1929-1945
1957-ben jelent meg C. A. MACARTNEY az Edinburgh-i Egyetem professzorának angol nyelvű könyve OCTOBER FIFTEENTH A HISTORY OF MODERN HUNGARY az edinburghi egyetemi nyomda kiadásában. Macartney a könyvét, Hindy Iván tábornoknak, Budapest védője emlékének ajánlotta. Az író a háború alatt Magyarországon közismert lett a London-i rádió híradásain keresztül, mint a Brit Kormány hivatalos megfigyelője.
A könyv fedőlapján a munka ismertetésében ez áll: „A kezdőpont megválasztása nehéz volt. Az 1914-1918 és 1939-1941 nem két háború volt hanem egy, két nyílt harci fejezet elválasztva egy korszakkal mely inkább fokában mind természetében különbözött. De mivel a Trianon-i Békeszerződés egy olyan fix pontot alkotott, amellyel minden rákövetkező magyar nemzetközi politikai cselekedet egyenes összefüggésben volt, ez lett választva a tanulmány kezdetének.”
„Így mindenesetre szükséges visszaemlékezni, kritika vagy megokolás nélkül, de egyszerű tény formában, hogy mit tett a Trianoni Békeszerződés Magyarországgal. Véget vetett egy történelmi Nemzetnek, mely azóta létezett, mióta Árpád átvezette harcosait a Kárpátokon a kilencedik század végén.”
„Így mialatt a békeszerződés íróinak megvolt az etnikai elve, hogy egy erőszakos érvénnyel rendelkezzenek, mely előtt az összes történelmi, gazdasági és más meggondolások utat kell hogy engedjenek, ezek gyakorlatban megszegték azt az elvet, túlnyomóan Magyarország kárára. És ezek a meggondolások nem voltak jelentéktelenek. A történelmi Magyarország egy páratlan tökéletes földrajzi egységet alkotott Európában és a gazdasági fejlődésének igazgatói a tizenkilencedik században nem csak azon a feltevésen munkálkodtak, hogy egységben maradnak, de politikai okokból hangsúlyozták az országrészeknek egymásra utaltságát sokkal nyomatékosabban mint azt a természetes állapotok indokolták. Így a békeszerződés, mely feldarabolta Magyarországot nem csak kieső részeket vágott le, melyek nem kapcsolódtak a központhoz vagy egymáshoz, ez átvágott szerves kapcsolatokon, melyek megszakították az ellátást a gyárakból, elsődleges iparágakból. A maradvány, mely még mindig Magyarországnak nevezte magát, minden irányban kiálló hasznavehetetlen amputált csonkokkal maradt.”
Amint a fenti idézetekből világosan látható, Macartney a Trianon előzményei fejezetben jól jellemezte mi történt Magyarországgal. Mi voltunk az áldozatok. Akik Trianonban feldarabolták Magyarországot, elvetették a második világháború magvát is és Ők a felelősek, azért ami utána bekövetkezett. Nem Magyarország volt háborús bűnös, hanem azok akik feldarabolták. Macartney így folytatja a két kötetes, több mint ezer oldalas munkáját.” A Magyar revizionizmus dominálni fogja az egész történetünket és itt jó lesz kiemelni, hogy az óhaj és az elhatározás a Trianoni Békeszerződés revíziójára Magyarországon ország szerte megvolt az egész korszakban..”
1920-tól 1944 október 15-ig egy hosszú utat tettünk meg. Nagy irodalma van ennek a kornak. Egy jelentős része a kommunista rendszer bértollnokai magyarellenes gyalázkodásaiból áll, ritka a tárgyilagos hozzáállás. A másik a Nemzeti Emigráció jobboldali írógárdája és a hazai nemzeti érzésű történészek művei. Macartney egyikhez sem tartozik. Nézzük meg hogyan látta Ő
1944 október tizenötödikét, a Hungarizmust, Szálasi Ferencet és az eseményeket.
„Szálasi az egyik legkülönösebb és legérdekesebb jellem a jelenkori magyar történelemben. Amikor 1946-ban elítélték és elvezették egy becstelen halálra, a magyar sajtó nem talált megfelelő rossz szavakat számára és a népbíró sem aki elítélte.”
„Azok akik hűek maradtak hozzá, a rajongásig lelkesítette őket, amire más magyar képtelen volt az Ő korában és halála után követői, egy kultuszt tartottak életben tiszteletére, kézről kézre adva szavait és úgy beszéltek róla, mint az első keresztények a messiásról.”
„Szálasi maga egy mereven elvhez ragaszkodó ember volt, zavaró monotonizmussal és merevséggel, aki elutasította a legcsekélyebb kompromisszumot. Kétségtelen, hogy lángoló magyar hazafi volt ahogy Ő ezt értelmezte és feltétlenül őszintén óhajtotta az egyszerű ember jólétét Magyarországon. Nem volt kegyetlen, nem volt megvesztegethető és a személyi élete ellen még a népbíróság sem tudott semmit felhozni. Neki valóban határtalan ambíciója volt, amely misztikus hitén alapult, hogy neki küldetése van Magyarország megmentésére és azon keresztül a Világra. Az én meggyőződésem, mondta egyszer, hogy az egész európai rendre csak azok a kis emberek lehetnek hatással, akik megvetik a németeket, a magyar nép, az alapvető Hungarista elvekkel
amik rajtam keresztül fejlődtek ki. Az aki nem azonosítja magát az én tanításommal, aki nem ismer el engem fenntartás nélkül mint vezér és nem ért egyet, hogy én egy magasabb isteni hatalom által lettem választva, hogy megváltsam a Magyar népet, aki nem ért meg engem vagy hitét veszti engedjétek elmenni! Legtöbbször egyedül maradok, de egyedül is én létre fogom hozni a Hungarista Államot a titkos erővel, ami bennem van.”
„Az teljesen világos, hogy Szálasi igazán belemélyedt hol van Magyarország helye a világban. Őt csak egy érdekelte, visszahelyezni Magyarországot, ahová az, hite szerint tartozott. Ebben gondolatmenete hasonló volt Hitleréhez, azzal a különbséggel, hogy míg Hitler olyan népből származott amelynek etnikai határai szélesebbek voltak mint a történelmi politikai határai és a „faj” jegyében gondolkodott, addig Szálasi egy olyan nemzet szüleménye volt melynek ősi országa szét lett darabolva a nemzetiségek jegyében – szemét mindig a történelmi országhatárra szegezte. Az Ő gondja az volt: milyen úton lehet Magyarországot visszaállítani, és milyen formában – milyen engedményekkel a kor szellemének megfelelően? Úgy látszik erre a kérdésre megtalálta a feleletet már 1931-ben, amikor kinyilatkoztatta a nagy eszmét, a Hungarizmust.”
Macartney véleménye, hogy „ Szálasi Hungarizmusa nem különleges, mert már számtalan hasonló elveket képviseltek Eötvös, Kossuth, Jászi, Károlyi Mihály, Teleki Pál és sokan mások kevésbé kitüntetett személyek akik kigondolták a Duna medence megszervezését amely kielégítette az elveiket, hogy mi az ami kijár a Magyarok múlt tetteiért és jelen erényeikért.”
