Lajdi Péter

 

R E C R U D E S C U N T

 

 

„Recrudescunt diutina Inclytae Gentis Hungarae vulnera ...”

„Ismét fölfakadtak a nemes Magyar Nemzet sebei ...”  (II. Rákóczi Ferenc)

 

 

 

    Napjaink magyar valósága csak úgy ontja magából a kétségtelenül végveszélyben sodródó  Nemzet bajainak orvoslására hivatott írásműveket, új alkotmánytervezeteket. Nemes és támogatandó cselekedet mindez, de amint nap mint nap látjuk és tapasztaljuk, semmilyen kézzelfogható eredményhez eddig még nem vezetett az íróasztalforradalmárok amúgy értékes  tevékenysége: minden maradt a régiben, országunk gátlástalan és most már fékevesztett kirablása és a magyar lakosság további irtására irányuló kormányintézkedések zavartalanul folytatódnak.

    Tudatában vagyok annak, hogy mialatt ezt a szöveget fogalmazom, paradox módon ugyanazt cselekszem, mint az általam fent említett és tevékenységükben kifogásolt urak és hölgyek. Ez mégsem akadályoz meg abban, hogy amit közlésre fontosnak ítélek, lejegyezzem.  Mivel lőfegyverrel nem rendelkezem, holott már régóta érzi minden nemzetéért dobbanó és aggódó magyar szív, hogy elkövetkezett volna a cselekvés szükségessége,  az ellenség robbanószerben, fegyverekben, erőszakszervezetekben, dollárban-euróban és nem utolsó sorban aljasságban és gátlástalanságban megmutatkozó  túlereje szinte szédítő méretei miatt  arra kényszerülök én is, hogy a harcmező helyett a magyarság tudati átformálásának munkájában tollam segítségével vegyem ki részemet. Mert a Tudat határozza meg a Létet, és nem megfordítva. Vészes fogyásban szenvedő népünk nem engedhet meg magának újabb vérveszteségeket!

 

    Ahhoz, hogy megtaláljuk egy betegség orvoslásának módját, először föl kell ismernünk a kór kiváltó okait, azaz pontos diagnózist kell készítenünk.

 

 

    Egyet teljes bizonyossággal kijelenthetünk: a Magyar Nemzet a XX. század terület- és vérveszteségeinek, valamint a nemzettudatban végbement szándékos rombolásnak és mentális leépülésnek következtében történelmének eddig meg nem tapasztalt mélypontjára süllyedve jelenleg végveszélyben van. Az ezt kiváltó okok azonban nem a közelmúltban keresendők. Az ide vezető folyamat régebbi keletű.

    Rákosinak és a szovjet hatalom által nyakunkra ültetett magyargyűlölő fajtestvéreinek hosszas erőfeszítések után be kellett látniuk, hogy a Magyarság fizikai megsemmisítése nem sikerülhet számukra, pedig minden tőlük telhetőt megtettek ennek érdekében. Nem vették figyelembe, hogy volt a magyar XX. századnak néhány olyan évtizede, mely nem a depresszióba süllyedés, mely nem a mindenbe való belenyugvás önfeladó fásultságának jegyében telt el: a vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzósága alatt eltelt korszak, amikor a trianoni tragédia után a Nemzet újra talpra állt, ellentétben sokak Nemzetünket már legszívesebben halottnak tudni akaró álszent sirámaival. Ez volt a nemzetgazdaság dinamikus újraéledésének, az elrabolt országrészek visszacsatolásának dicsőséges időszaka. Az 50-es évek felnőtt nemzedékei – mai divatos szóval élve – még a Horthy-korszak hazafias-keresztény erkölcsiségének szellemében szocializálódtak, ezért hiúsult meg minden, a Nemzet megsemmisítésére irányuló kísérlete a hazaáruló kommunista rezsimnek, mert a Nemzet túlnyomó többsége erkölcsileg és tudatilag akkor még egészséges alapokon állott, és eszményeiért kész volt sokat áldozni, ha kellett, az életét is.

