POLYÁK ENDRE

A SZERETET HIÁNYA

A magam 63 évével azt tapasztalom a magyar társadalomban, kiveszőfélben van a szeretet. Vele együtt az emberek a szívüket kemény anyagi javakra törő érzéketlenséggel töltik ki. Ez az egész társadalomban elsősorban a család felbomlásához vezetett. Az emberek képtelenek tartósan kitartani egymással, egymás mellett. Tehát valójában, ha tudatalatti dolgokat emlegetünk az az érzelmek hiánya. A szeretet ugyanolyan megfoghatatlan dolog, mint a lélek. Pedig tudjuk, mindkettő létezik. De sajnos, ha a szívből hiányzik a szeretet és azt elnyomják olyan tudatos elméletekkel, amelyek csak a kimondott anyagiasságra nevelnek, akkor igazából az emberek hitét is kiszorítottuk. Mert Isten maga a szeretet. Engemet erre tanítottak, ez van a szívemben és nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Nincs szebb dolog az életben, mint szeretni. Szeretni házastársát, szeretni minden embertársát úgy, hogy mindenben annak javát keresve, tettekkel is a mások örömére szolgálni. Igen, nagyon elfelejtettük (mert szándékosan elfelejtették velünk), ezért ezt most tudatalatti hiánnyal magyarázza a mai tudomány. Csakhogy ezzel a magyarázattal az emberek hitét veszik el. Jézus tanításai immár 2000 éve nemcsak fennmaradtak, de újra és újra igazolják azt, hogy mindennek a mozgatója Isten  végtelen szeretete. Ezt a szeretet nincs módjában megismerni sem gyereknek, sem felnőttnek a különböző rombolóan megosztó újszerűnek tartott elméletekkel. Amíg az emberek hitükben erősek voltak, amíg nem osztották meg hitükben, boldogok voltak, bár sokszor anyagiakban, reménytelen helyzetben éltek. Egységben éltek, mert szolidárisak voltak a szeretet által. A segítőkészség, a testvériesség embertársainkkal most is példaképpen hathat másokra. Ha a társadalmakban újra evangelizáció lehetőségét keresnénk, az emberek szelídebbek, összetartóbbak és tettre készebbek lennének. Egyszóval az embereknek szeretet által visszatérne a hitük. A hitetlenség magános farkasokat nevel, s ezt sokan az egyén jogainak nevezik. Csodálkozunk a közöny hatalmas rombolásán, de nem vesszük észre, hogy az a szeretet helyét tölti ki. Ez a közöny változik aztán irigységre, gyanakvásra, hamis vágyakra, szeretetlenségre, hogy a legvégén az emberekben a gyűlölet győzedelmeskedjen. Aztán újra csodálkozunk azon, hogy az embereknek nincs tűrőképessége, nincs boldogsága még anyagi javainak bőségében sem. Az ember szabadságát felváltották holmi szabadosság elmélettel. Olyan elmélettel, amelynek már nem fontos sem a tisztelet, sem a becsület, sem a Haza, mert már Istene sincs, annál kifogyott a szeretet. Istenhez való ragaszkodás, valójában Isten végtelen szeretetében való mély hit jellemzi. Ez ezeréveket élt túl és bizonyított e tekintetben. Mi mégsem hiszünk, mert valakik ezt szándékosan nem akarják. Azok, akik nem akarják azt, hogy az emberek szeressék egymást, azok az emberiség állandó megosztására törekednek. Megosztva az emberek sokkal jobban manipulálhatóak. Még a TV ekránján keresztül is. Főleg azon keresztül. A pszichológusunk miért nem magyarázza meg ezt is? Hiszen a hitetlen embert hiszékennyé teszik teljes agymosással. Az agymosottakban a szeretet már más elméletek rabjává lesz.
A magam részéről csak egyet tudok ajánlani. Minden eszközzel, minden módszerrel visszatérni az ősi gyökerekhez az emberek lelki megújulása által, a hit általi szeretetre, a szeretet általi békére, a béke általi áldásos életre, mert ahol áldásos az élet ott van Isten. Ahol pedig ott az Isten - ott szükség nincsen.