Itt meg kell említeni, hogy Szálasi Hungarizmusa egy olyan értékrendre volt felépítve amely becsületen és igazságon alapult. Ő a törvény és a rend megszállottja volt, visszamenőleg a Koronatanra, az Aranybullára a Vérszerződésre a több ezer éves ősi jogrendre. Hatalmi törekvéseiben ez volt a legnagyobb gátlása, mert 1938-ban Hubay Kálmán már készen volt az erőszakos hatalom átvételre, amiről Szálasi hallani sem akart. Maga Hitler is ezért nem vette komolyan Szálasit, mert neki nem voltak ilyen gátlásai.
„ Továbbá két másik fontos dolgot kell megemlíteni Szálasi politikai filozófiájáról. Az egyik az állásfoglalása a Zsidó kérdésben. Ez sokkal moderáltabb volt, mint azt általában hiszik. Természetesen nem tartotta a zsidókat az egyik építő és őslakos testvérnépnek, amelyre a Hungarista államot lehet alapítani. Nem szerette a nemzetközi jellemüket és szerepüket, mint a Marxizmus alapítói és vezetői és írásai tartalmaznak vonatkozásokat a romboló Judeo-Bolsevizmusra.”
„Szálasi végső megoldása a magyarországi zsidó problémára a tömeges kivándorlás volt. De nincs semmilyen jele a beteges Hitleri zsidógyűlöletnek. El van készülve, hogy a zsidók vigyék el a tőkéjüket magukkal. Nem akarja őket kínozni, csak szabadulni akar tőlük. A Háborús programja egyenesen lefektette, hogy zsidó kérdést Magyarországon nem az idegen példák alapján kell megoldani. Magyarország nem volt egy olyan állam, akinek módjában volt az ilyen luxus. Ellentétben az összes megállapítással, ellene volt az 1944-es zsidó deportálásoknak, amelynek a java része akkor történt mielőtt hivatalba lépett és a zsidók végső szenvedése, amely az Ő rendszere alatt történt nem az Ő parancsára történt. Ebben és sok más pontban Szálasi erkölcsileg magasan felette volt a követőinek és hírnevének.”
„Szálasi másik szóra érdemes jellemvonása volt a fanatikus ragaszkodása az alkotmányossághoz különösen állásfoglalása a Kormányzó iránt. Ő csak akkor venné át a hatalmat, ha fel van hatalmazva a nemzet közös akaratából és az államfő által, akinek a közreműködése szükséges volt ehhez.”
„ Horthy pozícióját alkotmányosnak tartotta és számára Horthy volt az államfő. Semmi sem állt távolabb gondolatvilágától, mint az hogy bármilyen kísérletet tegyen Horthy ellen. Hasonlóan, amikor hatalomra jutott azt úgy gyakorolta, mint Nemzetvezető, hasonló kapcsolatban, mint az érvényben volt Olaszországban Mussolini és a király között.”
„1935 március 3-án Szálasi megalapította a Nemzeti Akarat Pártot. A program, amit a gyűlésen elfogadtak , magába foglalta a Cél és Követelmények kiadványt.” Ez mindenek előtt tartalmazott egy magyarázatot a Hungarista Eszméről és a hármas tantételt a Föld, a Vér és a Munkáról, és együtt a doktrínák többé kevésbé praktikus alkalmazásait.”
„1936-ban Szálasi elindította a Hungarista Mozgalmat. Ennek az igényét, azonban annyira nehéz volt megokolni, mint megcáfolni, mivel a Mozgalom Szálasi maga meghatározása szerint, olyan kiterjedésű volt amit nehéz volt felbecsülni. Ez lelke volt annak a jogi testnek, amit a párt alkotott. Nem volt szervezete, sem tagsági listája. Egyszerűen az értelem állásfoglalása volt, egy tantétel elfogadásában.”
Darányi Kálmán a kabinet újraszervezésekor 1937 februárjában be akarta szervezni Szálasit a csapatjába. „ Szálasi ezt megtagadta, de egy ígéret ellenében, hogy csak törvényes eljárását alkalmazzanak, személye és pártja ellen, kiadott egy nyilvános nyilatkozatot, hogy a hatalomért való küzdelmében csak törvényes eszközöket vesz igénybe. Továbbá Pártjának Parlamenti képviseletet biztosított és ebből a célból egy képviselőt nevezett ki akinek a politikai múltja garantálta a Párt és a Mozgalomhoz való hűséget, és ugyanakkor elfogadható legyen nemcsak a Pártnak, de más magyarországi politikai tényezőknek. A régi támogatok borzalmára, nem közülük választott egyet, hanem Hubay Kálmán újságírót nevezte ki. A március 27-i Lóvasberény-i időközi választásokon a radikális jobboldali szavazatokkal Hubay könnyedén bekerült. Hubay lett a párt elnöke és Szálasi pedig a Nemzeti Párt Vezér címet viselte.”
„Darányi egyezkedése a Nyilaskeresztes Párttal kielégítően haladt, az egyezkedő felek szempontjából, azzal végződve, hogy ( Szálasinak nem volt semmilyen szándéka a Kormányzóval szemben, sem áruló kapcsolata Németországgal ) egyetértésben, hogy a következő választásokon a Kormány néhány helyet - hét vagy tíz – biztosit a A Nyilaskeresztes Párt számára. A titkos megállapodás kiszivárgott. Az bizonyos volt, hogy Horthy sohasem tűrné el annak a személynek a jelenlétét a Kormányban, akit halálos ellenfelének hitt és április 4-én a Nemzetet megdöbbentő erős rejtett kifejezéseket tartalmazó, hosszú beszédében figyelmeztetett minden személyt, aki akár idealizmusból is be akarja vonni a hadsereget a politikába. Szálasi Naplója szerint, Horthy ez alkalommal az összes Nyilaskeresztes vezetőt internálni akarta. Darányi ezt megtagadta és felajánlotta lemondását. A Kormányzó, Darányi és politikai ellenfelei közötti megállapodás után, Imrédy lett megbízva utódként. Imrédy kinevezését május 13-án közzétették.”
„Imrédy a feladatának teljesítéséhez látott, amire kinevezték, és ere két nagyon fontos lépést tett.
Az első minisztertanácsi rendelet (3400 sz) volt, amely megtiltotta az állami alkalmazottaknak párttagság viselését. Ez a rendelet beismerve a Jobboldal ellen irányult, amely erős volt az állami alkalmazottak között.