 

    Ma már közismert, hogy betegségeink zöme  pszichoszomatikus természetű, azaz először az emberi lélek tartományában keletkezik zavar, s ennek következtében mindig csak másodlagosan „kiáltanak a szervek”, azaz tevődik át a betegség szerves anyagi, testi síkra. Ez a törvényszerűség az egyes népek és civilizációk esetében ugyanígy érvényes: ha egy nép túlnyomó többsége tudatilag leépül és elveszti erkölcsi tartását, sokkal kiszolgáltatottabbá és támadhatóbbá válik ellenségei számára. Ha egy bolygó teljes civilizációjának roppan meg erkölcsi értelemben a gerince, az már nem csak az őt körülvevő természeti környezetet, de intergalaktikus szomszédságát is magával ránthatja a megsemmisülésbe. Ezért olyan elengedhetetlenül fontos a magyarság szellemi-erkölcsi téren történő meggyógyulása, ugyanis a fent felvázolt törvényszerűség fordítottan is igaz: történjen bár a pusztulás előtti utolsó órában is, ha a mélybe húzó, démoni erőket sikerül  időben legyőznünk magunkban, gyógyító erőket szabadítunk fel a világban, és kártyavárként fog összedőlni a jelenleg döntő befolyással bíró, globalizációs, multinacionális, világméretű pénzmaffia sötét hatalma.

   

    Az 1956-os, kudarca ellenére is dicsőséges forradalom és szabadságharc tanulságait hamar levonta az utódhatalom, az immár a tömeggyilkos és nemzetáruló Kádár-Csermanek János neve által fémjelzett kommunista rezsim háttérirányítása. Az 1956 után kibontakozó gyilkos rendszer koreográfusai kidolgozták a Nemzetben meglévő ellenállás hadállásainak felszámolására irányuló haditervük új módszereit. Megszületett a kommunista tábor „legvidámabb barakkja”, a korrupt hatalommal cinkosan összekacsintó lumpenproletarizmus népnemzeti paradicsoma, a „gulyáskommunizmus”.

    Ahogyan a sátán is betéve tudja a Bibliát, feltehető, hogy a Kádár-rezsimet háttérből irányító szürke eminenciások is tisztában voltak eggyel s mással az alapvető és meghatározó metafizikai összefüggések közül, mégha tudatosan nem ezek szerint éltek is. Tudniuk kellett, hogy egy nép, egy civilizáció csak akkor fektethető két vállra, csak azesetben semmisíthető meg, ha először erkölcsi-tudati-szellemi alapjai meginganak. Ismerniük kellett azt is, hogy a földi események először az erkölcsiség és szellemiség síkján dőlnek el, a földi eseményeket isteni törvényszerűségek irányítják és tartják befolyásuk alatt. Ezért bűnük sokszorta nagyobb a csak megtévesztett vagy csak előnyökkel kecsegtetett, tudatlan alsó pártfunkcionáriusokénál. Idegen uraink vagy az őket júdáspénzért kiszolgáló árulók nekiláttak tehát, hogy egy minden gazdasági alapot nélkülöző látszatjólét és látszatbiztonság hamis káprázatát keltve  átkabarézott, a szinte kivétel nélkül zsidó származású humoristáink nyegle és övalatti tréfái fölött átröhögött, eldáridózott négy évtized alatt elaltassák a jobb sorsra érdemesebb Nemzet félelem- és veszélyérzetét. Miközben Kádár elsőszámú udvari bolondja, Hofi-Hofmann Géza harlekinsitykás, enyelgő hangon előadott proletárviccein és feszültséglecsapoló szándékkal meghökkentő, „rendszerellenes” szókimondásain harsogva röhögtünk, miközben hétről-hétre lázasan vártuk a nyugatról ingyen kidobott krimisorozatokat, mialatt ámulva bámultuk a két mélynövésű zsidó, a volt ávós Vitray Tamás és a nemzetellenes, ún. „antifasiszta” tüntetéseken nagy előszeretettel résztvevő Vágó István álintellektuális köntösbe bújtatott, hüllőnyugalmú eszmefuttatásait, mialatt csillogó szemekkel drukkoltunk kedvenceinknek a Táncdalfesztivál és a Ki mit tud? országos figyelmet fölkeltő műsorait nézve, a felénk vigyorgó pofáját mutató hatalom a Nemzet megkérdezése nélkül, annak háta mögött beléptette az országot a Nemzetközi Valutaalapba és a D-209-es titkos ügynök, volt miniszterelnök, Medgyessy Péter, Hazánk egyik hóhérsegédje  felvette a kapcsolatot a Világbankkal, hogy becsalogassák Magyarországot az adósságcsapdába, ezzel reményeik szerint örök időkre zsarolhatóvá és kiszolgáltatottá téve Hazánkat. Ennek isszuk mind a mai napig a levét.

    Gyurcsány és bandája nem egyebek, mint ennek a folyamatnak a bevégezői, Rákosi-Kádár minden emberségükből kivetkezett, kései handlangerei.

