Siklósi András
Sudár voltál ma meggörnyedt
Finom arcodat barázdák futják körbe
szemed üvegek mögé rejtezik
Szőke hajad fehérre meszelték az évek
lábadon karodon kék erek feszülnek
Életed őszbe fordult
lassan lehullik rólad mind
a szépség és a pompa
Megtört a lét megtört
az iszonyúan kemény munka
Magad cipelted kicsi családunk
legtöbb terhét
nem láttalak pihenni soha
Szótlanul tűrtél ezer keserűséget
magadért sohase sírtál
ritka könnyed két fiadért hullt csak
Szegény vagy
nem volt és nincs semmid
évtizedek óta nem jársz sehova
Mégis nekünk mindent megadtál
foggal-körömmel harcoltál értünk
Ma sem értem
gyönge testedbe
hogy férkőzhetett ekkora erő
ilyen határtalan szeretet
Ha vihar dúlt bennem
vagy mások megtiportak
magadhoz öleltél s ápoltál
mint kertész a fonnyadt virágot
legalább valami biztatót mondani neked
Szeretném ha mindent félretennél
s megnyugodnál végre egy kicsit
ha fáradt arcodon új tavasz rügyezne
s szomorú szívedbe mosoly költözne ismét
Véredből sarjadtam
gyökerem lelked harmatját szívta
Íme fölnőttem talán jobb talán még rosszabb sorsra
Erős vagyok messze tekintek
nem félek többé semmitől
Engedd hogy mától én védjelek téged
s öregséged támasza legyek
hogy nagy bús éjszakákon álmod pásztorozzam
világ legdrágább kincse
gyönyörű anyám
(1994-ben)
Anyák napja alkalmából a jó Isten áldjon meg minden magyar édesanyát!