A második lépés Szálasi személye ellen irányult, mivel Ő egy ideé fixe lett Magyarországon és Az Ő pártja volt a legveszélyesebb az országban - amit valójában ellenségei gyorsan azzá tették. Intézkedett Hubayival, hogy visszalép a névszerinti pártvezetésből, abban a reményben, hogy követői (akik közül sokan állásukat veszítették) kevésbé vadul lesznek üldözve, de ez az intézkedés nem volt hatásos. Mialatt ez történt úgy látszott Szálasi megtagadott egy kísérletet, hogy lefizessék. ( Szálasi feljegyezte Naplójában, hogy egy személy, akit nem tudott megnevezni felajánlta, hogy törvényesíti mozgalmát és 9 millió pengővel támogatja. Ezt elutasította azzal indokolva, hogy az elmúlt októberben ennél sokkal nagyobb összegű ajánlatot kapott és nem fogadja el a kisebb összeget azután, hogy elutasította a nagyobbat. Naplója nem magyarázza meg hivatkozását a korábbi ajánlatra, de egy privát forrás (E.Gömbös) azt állítja az egy zsidó nőtől jött, „ ha Szálasi abbahagyná a politikát.)”
„Az ürügy a következő lépésre az volt, hogy a pesti utcák fehérek voltak a szórólapoktól amelyen az egyik oldalon a közismert, „Éljen Szálasi” állt, a másikon „ki a Rebekkával a Palotából” – utalás a Kormányzó feleségére, akiről olyan hírek terjedtek, hogy ereiben egy kis zsidó vér kering. Az utóbbit, amit valójában maga Szálasi „ piszkos koholmánynak” nevezett Naplójában, egy olyan illetékes felelős helyen követtek el, amelynek Anglia-i megfelelője, reméli az ember, nem használt volna hasonló eszközt, azzal a szándékkal, hogy Szálasit rossz hírbe keverjék. ( A szerzője Sombor-Schweinitzer volt a politikai rendőrségtől, és lehetséges, hogy Imrédy érdekelve volt ebben műveletben.) Ez a tett nagyon sikeres volt hatásában, mely a Kormányzót, aki rajongott feleségéért, dühös végletbe sodorta Szálasi ellen.”
„Egy új vádirat készült Szálasi ellen. Júliusban újra bíróság elé állították felforgató röpirat terjesztési váddal és 7-én három évi nehéz munkára és őt évi polgári jogfosztásra ítélték el. Augusztus 27-én letartoztatták és a Szeged-i börtönbe vitték. Ezzel Horthy meg volt elégedve és Imrédy jó pontokat szerzett a náciellenes körökben Magyarországon és külföldön. Máskülönben hatása nagyon kétségbevonható. Ideiglenesen eltávolította azt a vezetőt a Magyar Jobboldali Radikális Mozgalomból, aki most a legnagyobb népszerűséget élvezte és a legközismertebb volt. Talán néhány magyar megtagadta a Nyilaskeresztes Pártba való belépést és töredékcsoportok nem csatlakoztak amikor Szálasi nem volt ott vezetni. De a legismertebb vezetőjük bebörtönzése, nem ölte meg a mozgalmat, inkább elősegítette a német befolyást felette. Németország ez irányú törekvései már megkezdődtek egy erős és bizonyos tekintetben bomlasztó befolyással a Nyilaskeresztes Mozgalomra.”
„Szálasi Naplójában fel van jegyezve, hogy április elején megbízottja Bécsben találkozott bizonyos SS személyekkel, akik azt mondták, hogy ők nem annyira szeretik Szálasi mozgalmát mint Festetics vagy Páffyét, de tudomásul vették, hogy az a legerősebb Magyarországon. Ezért átadtak egy magyar kérdőívet Szálasi számára, mely amellett, hogy néhány pontban a mozgalom szervezetével volt kapcsolatban, magába foglalt olyan kutató kérdéseket, mint: Volt Ő kommunista ?
Hajlandó lenne bizonyos átmeneti időre Német alárendeltsének alávetni magát ?
Megígérné e, hogy átadja Sopront és Pozsonyt Németországnak? Szálasi a legtántoríthatatlanabb negatíve választ adta mindezekre a kérdésekre. A Szálasival szerzett tapasztalatok alapján a németek látták, hogy nem tudnak vele dolgozni.”
A rohamosan pergő politikai események láttán, a Horthy kormány számtalanszor tapogatódzott
Anglia Magyarország felé irányuló politikai magatartásáról. Marosy a London-i magyar külügyi képviselet vezetője pesszimista jelentéseket küldött. „Röviddel ezután, állítólag Imrédy kapott egy levelet egy bizalmas barátjától, aki azt írta, hogy Anglia „leírta Magyarországot” és a külügyi hivatal véleménye szerint Magyarország Németország karjaiba lesz kényszerítve földrajzi elhelyezkedése alapján. (Az állítólagos levélíró Mr. Bruce volt, de ha igen, az csak személyi benyomásokra alapulhatott, mivel Mr. Bruce nem érintkezett a Külügyi Hivatallal ebben az időpontban.)” Ezt követően Magyarország nemzetérdekű politikáját az első Bécsi döntés és a tengelyhatalmak irányítása jellemezte.
Szálasi távollétében a Nyilaskeresztes Párt Hubay vezetése alatt egy „hangyabolyhoz hasonlított, ahol nyüzsögtek mindenféle orgyilkosok, őszinte fanatikusok, kalandorok, közönséges bűnözök, szélsőséges politikusok, beleértve kommunistákat. Teleki ismét feloszlatta a pártot, szétoszlatta a szervezetet, lezárta a helységet, birtokába vette az iratokat, elvette a pénzkészletet és letartoztatott nagyon sok párttagot.”
„1939 május 4-én Teleki visszatért Berlinből és feloszlatta a Parlamentet és új választásokat rendelt el. A feloszlatásától nem zavartatva magát a Nyilaskeresztes Párt gyorsan helyreállt Hubay és K. Rátz vezetése alatt. Szálasi bebörtönzése áldás volt. Őt egy mártír fénye vette körül, amely óriási népszerűséget hozott a mozgalom számára a szegényebb osztályok körében.
A Nyilaskeresztes Pártot tovább segítette némely területen a hatalom magatartása és a kommunisták taktikája, akik megparancsolták követőiknek, hogy szavazzanak erre a pártra. Sok vidéki helyen a jelöltek egy teljes azonnali földreformot ígértek a szavazóknak – gyakran megnevezve pontosan melyik helyi telket fogják megkapni a Nyilaskeresztes győzelem után.” A választáson a Nyilaskeresztes Párt 31 képviselőt kapott míg más testvércsoportokkal együtt 49-t. A Kormánypárt 179 mandátumot biztosított. Horthy egyszerűen újra kinevezte Telekit és Teleki újra kinevezte kabinetjét változtatás nélkül.” Macartney így jellemzi ezt a pillanatot „1939 szeptemberében a Magyar Jobboldal nagy része éppen úgy el volt készülve Teleki támogatására mint a Baloldal.”
Macartney szerint, a ”magyar ellenállás a németek ellen az egész háború alatt felülről jött és annak kulcs személye volt a Kormányzó, Teleki, Kállay és Keresztes Fischer. Soha nem volt belső ellenállás a Magyar „Fasizmus” ellen, kivéve kis részben egy maroknyi kommunista által miután Moszkvából erre parancsot kaptak. Ez a történelmi tény állítása, nem egy vád és bizonyos fokig a leirt hozzáállás bölcs volt és reális.”