        A „gulyáskommunizmus” néven elhíresült politikai-gazdasági rendszer azon mesterkedett, hogyan fojthatná el az emberek hazafias kötődéseit, miközben a minket irigylő KGST-országokban kevés kivételtől eltekintve mindenhol nemzeti jellegű szocializmus volt uralmon.  A kádári politikai gyakorlatra az elcsatolt trianoni országrészekben élő magyar nemzettestekkel szembeni teljes ignorancia, a „jószomszédi” viszonyra való hivatkozás ürügye alatti, kisantant utódállamokkal szembeni elvtelen mosolypolitika és meghunyászkodás volt a jellemző. Mindezen intézkedések tükrében már akkor sejthető volt, hogy egy idegen nép vagy hatalom számára készítődik elő Hazánkban a terep a honfoglalásra. Akkor e törekvést és a történések felelősségét el lehetett rejteni az orosz köntösbe bújtatott judeo-kommunizmus spanyolfala mögé mondván, a szovjet hatalom hódító törekvéseit szolgálják a fenti intézkedések. Ma már tisztán és világosan tudjuk, hogy az iszlám népek tengerében, egy félsivatagos, terméketlen vékony földsávon elhelyezkedő, állig fölfegyverzett Izrael állam végveszélyben történő kiürítése esetére, mely napjainkban égetően aktuális, az ottani, valamint az oroszországi és ukrajnai zsidó lakosság számára Németország mellett célországként Hazánkat szemelték ki már a cionizmus megszületése idején (a budapesti születésű Theodor Herzl javaslata alapján) abban az esetben, ha a közel-kelet-i honfoglalási kísérlet kudarcba fullad. Simon Perez sem rejtette véka alá Izrael ezen törekvésének tényét, amikor a közelmúltban, 2007-ben Tel-Aviv-ban nagylétszámú hallgatóság előtt kijelentette, hogy Izrael állam oly sikeres üzleti téren, hogy Manhattan és Lengyelország mellett Magyarországot is megvásárolta. Több helyütt jelentek meg Izraelben olyan, a budapesti Duna-partot a Lánc híddal ábrázoló plakátok, melyeken e felirat volt látható: „Gyertek az új hazába!”. A dolog tehát véresen komoly! A Hazánkban izraeli tőkéből pénzelt, nagy sietséggel épített, gombamódra szaporodó, fegyveres őrséggel védett (az izraeli központtal rendelkező In-Kal Security), ma még lakatlan lakóparkok hamarosan benépesedhetnek a már évek óta az éj leple alatt, titokban, a Nemzet beleegyezése és megkérdezése nélkül Ferihegyen landoló repülőgépeken érkező, új honfoglalókkal, megváltoztatva ezzel Magyarország etnikai összetételét. Ezt a  helyzetet csak tovább súlyosbítja a magyar társadalom elöregedése, a magyar lakosság vészes fogyása és a magyarországi cigányság nyúlszerű szaporasága. Fegyverropogás nélküli, csendes háború és a mammon legkülönbözőbb fegyvernemeinek bevetésével dúló népirtás folyik Magyarországon.

    A jelenleg regnáló hatalom jelszavai ezek: Pusztulj magyar,  mert itt egy másik népnek kell a hely! Te útban vagy ősi kultúráddal, egyedülálló, páratlanul fejlett nyelveddel, az összes többi népet megszégyenítő, dicsőséges múltaddal, gazdag műveltségeddel!  Mert ha tovább mersz létezni, kiderülhet az egész világ számára, hogy egész kultúrájuknak alapja te vagy és nem Jákob utódai! És ez megbocsáthatatlan lenne, mert akkor téged övezne az a  tisztelet és dicsőség, amelyet minden áron magunknak követelünk! Útban vagy nekünk és veszélyt jelentesz számunkra Istentől reádtestált küldetéseddel, melynek köszönhetően a világ lelkiismeretévé lettél! Ami Jézusnál nem sikerült, nálad kell bevégezzük. Mindent elkövetünk,  hogy nehogy föltámadhass!

 

    E jelszavakra csak egy dolog lehet a válasz: A nemzeti radikalizmus!! Szóban és tettekben egyaránt!

    Lejárt az ideje az óvatoskodó, langyos és kétkulacsos fogalmazásmódoknak!

    Lejárt az ideje annak a sunyi latolgatásnak, vajon mennyi hasznot sikerül húznom ebből vagy abból akkor, amikor nemzeti megmaradásunk a tét!

