Back to Home

 

 

BOTOS LÁSZLÓ

 

MÚLTUNK ÉS JÖVŐNK

 

Vázlatos magyar történelem fiataljainknak

 

2. rész

 

Mátyás király (1443-1490)

 

            Mátyás 1443, február 24. napján – ezért kapta a keresztségben védőszentje: Mátyás apostol nevét - született, Kolozsvárott.  Már gyermekkorában írt és olvasott magyarul és latinul. Nevelője Vitéz János neves humanista főpap, a későbbi esztergomi érsek.  Bizalmas tárgyalásokon, latin nyelven tolmácsolt apjának.  Lovagi nevelést kapott és Nagy Lajos vitéze, Lackfi András, tatárverő hős kardjával ütötték lovaggá.   Tizenkét éves korában politikai megfontolásból eljegyezték, és összeházasították a Hunyadiak legelszántabb ellenfelének Cillei Ulrich leányával: Czillei Erzsébettel.  Hunyadi János örökére nem Mátyás, hanem a nálánál 12 évvel idősebb László volt a jelölt.  László 1452-ben pozsonyi ispán, 1455-ben horvát bán, majd temesi ispán, és kiváló katonai erényekkel rendelkező, hadvezetésben jártas katona. Apja halála után a Hunyadi család feje.  Amikor V. László és Cillei Ulrich nagy katonai kísérettel (4000 német katona) 1456-ban Nándorfehérvárra érkeztek, Ulrich gróf Hunyadi János halála után elérkezettnek látta az időt, s a király révén a Hunyadi fiak életére tört. Szándékát, apósának, a szerb despotának levélben megjelentené, de a levelet László hívei elfogták. Amikor Hunyadi László Cillei levelét lobogtatva felelőségre vonta őt, Ulrich Lászlót szidalmazva, kiragadva a kardot egy fegyverhordozó kezéből Hunyadi László felé sújtott. Az idősebb Hunyadi fiú megsebesült a fején, s védekező kezének ujjain. A támadást észlelvén a Hunyadi párt hívei kardot rántottak és a mentéje alatt sodronyinget viselő Cilleit hosszú kézitusában megölték. A király a történtek után Temesváron Lászlót főkapitánnyá nevezte ki, és esküt tett, bántatlanságot ígért Cillei gróf megölése miatt. V. László, az ellopott magyar Szentkoronával csecsemőkorában megkoronáztatott, király 1457. március 14.-én, a budai várba hívatta, s esküjét megszegve, elfogatta a két Hunyadit, Vitéz Jánost, továbbá Rozgonyi Sebestyént.  A hívei táborából „válogatott” bíróság a halálra ítéltek közül titokban, a nép várból történt kizárásával, csak Lászlót fejeztette le Buda piacterén.  A király gyalázatos tettén felháborodott, lázongó magyarság elöl V. László király elmenekült Budáról.  Hunyadi Mátyást fogolyként Bécsbe, majd Prágába vitette, és itt ugyanebben az évben V. László „váratlanul” meghalt. Hunyadi Mátyás a koronázása után polgári, sőt jobbágyi sorból is emelt híveket maga mellé, és helyezett magas tisztségre. Úgymint: Szapolyai Imrét, Bakócz Tamást, akik híven támogatták király urukat.  Mátyáshoz közelállók kis csoportja összeesküvést szőtt az országot kemény kézzel írányító ifjú király ellen. Az ifjú király csírájában fojtotta el a lázadó kezdeményezést, ám kegyet gyakorolva, nem fő és jószágvesztésre, hanem csak börtönre és száműzetésre ítélte Vitéz Jánost, Janus Pannoniust, Rangoni Gábort és másokat.  Mindez erősítette Mátyás uralmát.

            1460-as években történt az első Mátyás elleni lázadás, amit a magas adóztatás indított el. E lázadás Erdélyben ütötte fel fejét, s ehhez csatlakoztak a székelyek, a szászok és a köznemesség. Mátyás történetírója, Bonfini, a lázongás okát abban látja, hogy már a főurak is rettegtek a királytól, mert más irányítását, javaslatát nem tűri, csak saját akaratára hallgat. Mátyás a lázadást ügyesen leszereli.  Szentgyörgyi János és Zsigmond behódolt, a pártütő Szapolyai Imrének pedig megkegyelmezett.  Ugyanakkor a köznemesi lázadók iránt nagy szigort alkalmazott.  Mátyás bíráskodási gyakorlatát is sérelmezték, mert nem egyszer a király maga ült be a bírói székbe, nem törődve ülnök társaival, önállóan hozott ítéletet. Az elégületlenséget tetőzte a királyi sereg önkényes beszállásolása, és végül sokan megtagadták az adófizetést.  Bonfini szerint, csak a kalocsai érsek és a nádorispán Guti Ország Mihály tartott ki Mátyás oldalán.

            Az összeesküvés vezetői atyai barátja Vitéz János, és Janus Pannónius voltak, akik azzal vádolták a királyt, hogy elhanyagolta a török elleni védekezést.

Az összeesküvés uralkodó jelöltje a lengyel királyfi volt, de Vitéz János a német birodalmi gyűléstől is kért segítséget.  Mátyás megosztotta az összeesküvőket.  Az országgyűlésen megígérte a köznemességnek, hogy az igazságtalanul elvett birtokaikat visszaadja, és mérsékli a túlzott adóztatást.  Ez időben, a lengyel herceg Kázimir (Kazimierz) betört az országba.  Voltak, akik az elégedetlenkedő főurak közül mellé álltak.  Janus Pannónius is Mátyás ellen fordult s megnyitotta Nyitra várának kapuját a lengyelek előtt, akik végül fegyverszünetet kértek Mátyás hadereje láttán és kivonultak az országból.  Vitéz János esztergomi érseket Mátyás elfogatta és a visegrádi, majd az esztergomi várba záratta.  A lázadókkal most is irgalmas volt.    

 

 

A rendi állam csődje 1490-1526

 

            Mátyás halála után az országgyűlés elhatározza, hogy olyan királyt választanak, akit a kezükben tarthatnak.  Ezért a gyengeakaratú cseh királyt, Jagello II. Ulászlót választják magyar királlyá.  A választási feltételekben lemond szinte minden királyi jogáról, ami az országot rendben tartaná.  Lemond a hadiadóról, és arról, hogy a főpapság hozzájárulása nélkül nem kezdeményez semmit.  A Hunyadi által elfoglalt Ausztriát önként Habsburg Miksának ajándékozza.  Az országnagyok a katonaság zsoldjának fizetését megtagadják.  Ezért Mátyás legendás fekete serege a déli végeket dúlva-rabolva szétszéled. A jól képzett rablósereg felszámolását Kinizsi Pál végzi el. Egyedül Corvin János, Mátyás természetes, de nem törvényes házasságából született fia, aki követi apja példáját, a Jajcáig szorítja vissza a betolakodó törököt, de fiával együtt, valószínűleg, mérgezés következtében meghal.  Özvegye, Hohenzollern Györgyhöz megy feleségül.  Így jut a hatalmas Hunyadi birtok e család tulajdonába.  Az országgyűlésen hűtlennek jelentik ki azt a megyét, amely a királynak megfizeti a rendkívüli katonai segélyt.   Így ássák alá a királyi hatalmat.  A főurak Zápolya Jánost akarják a gyengélkedő Ulászló helyett.  De fia születik, akit már két éves korában királlyá koronáztat.  Az állandósuló zűrzavarban a főpapság köreibe 7, 9, 14 éves gyermekeket neveznek ki püspökökké és esztergomi érsekké.  Ez időben Bakócz Tamás 26 egyházi javadalom birtokosa lesz.  Mindenre kész.  A budai zsidókat a nép támadásaitól jó pénzért megvédi két alkalommal is.  „Lovasaival keresztény gyermekeket tiportak halálra és a királyi testőrökkel anti-szemita vezéreket végeztet ki.” (Málnási Ödön: A magyar nemzet őszinte története, München 1959. II. kiadás. 50. old.)  A főpapok kötelességeiket elhanyagolják.  A királyi hadsereg megszűnik.  A királynak nincs jövedelme, elszegényedik a kincstár.  A közbiztonság, az ipar és kereskedelem egyszerre leáll.  Temesvári Pelbárt: „A mostani nemes a maga vesztére az igazsággal semmit sem gondol; amit ígér, azt nem teljesíti.” (M.Ö. 51. old.) „Báthori István nádor a hadiadót elsikkasztja és, mint erdélyi vajda, a fahordó székelyeket ökör helyett a járomba fogja, az ősmagyar csángókhoz, Moldvába üldözi.” (M.Ö. 51. old.)  A jobbágyi sors elviselhetetlen, a feszültséget háborúval próbálják levezetni. Ezért Bakócz Tamás - mint pápai megbízott - keresztes háborút hirdet.  Dózsa György székely törökverő tisztet arany nyaklánccal és vöröskeresztes fehér fővezéri zászlóval ajándékozzák meg.  Az ország belterületén 100.000 jobbágy verődött össze.  Mivel élelmezést nem kaptak, ezért a földesurak ellen fordultak.  Málnási mondja: „Lázadásuk nem forradalom, mert nem tulajdonjogi viszonyokat akarják megváltoztatni, hanem a jövedelem eloszlást.” (M.Ö. 51.old) A földesurak szamárfarokra kötött kereszttel gúnyolják a kurucokat.  Ha elfognak egy jobbágyot, „megférfiatlanítják”, karóbahúzzák, családjaikat kínozzák.  Tömeges vérengzés lesz úrrá az ország keleti felén.  „Ebben Mészáros Lőrinc, ceglédi plébános, 14 alföldi pap, kisbirtokosok, diákok, a néppel nyomorgó szerzetesek, munkanélküli iparosok a vezetők.  Hozzájuk csatlakoznak a jászok és kunok.

            Az oligarchák és köznemesek a közveszedelemben összefognak; lengyel, cseh, morva és moldvai segítséget kérnek a jobbágyok leverésére.  A király zsidó pénzen parasztok ellen sereget toboroz, de erre nem is lett volna szükség, mert az ország leggazdagabb főura, Zápolya (Szapolyai) János, Dózsa Györgyöt úri szóval tárgyalásra hívja.  Elfogatja, és izzó vaskoronával a fején máglyára vetve kivégezteti, Mészáros Lőrincet rostélyon élve megsütteti.  Dózsa György megégetett testének húsát követőivel etette meg.  Mivel a társadalmi feszültséget nem tudták másként levezetni, kegyetlen megtorlás következett.  Főképpen az „ugor-magyarok ellen indult a hajtóvadászat.”mintegy 70.000 magyar jobbágyot végeztek ki.  Ez a vérveszteség volt a mohácsi csatavesztés előfutára.  „A Via Dolorosa-n a nemzet eljutott a harmadik állomására.  Dózsa nemzeti prófétizmusa a néplélek mélyébe szállott és Rákóczi-ig minden népi messianizálódás Dózsa cruxos kurucainak nevét viseli.” (M. Ö.) Zápolya véres munkájával a köznemesség előtt betetőzi a királyi trón elnyeréséhez gyűjtött érdemeket, alvezérei pedig a júdáspénzen nyugodtan megosztoznak.  „Werbőczy a jobbágy lázadásban részt vett 12 Tisza-vidéki köznemes összes birtokait, 15 köznemes birtokának felét kapja . . .” (M.Ö. 52. old.)

            „Az országgyűlés a vérgőzös hangulatban alkotott 71 törvény cikk közül 62-vel a magyar jobbágy ekkor veszíti el a hazával való kapcsolatát és a francia király sem kívánja annyira a törököknek Magyarországba vonulását, mint az életből kitagadott magyar keresztény jobbágy.”  (M.Ö. 52.old)

            „Ugyanezen országgyűlés jóváhagyja Werbőczy István Hármas-könyv-ét, mely a megtorlás szellemében átdolgozva, a jobbágyokra és összes ivadékaikra kiterjeszti a hűtlenségben való vétkességet és ennek alapján ivadékaikat is szabadságuk elvesztésére, földesuraik föltétlen és örökös szolgálására valamint birtokképtelenségre marasztalja.” (M.Ö. 55. old.)- Természetesen, ezt a megfogalmazást ki kell egészítenünk azzal, hogy Werbőczi István jogtudós „Tri partitum”-a, a legösszefogottabb latin nyelvű jogtudományi mű, amely leírja a régi szkíta jogszokásokat, a magyar királyi törvénykezést, a nemesek jogállását, és ismerteti a Szentkorona eszme lényegét. Mondhatjuk azt, hogy ez az első írott alkotmányunk, amely 1945-ig érvényben volt.

