Kotzián Rudolf:

Magyar feltámadás

Megmaradunk. Így döntöttünk!

Rendelkezhettek fölöttünk

akárhogy a Nagyhatalmak, nem

érik el, mit akarnak.

Szemfedővel nem takarnak! A

magyarok ki nem halnak!

És nem leszünk végleg gyarmat.

Megmaradunk. Így döntöttünk!

Acsarkodhatnak köröttünk

vérünk szívó szomszéd népek,

kik a mi múltunkból élnek. Nem

érik el, mit remélnek, földünk

nem lesz övék végleg! Azon ma

is csak vendégek.

Megmaradunk. Így döntöttünk!

Áskálódhatnak közöttünk

hazaáruló bitangok,

akik úgy szereztek rangot, hogy

ránk hoztak orosz tankot, (ma

meg sok külföldi bankot), értünk

szólnak a harangok!

Megmaradunk. Így döntöttünk!

Egyetértés lesz közöttünk.

Ellentéteink elülnek,

jó erőink egyesülnek,

asszonyaink fiat szülnek,

és közös lesz minden ünnep!

(S csak mi közös, az lesz ünnep...)

Megmaradunk. Így döntöttünk!

S felvirágzik majd köröttünk

itt ez a kis csonka haza, majd

a Kárpátok hegyfala, majd

egész Európa maga, s a

világnak eláll szava!

(S szid majd irigyeknek hada.)

Megmaradunk. Így döntöttünk!

Csak az Isten áll fölöttünk!

Nem hajlunk meg senki másnak!

Se nem suhogó korbácsnak, se

nem csalfa csábításnak. Egyedül

az Égből leszállt, Angyali és

Apostoli

Szép Magyar Szent Koronánknak!

2005. Adventjén