    Lejárt az ideje az egyéni, önző akcióknak, amikor a nemzeti táborhoz tartozást sokak csak  sértett hiúságuk legyezgetésére vagy eleddig elfojtott szereplési vágyaiknak  kielégítésére, saját pecsenyéjük sütögetésére használták ki!

    Lejárt az ideje a látszatmagyarkodásnak!

 

    Nem kívánok beállni a hordószónokok sorába, de a rájuk jellemző, keresetlen stílusban kijelentem, hogy elérkezett a cselekvés ideje! Újra fölrémlett a Nemzet életében a nemzethalál, a végső pusztulás víziója, de tudnunk kell, hogy a népünket sújtó negatív folyamatok ma még visszafordíthatók, ha népünk többsége végre ráeszmél valós helyzetünk végzetes komolyságára és fölocsúdik abból a mákonyos kábultságból, melyet ellenségeink figyelemelterelés céljából szórakoztató műsorok formájában a médián keresztül zúdítanak ránk.

    A vészharangot nem akkor szokás elkezdeni kongatni, amikor már  az egész falu leégett, hanem akkor, amikor még van remény a pusztító lángok megfékezésére!

    A radikalizmus kifejezéssel kapcsolatban le kell szögeznünk  mindjárt az elején, hogy e fogalomnak tartalmilag semmi köze sincs a szélsőségességhez. A jelenlegi magyarországi politikai palettán éppen azok a formációk, mint az MSZP és az SZDSZ, a legszélsőségesebbek, melyek nagy előszeretettel bélyegzik meg a nemzeti oldal erőit e pejoratív jelzővel. Az Idegen Szavak Szótára a radikális címszó alatt a következő elsődleges értelmet adja e kifejezésnek: gyökeres, mélyreható, alapos; a radikalizmus fogalmát pedig így tisztázza: „gyökeres, mélyreható, végleges megoldásokra való törekvés”, valamint: „a polgárság leghaladóbb politikai állásfoglalása”.  Ha nemzeti radikalizmusról beszélünk, ezt mindig a gyökeres és nemzetünk szempontjából mélyrehatóan előnyös változások előmozdításának értelmében tesszük.

    Ha valami vagy valaki radikális, az azt jelenti, hogy nem híve a félmegoldásoknak, ha tesz valamit, azt teljes erőbedobással, meggyőződésből és minden rendelkezésre álló eszköz felhasználásával teszi. Radikálisan és nem tessék-lássék módon kell tehát újra felébresztenünk a Nemzet veszélyérzetét, mely nélkül nincsen egészséges életösztön. Egészséges életösztön nélkül pedig egy élőlény sem képes a túlélésre.

 

    Legfontosabb teendőink a következők:

    A célok pontos meghatározása:

 

    - Csak erkölcsileg feddhetetlen, tiszta múltú és szellemiekben kiváló, istenhívő és a zsidó befolyás alatt álló szabadkőművesség felé való minden kötődéstől mentes, magát generációk óta szavakban és tettekben bizonyíthatóan magyarnak valló családból származó vezető személyiségek kiválasztása a Nemzet élére, függetlenül az illető családjának rangbéli  származásától. Ez nem jelent mást, mint hogy a mai magyar politikai palettán egy ismert személyiség sem felel meg a felvázolt feltételeknek.

    Ne engedjük magunkat megszédíteni és befolyásolni nagy fennen lobogtatott családfáktól, nemesi származást bizonyító kutyabőröktől! A hajdani történelmi nemesség valamely vérvonalához történő tartozás puszta ténye még nem biztos garancia arra nézve, hogy az illető, aki végülis a véletlen szeszélyéből ingyen és érdemek nélkül beleszületett egy bizonyos családba, valóban vezetésre termett és birtokában van a Nemzet vezetéséhez szükséges sarkalatos erényeknek. A „kékvérűek” degeneráltságra való hajlama „túltenyésztettségük” következtében közismert.

    Létezik azonban Hazánkban egy sokáig senki által sem sejtett, az 1301. ill. 1526. óta eltelt sanyarú évszázadok által betemetett, a Kárpát-medencében barlangi búvópatakként bujdosó vérségi vonal, mely túl értékes, túl ritka és túl archaikus ahhoz, hogy rá is vonatkoztathassuk a fenti gondolatokat: a magyar középkor dicsőséges és szentséges apostol-királyi dinasztiája, mely a Föld első özönvíz utáni koronás királyával, Nimróddal (Ménrót) vette kezdetét, s melynek a legendás sumér papkirályok fényes időszaka, az Üdvözítő Jézus földi atyafiságát képező pártus Arszakida-ház, a fél világot bíró Atilla nagykirály, majd a Kárpáti Őshazába népüket visszavezető Álmos és Árpád nagykirályok és az ő vérüket továbbgörgető „Szent Királyok Nemzetsége”, a jelen magyarsága által helytelenül „Árpád-ház”-nak nevezett Turul-házi királyaink legjelesebbjei jelentik e leszármazási vonal kiemelkedő csúcspontjait.