(Ha ezt túléltük, márpedig élünk, akkor a mostani tragédiánkat is túléljük, csak fogjunk össze, és helyezzük vissza az 1848-utáni Szent Korona Tan Alkotmányunkat. Szerző)

 

1514-es polgárháború után az egyház még inkább -- ha ilyen lehetséges – meggyengült erkölcseiben.

A török uralom alá került nemzetrészeink közül, kimondottan csak a jobbágyság maradt meg nemzettudattal rendelkező népközösségnek.  A történelem súlyos helyzeteiben – írja Málnási Ödön – „A nép ösztönösen legtisztábban lát.  A verejtékével és vérével öntözött földtől nem vált el, és még az egyházi és világi földbirtokosok szétszéledtek, addig a parasztok tömegei a szülőföldön maradva, megőrizték az anyaföld nemzeti jellegét. A Dunavölgy népeinek sorsáért ez alkalommal is verejtékes és véres tehertöbbletet vállaltak.” (M.Ö. 59. old)

            Werbőczi Budavár első megszállása után (1526.) is helyén marad, elvállalja a renegát szerepet. A padisah (szultán) kinevezi őt a meghódolt keresztények bírájává – tíz forint napidíjjal – békétlenségével, veszekedéseivel a padisah haragját vonja a fejére, ezért a „tiszteletére” rendezett lakomán, 83 éves korában, méreggel veszejtik el. Hamvai a budai zsidó temetőben porladnak. A szultáni területek közigazgatása, a pénzügy igazgatása és a gazdasági élet is a legmérsékeltebb, és ennek ismeretében, a lakosság olyan mezővárosokba költözik be, mint Kecskemét, Cegléd, Nagykörös, Jászberény, Mezőtúr, Hódmezővásárhely, Szeged. E települések lakosai a szigorú központi ellenőrzés hatására mentesek az elnyomástól; a lakosság olyan életkörülmények közé kerül, amely meghaladja a rendi uralom életszínvonalát.

            A rossz sor csak ott fordul elő, ahol a török spahik, és papok hűbér birtokai vannak, amelyek nem örökölhetők, ezért rablógazdálkodással még az életükben jólétet akarnak teremteni maguknak a jövőre nézve. A török háremek megtelnek magyar fiúkkal és lányokkal. Kis Ázsia és Egyiptom rabszolgapiacaikon a magyar a legkedveltebb áru. A Nílus egyik szigetén ivadékaik - - írja M.Ö. – „még ma is (magyar) származástudattal élnek”. (M.Ő. 60. old)

            Török időkben az ugoros magyar a legnagyobb mértékben megfogyatkozott.  Helyét a szerbek (rácok) és oláhok töltik fel, északon a tótok és a rutének.  Szlavóniában a horvátok telepednek meg és e területnek új országnevet adnak.  De a túlélők megtartották fajiságukat és nyelvüket.  Róma ellatinosította a gallokat, de az embertani jellegük megmaradt. Az angolok a norman hódítás után sokáig a francia nyelvet beszélték, de lélekben angolok maradtak.  „A nemzeti Via Dolorosának IV. állomásán a magyar nép lelki kiegyensúlyozást keres és az összeomlott társadalmi tekintélyek helyébe az anyát állítja.  A nyelvtörténet új lapján az anya szó helyébe édesanyát ír.” (M.Ö. 60. old.) „Lelkük templomában mélyen elszállásolják a Baranyából szétsugárzó új magyar vallást, a régi hit hívei pedig őskeresztényi öntudattal vasárnaponként az evangéliumot pap nélkül ingyen hirdetik, keresztelnek, esketnek, temetnek és csak háromszáz faluba missziózó gyöngyösi ferenceseket, meg a szegedieket tekintik régi barátjaiknak. A nép erkölcsi ereje ez alkalommal is kiheverhetővé tette a nemzetet ért katasztrófát.” (M. Ö. 60 old.)

A lakosság legnehezebb élete a királyság területén és Erdély peremvidékén volt, melynek oka a portyázó, harácsoló török csapatok állandó zaklatása. Erdély, Utiszenovics tábornok meggyilkoltatása után, másfél évszázadra központi hatalommá válik, a magyar rendiséget újjá szervezik. A három nemzet uniójából a szászok nagy befolyásra szert téve önállóságra törekednek. Az ország nyugati részén, magyar területen a magyar jobbágyokat törik rabigába. A szamosszegiek ellenállását  vérbe fojtják (47 embert végeznek ki) és az egyre fogyó magyarok helyét, a rumán bojárok elöl menekülő, oláhokkal töltik fel.  Amikor a rendi önkény eléri a korlátlan hatalmát, akkor nyíltan a székely nemzet egyes részei ellen fordul. A székely lófők az erdélyi magyarokhoz csatlakoznak, és a gyalogszékelyeket adóztatják. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem vérbe fojtja a lázadásukat és megfosztja nemességüktől őket.  Majd változás áll be, Zsigmond helyét Erdély trónján Báthory István veszi át, és 49 nemes kivégzésével visszaszorítja a főrendek hatalmát. A lengyel királyi trón megszerzésével megteremti a magyar állam egyesítésének feltételeit. Hódító törekvéseit a lengyel rendek közömbössége akadályozza meg. Mégis 75 évig tartó uralkodása alatt megteremti a békés erdélyi jólétet. Az ipar, kereskedelem fellendül, az oláhok kulturális színvonalát anyanyelvi Biblia kiadásával emeli.

Báthory Zsigmond székely ellenes tettei tízezrével kényszerítik ki a székelyek Havasalföldre menekülését. Vitéz Mihály oláh vajda belőlük szervezi meg az első oláh állandó hadsereget. Megakadályozza a török hódító törekvések megvalósítását, birodalmának Lengyelország felé kiterjeszkedését. E székely hadsereggel - Rudolf megbízásából - Erdélybe vonul, és a székely lovasok a magyar jobbágyokkal együtt irgalmatlanul irtják az erdélyi nemeseket. Ez a hadjárat Mihály vajdát Erdély, Moldva és Havasalföld egyesítéséhez segíti. Mihály vajda (Mihail Viteazul) Erdélyben fejedelemként uralkodik /1593-1600/ addig, amíg az életben maradt nemesség, a székelyek elcsatolásával hatalmától megfosztják. A székelyek újból kegyetlen nehéz jobbágyi sorba jutnak. Rudolf tábornagya Básta György, Mihályt meggyilkoltatja. Egynéhány évre Rudolf király hatalma Erdélyre is kiterjed.

Ez időkben a királyi területen a Habsburgok befolyása terjed el. Az országgyűlés a királyválasztás jogát a Habsburg-házra ruházza. Miután a Habsburgok a hadügyet és külügyet önkényesem kisajátították, 1540-től fogva 378 évig megszűnt a magyar államérdek képviselete. A diplomaták nem a magyar nemzetérdeket képviselik, hanem a Habsburg császárt.

A magyar csapatokkal, továbbá a királyi várakkal szabadon rendelkeznek az ide rendelt idegen őrségek. A török előretörés megállítására létrehozott a 700 kilométer hosszan kiépült és megerősített, hadiszerekkel ellátott végvárak Szendrő, Korpona, Léva, Tata, Veszprém, Kanizsa, Zengg  királyi végvárak, Közép-Európát védték a pogány ellen. A várkapitányok törvény szerint a nádor alá tartoztak, de harcok alatt velük a haditanács rendelkezett. Élelmiszerükről a nagybirtokosoknak, fegyverzetükről, zsoldjukról a német birodalmi rendeknek kellett volna gondoskodnia.

Meg kell jegyeznünk, hogy a főnemes várkapitányok teljes megmaradt vagyonukat a honvédelemre fordították, hópénzt fizettek, amíg volt miből. A várak ellátására, a zsold fizetésére sürgető leveleket, feliratokat, küldtek a bécsi kamarillához.  Ezek elmaradtával, - a császári biztosok gyakran eladják a végvári magyar katonaság öltözetére küldött posztót, a zsoldpénzt elsikkasztják - portyázással, magas rangú török rabok szedésével, akikért váltságdíjat kaptak, vagy magyar rabokra cserélték őket, vásárütéssel és a várhoz tartozó falvak terményeiből, adóztatás révén tartják fenn magukat. Kettős adóztatás sújtja a föld nyomorult népét.

A rendi érdekek a vármegyékben érvényesülnek, ahol a megyei önkormányzat a választott alispánnal, a kibővített törvénykezéssel és jogszabályalkotással működik.  A Hármas-könyv alapelvei szerint a megyei statumok minden tilalommal és paranccsal elviselhetetlenné teszik a jobbágy helyzetét.  Amikor igazságot keres, akkor őt büntetik meg, mivel a földesurak egy személyben az ügyészek és a bírák is. A robot eléri a heti 5-6 napot is. A végvárak karbantartására a közmunkák, és az állandósuló pénzválság megteremti az új egyenes adót.  I. Ferdinánd 13 év után eléri a népi szabadköltözködés jogának engedélyezését, de a földesurak nem tartják be, és a törvénykönyvből ki is hagyják.  Az úri széki ítéletek a büntetések pénzen megváltását engedélyezik.  A tetszés szerinti büntetéspénzek az ítélkező és a pénzen osztozkodó földesurak számára új jövedelemforrás.

A török szultáni területen 23 féle adót fizető jobbágynak kedvezőbb a helyzete a királyi terület jobbágyainál.  Ezért csendesen átszivárognak oda és helyüket a tótok lepik el nyugatról keletre Zemplénig.

Szlavóniában a legelviselhetetlenebb a jobbágyi sors.  1572-ben Gubecz Máté gazdatiszt vezetésével Tahi Ferenc önkénye miatt fellázadnak, de Draskovics György horvát bán és kalocsai érsek a lázadást kíméletlenül leveri és a vezetőket, mint Szapolyai János annak idején Dózsát és vezértársait, kegyetlenül kivégezteti. 

 

                                    *          *          *          *          *

 

A sorvadó rendiség átalakulása és a királyi hatalom ellenállása (1830-1849)

 

            Az újkori kapitalizmus szele feszegeti a feudális Magyarországot.  Széchenyi Hitel című könyve alapján, pénz kell, hogy a nyugattól való gazdasági lemaradást behozhassuk. E könyv biztonsággal mutatja meg a válság okait, és gyógyírt ajánl a bajok orvoslására.  A korszerűtlenség mindennek az akadályozója.  Nincsenek utak, vasutak, a nemzet minden vonalon lemaradt Nyugattól. A mágnások külföldön költik el vagyonuk nagy részét.  Minden külföldi nyelvet beszélnek, csak a magyar a kivétel, szégyellik nemzetiségüket. Csak az erdélyiek beszélik magyar nyelvüket. A köznemesek lenézik a művelt hivatalnokokat, a polgárt, a jobbágyot megvetik. M.Ő írja, hogy kilenc millió jobbágy viseli az ország terheit, ők a nemzet fenntartói.  Békében verejtékeznek, a háborúban véreznek, de az alkotmány nem védi őket.  Az országgyűlés nem tud javítani helyzetén, mert ott a Bach ellenzék egy áthághatatlan gátat emelt.  Be kell vonni a jobbágyi jogokat a magyar jogrendbe a nemzet fennmaradásáért folytatott küzdelem érdekében. Ezt követeli a nemzet érdeke.  Ezért követelik, hogy a jobbágy legyen a föld tulajdonosa, mert akkor a munkájának eredménye hatványozódik. A szabadságot előmozdító vagyonosodást lehetővé kell tenni. „Werbőczy könyve a tűzre való.” (M. Ö. 98 old.) A robot és a tizedek mind a fejlődés akadályozói: az elavult törvénykönyvet reformálni kell, és a jogokat ki kell terjeszteni a népre is. Az új utak építése feltétel lett az előrelépéshez. Úgy szintén a folyó és a csatornarendszer megszervezésére, kiépítésére lett szükség. A Hitel leírása szerint Széchenyi minden újítás megvalósítását a kiváltságos osztályoktól várja.

            Széchenyi mindezt az újítást Rousseau és Voltaire művei alapján látja megvalósítani. Észreveszi, hogy a feudális magyar rendiség mindenképpen megbukik, ezért szeretné azt átalakítani feudálkapitalizmussá, minden forradalmi villongás nélkül.  Széchenyi őszinte és előrelátó meglátásait a vármegye hatalmasai a tűzbe dobják, elvetik. Dessewffy József pedig azt hirdeti, hogy „Széchenyi egy felforgató és munkájával a külföld számára felnagyítja sebeinket.” (M.Ö. 98. old) Mindennek ellenére, Széchenyi szelleme, meglátása hatott a köztudatra. Fellobban a magyar nemzeti öntudat.  Kolwrat vezetésével az udvar ellenáll a reformoknak, és az ártatlan reformpolitikát ellenzéknek fogadja el. Így éleződik az ellentét. A közigazgatás korrupciója kiterjed az egész országra. A szepesi, abaúji, sárosi zempléni tót és magyar jobbágyok, a kolera járvány miatt, fellázadnak a közigazgatás hivatalnokai ellen. Sáros megye főispánja, mint királyi biztos, akasztások tömegével vett véget a lázadásnak. „A király pedig Coburg-Guthai herceg 140.000 holdas Palavicini őrgróf 58.000 holdas hitbizományával a királyi hatalom számára újabb feudális bástyákat emel.” (M.Ö. 99 old.)

