Siklósi András

Győzni fogunk

(Harci induló 1956 ötvenedik évfordulójára)

Zord vihar dúl remeg a föld

jég veri a magyar mezőt

Az aranyló búzaszemek

érett gyöngye sárba pereg

Kertünkben a liliomot

megfojtják a hitvány gyomok

Termőfáink elsorvadnak

gyümölcseink megrohadnak

Megmérgezve folyónk tavunk

a kíntól majd megfulladunk

Hős nemzetünk megtört beteg

ki szól érte ki menti meg

Virágzik a lopás csalás

a hazugság és besúgás

Gyermekeink nem születnek

falvaink  kiüresednek

Tengődünk csak nem is élünk

félő hogy végleg elvérzünk

Mért kellene sírba mennünk

s miért békében elvesznünk

Nem tűrhetjük a rombolást

állítsuk meg a pusztulást

Kiáltsunk egy szörnyű nagyot

söpörjük el a zsarnokot

Tépjük szét a rabláncokat

döntsük le a bálványokat

Kötözzük be népünk sebét

s tegyük jobbá az életét

Ma még kivert senkik vagyunk

de nő erőnk s akaratunk

Égig lobog bennünk a láng

fényes hajnal virrad reánk

Kitárjuk mind karunk szívünk

állj közénk és harcolj velünk

Jöhet bármi veszedelem

csak a hazánk szabad legyen

Vegyük vissza ősi jussunk

ellenségtől meg ne fussunk

Ha vállaljuk a küzdelmet

az Isten is megvéd minket

Mindenképpen győzni fogunk

s holtunkból is föltámadunk

Kárpátország árva népe

jogot nyert az üdvösségre