    Az eljövendő Vezérnek ebből az Isten által ősidőkkel ezelőtt megszentelt vérségi láncolatból kell a Nemzet élére kerülni! Az óvatosság azonban ezesetben is legfőbb parancs!

    Rendkívüli módon óvakodjunk azonban a szabadkőműves elkötelezettségű, Hazánkban ólálkodó Habsburg-leszármazottak minden olyan kísérletétől, mely az Ország és a Nemzet fölötti legfőbb hatalom megszerzésére irányul!

 

    - Az Ország legfelső vezetőinek helyes megválasztásához hasonlóan fontos a jól felszerelt, nagylétszámú és ütőképes Nemzeti Hadsereg megszervezése és létrehozatala. A sorkötelezettség eltörlésével ugyan sikerült sokak rokonszenvét megnyernie az így döntő parlamentáris többségnek, a valóságban azonban e döntés teljesen más célt szolgált: olyan helyzet megteremtését, melyben külső támadás esetén Magyarország  teljes kiszolgáltatottsága, a hathatós önvédelemre való képesseg hiánya lépne fel, melynek következtében bármely, Magyarországon berendezkedni akaró ellenséges hatalom kénye-kedve szerint szabhatja meg velünk szemben a feltételeket. A sorkötelezettség izraeli mintára (!) újra bevezetendő. A Magyar Gárda megalapítása az első, ám kissé bátortalan, egyelőre csupán jelzésértékű lépés a helyes irányba. Komolyan veendő tényező akkor lesz belőle, majd ha tagsága több tízezres nagyságrendűre duzzad és a hagyományőrzés és az elemi csapások idején nyújtott segítő munkájuk mellett valódi fegyveres testületté alakul.

    Ugyanilyen fontosságú az Országban jelenlévő idegen fennhatóságú és idegen érdekeket szolgáló, jól felszerelt magánhadseregek felszámolása (In-Kal Security és egyéb, balliberális érdekeltségű őrző-védő osztagok).

 

    - Egy önálló népiséggel és szuverén függetlenséggel bíró nemzet újrateremtésének előfeltétele a saját vallási kultusz visszaállítása. Szándékosan használom az „újrateremtés” és „visszaállítás” kifejezéseket. A Magyarság ugyanis az emberiség ősvallásának, a csillagévekkel ezelőtt, a proto-sumér időkben a Teremtő által kinyilatkoztatott őstudás vallásának kiforrott saját tanaival és gyakorlatával érkezett vissza a Kárpáti Őshazába, mely tanok a pártus vérből született Üdvözítő Jézus Igéjével nyerték el beteljesülésüket és végső formájukat.

    A Magyarság esetében a szkíta-magyar gyökerekkel és hagyományokkal rendelkező Magyar Kereszténység, a Szkíta-Magyar Jézushitű Kereszténység újjáélesztésének szükségessége elengedhetetlen a nemzeti megújhodás sikeres végrehajtásában. Ezzel kapcsolatos elképzeléseimet a Békéscsabán megjelenő Ébredés-füzetsorozat 79. kiadványában „Útmutatások a Szkíta-Magyar Jézushitű Közösség számára” cím alatt foglaltam össze.

    Megszívlelendő, amit a perzsa Szászánida dinasztia alapítója, Ardasir király (224-241.)  hagyott örökül utódai számára a nemzeti vallás szükségességéről: „Ne feledd, fiam, hogy hazád és vallásod védelme a feladatod. Ez a kettő elválaszthatatlan egymástól. Az uralkodó könyörület nélkül csak zsarnok, és a hit nélkül élő nép egy borzalmas gyülekezet. Vallás létezhet ország nélkül, de egy ország sem állhat fenn soká nemzeti vallás nélkül.”