            Mindenképpen a jövő történészeinek kell, hogy a feladata legyen elbírálni Werbőczi kiválóságát, amikor a Szent Korona eszme, sok évtizedre visszamenő, a magyar életből és talán isteni sugallatra kifejlődött Szent Korona eszme iránti őszinte, népi hódolatát, annak minden földi hatalom feletti egyedülállóság törvényeit, törvénybe foglalta.

            Vagy annak a népre való káros, szinte megbocsáthatatlan bűnét, amikor belefoglalta a Szent Korona eszme követendő törvényeibe azt a törvénycikket, amely a szabad népet, ez időtől fogva gyermekeire is kihatóan, örök időkre, kegyetlen jobbágysorsra ítélteti.  Ez a törvény meghatározás mennyiben szolgálhatta a nemzet fennmaradását, népe boldogulását?  Kétségtelen, hogy Werbőczi korának egyik legtanultabb, kiváló ügyésze volt.

            Kik voltak azok, akiket a krónikák pórnépként illetnek?  Semmiképpen sem Árpád honvisszatérő népe. Minden bizonnyal a Kárpát-medencében talált őshonos nép, akik  a Tárihi Üngürüsz[1] írásos bizonysága szerint magyarul beszélő nép volt. Ismereteink szerint, a megyer nemzethez hasonlatos nyelvet beszéltek.  Az őshonos nép nyelvéből és a Nagy Károlyi rabló hadjáratokat túlélő avar nyelvből alakult ki a most használt nyelvünk, amit Árpád magyarnak határozott meg s ebből lett a nemzet nevünk – magyar. De ők nem voltak ellenségesek Atilla, s Árpád vezérletével visszatérő népiránt, hisz semmi ellenállást nem tanúsítottak, sőt a székelyek még fogadásukra elébük is mentek.  Mi magyarok ennek az őshonos népnek vagyunk a származékai a nemzetközi DNA vizsgálatok alapján.[2] 

            Akkor miért és kik rendelték őket örök időkre való jobbágysorsra?  Ez nem a honvisszatérő őseink cselekménye volt, mert ők szabadságot szerető népek voltak, és a római kereszténységet ránk erőltető megelőző időkben nálunk nem volt jobbágyi rend.  Ezért ezt a társadalmi rendet mi nem szorgalmazhattuk.  A kárpát-medencei megérkezésünkkor ez a feudális jobbágyi rendiség már régen elterjedt és megszokott államforma volt.  Ezt kizárólag Adelhaid-del bejött 10 ezer német vendég („hospes”) tehette, akik akkor már szépen el is szaporodhattak a felső nemesi osztályban. 

            Werbőczi ezek parancsára, vagy megajándékozásuk következtében,  -- mert ez időkben gazdagodott meg (Málnási Ödön) -- foglalhatta törvénybe e gyalázatos. nemzetellenes törvényt.  Az is lehetséges, hogy ez egy későbbi betoldás, így nem Werbőczi  beiktatása.  Lényeg az, hogy Kossuth törölte e szégyenfoltot Szent Korona tanunkból a Habsburg ház trónfosztásával egyetemben.  Amikor majd visszahelyezzük Szent Korona tanunk, mint magyar alkotmányt a megillető helyére, akkor az 1848-as Kossuth által megtisztított Szent Korona tant, eszmét kell visszahelyeznünk.  Ki kell kutatnunk a 70.000 színmagyar karóba és kerékbe törésének ily nagymérvű büntetés előidézőit is,  Zápolyai János háttéri szerepét.

            Fontosabb kérdések ezek, mint nem létező ősnép nyelvéből fabrikálni egy feltételezett mondatot és ugyanakkor elhallgatni, vagy elhallgattatni a szumérologia, etruszk, egyiptomi nyelvészeti ásatások és embertani kutatások sokatmondó eredményeit. 

            1832-1836-ig országgyűlésen egy erős ellenzék kezdte el a reformok beindítását.  Kölcsey, Klauzál, Wesselényi, Deák azért harcolnak, hogy az alkotmányt átalakítsák, mert a rendi országgyűlés alkalmatlanná vált.  Az Urbárium törvénybetiltásával elérik az 1765-i korigényt, de ugyanakkor megvédik az úri széket.  Széchenyi javasolta, hogy az épülő Lánchídon a nemesek is fizessenek.  Bevezetik magyarul szóló törvényeket is.  A bécsi miniszterek a cenzúrát, rendőri felügyeletet, és felségárulási pereket indít.  Wesselényi Miklóst és az országgyűlés ifjúsági vezetőit bebörtönözik.  A magyarul nem beszélő Pállfy Fidelt magyar kancellárrá emelik, aki minden Wesselényi és Kossuth szervezkedést elfojt, azzal a szándékkal, hogy Magyarország Ausztria tartományává váljon.  A feszült helyzetet a pesti nagy árvíz még jobban kiélezi.  Széchenyi reform elvei az osztrák, cseh ipart védő bécsi miniszterek miatt nem valósulhat meg.  Kossuth pénzt követel a Széchenyi kezdeményezte ország fejlesztéshez, de ez csak úgy valósítható meg, ha a nemesek is kiveszik részüket a közös teherviselésben. „Aki nem fizet adót az hazaáruló” – írja Málnási Ödön. (100 old.)

            1839-1840-i országgyűlésen a közvélemény hatására a reformok egy részét sikerül hatályba léptetni.  A hadiszolgálatot tíz évre rövidítik.  A nemesek fölött ítélkező váltótörvényt vezetik be.  Megalakul az első Pesti Magyar Kereskedelmi Bank,  Ullman és Társai név alatt.  A zsidók gyáralapítási joga sok galíciai zsidót vonz.  Bevezetik a részvénytársaságok intézményét.  Tengerre magyar világkereskedelmi tervezetek születnek.  E tervezet beindítója Magyar László a Kongó forrásvidékének felfedezője.  A magyar katolicizmus és protestantizmus között az ellentét kimélyül. 

            Széchenyi az egész közép-európai ipar és kereskedelem érdekeit kielégítő szabad kereskedelmet óhajt. Kossuth az egyszerre kiépülő magyar kapitalizmus híve és ugyanakkor a városi polgári osztály feljövését óhajtja.  Létrehozza az Országos Védőegyesületet, amelynek a célja, kizárólagos magyar áruk szorgalmazása. 

            A magyar technikai tudás beindul.  Bolyaiak az új geometria felfedezői, Irinyi találmánya a foszforos gyufa, Vásárhelyi Pál hidrolikus törvényét a Rajna és Mississippi szabályozásának használják.  Ármentesítik az Alföld keleti részét.  A Dunát hajózhatóvá teszik.  A Föld első hengermalmát valósítják meg.  A tiszavidéki búzát nyugat-európai keresett árúvá teszik. 

A magyar főrendek és a köznemesség köreiben ellentét alakul ki a tekintetben, hogy a haza elmaradott viszonyait a fejlődés vagy a forradalmi változások útján járva érjék-e el szemben a bécsi udvar törekvéseivel. Metternich tervszerűen mélyíti e szakadékot.  Gr. Apponyi Gyula és Gr. Széchenyi István arról tárgyal, hogy a veszélyes Kossuthot el kell távolítani.  Választási meggyőzéssel sikerül is harminc megyét elvonni Kossuth Lajos oldaláról.  Széchenyit gazdaságpolitikai reformok ígéretével meggyőzik, hogy nyíltan álljon ellen Kossuthnak. 

Metternich kancellár látja, hogy Magyarországon forradalmi helyzet van kialakulóban.  A külföldi egyetemekről hazatérők Hegel szabadságeszméjét nyíltan hirdetik, és nem tekintik követendőnek Werbőczi Hármas könyvében rögzített ősi jogszokásainkat. Különös hevülettel támadják az ősiség elvét, gyakorlatát.  Eötvös József: A falu jegyzője-ben a nemesi vármegyék elavultságát mutatja be, és az 1514-ben című: Korrajzá-ban a jobbágylázadás gondolatának lángját ébresztgeti.  Arany János szintén a korteskedésre berendezkedett rendi vármegyerendszer hibáit hozza fel.  Petőfi Sándor, az ő hevével, a franciák szabadságeszméjét gyújtja bele a kispolgárok és a parasztság lelkébe.  Báró Dercsényi János a kommunizmus ideológiájának ellenszereként a birtokos paraszti osztály létrehozását, a nemesi hitbizományok helyett a tőke hitbizományok létesítését javasolja, igazságos adózás bevezetésével.  A városok és a felvilágosult nemesek hatására újból elterjed a magyar nemzeti viselet.  A pesti Nemzeti Színház megszabadul a német behatás alól.  A polgárok az elnémetesítési törekvéssel szemben a hivatali nyelvként használt középkori latin mellett egyre szélesebb körben megkezdik a magyar nyelv használatát.  A zsidók is visszatérnek a már hatvan éve szünetelő névmagyarosításra.  Nyugtalanító hírek kelnek lábra.  A gr. Wesselényi és báró Kemény által Erdélyben elültetett jobbágy felszabadítás szükségességének tudatában, Galíciában a lengyel nemesek fegyvert fognak, de a bécsi kormány irányításával a szervezett ellenerők, tömeges kivégzésekkel leverik a lázadást.  Kossuth ebből arra következtet, hogy ha az udvar szabadítja fel a jobbágyokat, akkor az ország elveszti önállóságát.  „A népszabadsága a nemzet életfeltétele.” (M.Ö. 103 old.)  Ezért minden erejét a jobbágyok felszabadítására fordítja.  „A feudalizmus romjainak bukni kell, és ha a nemesség fel nem fogja helyzetét veszve van menthetetlenül.”  - mondja Kossuth. (M. Ö. 103 old:)

Az 1847-48-as országgyűlés készülődésekor meghal az ország népszerű nádora.  Az országgyűlést az uralkodó V. Ferdinánd császár magyarul nyitja meg.  A felirati vita közben kitör februárban a párizsi forradalom, ugyanakkor Kossuth rábírja az alsó tábla többségét az alkotmány megváltoztatására.  A bécsi ifjúság, Kossuth beszédén fellelkesülve, 1848. március 13-án  - véres harcok árán - eltörli az abszolutizmus rendszerét, és Metternichet menekülésre kényszeríti.  A magyar főrendi tábla elfogadja az alsó tábla határozatait, és Kossuth eléri célját, a jobbágy felszabadítást.  A március 14-én Bécsben átadott Pozsonyi feliratot az udvar vonakodik elfogadni, és attól való félelmében, hogy a magyar rendek István nádort választják királlyá, gróf Batthyányi Lajost 1848. április 7-én, felelős magyar miniszterelnöknek nevezi ki.  

A bécsi ifjúság példáját követve Pesten március 15-én, Petőfi a cenzúra elkerülésével kinyomtattatja „A nemzeti dal”-t és a Jókai Mór által szerkesztett a magyar nemzet követeléseit tartalmazó 12 pontot.  A forradalmi ifjúság kiszabadítja Táncsics Mihályt budavári börtönéből, és diadalmenetben viszi át Pestre. A pesti színház esti előadásán Katona József Bánk bánja kerül bemutatásra. Az országgyűlés három hét alatt megszövegezi az új alkotmányt, amelyet április 11-én a király szentesít.  „Az alkotmányban kidolgozott törvények az ország népét jogban egyesítik.  A végrehajtó hatalmat gyakorló kormány miniszterei a királynak és az országgyűlésnek felelősek; ellenjegyzésük nélkül a király rendelkezései érvénytelenek.  A kétharmados országgyűlést legalább húsz éves, legalább száz forint évi jövedelmű magyar állampolgárok választják háromévenként.  A király a házfelosztás esetében három hónapon belül új országgyűlést köteles összehívni.  Az országgyűlésnek nemcsak költségvetési, hanem zárszámadási joga is van.  A király szent és sérthetetlen.” (M.Ö. 104)

A közteherviselés alapján mindenki adóköteles.  A tized, mindennemű úrbéri robot, valamint az úri szék és az ősiség megszűnik: (M.Ö. 104)  A bevett vallásokat  egyenjogúsítják, és ezzel megszűnik a katolikus vallás államvallás jellege.  Erdélyt újraegyesítik a Magyar Királysággal.  A külügy, hadügy és pénzügy közös vonatkozásait végül nem rendezik, és ezzel elültetik a további viták magvát.  Az úrbéri terhek megváltásának módját és mértékét, a körülmények miatt, egyenlőre nem tárgyalják.  Ez vált az új rendszer bukásának belső okává. 