A második Bécsi Döntés és az Erdélyi Bevonulás után „1940 szeptember 18-án a Kormány szabadlábra helyezte Szálasit. Őt képviselő, akik korábban elhagyták a pártot visszatértek és mindegyik írásban bocsánatot kért Szálasitól a hűtlenségért. A Nemzeti Szocialisták megegyeztek, hogy Szálasi vezetése alá helyezik magukat és a két párt egyesült szeptember 29-én a Nyilaskeresztes Párt név alatt. Ruszkay, Csia, Hubay és Széchenyi bejöttek a tanácsba, mialatt Szálasi volt a vezető testvér és a közös akaratnak és felelőségnek a képviselője.”
„Az uj pártnak 46 képviselője lett, megközelítve az 1939-es Nyilaskeresztes listán megválasztott képviselők számát, de ez túl kevés volt ahhoz, hogy a Kormány pozícióját veszélyeztesse. Ruszkay könyörgött Szálasinak, hogy találkozzon Imrédyvel., de Szálasi azt válaszolta, hogy a találkozás nem valószínű, hogy kölcsönös jóindulattal végződne. Ő most jött ki a börtönből, ahová Imrédy küldte Őt és a vádló ügyészének látványa vörös posztó lenne. Ha Imrédy komolyan gondolja, az Ő kötelessége, hogy belépjen a Nyilaskeresztes Pártba és elfogadja a Párt Vezér vezetését. De ha máskülönben Imrédy igazán azt hiszi, hogy 120 és 160 között van azon képviselők száma akik támogatják mint ahogy azt mondta, akkor tegye az ügyet próbára és lépjen ki a Magyar Élet Pártból.”
„Michaelis, magyarországi német ügynők október 2-án jött vissza Berlinből egy memorandummal amely azt az állitást tartalmazta, hogy Hitler és Mussolini megegyeztek, hogy Görögország, Albánia és Horvátország az Olasz érdekszférába tartozik, de Magyarország Németországéba és a kényes Dél Kelet Európai helyzetre való tekintettel, jobb lenne ha Szálasi tartózkodna a Szent Istváni Királyság említésétől, mivel Magyarország revíziós követelései komplikálták Németország kapcsolatait, Magyarország szomszédaival.”
„Szálasi saját nyers valós számadása az epizódról így hangzik: Rothen, Michaelisal üzenetet küld a Párt Vezérnek, hogy a Hungarizmus meghalt és be van fejezve. Az jó volt 1938 előtt, de az események túlléptek rajta, és már nem időszerű. Michaelis látta a hivatalos Dél Kelet Európai tervezetet, amely már el van fogadva. Ennek az volt a lényege, hogy Magyarország területén élő nyolc Volksgruppen külön lesz csoportosítva völkisch államokként és mindegyik külön kapcsolódva Berlinhez. Ha Szálasi elfogadná ezt a józan szemléletet, Rothen teljes készséggel állna rendelkezésére. Ebben az időben a németek valójában több különleges Dél Kelet Európa háború utáni újjárendezési terven töprengtek. Úgy látszik ezeket a terveket könyörületből elrejtették Szálasi elöl, de elég volt számára, hogy nem fogadták el a Hungarizmust. Szálasi szerint válasza az volt, ha ez egy hivatalos közlemény volt, akkor ezt egy hivatalos képviselőnek kellet volna elhozni számára. Másodszor azt sem látja, hogy a Német Nemzeti Szocializmusnak a küldetése, a Wilsoni tizennégy pont megvalósítása Dél Kelet Európában”
Szálasi az október 6-i külpolitikai beszédében így fogalmazott „Magyarország az Olasz és Német érdekszféra határán fekszik, és habár elkerülte a Szent Istváni birodalom kifejezést, a csodálatos Kárpát-Duna Nagy Haza elnevezést használta, ami ugyanazt jelentette. A német újságírók dühösek voltak és természetesen Szálasi rossz német sajtóhíradást kapott. Hubay megpróbált javítani a dolgokon, és helyet biztosított a német és olasz újságíróknak, hogy Szálasival találkozzanak. Szálasi nem volt hajlandó a németekkel semmilyen fontos dologról tárgyalni és felkérte őket, hogy kérdéseiket helyezzék írásba és válaszolni fog rá.”
1941 június 22-én kitört a háború Németország és Oroszország között . A kocka el volt vetve, a
Kassa bombázást követően 27-én Magyarország is hadat üzent Oroszországnak. Az erősödő Német befolyás nem kedvezett Szálasinak és ismételten zaklatták, hogy hagyjon fel a Hungarizmussal.
„1942-re Szálasi csillaga mélypontra került. Áprilisban Parlamenti képviselete tovább csökkent, mikor Sütő mandátumáról hirtelen lemondott és Horvátországba menekült, ahol volt bajtársainak még többet ártott azzal, hogy Zágrábban a magyarellenes propagandarészleg vezetője lett. Júliusban Szálasit elhagyta pártjának egyik legfontosabb tagja, Málnási-Metzler, aki a Párt ideológiai vezetője volt. Málnási átment a németekhez.”
„Mindez alatt Magyarország a hónapok folyamán bezárólag 1944 márciusáig az egyedüli ország maradt Európában kartávolságra Hitlertől, ahol a Zsidók civilizált állapotokat élveztek. Magyarország egy vészkikötő volt, de nem csak Magyar születésű zsidók számára, hanem nagyszámú külföldi születésű zsidók kerestek itt menedéket, különösen Galíciából, de Szlovákiából és Romániából is.”
„1944 március 12-én Hitler aláírta az Operation Margarethe I. parancsot ,Magyarország katonai megszállásának tervezetét árulással vádolva a Kállay kormányt. Hitler elhatározta, hogy azonnal eltávolítja az árulók csoportját. A német csapatok bevonulnának Magyarországra és az országot ideiglenesen elfoglalnák, így utat nyitnának egy Nemzeti Magyar Kormány számára, mely őszintén Magyarország érdekét viseli a szívén és teljes erőfeszítést vetne be a közös ügy véső győzelmére a német és a magyar nép közötti ősi testvériség és fegyveres bajtársiasság szellemében.”
„A parancs aláírása után, Hitler nem tett mást, mint várakozott, amíg a csapatok elhelyezkednek,
Mivel Horthy nem lesz kicsábítva Magyarországról, amíg minden készen áll, hogy kihasználják távollétét.”
„Március 15-én von Jagow levelet hozott Hitlertől amiben fekérte Horthyt, hogy március 20-án jelenjen meg a Klessheim-i főhadiszállásán. Március 17-én este egy csoport: Horthy, Szombathelyi, Csatay és Ghyczy Sztójay elindultak Schloss Klessheimbe.”