    A vallás nem csupán az embernek az isteni szférák iránti nyitottságát, irányultságát jelenti, hanem legalább akkora súllyal testesül meg benne a földi társadalom erkölcsi normarendszerének és szellemi elvárásainak összessége, mely egy nemzet számára a közmegegyezésen alapuló és mérvadó, isteni sugallatra megalkotott, egy adott nép adottságainak és jellegzetességeinek megfelelően kialakított viselkedés- és szabályrendszer. Minden időben az egyes emberi társadalmakban a legnagyobb befolyást a helyi uralkodó vallás irányelvei gyakorolták az emberi életre és viselkedésre, és nem az illető nép alapvető faji jellegzetességei. Valláscsere esetén már két nemzedék múltán alapvető és gyökeres változások állhatnak be egy nép életében akkor, amikor az új vallásba beleszületett második generáció saját élményekből fakadóan, saját tapasztalataira támaszkodva már nem emlékszik az ősei által gyakorolt tanokra, vallási gyakorlatra. Erre legkiválóbb példa a túlnyomórészt hunok alkotta kazár nép esete, ahol a VIII. század utolsó negyedében végbemenő jahvista államcsíny után a zsidó hitre tért kazár-hunok utódai a Tóra és a Talmud morális alapján állva viszonyulnak azóta is a többi emberhez. Ezért egyáltalán nem mindegy, sőt döntő jelentőségű, hogy Nemzetünk mely vallási irányzatot honosítja meg országában.

    A fenti gondolatokat alátámasztandó érdemes Dr. Zakar András, Mindszenty József mártír hercegprímásunk magántitkárának sommás szavait idézni e tárgyban, márcsak azért is, mert e sorokból egyértelműen kiderül, milyen elementáris befolyással bírnak az egyes vallási felfogások az azokat elfogadó nép világban betöltött szerepére és magatartására:

   

    „A babiloni szellemnek (értsd: a szemita szellemnek; LP) épp ez a lényege: mindent elfogad, s ha kell, mindent elfelejt, amint azt saját érdeke, kifejezetten földi, evilági, anyagi érdeke és pillanatnyi haszna kívánja, - és ezt állandó programmként, alaptörvénykönyvében ´szentesítve` hol hangosan, hol titokban hirdeti.” (98. o.) „A hatalmi önkény az általános emberiesség igazságosságának és jóságának köntösébe öltözik, hogy teljes legyen az örök isteni törvényekkel való szembehelyezkedés. (Lucifer).” (105. o.) „A Talmud még az ószövetségi könyveket is a legerőszakosabb sovinizmus szellemében magyarázza, megengedve a nemzsidó megtévesztését, megrablását és megölését zsidó érdekből. Mindezt pedig az Isten nevében hirdeti meg, túlszárnyalva ezzel minden nacionalizmus, fasizmus és nácizmus gonoszságát.” (107. o.) (Dr. Zakar András: A Sumér Hitvilág és a Biblia; Turán Printing and Bindery, Garfield, USA, 2. kiadás, 1973.)

 

    - Szorgalmaznunk kell és ébren kell tartanunk minden nemzetközi jogi fórumon  a trianoni országcsonkítás és békediktátum felülvizsgálatának égető szükségességét! Föl kell ébresztenünk a nemzetközi közvélemény lelkiismeretét e témában! Tudatosítanunk kell Hazánk megcsonkításának okot nélkülözően és párját ritkítóan kegyetlen és a nemzetközi jog alaptörvényeit teljesen figyelmen kívül hagyó voltát! El kell árasztanunk nagy nyugati világnyelveken a művelt világ könyvpiacát a Trianoni Békediktátum valós körülményeiről és háttérmotivációjáról szóló könyvekkel, tanulmányokkal! Ellenségeink ugyanis ezen a téren is sokkal nagyobb erőfeszítéseket fejtenek ki rólunk szóló rosszindulatú rágalmaik terjesztésében. Legfőbb ideje e tevékenységüknek ellenehatni.

 

   - Azonnali hatállyal le kell állítanunk az idegenek Hazánkba irányuló migrációját, különös tekintettel az Izraelből és Kelet-Európából érkező héber, askenázi és a távol-kelet-i  embercsoportok tömeges betelepülésére.

 

    - Fel kell számolnunk a Nemzetet szándékosan romboló és megsemmisíteni szándékozó bal-liberális politikai erőknek az Ország további sorsára való befolyását. Ezzel párhuzamosan a Nemzet vagyona százmilliárdos nagyságrendű elrablásának mai gyakorlata helyett minden felszabadítható anyagi forrást a nemzetfogyás megállításának, a gyermekvállalás megkönnyítését előidéző intézkedéseknek szolgálatába kell állítani. Hogy a gyermekáldás ne zülljön a társadalom legalján vegetáló, nyomorgó, agresszív faji kisebbség szociális segélyfeljavító seftjévé, hanem a valódi Nemzet számbeli gyarapodásának szent feladata lehessen.