Kossuth nevéhez fűződik a nép, nemzetté, Szentkorona tagjává emelése, addig évszázadokon keresztül csak a király és a nemesek alkották a politikai magyar nemzetet, a kiváltságoknak szabadsággal való felcserélése, és a társadalmi osztályoknak az igazság, testvériség és hazaszeretet kapcsával történő egyesítése. 

Metternich már 1825-ben arról szónokolt, hogy a magyar nyelv államnyelvé tétele ellentéteket fog előidézni a magyar és nem magyar anyanyelvűek között.  Ekkor már megkezdték a magyarellenes izgatást a Magyarországba betelepített és bevándorolt, letelepedett nemzetiségek között és ez folytatódott 1833-ban a pán-germán eszmék sugallta tervek hirdetésével, mely szerint Németország területét kitolják a Duna-mentén a Fekete tengerig.  Az udvari körök a sok népű birodalom nemzetiségei közül a legerősebbnek, a magyar erőknek a szétforgácsolását tűzte ki céljául.  Támogatják, sőt létrehozzák, kinevelik a magyarellenességet a kisebbségek körében, és elősegítik a rumánok nagybani betelepítését.  Kollár János a pesti tót lelkész, Stúr Hurban és mások tót irodalmi nyelvet létesítenek, kidolgozzák nyelvtanát és terjesztik a magyargyűlöletet.  A budai királyi nyomda e korban 1500 szerb könyvet ad ki.  Gaj János az udvar támogatásával a horvátokat a magyarok ellen uszítja, és sürgeti a dél-szlávok egyesítését. 

A magyar reformtörekvések időszakában elhanyagolják a védekezést a pán-szláv és a dákó-román elméletek terjedése ellen.  A nemzetiségi vezetők arra használják az ölükbe hullott, magyarok által kivívott szabadságjogaikat, hogy elszakadjanak Magyarországtól, és önálló államokat alakítsanak annak területén.  Magyarország nagyjai az erőviszonyok tudatában nyugodtan nézik a dél-szláv és a dáko-román törekvéseket, abban is bízva, hogy az ekkor még erős török hatalom sem járulna hozzá ezen államalakulásokhoz.  Különben is a Habsburg birodalom nemzetiségei közül csak a csehek azok, akik politikailag érettek az államalakításra. 

A rendi Magyarországon, Hunyadi Mátyás halála óta állandósult az ugoros magyarellenes néptömegek elleni faji harc, ami megnyilvánult az 1514-1831-ig többször megismételt jobbágyirtás, és helyükbe idegen fajtájú néprészek betelepítésével.  E három és fél évszázad alatt a magyarság a történelem süllyesztőjébe került, írja Málnási Ödön. (105 old.)

A tömeges magyarosodás nem történhetett meg a nemesség gőgős elkülönülése miatt írja Gorove István. (M. Ö. 106)

Wesselényi mondta „Nincs nemzetiségünknek ártalmasabb ellensége a betyáros magyarosságnál.” (M.Ö. 106) Táncsics Mihály a minden eszközzel való magyarosításért harcol.  Eötvös József elemi oktatási törvényjavaslatot készített, bár javaslatát, amely az oktatás nyelvét a lakosok többsége szerint határozza meg a főrendi tábla elveti.  Amikor ez végül is megvalósulhatott, akkor már túl késő volt, mert szabadságharcunk elvesztével a magyar kormány is elvesztette a függet-lenségéből adódó erejét.  Teleki László volt az, aki meglátta Párizsból a végzetes tévedést.

Nyolc nappal a márciusi ifjak tettei után, Kolowrat és báró Jósika Sámuel tanácsára, a király a magyargyűlölő Jellasics Józsefet bízza meg azzal, amikor horvát bánná nevezi ki, hogy osztrák-horvát csapatokkal verje szét Kossuth hadait.  Rajasics, szerb pátriárka a karlócai szerb nemzetgyűlésen a horvát bánt támogatja, és a szerbek osztrák tisztek támogatásával Délvidék magyarságát pusztítják.  A balázsfalvi román nemzetgyűlés ellenzi Erdély egyesítését, és Avram Jancu vezetésével, osztrák segítséggel, kegyetlen irtóhadjáratot indítanak a védtelen erdélyi polgári lakosság ellen.

Prágában a cseh felkelők harcát leverik.  Az első magyar népképviseleti országgyűlés három hónappal később Petőfit hazaárulónak és orosz kémnek nevezi.  Az új országgyűlés Kossuth Lajos indítványára 200.000 újoncot és 42 millió forintot szavaz meg.

Kossuth megkezdi a magyar honvédség toborzását, és harcra tüzeli a szabadsággal évszázadok után újra megismerkedett magyar népet.  A Pestre érkező Lemberg tábornokot a feltüzelt nép megöli.  A király ez okból az országot statárium alá helyezi.  Kossuth Honvédelmi Bizottmány néven a végrehajtó hatalmat kapja meg.  A magyar csapatok Jellasics csapatait a határig üldözik.  Windischgrätz tábornagy a prágai forradalom elfojtása után, miután egyesült a horvát bán menekülő seregével, leveri a bécsi forradalmat.  A trónjáról lemondott V. Ferdinánd helyett a kamarilla a 18 éves Ferenc-Józsefet teszi a trónra  azzal a gondolattal, hogy a koronázási eskü megkötöttség nélkül egyesíti a birodalmat.  Windischgrätz 1846. január 6-án Budát támadja.  Scitowsky János pécsi és Zichy Domonkos veszprémi püspökök pedig január 10-én a katolikus püspöki kar nevében levelet adnak ki, amelyben a „pártütőket” megbélyegzik és az ország békéjét és vagyonbiztonságát helyreállító Windischgrätz iránti engedelmességre hívják fel a figyelmet és I. Ferenc-Józsefért való imádkozásra. 

Görgey Artúr neve ismertté lett az országban.  Gróf Zichy Ödön felakasztásával, tehetsége mellé páratlan népszerűségre tesz szert.  A kápolnai csatavesztés után őt nevezik ki a magyar hadak élére. 

Az új császár az 1849. március 4-i birodalmi alkotmánnyal a részekre bomlott Magyarországot meghódított tartománnyá nyilvánítja.  Görgey fényes tavaszi hadművelettel a határig üldözi az ellenséget.  Bem emigrált lengyel tábornok visszafoglalja Erdélyt.  Áprilisban az ország újból szabad lett. 

„A szabadságharcban a magyar nép kiapadhatatlan függetlenségi vágyát kitűnően értékesíti Kiss Ernő hadsereg szervező képessége, Damjanics megfontolt hősiessége, Klapka várvédő ismerete, Török Ignác erődítő művészete és Gábor Áron tüzértechnikai tehetsége.  Kossuth 1849 április 4-én az uralkodó családot trónfosztottnak nyilvánítja.” (M.Ö. 107.) Magyarország kormányzójaként veszi kezébe az ország irányítását.

A császár Európa egyik legerősebb hatalmához fordul segítségért.  E törekvést támogatta Wellington herceg külpolitikája is, mivel a magyar győzelem esetén az ír nemzeti mozgalom erőrekapásától félt, ezért ajánlotta Ausztriának Oroszország segítségének igénybe vételét.  Az orosz cár 200 ezer orosz katonát küld Paskievics herceg parancsnoksága alatt Ferenc József megsegítésére.  A betegesen kegyetlen, vérszomjas Haynau 170 ezer katonája nyugatról tör hazánkra az olasz hadszíntérről. A 150 ezer főnyi magyar honvédség hősi küzdelmekkel vonul Arad felé.   A Buda elveszte után a kormány Szegedre települ, ráadásul Szemere Bertalan elkésve nyújtja be a nemzetiségi törvényt.  

Haynau, a „Brescia-i hiéna”, október 6-án kivégezteti gróf Batthyányi Lajost az első magyar miniszterelnököt az első tíz zászlóalj felállítása miatt.  Aradon a 13 vértanú honvéd tábornokot akasztatja fel.  A megtorlások idején 114 kivégzést hajtottak végre. 

„A nemzet az aradi vesztőhelynél eljutott a via dolorosa hetedik állomásához.”  (M.Ö. 108.) Lord Palmerston angol külügyminiszter bécsi követét, hogy a „pápuák politikai erkölcsénél kisebb szinten járó bécsi kannibálok ostoba és gyáva embertelensége fölött utálatát fejezze ki.” (M.Ö. 108) Az 1848-as francia februári forradalmat követően a német, olasz, és magyar nemzeti önállósulási kísérletek elbuktak.  Windischgrätz az osztrák, Radetzky az olaszt, az orosz cár a magyart kényszeríti a fegyverletételre.  Kossuth Törökországba, társai Olaszországba, Franciaországba és Angliába menekülnek.  A szabadság iránti lángot követve a harcot emigrációba kényszerített huszáraink az Észak-Amerikai polgárháborúban folytatják. Legendás vezérük Kovács Mihály ezredes. Kiváló tisztjeink kivették részüket az olasz egység előkészítésében is.  (Garibaldi).  Kossuth a londoni és a washingtoni ünneplések után Torinó-ban telepedett le, és csak 13 év után lépett előtérbe a közép-európai és a dunai föderáció tervének ismertetésével. 

 

 

Magyarország a világháborúban, 1914-1919

 

            A túlméretezett német, osztrák, orosz, francia és angol imperializmus csak az alkalmat várta, hogy politikai célkitűzéseit megvalósíthassa. Ahogy a gyilkos szerb anarchista, Gavrilo Princip megölte az osztrák-magyar trónörökös párt, egyszerre nemzet-nemzet ellen támadt. Conrad, vezérkari főnök a Balkánon tervezett egy gyors hadműveletet, hogy a monarchia számára lehetséges gyors győzelmet arasson.  Ez a tervezet elmaradt a dualizmus bonyolult ügyintézése végett. Tisza István és Conrad évek óta nem tudták egyeztetni nézeteiket. Ezért Conrad, Tisza István tiltakozására, a felelőséget azzal hárítja el, „hogy a monarchiát az annexió kérdésében érdektelenség nyilvánítására kötelezi.” (Málnási 137)  E mulasztást az oroszok kihasználták azzal, hogy az ultimátum után (1914. júl. 23.) a kezdeményezést a kezükbe vették. A háború kitörésekor, a monarchia közjogi súlypontja Tisza Istvánra hárul. Elszántan kitart Erdély különválasztása ellen a bécsi, és berlini ellenzékkel szemben. Berchtold külügyminisztert Burián váltja fel. Olaszország hadba lép, azért, hogy az olasz és az orosz hadsereg Budapest és Bécs között találkozzon. Conrad zseniális terve, a gozlicai áttörés, sikerrel jár és visszaszorítja az orosz haderőt.  Az olasz hadsereget Doberdónál a magyarok állítják meg.  A német, magyar, osztrák, bulgár seregek elfoglalják Szerbiát, de Szaloniki elfoglalása nem sikerül.  A magyar, bolgár, török hadsereg közös együttműködése Rumániát tétlenségre készteti.  Ezzel a veszély 1915 őszén Magyarország részéről megszűnt. Ha ekkor megkötjük a különbékét, akkor a további veszélyeket elkerülhettük volna.  Tisza tisztában volt a kínálkozó helyzettel, de a koalíciós kormányra, segítség nélkül nem tudott kellő hatással lenni. A kedvező alkalom elmulasztása, a központi hatalmak ostromló helyett, ostromlott állapotba jutnak, körülvéve a szövetséges hatalmak anyagi, gazdasági, technikai és létszámfölényben levő haderejével.  1916-ban Balkánról, Galíciából, majd Rumániából támadnak bennünket.  Rumánia néhány hétre elfoglalja Erdély dél-keleti részét. Innentől kezdve a hadműveleteik a védekezés érdekében történnek, mert, a szövetséges hatalmak hadseregei a kimerítési haditervet alkalmazzák. 