„A két államfő személyes megbeszélése így kezdődött.” Hitler kerteléssel (Horthy elbeszélése szerint) kezdte. Ezután elkezdett beszélni a katasztrofális helyzetről amit Olaszország árulása okozott Németországnak. Ő látta ezt, tudott róla és most bántja a lelkiismerete, hogy nem tett időben ellenlépéseket. Ezért Ő tartozik a Német Népnek azzal, hogy megakadályozza Magyarország elszakadását. Igen, Magyarország készül elhagyni Németországot. Nem tudna ismét megengedni, hogy árulást kövessenek el a háta mögött. Meg kell védeni magát és ezért elhatározta, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket. Horthy dühbe gurult az árulás szó miatt és azt válaszolta, hogy Magyarország az ezer éves történelmében egyszer sem árult el egy szövetségest. Ha a körülmények valaha is rákényszerítik, hogy a nemzeti érdekből fegyverszünetet kérelmezzen, ezt a jogot fenntartja, de szándékát elsőször tisztelettel a Németek tudomására hozná. Magyarország sohasem lenne az első, aki Német bajtársai ellen fordítaná a fegyvert. Nem készül semmilyen árulásra. Hitler azt válaszolta Neki bizonyítékai vannak. Horthy kérdezte milyen bizonyítékok? Hitler azt mondta neki írott bizonyítékai vannak, hogy Kállay cselszövésben van az ellenséggel és utalt a külföldi magyar hivatalok tevékenységére.”
„Másfél órás vita után Hitler bejelentette, hogy „Elhatároztam, hogy katonailag elfoglalom Magyarországot.” Ezután Horthy fel volt háborodva. Felkelt és kijött a teremből.”
Vacsora után Horthy tovább tiltakozott, hogy „Magyarország az egyetlen állam amely még mindig barátként kezeli Németországot. A megszállás megmérgezné a kapcsolatokat. Magyarországon még mindig nem voltak sem sztrájkok sem szabotálások. Ha a németek megszállják, az Angolszászok lebombáznák a hadiipart a híradásrendszert, amely káros lenne magukra a németekre. Partizán ellenállás is lenne. Hitler válasza az volt, hogy csak a hátát akarja biztosítani, de a megszállás elkerülhetetlen .”
Mindez alatt Sztójay Ribbentroppal tárgyalt. „ Sztójay azt kérte, hogy halasszák el megszállást amíg a magyarok letárgyalják a dolgokat és a németek tegyék írásba a garanciájukat, hogy Hitler jótállásával, hogy Ő nem akarja megszegni Magyarország szuverenitását. Ribbentrop azt mondta, hogy már túl késő a csapatok visszahívása. Sztójay mindenesetre támogatta Magyarország együttműködését Németországgal a legjobb elérhető feltételekkel egyetértésben Ghyczy, Csatay és Szombathelyivel akik mind tanúskodtak a Koronatanács előtt, hogy a németek azt mondták nekik ha Horthy lemond, Hitler szabad kezet ad a szlovákoknak, horvátoknak és a románoknak.”
„A lényeges engedmény, amit Horthy tett az az volt, hogy nem mond le és elbocsájtja Kállayit és egy olyan kormányt, nevez ki ami a németek bizalmát élvezi. Horthy önéletrajzában azt írja: A legfontosabb tényező az én határozatomban Hitler ígérete volt, hogy mihelyt én egy olyan kormányt nevezek ki, amely neki elfogadható akkor kivonja csapatait. Ritter szerint Horthy „hűséget nyilvánított” és későbbi tevékenységei is ezt bizonyítják, amikor visszavonta parancsát, hogy hozzák vissza a magyar csapatokat a frontról és ezzel ellentétben megígérte, hogy az egész Magyar Hadsereget beveti az orosz frontra, ha azok új fegyverekkel lesznek ellátva.”
„A Németek nem engedhették a magyarokat haza, amíg biztosak nem voltak abban, hogy a megszállás simán megy. Ezért felkérték Szombathelyit, hogy küldjön egy távirati parancsot Bajnóczynak, hogy a német csapatokat úgy kezeljék, mint barátokat és semmilyen meggondolatlan cselekedetet ne tegyenek mielőtt a csoport visszatér.”
„A Német bevonulás simán ment. Március 19-én reggel 11 órakor a Kormányzó vonata megérkezett Kelenfőldre. Délután 1 órára Horthy összehívta a Koronatanácsot. Ezen A gyűlésen Kállay lemondott, de fontosabb határozatot nem hoztak. Végül március 22-én a magyar politikusok megállapodtak és Sztójay elnöksége alatt új kormányt alakítottak.”
„Alig, hogy a kormány megalakult a radikális jobboldali pártok az Imrédisták, a Nemzeti Szocialisták és a Konzervatívok egymással birkóztak, hogy megváltoztassák a hatalmi egyensúlyt a kormányban mindegyik a saját előnyét szem előtt tartva, ami egy ötoldalú küzdelem volt, miben Veesenmayer és Winkelman is aktív résztvevők voltak. Ezen a körön kívül voltak az Erdélyiek, a Keresztény Néppárt és a Nyilaskeresztes párt. De a Nyilaskeresztes Párt most már egy nagyon fontos szerepet töltött be. A rezsim alkotó elemei bármennyire is nem szerették, őket akkor sem tudták megtagadni jogosultságukat, rangjukat elvben mint a Jobboldal Pártja és így amnesztiára való jogosultságukat és más előnyöket amit ilyen pártok élveztek. Így a Nyilaskeresztes párt szükségszerűen törvényesen legalizálva lett, azzal a nyugtalanító hatással, hogy egy nagyon tekintélyes erőként emelkedett ki. Most már fenyegető volt, hogy egy tömegmozgalommá válik és Szálasi teljes joggal állította, hogy ez volt az egyetlen jobboldali párt amelyik valaha is törődött a munkásokkal.”
„Szálasi azonban a problémákat egyéni szemszögből közelítette meg. Azzal kezdte, hogy megparancsolta követőinek, hogy tüntessenek a megszállás ellen ( egy gesztus, amit egy másik párt sem követett sem jobb sem baloldali) és röpcédulákat terjesztettek, amely felhívta a figyelmet, hogy amíg Ő hajlandó átvenni a hatalmat és mozgósítani a Nemzet összes erejét a Bolsevizmus ellen, azt csak a nép és az Államfő közös akaratából tenné.”
„Április 3-án első alkalommal találkozott Szálasi Veesenmayerrel aki a kihallgatás után beismerte a németek tárgyalási jogát a magyar pártokkal és a Magyar Kormány összetételének jóváhagyását. Szálasi továbbra is ragaszkodott, ha hivatalt vállal azt csak az Ő feltételei alapján teszi. A németek el kell, hogy fogadják a Hungarista eszmét és a programja többi részét és gyakorlatban teljes hatalmat adjanak neki. Mikor megkérdezték milyen feltételekkel lépne koalícióba Szálasi követelte pártja számára a Miniszterelnök a Külügyminiszter a Belügy és Hadügyminiszteri tárcákat és ezzel együtt teljes kárpótlást a múlt összes sérelmeiért, garantálta zavartalan jövőbeli fejleményekhez és előrehozott választásokat módosított választójogokkal. Szintén kihallgatást kell, hogy kapjon a Kormányzóval, mielőtt bármilyen kinevezést elfogadna.”