 

    - Miután visszaállítottuk a bűnözéstől való elrettentés leghatásosabb eszközét, a  halálbüntetést, a jelenlegi politikai-gazdasági maffia bűntetteinek felelőseit törvényszék elé kell állítani, hogy az általuk bizonyítottan elkövetett gonosztettek mértéke szerint elnyerjék méltó büntetésüket. A hazaárulásért golyó általi halál jár. A foglyok mindennemű kínzása azonban továbbra is a legszigorúbb tilalom alá essék!

    A halálbüntetés ellenzőinek legfőbb érve, hogy az ember életének kioltása egyedül Isten előjoga. Jóllehet, elvileg igazuk van. Ám ez nem menti föl őket a képmutatás vádja alól, hiszen néphatalomnak hazudott „demokratikus” társadalmunk rejtett diktatúra, mely csak úgy hemzseg a különböző, golyót, kötelet és villamosszéket nélkülöző, „több áttételes”, kifinomult gyilkolás sokkal több áldozatot követelő euro-amerikakonform módszereitől. Megszorító intézkedéseknek vagy reformoknak hívják őket. Egészségügyi vagy oktatási reformmal, drasztikus energiahordozó- és élelmiszer-áremeléssel stb. ugyanúgy lehet testet és lelket gyilkolni, akár egy bírósági halálos ítélettel, melyre ez utóbbi esetben az elítélt ráadásul rászolgált. Míg a „demokratikus” megszorító intézkedések tömegesen ártatlanokat gyilkolnak halomra, vagy döntenek testi és lelki nyomorba, addig egy törvényes halálos ítélet nagyon kevés kivételtől eltekintve elvetemült gonosztevők áldozatainak szolgáltat igazságot.

 

    - Meg kell akadályoznunk  a magyar vidék mostoha gyerekként való kezelését, a gyurcsányi falurombolást. A kistelepüléseken élők számára biztosítanunk kell a helybenmaradás optimális feltételeit munkahelyteremtés formájában. A kis falvakban megszüntetett általános iskolákat, postahivatalokat és e településeket a szomszédos városokkal összekötő vasútvonalakat újra kell létesíteni. Meg kell állítanunk a magyar termőföld idegen kézbe jutását. A vidéki lakosság - vagy nevezzük hagyományos módon -  parasztság képezte mindig is a Nemzet megtartó gerincét, azt a társadalmi réteget, mely makacs hagyományőrzésével és az Ország táplálásával garantálta a Magyarság önazonosságának megmaradását és biológiai létfenntartását, jólétét. Nem volt véletlen, hogy az 50-es évek sztálinista rémuralma idején és e hajdani rezsim mai ideológiai utódszervezetei (MSZP, SZDSZ) számára is kimondottan a földműves réteg jelentette-jelenti a fő ellenséget (kulákok meghurcolása, megalázása annakidején – a magyar gazdák ellehetetlenítése és tudatos tönkretétele most). Ezért a jelenlegi szemkilövő rezsim mindent megtesz annak érdekében, hogy a kis falvak elnéptelenedjenek, hogy területüket a saját klientúrájukhoz tartozó idegenek kezébe kerülő majdani nagyfeudumok új tulajdonosai majd beszántathassák, a magyar vidék ma még, ha nehezen is, de önálló gazdálkodóiból így uradalmi cselédréteget képezve saját hazájukban.

 

    - A Nemzetet önhibáján kívül sújtó, roppant méretű adósságtehertől csak egy úton szabadulhatunk meg: ha egynémely latinamerikai ország példáját követve megtagadjuk a további törlesztést. A hitelek fölvétele a Nemzet megkérdezése és beleegyezése nélkül történt egy olyan időszakban, mely alatt a Magyar Szent Korona Tanának értelmében nem született egyetlen valóban felelős politikai, gazdasági döntés sem. A Szent Korona országunk feletti fennhatóságát istentelen és idegen érdekeket saját haszonlesésből kiszolgáló bábhatalmak hatályon kívülre helyezték, ezzel törvénytelen, ex lex állapotot idézve elő Hazánkban, mely állapot mind a mai napig tart. Az adósságok felvétele tehát teljes mértékben törvénytelen és érvénytelen, ezért visszafizetésük semmilyen kötelezettséggel sem terheli Nemzetünket.