 
Az emberek hite nem vallást jelent. Aki tudja ezt az nagyon is érti a tényeket. Mert amikor egyeseknek ezt emlegetni mertem, azonnal kitörtek a vallás kérdései. Mire meggyőztem őket arról, hogy vallásos ember is ugyanolyan hitetlen lehet mint az aki tagadja Istent, akkor meghökkentek. Pedig ez így van. Elgondolkodtató. Ha a világ alapvető erkölcsi kérdéseit, amelyen aztán az egész társadalmi rendszerek, jogrendszerek alakulnának, talán egy megújult teljesen más és boldog emberekből álló társadalmat lehetne létrehozni. Csak az Isten igazságára kellene odafigyelni, arra az igazságra, amelyet Jézus hirdetett meg és amit tanítványai jegyeztek le a Szentírásban. Az emberek zöme eleve elveti ennek a kétezer éves írásnak még az elolvasását is, nemhogy annak tanulmányozását. Ha pedig evangelizációról van szó, akkor azonnal a hittérítés fogalmára térnek át. Ha az emberiségnek még alkalma sincs arra, hogy megismerje ezeket a tanításokat, akkor hogyan várjuk el azt, hogy szabadon döntsön róluk. Aki eleve elveti még az elolvasásukat és még gondolni sem akar arra, hogy tudományos elméletek tömege létezik, hitüket megélt emberek milliói az életük kockáztatásával is vallották és vallják még ma is ezeknek a tanításoknak az örökéletű szükségét élni és nemcsak meghallgatni. Hogy ma is milliárdos nagyságrendben az emberek megélve Istenben hitüket, tudnak egymásban is hinni, tudnak egymáson segíteni, tudják egymást szeretni, egymást szolgálni, egymás gondolatait olvasni, egymás elvárásait kielégíteni. Igen, tudják, mert szívükben a szeretet az ami hatalmaskodik, ami kiűz minden gyanakvást, minden irigységet, kevélységet........mindent ami a szeretet ellensége. A házasságok, amelyekben ez az uralkodó, az emberek nemcsak képesek a tartós kapcsolatra, de egyenesen, mint család a társadalom magját képezik. Itt a születő gyermek nem teher, itt a születő gyermek ajándék. A társadalom magja a család. Ezt meg lehet figyelni, Magyarországon hová jutott? A házastársak kapcsolata immár szimpla vággyá fajult, mert miként magyarázni a sok házasságtörést? Mi annak az oka, hogy nem tud két ember kitartani egymás mellett. Mi az ami vonz ahhoz,  hogy egymással szemben hűtlenek legyenek? Igen, ezek a valós kérdések? Ezek okait kell feszegetni és akkor beszélni a tudatalattikról. A tudatról kell legelőször beszélni és azt megvitatni. A tudatalatti dolgok már következmény és nem a fő ok abban miért olyanok az emberek amilyenek.

Pszichológus is akár az orvos, diagnosztizál úgy, hogy 5 percig vizsgálja a beteget és kimondja a diagnózist, aztán jönnek az orvosságok utóhatásai. Egy bajt gyógyít, de három más bajt okoz. Lehet, hogy az ember pedig csupán szeretetlenségben él, csak ezt már nem is tudja. De gyógyítani a tudatalattival igyekeznénk! Olyan ez, mint amikor az embernek hatalmas fájdalmai vannak, és erre a gyógyszer a fájdalomcsillapító. Ami nem gyógyít, csak enyhít a fájdalmunkon. Közben pedig az emberben tombol a rákbetegség!  Szörnyű.

Tehát alapjában, ha az emberiségnél minden házba be tudna jutni a szentírás tanítása, szabad emberi akarattal. Nem kényszerrel, csak azzal a szándékkal, hogy tudásban gazdagabb legyen, hogy módja legyen arra, hogy hozzájusson. Talán megindulhatna egy folyamat, amely visszatudná adni az embereknek igazi emberarcukat. Jobban meg tudnák érteni az élet lényegét és annak megélési módjának szükségszerű javait. E tekintetben megindult sok minden, de még mindig túl kevés abban, hogy az emberek értesüljenek róla. Az ellenoldal túl erős a különböző szappanoperák közvetítésével, a különböző Tv sztárcsináló műsorokkal. A fiatalság pedig vevő rá, mert rászokik, mint a drogra. Ez helyett lehetne sokkal szebb dolgokkal kitölteni az életünket olyan témák keresésével amelyeknek valóban nevelő hatásuk van. A pszichológia talán ebben jobban segíthetne így, mint a tudatalatti játékmagyarázatokkal. A saját tudományát is jobban tudná igazolni az emberek szolgálatába állítani.