„Ez a kihallgatás egyszerűen megerősítette Veesenmayert korábbi nézetében, hogy nincs mit tenni Szálasival. Egy szívességet tett, amiért Szálasi hálás volt neki, hogy egy kihallgatást biztosított számára a Kormányzóval. Ez találkozó május 3-án megtörtént. Horthy hagyta Szálasit beszélni. Szálasi leírta naplójában, hogy máskülönben eredménytelen volt. Szegény Szálasi, a legnagyobb reményekkel indult neki, felkészülve a legalaposabb tervekkel a jövőbeli magyar kül- és belpolitikai vezetés tekintetében. De Horthy egyszerűen azt tanácsolta a Párt Vezérnek, hogy várjon, majd elválik. A kihallgatás igazi eredménye ugyanaz volt, mint Veesenmayerral”
A Kormány és a kabinet változások sora következett. „ A Nyilasok ezalatt nagyon elégedetlenek voltak. A németek az egyik kifogás után egy másikat találtak, hogy félretegyék őket. Veesenmayer megpróbálta lecsendesíteni a felizgatott Vezért azzal, hogy egy második kihallgatást készített elő a Kormányzóval, amely augusztus 29-én történt meg. Szálasi nem tudott többet elérni, a Kormányzónál, mint az áprilisi találkozáson.”
„Szeptember 11-én Kemény, Hallerhez fordult, hogy hivatalosan informálja, hogy a Titkos Államtanács minden bizonnyal elhatározta, hogy bármilyen fegyverszünetet kérjen az Angolszászok, az Amerikaiak és a Szovjetektől. Szálasi most kijelentette, hogy nem ismeri el ezt, mint a Nemzetre kötelező határozatot és ettől a ponttól kezdve a Kormány és a Kormányzó munkáját illegálisnak és alkotmányellenesnek tekinti. Ő a saját kezdeményezésére azonnal létrehozza a saját kormányát és átveszi a hatalmat egy feltétellel, hogy a németek kezdeményezik a szükséges politikai és rendőrségi lépéseket, mivel mi nem tartoztathatjuk le a Miniszterelnököt. Ezen a napon Haller még mindig tétovázott. Megkérdezte Keményt, miféle kormányt akar Szálasi létrehozni – egy központosítottat vagy egy tiszta Hungaristát és kérdezte, hogy milyen fokú támogatást követeltek a Nyilasok? Kemény azt válaszolta, hogy Szálasi ok nélkül nem akarta átvenni a hatalmat, de előre jelentette, hogy fegyverszünet esetén cselekedni fog.”
„ A Minisztertanács aznap délután gyűlést tartott és várható volt, hogy megtagadják Horthy elhatározásának a kivitelét, de a Kormányzó valószínű amellett maradna és kinevezne egy új teljesen katonai kormányt. Ekkor Haller egyetértett, hogy egy új helyzet állna elő és kérte, hogy Szálasi vezetőségével azonnal jöjjön Budapestre és álljon készenlétben, ha az éjszaka folyamán szükség lenne rá.”
„Aznap délután, az elbeszélés szerint, Horthy a kabinet véleményére elhalasztotta az ügyet, amely továbbra is hivatalában maradt és Lakatos és Henney azt mondta Veesenmayernek, hogy a fegyverszünet keresési elgondolást ejtették. Szálasit végül is nem akarták. A Nyilasok eléggé keményen tiltakoztak. Kemény érvelt Hallerral, hogy Lakatos fegyverszüneti elutasítása nem volt őszinte csak egy ellenző a németek félrevezetésére. Ugyanez a helyzet állna elő, egy vagy két hét múlva, csak sokkal élesebb formában. A Titkos Minisztertanács és a Kormány határozata illegális. Szükséges levonni a következményeket és Szálasi nem látta az okát a további várakozásnak. Kemény azt javasolta, hogy Veesenmayer, Winkelmann és Griffenberg sürgősen jöjjenek össze megtárgyalni a végső előkészületeket.”
„Szeptember 16-án Horthy parancsot adott ki a Nyilas vezetők letartoztatására, de annak ellenére, hogy Veesenmayer tagadta Henneynek, hogy az ő védelme alatt vannak, valójában biztonságba helyezte őket. Ennek ellenére a németek még mindig a magyar kormánnyal való együttműködésbe kapaszkodtak a lehetséges utolsó pillanatig.”
„Szeptember közepén Hitler maga elhatározta, hogy ezen változtat. Szeptember 16 vagy 17-én magához hivatta specialistáját Otto Skorzenyt és előadta neki, hogy a kapott információk szerint Horthy próbálkozik külön békéről tárgyalni nem csak a Nyugattal, de az Oroszokkal is. Skorzeny feladata lenne elfoglalni a Budai Várdombot, ha ez előfordulna, de máskülönben nem és neki indulni kell,” mihelyt értesítés érkezik, hogy a Kormányzó elárulja kötelességét, amit a szövetséges Németországgal kötött.” Skorzeny, a Generális N a német budapesti haderők új parancsnoksága alatt működne.”
„Valószínű, hogy az egész tervezetet Hitler maga adta át Skorzenynek, amit a „specialista” azután használt volna a Budai domb földalatti labirintusában.”
„Az egyik verzió szerint, a Kormányzó választási lehetőséget kapott a méltóságteljes lemondásra a németek által kiválasztott jelölt javára, vagy a saját és fia hűtlensége világgá lesz kürtölve.
Négy nap múlva Skorzeny Magyarországra ment, ahol egy Pilis-i faluban „Doktor Wolf” néven helyet keresett. Ezután Budára ment, ahol a véső terveket kidolgozta.”
A kérdés felvetődött “meggyőzni a lemondásról vagy egyszerűen kihirdetni a lemondását. Szálasi ezt kidolgozta. A magyar Szent Korona misztikus elmélete lehetségessé teszi a változást addig, amíg a Korona az országban marad. De Szálasi ragaszkodott, hogy a Kormányzónak egy utolsó lehetőséget kell adni egy megbeszélésen, vagy Hitlerrel Lengyelországban, vagy vele Budapesten, egy semleges helyen. E nélkül a feltétel nélkül nem vállalja. Ha ez a kérelem nem sikerül, akkor hajlandó Ö maga átvenni a hatalmat, bizonyos további feltételek mellett. Az első feltétel az volt, hogy megnyugtató biztosítékot kapjon, hogy Németország őszintén és hatásosan védelmezi Magyarországot. A másodszor, biztosítékot kell, hogy kapjon, hogy Ő és Mozgalma rendes támogatást kap.”