    Ha a jelenlegi, köztudottan tizennyolc-tizenkilencezer milliárd forintra rúgó, gigantikus adósságsummát az Országot eladósító bal-liberális irányítású rezsim valóban Magyarország fejlesztésére fordította volna, el kellett volna már régen érnünk legalább Ausztria avagy Hollandia életszínvonalának szintjét. Nyilvánvaló, hogy ez a mérhetetlen összeg kézen-közön folyt el egyrészt a pénzügyi folyamatokat irányító és ellenőrző elvtársak korrupt zsebeit tömve, másrészt a baráti és üzleti érdekkörök, a bal-liberális klientúra előnyös üzleti pozícióba hozását szolgálták az eltűnt ezermilliárdok. Az sem zárható ki, hogy Európai Únió-s funkcionáriusok megvesztegetésére is bizonyos, a kormány számára előnyös döntések meghozataláért tetemes összegek szivárogtak el. Összegek, melyek törlesztése az ártatlan és már amúgy is nagy tömegeiben reménytelenül nyomorgó magyarságot sújtja. Ez az állapot nemcsak tarthatalan, hanem egyenesen égbekiáltó!!

   

    - A közvélemény befolyásolásának leghatásosabb területe a sajtó és az elektronikus médiumok piaca. E téren a szólás- és véleményszabadság szellemében véget kell vetni a bal-liberális bértollnok siserehad ma még jellemző túlsúlyának. A kozmopolita erőket ki kell szorítanunk a médiából, megszüntetve ezzel a Nemzet véleményalkotására  gyakorolt befolyásukat.

   

    - A magyar államiság teljességét a magyar történelem során organikusan kifejlődött, hagyományos Szent Korona Tan hassa át! A Szent Korona tanának részletesebb kifejtése nem ez írásmű tárgya.

 

    - Célkitűzéseink egyik legfontosabbika a trianoni országcsonkítás következtében  elszakított magyar nemzettestek, azaz a történelmi Magyar Királyság utódállamaiban élő magyar kisebbségek állami forrásokból történő támogatása minden téren.

 

    - Végezetül, de nem utolsó sorban nemzeti őstörténetkutatásunk,  régészetünk és a habsburgi és kommunista idők nemzetrontó beidegződéseitől független és szabad magyar nyelvészeti vizsgálódások, melyek hiteles nemzeti múltunk feltárásának értékes eszközei, széleskörű állami támogatásban kell részesüljenek.

 

    A fenti, elég hosszúra nyúlott lista, mely Nemzetünk túlélése érdekében a legfontosabb és halaszthatatlan teendőket fonja egy füzérbe, óriási kihívás elé állítja népünket. Az utóbbi zűrzavaros 18 év a szándékos nemzetrombolást és az Ország minden téren előidézett  kiszolgáltatottságának fokozását szolgálta. Ez a közel két évtized remélhetőleg elég volt minden kellően művelt, intelligens és jószándékú magyar ember számára, hogy fölismerje a rendteremtés égető szükségességét.

 

    Tudatában vagyok annak, hogy amit írtam, a jelen látszólagos kilátástalansága közepette inkább megoldhatatlan utópiának tűnik, mint kivitelezhető és valószerű programnak. Ami mégis arra sarkallt, hogy papírra vessem mindezt, nemcsak nemzetféltésemben keresendő, hanem abban a tudatban, hogy a világtörténelem látszólag legmegvalósíthatatlanabb utópiája, melynek magjait egy kétezer évvel ezelőtt élt, a jeruzsálemi Főtanács követelésére borzalmas módon kivégzett, karizmatikus, csodatévő palesztínai tanító és tizenkét galileai tanítványa hintettek szét a leírhatatlan túlerőtől uralt világban, az ördög minden cselvetése ellenére mekkora szárba szökkent azok az emberek által, akik komolyan vették tanításukat és tettekké is váltották azokat. Mert ha eljő az ideje egy isteni gondolatnak, ha időszerűvé válik egy eszme, nincs az a visszahúzó, ellenséges, ördögi  erő, mely megakadályozhatná, hogy mint a kovász a kenyér tésztáját, átjárja az egész világot.

    Az üdvtörténet törvényszerűségei szerencsére nem az emberi logika és ráció szánalmasan szűk látóhatárán belül működnek! Ebben van minden reményünk, és ez okozza majd a magát balgán elbízó,  nemzetközi fináncmaffia antikrisztusi, sötét uralmának vesztét is.

    Mert ami embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges! (jézusi Ige)

   

 

    Jézus: „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn. 16./33.)

 

 

2008. szeptember