Siklósi András

Petőfi Sándornak

A Tiszánál állok a szegedi pusztán Mint egy kaptár

méh körüldöngicsél a hó Januárt mutat a naptár

Függöny mögött a nap Jégcsapok lógnak egy ágról

Fagy villan szél fúj Varjak zuhannak le a fákról

Rád emlékezem rád gondolok Petőfi Sándor

Zúzmarásodom Elnyűtt kabátom nem melegít

Borzongok és fázom Őrzöm a múlt gyökereit

Fölfeszül az égre a bánat Krisztus sebeit

sejtem a láthatáron Cipelem mint rokkant vándor

életem keresztjét s rád gondolok Petőfi Sándor

Bőröm alá nyúl a tél Velőm belerémül

Lilára zöldre dermedek s elérem végül

hogy semmit se érzek Mintha nem lenne testem

Most értem csak a pusztát Mindig ezt kerestem

Olyan lett a világ mint egy Petőfi versben

Hízik a jég köd száll Szürke reménytelen a távol

Mégis tavaszt várok s rád gondolok Petőfi Sándor

Úgy iszom iszom tiszta lelked akárha forrásból

Rögös pályám tömérdek gond-baj Gyötört vágott az élet

Ezért emel föl a példád ezért jó olvasni téged

Fénylő lángoszlop hajlíthatatlan jellem voltál

Úgy üt szíven a sorsod mint híveket a zsoltár

Mintha ma is élnél De kár de kár hogy meghaltál

Támadj föl Jöjj segíts jöjj vezess te garabonciás

te elpusztíthatatlan táltos te Magyar Messiás