„Arra a kérdésre, hogy a kormány elmozdítására mikor kerüljön sor, Szálasi azt mondta ez a pillanat akkor lesz, amikor a Magyarországon állomásozó német csapatok felzárkóznak a fronton lévő két magyar hadsereg mögött, hogy megakadályozzák azok visszafordulását és közbelépését. Ő már intézkedett Beregfyvel, hogy váltsák le a magyar parancsnokokat egészen le az ezredesi rangig. Végül pedig Szálasi egységei meg kell, hogy kapják az ígért fegyvereket. Veesenmayer feljegyezte a pontokat és bíztató válaszokat adott mindenre, kivéve a Horthyhoz való utolsó felkérésre, amit nem tartott praktikusnak. Mielőtt elment az utolsó perceket az új kabinet megtárgyalására szentelték amit Szálasi fog megalakítani. Szálasi javasolta és Veesenmayer egyetértett a nevekkel: Rajniss, Jaross, Pálfy (De nem felelős pozíciókban mondta Veesenmayer), Ruszkay (Miniszterként Berlinbe), Jurcsek, Reményi-Schneller, Szász. Végül el volt rendezve, hogy Szálasi egy biztonságos Buda-i házba megy, amely az SS védelmében volt.”
Napról napra óráról órára változott a politikai helyzet Budapesten. Elérkezett Október 14.
„A hírek keringtek, hogy a Nyilasok átveszik a hatalmat és több német csapat érkezik.
Skorzeny három zászlóaljjal készen állt és 42 Tigris tank és egy csoport Goliáth harckocsi érkezett Budapestre. A Moszkvából érkező üzenetekből Horthy látta, hogy az oroszok az előzetes fegyverszüneti tárgyalásokat úgy magyarázzák, hogy azok kötelezik az azonnali cselekedetre. Horthy úgy határozott, hogy vasárnap október 15-én lépnie kell. Veesenmayert értesítették, hogy déli 12 órakor jelenjen meg kihallgatásra és 12.30-kor Horthy proklamációját kihirdeti. A szólásforma, amivel Horthy szándékát ki akarta hirdetni így hangzott:
„Én a Német Birodalom jelen képviselőjének a tudomására hozom, hogy mi egy fegyverszüneti szerződést kötünk ellenségeinkkel és velük szemben minden hadiállapotot megszüntetünk, A csapatok tudomására hoztuk, hogy parancsnokaik megkapták a megfelelő utasításokat, melyet kötelességük végrehajtani a napi paranccsal egyetemben, mely a Kiáltvánnyal egy időben lett kiküldve.”
A Kiáltványt Horthy maga akarta beolvasni, de ezt elejtette, attól tartva, hogy a németek elvágnák a Palota drótjait A Kiáltvány a Pesti stúdióból fog beolvasásra kerülni. Mint más alkalmakkor a Kormánynak kell jóváhagyni Horthy tervét, vagy lemondani. Horthy eredeti terve az volt, hogy október 14-én este 7:30-ra hívja össze a Koronatanácsot. Akkor bemutatná a bizonyítékokat, hogy a hadi állapot tarthatatlan és kihirdetné szándékát, hogy fegyverszünetet akar és megkérdezi a minisztereket, hogy elfogadják ezt a felelősséget. Várható volt, hogy egyes miniszterek (Jurcsek és Reményi-Schneller) megtagadnák és lemondanának.”
Mikor Ambrózy ezzel az üzenettel átment Lakatos irodájába, azt határozták, hogy ez a folyamat is veszélyes, mivel Jurcsek és Reményi-Schneller bizonyos, hogy elmondanák a németeknek, hogy mi történt. Ezért azt határozták, hogy a Koronatanács gyűlését Október 15-én reggel 10:30-ra hívják össze.”
„Farkas naplójában írja, hogy a Kormányzó megjegyzése az volt, hogy „ a fegyverszüneti feltételekben az áll, hogy vissza kell vonulnunk a Trianon-i határokra és csatlakozni kell az oroszokhoz a németek megtámadásában, de ezt majd valahogyan kijátszom.”
„A Koronatanács reggeli gyűlésén előadta a katonai helyzetet és a fegyverszüneti terveket. A tervek megtárgyalása után a Kormányzó feltette a kérdést, ki van ellene, ki van mellette és a határozatra szavazást kért. A kabinet egyhangúan mellette volt. Lakatos akkor ajánlotta Kormány lemondását. Horthy elfogadta és felkérte Lakatost egy új kormány alakítására. Lakatos akkor kérte, hogy álljon fel, aki nem akar az új kormányban részt venni. Senki sem állt fel.”
„Horthy ezután Veesenmayerral találkozott, vádolta, hogy fiát elraboltatta. Ő azt válaszolta, hogy ezt Winkelman tette nem Ő, de ez teljesen jogos volt, mivel a fiatal Horthy az ellenséggel érintkezett.” Ezután Horthy felsorolta a németek bűntetteit Magyarország ellen és, hogy a Nyilasokat támogatták. Horthy ezután így folytatta. „Mindezek után elhatároztam, hogy nem folytatom tovább a küzdelmet, és fegyverszünetet kérek.” Veesenmayer szemmel láthatóan hátraesett és elfehérült, de legalább haladékot kért, míg Hitlerrel tud beszélni. Ha a helyzet annyira reménytelen, talán több segítséget tudnak küldeni. Horthy anélkül, hogy elárulta volna a tárgyalások részleteit egyszerűen azt válaszolta, az már túl késő.”
1:10-kor a rádió bemondta, Horthy felhívását kétszer, de utána légiriadó miatt megszakadt az adás. Az írott Felhívás sohasem ment ki.
Rahn kérte, hogy személyesen akar beszélni Horthyval. Az interjú végén Rahn azt mondta: „Ha a Kormányzó lát bármilyen praktikus kiutat, Ő együttműködne vele.” A Kormányzó azt mondta Ő csak egy lehetőséget lát az azonnali fegyverszünetet. Rahn így válaszolt, ha a Kormányzó megállapodott egy angolszász légi leszállásban, akkor Ő nem tehet mást, mint felkell, meghajol és azt mondja:
„Főméltóságod, Ön győzött és elvonul: de hogy Horthy Magyarországa megadja magát az oroszoknak szerinte ez szociális és nemzeti öngyilkosságnak tűnik.”
Veesenmayer és Rahn megvoltak győződve, hogy” Horthy Kiáltványával felégette a saját hídjait maga mögött. Szálasi kell, hogy a helyére kerüljön.”
Délután 4:10-kor a stúdiók a Nyilasok kezében voltak és röviddel utána a Lakihegyi adó is. 9:21-kor Szálasi a nap eseményeiről beszélt. 9:40 kor a következő adás így hangzott: „A kormányzó szégyenletes árulása következtében a Magyar hadsereg főparancsnoka kiadta a napi parancsot a magyar hadseregnek mely így szól: Minden magyar különítmény és egység tovább kell, hogy folytassa a harcot, mint azelőtt és minden erejével és még jobban, mert a Nemzet egységes a küzdelem támogatásában.”
