Szili Sándor

KITARTANI!

Panaszkodásnak és nyögésnek

Ma nincs helye! Ma nincs Önérdek!

Egy kötelesség a mai;

Kitartani!

Hogy elkopott a cipőd sarka;

Hogy nincs jegyed kenyérre, vajra;

Hát ez is oly nagy valami!?

Kitartani!

Házak romokká dűlnek össze?

Csak a Haza álljon örökre

S templomainak tornyai!

Kitartani!

 Az ellenséged buldog fajzat

Csak azt lesi, hogy hol haraphat;

Ki akar végleg irtani!

Ezért kell most kitartani!

Magyar vagy? Sorsod mindig ez volt;

Fejed felett a vész, ha tombolt

Törni, de meg nem hajlani!

Kitartani!

Mesék, regékre hát ne hallgass,

Mert nem segít a csodaszarvas,

Ha fénylők is a szarvai!

Csak egy segít: kitartani!

Szűnjön meg hát az ősi átok

A pártütés! Ha összeálltok

Itt senkise tud ártani...!

Kitartani...!

Volt egy idő, mely gyáván fújta:

Nem kell a kard! Nem kell a puska!

Térdet, fejet kell hajtani!

Nem kell a frontot tartani!

S ezért lettünk csonka ország!

A hitünket is elorozták

A Belzebub bitangjai...!

Azért kell most kitartani!

Hogy ez a sors újból ne érjen!

Keresztül minden szenvedésen

Egy szónak kell visszhangzani:

Kitartani! Kitartani!

Szili Sándor

Összetartás, 1944. november 5.

 Szittyakürt 2007. január-február