            A történtek hiteles bírái nem lehetünk, „de azt már megállapíthatjuk, hogy mit tettünk helyesen és augustinusi[3] őszinteséggel azt is vázolhatjuk, hogy a vezetésért felelősség vállalók, mit mulasztottak.” írja Málnási (138 oldal)

            „A világháború nehéz lelki atmoszférájában, a testi fáradságok, veszélyek, bizonytalanságok, súrlódások véletlenek világában a magyar harci géniusz csodákat művelt.  A magyar katona tájékozódó képessége, önbizalma, kötelesség tudata, bátorsága a világháború mérlegének legértékesebb tétele.  Felvirágzott magyar katonák dalolva meneteltek a harcterekre.  A Kárpátok vérrel festett hótakarói a galíciai agyagrengetegek, a volhinai lápok, a Doberdó, Hétközség, Isonzó, Piavepokla, Szerbia halálleselkedő völgyei, Albánia, maláriát lehelő levegője, az Adria mélyén alvó szirénás hajók, az erdélyi bércek véráztatta erdői: a magyar katona halált megvető hősiességének öröktanúi.  Miről tanúskodhatik a megmaradt bajtárs? Piszkos, vizes lövészárkokban, gránátvajta köves gránáttölcsérekben, tikkasztó hőségben, dermesztő fagyban, pokoli pergőtűzben, szakadatlan támadásokban rongyosan, éhezve, szomjazva is csodálatosan védekező székely, magyar, rumán, szász, tót, és horvát hősök oroszláni küzdelméről.  Komor tekintettel rohamra szaladó apákról és fiukról.  Golyótól srapneltől, gránáttól, aknától halálra sebzett hősöknek eltorzult arcáról, fájdalmas vonaglásáról, elüvegesedő személyről és feleségük, gyermekük, szüleik nevét suttogó utolsó sóhajtásukról.  A nyöszörgő sebesültek kötözése és az elnémult holtak temetése közben: elmélkedés az európai álkeresztények, álkultúra, álcivilizáció csődjéről, az osztályelnyomásnak egymás ellen hajtó vadászó nemzetek tragédiájává fajulásáról  és az idők vérgőzös méhében egy új társadalom megszületésének felfedezéséről.  Hétszázezer magyar hősi halottnak nekrológiát az összes könyvtárak sem tudnák befogadni.” (M. Ö. 138-139)

 

            A nemzet értékes öntudatos nemzetben gondolkodó harctereken vívta emberfeletti küzdelmét és „csak egy éjszakára”[4] maga mellé kívánta a pártoskodókat – (írja Málnási Ödön 139), az országban továbbfolyt a haza földjéért folyó vitatkozás. Ferenc József halálával, aki nem volt hajlandó semminemű újításra, IV Károly trónra lépésével a helyzet megváltozott, mivel jóindulattal viseltetett irányunkban.  Tisza István nem egyezett bele a választási jog megváltoztatásába, ezért Apponyi közbenjárására, Károly király hozzájárulásával, az Esterházy, majd a Wekkerle kormányban, Vázsonyi kidolgozta az 50 évvel elkésett választójogi törvényt. Gr. Apponyi Albert mondja: „Erre láttam az első lépést egy oly választójogban, amely a szocialistákat kielégítette és lehetővé tette a régi társadalom vezető elemeinek együttműködését a proletáriátussal. Az 1917 évi kormánykrízisnek ez volt a nagy alapgondolata, melynek elejtése után a kisebbségi kormánynak nem volt többé létjogosultsága, és a régi társadalom vezető elemének is megszűnt a befolyása a háború után okvetlen bekövetkezendő nagy átalakulás irányítására.” (M.Ö. 139-140)

            A választójogi küzdelem alatt, a különbéke kísérlet kudarca következtében Czernint leváltják külügyminiszteri posztjáról, és helyét Burian veszi át.

            A monarchia hadseregének szervezése nagyon hibás.  A hadvezéri művészetben kiváló Conradtól belső érdekek, politikai helyezkedések következtében megvonják a bizalmat, és helyette másodrendű alvezérek kezébe kerül a vezetés. A beosztott vezérkari tisztek megfontolása, elgondolása torzult. A dualizmus erőaránya nincs egyenletben a vezérkar összetételében. A magyar vezetők kisebbségbe kerülnek és a magyar katona anyagot mértéken felül terhelik. A hamis jelentések, és az őszinteség hiánya elbizakodottá teszi a katonai vezetést. Az elbizakodottság nagy bajok elindítójává válik. A békeévi gyakorlati és harcászati szabályzatok figyelmen kívül hagyják a különböző nemzetiségű lelkűséget. A harcászati tervek meghatározásnál és elkészítésénél figyelmen kívül hagyják az eltérő harcmodort. A polgárság kiképzése csak a kaszárnya látogatásából állt. Az ütőképes fiatal katonai állománnyal rendelkező hadtesteket feltöltik az idősebb hadkötelesekkel, így meggyengült a katonai szervezetek ütőképessége.  Legtöbbször a tüzérség elégtelen tűzbiztosítást nyújtott a rohamzászlóaljnak a támadásvezetésben.  Ezért mindig nagy vesztességek árán sikerül a kitűzött katonai cél elérése, a támpont elfoglalása.

            Elégtelen a háborús tervgazdálkodás. Többnyire gazdasági alkalmat leső polgári bürokraták csatározásává silányul az ellátás döntő fontosságú kérdése. A harcvonalban hiányos az élelmezés, a lőszerellátás, ami rontja a harci szellemet.  Hiányzik az együttműködés a katonai közigazgatás és a polgári közigazgatás között.  Az elégtelen hadisegélynek a közigazgatási basáskodással való kiutalása a forradalom előfeltétele.

            A katona politikusok hihetetlen tömeglélektani ismerethiánya kitermeli a lelkesedés enyészetét.  A haditudósítások nem veszik figyelembe a néplélektani és tömeglélektani ismereteket.  A katonai sajtópolitika, komoly harcászati propaganda ismereteket közlő cikkek helyett, a sajtó csak a cenzura által jóváhagyott „fehér foltokat” teregeti az olvasó elé, ami az olvasó gyanúját váltja ki. Egy angol sajtófejedelem által irányított sajtópropagandával nem rendelkezünk. Nálunk még a passzív védekezés is hiányos.

            A központi hatalmak katonapolitikai nyomáshányadosa, 1914 augusztusától 1917 decemberig 5.2 %-ról, 3.9%-re csökkent. (M.Ö. 139 old). Ez az idő elég lehetett volna egy józan megalkuvásra, egy külön békekötésre. Oroszország mélyébe hatolás, Napóleon tanulságán való okulás elmulasztása nagymértékben a bukás előszelét jelentette.

            A német nagy vezérkar 1918. márciusában átveszi az irányítást, de már nem képes az események felgyorsult folyamatát megállítani. Rumánia és Szerbia felfokozott igényeit, ez időben már nemzetközi szerződések biztosítják.  A clevelandi szerződés[5] az autonómia ígéretével további lelkesedést vált ki.  Bulgária kapitulál, és ekkor Tisza is elismeri, hogy a háborút elveszítjük.  Gr. Andrássy Gyula veszi át a külügyi tárcát, aki lerombolja apja 39-éves politikai művét, amikor megszakítja a német szövetséget.  Amit a szövetséges hatalmak értékeltek is volna, ha a békejavaslatával idejében állott volna elő.  A hadviselő felek között nagy átcsoportosulások történnek.  Galícia Lengyelországgal, horvátok, szlovének, boszniai szerbek Szerbiához csatlakoznak; Csehország önálló állammá válik, a rumánok szintén készülődnek az önállóságra és Erdély megszerzésére. A magyar miniszterelnöki szék tehetetlenül alkudozik, ez alatt gróf Károlyi Mihály a kimerült, elégedetlen tömegekre számítva ellenkormányként létrehozza a Nemzeti Tanácsot, s ezzel megkaparintja a kezdeményezést s 1918. október 28. és 30-a között a hatalmat. Minden polgári és egyházi szervezet csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz. Az uralkodó Károlyit miniszterelnökké nevezi ki.  „Ez a nemzet 9-ik Via Dolorosa állomása.” (M. Ö.)

            A katonai összeomlás volt az, ami Károlyi Mihályt segítette a magyar kormányra. (M.Ö. 142.)  A németekkel ellentétes ötévi küzdelme, a választói kérdésben tanúsított álláspontja, a parlamenttől elkülönített szocialista vezérekkel való együttműködése, emelte őt az államügyek élére. IV. Károly, november 3-án lemond az államügyek intézéséről, és elfogadja az államforma változást.  Német-Ausztria önállósult, 14-én pedig a Cseh-szlovák Köztársaság, 16-án a Magyar Köztársaság is megalakult. Nálunk hiányzott a nemzettudattal rendelkező polgárság. A magyar parasztok is szervezetlenek voltak.  Csak a szociáldemokrata szakszervezetek jelenthettek volna hatalmi erőt, de vezetőik politikai iskolázatlansága megfosztotta attól, hogy a harc nélkül megkaparintott hatalmat, szükséges reformok bevezetését érvényre jutassa.  Párt, amely hiányolja a részletekre menően kidolgozott kormányzási munkatervet, az méltatlan, nem alkalmas a hatalomra. - Itt ez a helyzet állt elő.

            Nincs népszerű igaz magyar vezető, aki a visszatérő magyar katonákat megszervezhetné az egységes nemzetvédelemre, és ugyanakkor a reformok megtörténtét is biztosítaná. Sajnos, akkor egy háborúellenes hadügyminiszter tűnik fel Linder Béla személyében, aki döbbenetes kijelentésével „Nem akarok katonák látni” (csak a laktanyákban) még jobban bomlassza a sereg maradványokat. Az olasz frontról hazatérő katonákat már a határon leszerelik, lefegyverezik. Ennek következtében Erdélyt hősiesen védő székely hadosztály magára marad. A dualista közjogi rendszer, nemzetietlen katonapolitikája, a nemzeti hadsereg hiánya megbosszulja magát. „Az időszerűtlen pacifizmus koraszülött gyermekének nyávogásától a nemzet zöme nem hallja meg az idő parancsszavát.  Aki nemzettudatosan, saját elhatározásából még kilenc hónapig marad az egyetlen lendületes harci kötelékben, az naponként ismételgette Zrínyi Miklós siralmát:  ’Csúfsággal lettünk nemzetnek és magunknak, ellenségeinknek pedig, valahonnan is jön prédájává.’” (M.Ö. 143 ) A nemzetiségi kérdés megoldása Jászi Oszkár részéről elkésett.  Ugyanúgy, mint hetven évvel ezelőtt Szemere Bertalané is. Ezt betetőzi az erdélyi rumánok és szászok elszakadása, a magyarság kisebbségi sorsra jutása. A kormány elmulasztja a háborús tervgazdaság feladását, átállni a gazdasági politika beindítására. A katolikus egyház vezetőivel felajánlják a nagybirtokosok birtokait a földreformra, de a tehetetlen polgári köztársaság, amely készületlen a vezetésre, csak bukásuk előtt négy héttel indítja meg ennek végrehajtását.

            „A hatalom súlypontját alkotó szociáldemokrata-párt ellenzékiséghez szokott vezetői, már alig tudnak védekezni a minden elképzelhető politikai rendszer készséges kiszolgálására és túllicitálására nevelt magyar értelmiségnek a pártba való beözönlésével szemben. Ez a mamelukságra hajló társadalmi réteg egyetlen esztendő alatt a munkapárttól EME-ig öt féle pártban keresi az érvényesülést.  Szélsőségek felé tereli az egymást váltogató rendszereket. Ugyanakkor, akik 1918 novemberében hangosan korholják nemzeti szín és szocialista szín együtt viselőit, fél év múlva a tenyérnyi széles vörös szalagot viselik, a már életkockáztatást jelentő nemzeti szín megtartóját halállal fenyegetik, a 12-ik hónapban pedig ötödször elvi átvedléssel, bizonyos különítményeknek ajánlják fel mindenhez gyakorlott szolgálataikat.” (M.Ö. 143-144)

A katonai összeomlás létrehozza államunk önállóságát, de nincs előrelátó és szervezett külügyi diplomácia és hadsereg.  A bajt a diplomácia és a hadseregünk hiánya okozzák. Károlyi Mihály a francia és az orosz orientációnak az elkötelezett híve, de nincs velük egyezménye. 1915 nyarán Svájcba megy, hogy ott megkezdje Masaryk-hoz hasonló tevékenységét. Azzal a reménnyel, hogy egyezményes biztosítékot szerezzen, amelyet a mostani nehéz időkben értékesíthetne. A szövetséges hatalmak győzelmük után, elvetik, figyelembe se veszik a rokonszenvre épülő közeledést. Győzelmük gyümölcsét azoknak juttatják, akikkel egyezményes kapcsolatban vannak. Egyedül Olaszország az, amelyik felismeri a Duna medence közép-Európai értékét.  Ennek eredménye, hogy a páduai fegyverszüneti egyezményben Országunk érdekeit oltalmazza, és egy kissé gyengíti a franciák oltalmazottjainak érdekeit. Ennek következménye a Franchet d’Esperey tábornok által kijelölt Szabadka-Maros határvonal. E döntéssel francia érdekkörbe kerültünk. Ugyanez időben Spaa-ban fegyverszünetet kötnek. Ennek hatására a francia diplomácia teljesen elejti a magyar érdek támogatását. Pellé tábornok a cseheket, Franchet d’Esperey a szerbeket és Berchtold irányításával a rumánokat vonultatják Hazánk felosztására, pontosabban a cseh-szerb-rumán igények érvényesítésére. Majd Párizsban megtörtént Magyarország feldarabolásának jóváhagyása. Károlyit három héttel később értesítik a történtekről. Ha elismerte volna Magyarország felosztását, akkor megkezdhette volna az újjászervezést, a reformok bevezetését és az ellenakciót.  Minderre képtelen volt, éppen a francia orientációja miatt. A szociális reformok elmulasztása folytán nem várt erők jutnak érvényre.