Mindezalatt, Skorzeny és Von dem Bach kidolgozták a tervet a vár bevételére, amely reggel 6:00 órai kezdetre volt beütemezve.
„Vattay kora hajnali órákban meggyőzte a Kormányzót, hogy adja fel az ellenállási tervét. Horthy egyszerűen úgy vette, hogy be van hívva, hogy fogolynak adja magát, és úgy határozott, hogy inkább ezt teszi, mint húzza az ellenállást, amely csak a néhány megmaradt hűséges támogatója életbe kerülne. Horthy kijött és megragadta Veesenmayer két karját és azt mondta
Ó, ez Ön Miniszter úr? Veesenmayer így szólt: kellemetlen feladatom van, hogy önt biztonságos helyre vigyem, mivel 10 perc múlva megkezdődik a támadás. Horthy kérdezte mi fog történni a feleségével, Veesenmayer azt mondta magával jöhet. Aztán kérdezte, hogy hová szándékol vinni engem, - én javaslom a Hatvany Palotát mondta Veesenmayer. A kocsihoz menet Horthy odaszólt Lázárnak, hogy állítsa meg az ellenállást. Az idő 5:58 volt. Rahn felhívta Ribbentropot, tudatta vele, hogy a konfliktus vér nélkül megoldódott.”
„Veesenmayer egész reggel a német főhadiszállással beszélt. Hitler ajánlata, ahhoz hogy Horthynak olyan bánásmódot adjon, ami egy legfelsőbb rangú személynek kijár csak akkor lehetséges, ha a Kormányzó három feltételt teljesít. Ezek a következők: hivatalos lemondás, Szálasi kinevezése mint miniszterelnök, és a tegnapi kiáltvány megtagadása.”
Horthy mindhárom feltételt elfogadta.
A Magyar Parlament mindkét ház Elnökének
Kormányzói üdvözletem a Magyar Parlamentnek !
„A Magyar történelem egy súlyos és nehéz órájában közzé teszem ez az én elhatározásom: a háború sikeres kivitelezése és a Nemzet belső egysége és összetartása érdekében, Kormányzói hivatalomról lemondok és feladom az összes kormányzói hatalomból származó törvényes jogaimat. Ugyanakkor megbízom Szálasi Ferencet egy nemzeti összetételű kormánytanács megalakításával.”
Adva Budapesten 1944 október 16-án. Horthy, m.p”
„A magyar polgári és katonai közvélemény egyaránt békésen elfogadta a Kormányzó és a legfelsőbb Hadur erőszakos elmozdítását és helyére Szálasi beiktatását.”
„A Nemzet vezetője nyilván Szálasi Ferenc lett. Időközben az Állam Elnöknek a feladatait átmenetileg a Nemzetvezető intézi, aki fel kell, hogy esküdjön a Parlament előtt, hasonlóan, mint az elő volt írva a Kormányzónak és élvezze mindazokat a jogokat és védettségeket, amivel a Kormányzó volt felruházva az 1920-as Törvény szerint, beleértve a Legfelsőbb Hadur funkciót.”
„Október 27-én a Kormányzótanács, amit az 1937-es XIX. törvény hozott létre összejött. A jelenlévők voltak: Báró Perényi és A. Tasnádi-Nagy mint a Felső és Alsóház elnökei, Serédi Hercegprimás, Beregffy a Hadsereg Főparancsnoka, B. Kornel a Főbíróság Elnöke és M. Jakab Titkár. Szálasi felesküdött nekik, mint kiválasztott Miniszterelnök és utána az Államfői kérdéshez fordultak. Szöllősy már átadta a két elnöknek Horthy eredeti rendeletét melyben lemondott és Szálasit nevezte ki Miniszterelnök jelöltnek. Ekkor a résztvevők megvizsgálták az okiratokat és az aláírást hitelesnek mondták. Ugyancsak egyetértettek abban, hogy a lemondás érvényes volt és a Kormányzóság következésképpen megüresedett. A Tanács ezek után jóváhagyta a Szöllősy által beterjesztett törvényjavaslatot, amely elismerte Horthy lemondását, és kijelentették, hogy az 1942-es Kormányzói képviselet, törvény érvényét vesztette és elfogadták Szálasi javaslatát a Nemzetvezető Intézményre. A Parlamentet most összehívták. November 3-án mindkét ház egyöntetűen elfogadta Szöllősy törvényjavaslatát. A következő nap a Királyi Palota Márványtermében összejöttek minkét ház tagjai és politikai és szociális élet különböző képviselői. Horthy 9/11 ezrede szolgáltatta Szálasi díszőrségét.”
„Beregffy, Rajniss és Csia felsorakoztak a bársonnyal letakart emelvény mögött, ahova Báró Perényi a Korona katolikus Őre helyezte a Szent Szimbólumot. Trombitaszó mellett Szálasi belépett a terembe és elfoglalta helyét. Ekkor a Korona előtt felesküdött, mint Horthy és Ferenc József és Mária Terézia esküdtek, hűséget Magyarországnak, hogy tiszteljék, és másokkal tiszteltessék annak törvényeit és az ősi hagyományokat és hogy hatalmával mindent elkövet ami hozzájárul jólétéhez és dicsőségéhez. Isten Őt úgy segítse.
„És csak ezek után volt megkövetelve, hogy a Hadsereg és az állami alkalmazottak felesküdjenek
Szálasi Ferencre, mint Nemzetvezetőre.”
Macartney tanulmánya alapján világos, ha Szálasi Ferenc és Kormánya a Nürnbergi bíróságon került volna elbírálás alá, nem a kommunisták által összetákolt Népbíróság előtt, akkor egy tagját sem izélték volna halálra. A zsidók biztonsági okokból magyarok által történt megkülönböztetése és elkülönítése nem különbözött az Egyesült Államok Japán etnikuma ellen elkövetett cselekedeteitől. Erre talán még az is bizonyíték, hogy az Izrael-i Eichmann Per főügyésze Szálasit felmentette a háború utolsó hónapjaiban Eichmann parancsára németek által elkövetett bűnök alól. A háború zűrzavaros ideje alatt a Nyilaskeresztes Pártba beépült kétes elemek, kommunisták és még zsidók is, mindent elkövettek, hogy lerombolják annak hírnevét és ártsanak nekik. A népbírók, azonban ítéltek bizonyítékok nélkül.
A fenti tanulmányból vett idézetek egy neves angol történész szemüvegén keresztül mutatja be Szálasit, a Hungarizmust, a rögös utat megtett Nyilaskeresztes Pártot és a Trianonra felépült huszadik századi magyar bel és külpolitikát. Eljött az ideje, hogy a Népbírósági ítéleteket és az abból származó Magyar háborús bűnösséget bíróságilag hatálytalanítsák.- Igazságot Magyarországnak !
Összeállította Molnár Lajos, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom történész csoportja jóváhagyásával. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom történész csoportja köszönetet mond Elek Kálmán bajtársunknak, aki Macartney történelmi munkáját rendelkezésünkre bocsájtotta.