasztemberek szemérmésen.

   Egyáltalán: a Megváltó egész földi életét átitatta valamilyen, az Aranykorra jellemző kozmikusság: különleges csillag-együttállás adta hírül születését,a Hóreb-hegyi átváltozásban fénylő szellemi Napként mutatta meg magát, szemeire,  holtában ,asztrális jelképeket raktak. A Tóra viszont  köztudottan megkövezéssel sújtotta az égitestek tisztelőit.

   Az a körülmény is figyelemre méltó, hogy az Úr Jézus, tanítványaival együtt, csütörtök este és nem péntek este ülte meg Golgotája előtt az ünnepet. Szkíta-féle utódnépek szokása volt csütörtökön rituális vacsorát rendezni őseik tiszteletére. Ilyenkor cipókat törtek meg és osztottak szét egymásnak.

A csütörtök egyébként  szerencsétlen nap volt a rómaiak körében, a pártusoktól a carrhae-i ütközet ben elszenvedett súlyos vereség miatt. Ilyenkor sem ők, sem zsidó szövetségeseik nem ünnepelhettek. A pártusok viszont, csütörtöki napokon, a tulajdon fényes győzelmükre emlékezhettek, melynek során Crassus római hadvezér fejét vették.A pártus-római ellentét (a Selyemút birtoklása miatt) Jézus korában is igen éles volt, a rómaiak nehezen fogadtak volna el pártus megváltót.

    Ha tehát Árpád-házi királyaink rendkívüli szentségének okára  vagyunk kíváncsiak, a betlehemi mágusok nyomába kell erednünk. Ők a Megváltóra mutatnak, a Megváltó pedig  visszamutat az Árpád-házi szentekre, különösen pedig a rendkívüli mágikus képességekkel megáldott , a herma tanusága szerint Krisztus-arcú Szent Lászlóra.