A forradalmat kirobbantó erők már 1918. novemberében észlelhetők voltak Budapesten.  Szovjet-oroszországot három irányból ellenforradalmi összesített támadások veszélyeztetik. Lenin katona politikai érdekekből megbízza Szovjet-oroszország teher mentesítésével Kun Bélát azzal a reménnyel, hogy a Magyar Tanácsköztársaság Közép-Európában forradalmat létesít, ezzel vonja el Szovjet-oroszországra nehezedő külföldi erők segítségnyújtását.  A kommunista párt elsőnek a szociáldemokraták ellen lép fel.  A népköztársaság igazságügy minisztere Kun Bélát börtönbe veti. Amikor Károlyi értesült a szövetséges hatalmak általi országunk felosztásáról a szovjet-orosz hadak Ukrajnában éppen előnyomulóban vannak, és egynéhány magyar katona politikus az oroszokhoz való közeledésben látják az ország felosztásának megakadályozását. A dél-szláv kommunisták mozgalma is azt a látszatot vetíti elő, hogy az orosszal való együttműködés délen is segíthet. Károlyi a felelősség kikerülése végett átadja a hatalmat a szocialista pártnak, amelynek megbízottja a fogházban lévő Kun Bélával szervezkedik és 1919. március 21-én Garbai Sándor elnökletével megszületik a Magyar Tanácsköztársaság.

A Magyar Tanácsköztársaság gazdaságpolitikai vezetői, a feleszmélés és a nemzet jobb élet színvonalának megteremtése helyett, a további, még mélyebb összeomlást idézik elő. Az ország termelő eszközeit államosítják. Létrehozva az államkapitalizmust, ahol az állam teljes szervezetlenségben vergődik és ahol nincs meg az önellátás legelemibb előfeltétele se. Az ortodox marxizmus minden hirdetőjét dicsőítik, akik alkalmatlanságát csak későn észlelik. A Népköztársaság utolsó évében megkezdett, és a falu népében nagy reményeket keltő földreformot, a magyar nép érdekeit nem ismerő, kommunista dogmatikusok miatt elvetik.  Ezzel a döntéssel a falu népét ellenforradalmárokká teszik.  A népi tömegből toborozzák az ellenünk felvonuló utódállamok hadseregével szembeszálló vörös hadsereget.  A cseh hadsereget könnyűszerrel kiverik az országból.

A szovjet-orosz had visszavonul, így a remények, a közös együttműködésben eloszlik.  Clemenceau fegyverszünetet ajánl.  Kun Béla elfogadja azt és így a franciák hadvezetősége időt nyer.  A Felvidékről oktalanul visszavont vörös hadsereg elveszti harci kedvét és a további tervüket megismert rumán hadsereggel szemben, a Tisza vonalánál összeomlik. A népbiztosok Bécsen, Prágán és Párizson át moszkvai emigrációba menekülnek.

A hatalmat a szocial-demokrata párt vette át augusztus 1-én, ahogy a rumán hadsereg elfoglalta Budapestet. Friedrich István puccsot hajt végre és a szocialisták helyett, megalakítja a Budapesti Ellenforradalmi Kormányt. A rumán hadsereg Hazánk kirablása után, a vesztesség kb. négy milliárd pengő.  „Ez lett a nemzet tizedik Via Dolorosa állomása.” (M. Ö.)

Az előző nemzedék elvesztette a hazát, és most ebben az időben ébredező új, nemzetben gondolkodó magyarnak heroikus feladatokat kell megoldania, a vétkes mulasztásokat, nemzet éltető elvek beépítésével pótolni. Az volt akkor a terv, hogy a csonka országban élő magyarok a Hazát maguknak érezzék és vallhassák.

Károlyi Mihály 1932. szeptemberében lemond és a kormányzó Gömbös Gyulát, egy mérsékelt jobboldalú politikust hatalmaz meg kormányalakításra. Gömbös messzelátó, mély nemzeti előrelátással megáldott személyiség volt, nagy szociális igazságszolgáltatás létrehozását tervezete meg.  Belátta, hogy Magyarország ezen időkben nem remélhetett területi visszacsatolást, amit a trianoni diktátummal csatoltak el.  Ezért új politikai célok tervezetét vezette be. Németország, Olaszország és hozzájuk csatlakozó úgynevezett tengely – más szóval központi hatalmak létrehozását javasolta, ehhez a tengelyhez csatlakozna a történelmi Magyarország. Erre fel kapta meg Mussolini magyar határkiigazításának támogatását.  Ezt követte 1934-ben, a gazdasági szövetség Ausztria és Németország részéről. Ezzel megtört a Magyarország ellenes elzárkózás. Gömbös Németország és Olaszország között közvetített, a fennállt Olaszország és Ausztria közötti feszültség enyhítésében. Ebbéli tevékenysége megerősítette Magyarország viszonyát ezen nemzetek felé. Ez időben Hitler és a nemzeti szocialista párt, valamint Mussolini fasiszta pártja csak valamilyen radikális pártokként voltak elismerve. Gömbös nagy eredményeket ért el az ország gazdasági és szociális életében. A zsidóságot nem zavarta. E helyett elősegítette a magyar fiatalok bekapcsolódását az iparba és kereskedelembe.

Gömbösnek az első három évben a Bethlen által hátrahagyott parlamenttel kellett együttműködnie, amely nagyon sok reform törvényjavaslatát gátolta meg.

A kormányzó 1935. márciusban új választást engedélyezett, ahol Gömbös elnyerte a parlamenti többséget, de meghagyta a régi pártrendszert, mivel az mérsékelt jobboldalú konzervatív politikusok gyülekezete volt.  Így, ez a pártpolitikai hatalom marad fenn 1944-ig.

Gömbös Gyula miniszterelnök teljes parlamentáris támogatást élvezett. Fontos szociális törvényjavaslatokat tervezett. Tervét a hirtelen beállt betegsége 1936. júniusában állította le és ezt követte az 1936. októberében bekövetkező halála.

Gömbös mentette ki Magyarországot a nagy 1930-as évek gazdasági válságból. Halálakor Hazánk jó úton volt a gazdasági és szociális megújhodás felé.  Magyarországnak kellett az újjáéledő Németország támogatása, hogy kitörjön a trianoni elszigetelés bilincséből, de sokan ez időben, beleértve Horthy kormányzót is, nem hittek Hitler őszinte szándékában. A Gömböst váltó új miniszterelnök Darányi Kálmán volt az az óvatos politikus, aki megpróbált egyensúlyt tartani a magyar külpolitikában, de még mindig megmaradni Németország és Olaszország oldalán, megtartani az ország függetlenségét.  Nehézségek ütötték fel a fejüket a számottevő magyarországi német kisebbségek között, akik felkarolták a pán-német ideológiát, amelyet Hitler hirdetett, és erre alapozva alakították meg a magyarellenes Volksbund Nazionalist-a Szervezetet. Ugyanakkor a magyar nemzeti oldal jobbszárnya bontogatta szárnyait. Szálasi Ferenc vezetésével ez a két különböző érdekű szervezkedés figyelemre méltó súrlódásokat okozott Németország és Magyarország között. Ez különösképpen kidomborodott Darányi első évi minisztersége idején, mindaddig, amíg nem történt meg a berlini találkozó 1937. novemberében, ahol Darányi és Kánya Kálmán külügyminisztert értesítették Hitler Ausztria és Csehszlovákiával kapcsolatos tervéről.  Meggyőződve arról, hogy az idő elérkezett a fegyverkezésre, és valamit kell tenni a zsidó kérdésben is, részben a nemzetközi nyomás és részben a Hitler lecsillapítására, aki felettébb kifogásolta a magyarországi zsidó befolyást. Darányi ekkor már egy befutott, elfogadott politikus volt.  Törvényesítette a választójogot. Magyarország a megerősödés felé haladt, Darányi ekkor két lépésre szánta el magát.  1938-ban elrendelte a fegyverkezést és a zsidótörvényeket, amelyekben egyes gazdasági körökben, iparban, kereskedelemben, és különböző szakágakban korlátozta a zsidók részvételét, 20%-ban.  Mindkét határozatot megértéssel fogadták el, még a zsidók is.

            Időközben Németország elfoglalta Ausztriát, és követeléssel volt Csehszlovákia felé is.  Az előállt helyzet azt a következtetést érlelte meg a magyar vezetőkben, hogy elérkezett az idő visszakövetelni a magyarlakta Felvidék déli területeit Csehszlovákiától. Ugyanakkor tudatták Kiel-ben Hitlerrel 1938. augusztusában, Magyarország nem szándékozik fegyveres cselekményre Csehszlovákia ellen. 1938. szeptember 29-i München-i konferencia, ahol Anglia, Franciaország, Németország, és Olaszország tárgyalták a Csehszlovák kérdést, a magyar követelést választott bírói tárgyalásra utalták. Mivel Anglia és Franciaország nem mutattak további érdeklődést e kérdésben, így Németország és Olaszország meghozták az I. Bécsi döntést, melynek következtében és 1938. november 2-án Magyarországnak visszajuttattak 12 012 km˛-t és 1.048.537 lakossal. E döntéssel majdnem egy millió magyar ember került vissza az anyaországhoz, amit az érintettek végtelen örömmel fogadtak.

            A magyar kormány az események hatására gróf Csáky István külügyminiszter, a Hitlerrel való 1939. januári találkozón elkötelezte magát az Anti-Komintern szerződés csatlakozásához, amit a német-olasz-japán szövetség hozott létre a Szovjetunió ellen. Magyar részről Imrédy határozott kényszer alatt, bizonyos német nyomásnak engedve, törvényesítette a második zsidótörvényt, amely 6%-ra csökkentette a zsidók túlzott jelenlétének arányát a kereskedelemben, a gazdaságban és különböző foglalkozási körökben. Ez arányban volt Magyarország népességi mutatóival, és leszűkítették a zsidó fogalom meghatározását, beleszámítva a vegyes házasságból született gyermekek identitását. Ez kemény mérce volt.  Megváltoztatni egyik napról a másikra egy évszázados gyakorlatot, sok egyéni nehézség okozója lett, amit a keresztény egyházak elleneztek is. Ugyanez történt a parlamentben. Sokan kihátráltak a kormány mögül, Imrédy kisebbségbe került és 1939. februárjában, politikai ellenfelei lemondásra kényszeríttették zsidó felmenője miatt. A kormányzó Gr. Teleki Pált bízta meg új kormányalakításra.  Teleki megfontolt politikus volt, az ország szekerét valahol Németország és a nyugati hatalmak középútján akarta átvezetni. Hatalomra jutása után egy hónappal, Németország megszállta Prágát és a cseh állam összeomlott. Egy ideig a szlovákok mérlegelték a Magyarországhoz való visszatérést, autonóm államrészként, de végül is Németország bábállamává váltak. Ennek történtekkor Magyarország katonailag visszafoglalta az 1920-ban elorozott Kárpátalját, 12 061 km˛, 664 226 lakossal, e terület nagy részének lakói ruszinok voltak. Ezzel ismét elértük a régi baráti lengyel-magyar határt. Kárpátalját nem csatolták Magyarországhoz, hanem külön államrészként, külön ügyintézés alá helyezték.

            1939. májusában Teleki új választást írt ki Darányi teljes népszavazásával, amely a jobboldali párt fölényes győzelmét eredményezte. Teleki rákényszerült a zsidótörvény hatályba léptetésére, amit a parlament el is fogadott, de soha sem lett teljes egészében végrehajtva. Hitlert biztosította Magyarország hűségéről, de kikötötte, nem vesz részt Lengyelország megtámadásában. Így, elszalasztottuk a Felvidéket német támogatással visszavenni. A II. világháború kitörésekor, 1939. szeptember 1. Németország megtámadta Lengyelországot. Teleki megtagadta a német katonai felvonulást Magyarország területéről Lengyelország felé. A magyar lakosság kétségtelen bizonyságot tett a lengyelek iránti barátságról. Amikor Lengyelország elesett, 200.000 lengyel katona és polgár nyert menedéket nálunk. Támogatásunkkal átcsoportosíthatták erőiket a franciákhoz, létrehozva egy új lengyel felszabadító hadsereget. Ugyanakkor sem Anglia, sem a franciák nem nyújtottak segítséget a lengyeleknek, ami a nyugati államokról alkotott súlyos gondolatokat hozott felszínre. Az nyilvánvaló volt, hogy Magyarország kormánya igyekezett a békét egyengetni Dél-kelet Európában, ezért is tartózkodott további területi követeléstől. 1940. júniusában a Szovjetunió elfoglalta Rumánia keleti részét, ami Besszarábia néven ismert.  Teleki ekkor felvetette Erdély visszacsatolását.  Újabb választott bírói eljárást hatályosítottak, német és olasz részvétellel, amit a történelem második bécsi döntés névvel jegyzett 1940. augusztus 30.-án, amely Erdély további két-ötödét visszaszolgáltatatta, 43 104 km.˛ 2 577.260 lakossal, ebből 1.5 millió hozzávetőleges magyar, a többi rumán és szász.  A boldogság megint az egekig csapott, de még mindig 600.000 magyar ember, magyar történelmi városok és falvak maradtak rumán kézen. A döntés mégsem elégítette ki egyik oldal elvárását sem. Mivel mi nem adtuk fel Erdély teljes visszaszerzésére irányuló további követelésünket, ezért a rumánok hirtelen döntéssel átálltak a német oldalra és német védelmet (protektorátust) nyertek a német katonai egységek állomásoztatásával, és létrehozták a ruman fasiszta kormányt.

            Így Magyarország beékelődött, nyugatról, északról, keletről, és a németek által elfoglalt, uralt területek közé. Délen a Jugoszláv Királyság feküdt, mely terület még háborúmentes, szabad övezet volt, de ellenséges érzülettel viseltetett Magyarország iránt. Annak okáért, hogy mentesítsük e területet a háború szellemének betelepülésétől Magyarország 1940. decemberében örökös békét kötött Jugoszláviával és békés tárgyalásokat közvetített Németország és Jugoszlávia között. Ezt az ügyes és szellemes magyar diplomáciát a nyugati hatalmak nem tudták értékelni.  Jugoszláviában puccsot hajtottak végre, 1941. március 26-án a kormányt elűzték, és az új kormányzat érvénytelenítette a magyar-jugoszláv szerződést, továbbá elrendelte a katonai mozgósítást. Hitler harcra készült és magyarországi átvonulást követelt Jugoszlávia felé.

            Teleki egy másik lengyel helyzet elő álltát nem akarta előidézni, de végül engedett a német követelésnek. Magyarország miniszterelnöke, Gróf Teleki Pál, hogy bizonyítsa erkölcsi tiltakozását a szerződésszegés ellen, öngyilkosságot követett el. Winston Churchill, Nagy-Británia miniszterelnöke ígéretet tett, hogy a majdani békeszerződésen egy üres helyet tartanak fenn Teleki Pál magyar miniszterelnöknek, amiről persze megfeledkeztek. Ezen nap éjjelén (1944. március 19.) a német haderő megszállta hazánkat, és néhány hét alatt Jugoszlávia is elbukott. Amikor Horvátország német bábállammá vált, Pavelich Ante alatt, az új miniszterelnök Bárdossy László parancsára a magyar hadak elfoglalták Bácskát és más jugoszláv területeket, amelyek előzőleg a Magyar Királyság szerves részei voltak. A megcsúfolt trianoni Magyarország további 10 619 km˛-nyi területtel, és 1 030 027 lakossal gyarapodott.  E visszacsatolt terület lakosságának többsége magyar és német nemzetiségű volt. Anglia ellenezte ezt a katonai lépésünket és megszakította a diplomáciai kapcsolatot. Teljes német gyűrűbe kerültünk és ugyanakkor nyugati elszigeteltségbe. Ez időben, Európában csak három ország volt német megszállástól mentes: a Szovjetunió kivételével, Svédország, Portugália és Svájc. Helyzetünk nagyon körülményes volt.  Mégis megtartottuk háborúellenes magatartásunkat. Amikor 1941. június 22-én a németek megtámadták a Szovjetuniót, még ekkor is bizonytalanak voltunk a mit tevésben. De a kassai bombatámadás után, amit az oroszok bombázásának tulajdonítottak, Bárdossy háborús állapotot jelentett be a Szovjetunió és Magyarország között, és szerény hadműveletet rendelt el, az ukrán területen. A magyar parlamentet értesítették a történtekről, de elfogadták, mert a Szovjetunió leveretése volt a legnagyobb magyar érdek és különben sem volt olyan helyzetben, hogy bármi mást is tehettünk volna. Kormányunk minden erejével azon volt, hogy ne tegyen semmit a nyugati hatalmak ellen és végül is Anglia volt az, aki háborút jelentett be Magyarország ellen 1941. december 6-án, hat nappal a Pearl Harbor kikötő bombázása után. Végül is nagy német nyomásra Magyarország üzent hadat az USA-nak. Továbbra is kitartva az előző elhatározás mellett, hogy magyar katonai művelet sohase torkoljon nyugati harci beavatkozásba. Ez ideig Magyarország egy békés oázis volt a világ színterén. Az életszínvonal állandó emelkedése folytán, jó reménnyel telten nézet a jövőbe, bízott abban, hogy eléri a trianoni békeparancsban elvett ezeréves területeinek és lakosságának végleges visszacsatolását. Hitler 1942-ben feltétel nélküli magyar elkötelezettséget követelt. Megszervezték, és hadrendbe állították a második hadsereget (200.000 fő), a lehető legjobb fegyverzettel ellátva, s az orosz fronton történő bevetés tervével.  Horthyt megrémítették a fejlemények és Bárdossyt leváltotta, átadva helyét az angolbarát Kállay Miklósnak, azzal a megbízással, hogy vitelezze ki hazánk háborúból való kilépését.

            Kállay egy rendkívüli tehetséggel megáldott politikus volt, aki elkövetett mindent, hogy visszaállítsa Magyarország hitelét, s jó hírnevét a nyugati világban.  Az Európában üldözött zsidó népnek nagyfokú támogatást adott, valóságos mennyországot teremtett Magyarországon. Menedéket nyújtott a szövetséges hatalmak háborús börtönbüntetettjeinek, akik Magyarországra juthattak. Engedélyezte a baloldali politikai pártok működését. A háború tovább zajlott, és menetében hirtelen tragikus fordulat következett be.  1943. januárban a szovjet hadsereg Voronyezsnél áttörte a német frontvonalat, és átkarolta a második magyar hadsereget, amely az egész Don folyó vonalát volt hivatott tartani. Nagy emberáldozattal járó elkeseredett küzdelem volt, de végül is kénytelenek voltunk csapatainkat kivonni a harcérintkezésből és visszavonulni hátrahagyva hadifelszerelésünk legjavát. A pusztulás emberanyagban szinte teljesnek mondható. Sokan a visszavonulás következtében haltak meg.

            Kállay Miklós miniszterelnök nyílt tárgyalásokba kezdett a nyugati hatalmak titkos török és svéd küldöttei által. Ennek eredménye lett az 1943-ban készült titkos egyezmény, amely feltétel nélküli megadást jelentett, akkor, amikor a szövetséges hatalmak hadseregei elérik Magyarországot. Röviddel ezután Magyarországot, a teheráni értekezleten Roosevelt, Sztálin, és Churchill 1943. decemberében a szovjethatalom érdekkörébe utalták, és a magyar béketárgyalásokat a szovjetekhez irányították. Nem lehetett olyan magyar kormány, amely ezt elfogadhatta volna. 1944. március 17-én Hitler magához rendelte Horthyt Berchtesgardenbe egy ultimátummal: Magyarországnak teljes erővel kell támogatnia a háborút, szoros német felügyelet alatt, máskülönben megszállják az országot. Horthy nem tudta ez ultimátumot elfogadni és azonnal útra kelt hazafelé. De a határon feltartóztatták és ez idő alatt a Wehrmacht elfoglalta az országot (1944. március 15.). A német megszállást következménye a Gestapó alakulat felfokozott tevékenysége hazánkban. Ezek elfogtak minden nyugattal barátságot érző magyar vezetőt, Kállay a török követség által menekült meg.  Zavaros napok következtek.  Végül is Horthy a két rossz közül a kevésbé rosszat engedélyezte. Megalakult a németekkel együtt működő Sztójay Döme (1883-1946) kormánya. Ez azt jelentette, hogy teljes Gestapó felügyelet alá került minden magyar ügy.  1944. júniusában elrendelték a vidéki zsidók összeterelését, és elszállítását. Senki sem számított tragikus sorsuk beteljesedésére.  Amikor a hírek arról kitudódtak, hogy nem munkatáborba kerülnek, Horthy még mindig elég erős volt ahhoz, hogy azonnal parancsot adjon a Németországba indítandó magyarországi zsidó különítmények leállítására. A kormányzó az esztergomi páncélos alakulat felvonultatásával védte meg a budapesti gettó lakóit, ezáltal lényeges zsidó közösségek menekültek meg Budapesten és a többi városban egyaránt.

            A világháború a mi részünkről további vészhelyzetet idézett elő. 1944. augusztusában Rumánia megint elkövette időről-időre megszokott árulását, s átállt a szovjet oldalra, hogy a szovjetek szabadon betörhessenek Magyarországra. A magyar hadakat átcsoportosították Dél-Erdélybe, a védelem felállítására. Horthy Miklós kormányzó egy utolsó kétségbeesett kinevezéssel Lakatos Géza hadtestparancsnokot bízza meg kormányalakítással, és mint miniszterelnököt, teljes kabinetjével felhatalmazza arra, hogy katonai segítséget kérjen a Nyugattól Magyarország felszabadításához.  Mindez nem segített.  A Nyugati szövetséges hatalmak ragaszkodtak ahhoz, hogy Magyarország a szovjet hadsereg előtt minden feltétel nélkül tegye le a fegyvert. Végül is, amikor a szovjet hadak a Tiszát elérték, Horthy küldöttséget menesztett Moszkvába, de kihangsúlyozta, hogy a német felső parancsnokságot értesíteni kell a megadásról, mert ezt kívánja a becsület. (Nem úgy, mint a rumánok már háromszor is tették) A fegyverletételt nem lehetett végrehajtani, vagyis nem fogadták el.  Végül, október 15-én Horthy elrendelte az egyoldalú fegyverletételt, minden alakulat tüzet szüntessen.  A németek az ország minden őrállomását elfoglalták, Horthyt és családját elfogták.

1957-ben jelent meg C. A. MACARTNEY az Edinburgh-i Egyetem professzorának angol nyelvű könyve  October Fifteenth, A History of Modern Hungary az edinburghi egyetemi nyomda kiadásában. Macartney a könyvét, Hindy Iván tábornoknak, Budapest védője emlékének ajánlotta. Az író a háború alatt Magyarországon közismert lett a London-i rádió híradásain keresztül, mint a Brit Kormány hivatalos megfigyelője.  

A könyv fedőlapján a munka ismertetésében ez áll: „A  kezdőpont megválasztása nehéz volt. Az 1914-1918 és 1939-1941 nem két háború volt, hanem egy, két nyílt harci fejezet elválasztva egy korszakkal mely inkább fokában, mint természetében különbözött. De mivel a Trianon-i Békeszerződés egy olyan fix pontot alkotott, amellyel minden  rákövetkező magyar nemzetközi politikai cselekedet egyenes összefüggésben volt, ez lett választva a tanulmány kezdetének.”  

„Így mindenesetre szükséges visszaemlékezni, kritika vagy megokolás nélkül, de egyszerű tény formában, hogy mit tett a Trianoni Békeszerződés Magyarországgal. Véget vetett egy történelmi Nemzetnek, mely azóta létezett, mióta Árpád átvezette harcosait  a Kárpátokon a kilencedik század végén.”

„Így mialatt a békeszerződés íróinak megvolt az etnikai elve, hogy egy erőszakos érvénnyel rendelkezzenek, mely előtt az összes történelmi, gazdasági és más meggondolások utat kell, hogy engedjenek, ezek gyakorlatban megszegték azt az elvet, túlnyomóan Magyarország kárára. És ezek a meggondolások nem voltak jelentéktelenek. A történelmi Magyarország egy páratlan tökéletes földrajzi egységet alkotott Európában és a gazdasági fejlődésének igazgatói a tizenkilencedik században nem csak azon a feltevésen munkálkodtak, hogy  egységben maradnak, de politikai okokból hangsúlyozták az országrészeknek egymásra utaltságát sokkal nyomatékosabban, mint azt a természetes állapotok indokolták. Így a békeszerződés, mely feldarabolta Magyarországot nem csak kieső részeket vágott le, melyek nem kapcsolódtak a  központhoz vagy egymáshoz, ez átvágott szerves kapcsolatokon, melyek megszakították az ellátást a gyárakból, elsődleges iparágakból. A maradvány, mely még mindig Magyarországnak nevezte magát, minden irányban kiálló hasznavehetetlen amputált csonkokkal maradt.” 

Amint a fenti idézetekből világosan látható, Macartney  a Trianon előzményei fejezetben jól jellemezte mi történt Magyarországgal. Mi voltunk az áldozatok. Akik Trianonban feldarabolták Magyarországot, elvetették a második világháború magvát is és  Ők a felelősek, azért ami utána bekövetkezett. Nem Magyarország volt háborús bűnös, hanem azok, akik feldarabolták. Macartney így folytatja a két kötetes, több mint ezer oldalas munkáját: ”A Magyar revizionizmus dominálni fogja az egész történetünket és itt jó lesz kiemelni, hogy az óhaj és az elhatározás a Trianoni Békeszerződés revíziójára Magyarországon ország szerte megvolt az egész korszakban.”

1920-tól 1944. október 15-ig egy hosszú utat tettünk meg. Nagy irodalma van ennek a kornak. Egy jelentős része a kommunista rendszer bértollnokai magyarellenes gyalázkodásaiból áll, ritka a tárgyilagos hozzáállás. A másik a Nemzeti Emigráció jobboldali  írógárdája és a hazai nemzeti érzésű történészek  művei. Macartney egyikhez sem tartozik.  Nézzük meg hogyan látta ő 1944. október tizenötödikét, a Hungarizmust, Szálasi Ferencet és az eseményeket.

 

 

Szálasi Ferenc, hungarizmus és a nyilaskeresztes párt

(összeállította Molnár Lajos)

„Szálasi az egyik legkülönösebb és legérdekesebb  jellem a jelenkori magyar történelemben. Amikor 1946-ban elítélték és elvezették egy becstelen halálra, a magyar sajtó nem talált megfelelő rossz szavakat számára  és a népbíró sem aki elítélte.”

„Azokat, akik hűek maradtak hozzá, a rajongásig lelkesítette (őket), amire más magyar képtelen volt az Ő korában és halála után követői, egy kultuszt tartottak életben tiszteletére, kézről kézre adva szavait és úgy beszéltek róla, mint az első keresztények a messiásról.”

„Szálasi maga egy mereven elvhez ragaszkodó ember volt, zavaró monotonizmussal és merevséggel, aki elutasította a legcsekélyebb kompromisszumot. Kétségtelen, hogy lángoló magyar hazafi volt  ahogy Ő ezt értelmezte és  feltétlenül őszintén óhajtotta az egyszerű  ember jólétét Magyarországon.

Nem volt kegyetlen, nem volt megvesztegethető és a személyi élete ellen még a népbíróság sem tudott semmit felhozni. Neki valóban határtalan ambíciója volt, amely misztikus hitén alapult, hogy neki küldetése van Magyarország megmentésére és azon keresztül a Világra.

Az én meggyőződésem, mondta egyszer, hogy az egész európai rendre csak azok a kis emberek lehetnek hatással, akik megvetik a németeket, a magyar nép, az alapvető Hungarista elvekkel, amik rajtam keresztül fejlődtek ki. Az, aki nem azonosítja magát az én tanításommal, aki nem ismer el engem fenntartás nélkül, mint vezért és nem ért egyet, hogy én egy magasabb isteni hatalom által lettem választva, hogy megváltsam a magyar népet, aki nem ért meg engem, vagy hitét veszti engedjétek elmenni! Legtöbbször egyedül maradok, de egyedül is én létre fogom hozni a Hungarista Államot a titkos erővel, ami bennem van.”

„Az teljesen világos, hogy Szálasi igazán belemélyedt hol van Magyarország helye a világban. Őt csak egy érdekelte, visszahelyezni Magyarországot ahová az, hite szerint tartozott. Ebben gondolatmenete hasonló volt Hitleréhez, azzal a különbséggel, hogy míg Hitler olyan népből származott, amelynek etnikai határai szélesebbek voltak, mint a történelmi politikai határai és a  „faj” jegyében gondolkodott, addig Szálasi egy olyan nemzet szüleménye volt melynek ősi országa  szét lett darabolva a nemzetiségek jegyében – szemét mindig a történelmi országhatárra szegezte.

Az Ő gondja az volt: milyen úton lehet Magyarországot visszaállítani, és milyen formában – milyen engedményekkel a kor szellemének megfelelően?  Úgy látszik erre a kérdésre megtalálta a feleletet már 1931-ben, amikor kinyilatkoztatta a nagy eszmét, a Hungarizmust.”

Macartney  véleménye, hogy „ Szálasi  Hungarizmusa nem különleges, mert már számtalan hasonló elveket képviseltek Eötvös, Kossuth, Jászi, Károlyi Mihály, Teleki Pál és sokan mások, kevésbé kitüntetett személyek, akik kigondolták a Duna medence megszervezését, amely kielégítette az elveiket, hogy mi az, ami kijár a magyarok múlt tetteiért és jelen erényeikért.”  

Itt meg kell említeni, hogy Szálasi Hungarizmusa egy olyan értékrendre volt felépítve, amely becsületen és igazságon alapult. Ő a törvény és a rend megszállottja volt, visszamenőleg a Koronatanra, az Aranybullára, a Vérszerződésre, a több ezer éves ősi jogrendre. Hatalmi törekvéseiben ez volt a legnagyobb gátlása, mert 1938-ban Hubay Kálmán már készen volt az erőszakos hatalom átvételre, amiről Szálasi hallani sem akart. Maga Hitler is ezért nem vette komolyan Szálasit, mert neki nem voltak ilyen gátlásai.

 

„Továbbá két másik fontos dolgot kell megemlíteni Szálasi politikai filozófiájáról. Az egyik az állásfoglalása a Zsidó kérdésben. Ez sokkal moderáltabb volt, mint azt általában hiszik. Természetesen  nem tartotta a zsidókat az egyik építő és őslakos testvérnépnek, amelyre a Hungarista államot lehet alapítani. Nem szerette a nemzetközi jellemüket és szerepüket, mint a Marxizmus alapítói és vezetői és írásai tartalmaznak vonatkozásokat a romboló Judeo-Bolsevizmusra.”

 „Szálasi végső megoldása a magyarországi zsidó problémára a tömeges kivándorlás volt. De nincs semmilyen jele a beteges Hitleri zsidógyűlöletnek. El van készülve, hogy a zsidók vigyék el a tőkéjüket magukkal.  Nem akarja őket kínozni, csak szabadulni akar tőlük. A háborús programja egyenesen lefektette, hogy zsidó kérdést  Magyarországon nem az idegen példák alapján kell megoldani. Magyarország nem volt egy olyan állam, akinek módjában volt az ilyen luxus. Ellentétben az összes megállapítással, ellene volt az 1944-es zsidó deportálásoknak, amelynek a java része  akkor történt,  mielőtt hivatalba lépett és a zsidók végső szenvedése, amely az Ő rendszere alatt  történt, nem az Ő parancsára történt. Ebben és sok más pontban Szálasi  erkölcsileg magasan felette volt a követőinek és hírnevének.”

„Szálasi másik szóra érdemes jellemvonása volt a fanatikus ragaszkodása  az alkotmányossághoz különösen állásfoglalása a Kormányzó iránt. Ő csak akkor venné át a hatalmat, ha fel van hatalmazva a nemzet közös akaratából és az államfő által, akinek a közreműködése szükséges volt ehhez.”

„Horthy pozícióját alkotmányosnak tartotta és  számára Horthy volt az államfő. Semmi sem állt távolabb  gondolatvilágától, mint az hogy bármilyen kísérletet tegyen Horthy ellen. Hasonlóan, amikor hatalomra jutott azt úgy gyakorolta, mint Nemzetvezető, hasonló kapcsolatban, mint az érvényben volt Olaszországban Mussolini és a király között.”

„1935. március 3-án Szálasi  megalapította a Nemzeti Akarat Pártot. A program, amit a gyűlésen elfogadtak, magába foglalta  a  Cél és Követelmények kiadványt.” Ez mindenek előtt tartalmazott  egy magyarázatot a Hungarista  Eszméről és a hármas tantételt a Föld, a Vér és a Munkáról, és együtt a doktrínák többé-kevésbé praktikus alkalmazásait.”

„1936-ban Szálasi elindította a Hungarista Mozgalmat. Ennek az igényét, azonban annyira nehéz volt megokolni, mint megcáfolni, mivel a Mozgalom Szálasi maga meghatározása szerint, olyan kiterjedésű volt, amit nehéz volt felbecsülni. Ez lelke volt annak a jogi testnek, amit a párt alkotott.  Nem volt szervezete, sem tagsági listája. Egyszerűen  az értelem állásfoglalása volt, egy tantétel elfogadásában.” 

Darányi Kálmán a kabinet újraszervezésekor 1937 februárjában be akarta szervezni Szálasit a csapatába. „Szálasi ezt megtagadta, de egy ígéret ellenében, hogy csak törvényes eljárását alkalmazzanak, személye és pártja ellen, kiadott egy nyilvános nyilatkozatot, hogy a hatalomért való küzdelmében csak törvényes eszközöket vesz igénybe. Továbbá  Pártjának Parlamenti képviseletet biztosított és ebből a célból egy képviselőt nevezett ki, akinek a politikai múltja garantálta a Párt és a Mozgalomhoz való hűséget, és ugyanakkor elfogadható legyen nemcsak a Pártnak, de más magyarországi politikai tényezőknek. A régi támogatok borzalmára, nem közülük választott egyet, hanem Hubay Kálmán újságírót nevezte ki. A március 27-i Lovasberény-i időközi választásokon a radikális jobboldali szavazatokkal  Hubay könnyedén bekerült. Hubay lett a párt elnöke és Szálasi pedig a Nemzeti Párt Vezér címet viselte.”

„Április 3-án első alkalommal találkozott Szálasi Wiesenmayerrel aki a kihallgatás után beismerte a németek tárgyalási jogát a magyar pártokkal és a Magyar Kormány összetételének jóváhagyását. Szálasi továbbra is ragaszkodott, ha  hivatalt vállal azt csak az Ő feltételei alapján teszi. A németek el kell, hogy fogadják a Hungarista eszmét, a programja többi részét és gyakorlatban teljes hatalmat adjanak neki. Mikor megkérdezték: milyen feltételekkel lépne  koalícióba?  Szálasi követelte pártja számára a Miniszterelnök a Külügyminiszter a Belügyi - és Hadügyminiszteri tárcákat és ezzel együtt teljes kárpótlást a múlt összes sérelmeiért, garanciát a zavartalan jövőbeli fejleményekhez és előrehozott választásokat módosított választójogokkal.

Szintén kihallgatást kell, hogy kapjon a Kormányzóval, mielőtt bármilyen kinevezést elfogadna.”

 

„Szeptember 11-én a Titkos Államtanács elhatározta, hogy bármilyen fegyverszünetet kérjen az Angolszászoktól, az Amerikaiaktól és a Szovjetektől.  Szálasi most kijelentette, hogy nem ismeri el ezt, mint  a Nemzetre kötelező határozatot és ettől a ponttól kezdve a Kormány és a Kormányzó munkáját illegálisnak és alkotmányellenesnek tekinti. Ő a saját kezdeményezésére azonnal létrehozza a saját kormányát és átveszi a hatalmat egy feltétellel, hogy a németek kezdeményezik a szükséges politikai és rendőrségi lépéseket, mivel mi nem tartoztathatjuk le a Miniszterelnököt.”

Ezen a napon Haller még mindig tétovázott. Megkérdezte Keményt, miféle kormányt akar Szálasi létrehozni – egy központosítottat vagy egy tiszta Hungaristát és kérdezte, hogy milyen fokú támogatást követeltek a nyilasok?  Kemény azt válaszolta, hogy Szálasi ok nélkül nem akarta átvenni a hatalmat, de előre jelentette, hogy fegyverszünet esetén cselekedni fog.”

„ A Minisztertanács aznap délután  gyűlést tartott és várható volt, hogy megtagadják Horthy elhatározásának a kivitelét, de a Kormányzó valószínű amellett maradna és kinevezne egy új, teljesen katonai kormányt. Ekkor Haller egyetértett, hogy egy új helyzet állna elő és kérte, hogy Szálasi vezetőségével azonnal jöjjön Budapestre és álljon készenlétben, ha az éjszaka folyamán szükség lenne rá.”

De Szálasi ragaszkodott, egy semleges helyen való megbeszélésre. E nélkül a feltétel nélkül nem vállalja. Ha ez a kérelem nem sikerül, akkor hajlandó Ö maga átvenni  a hatalmat, bizonyos további feltételek mellett. Az első feltétel az volt, hogy  megnyugtató biztosítékot kapjon, hogy Németország őszintén és hatásosan védelmezi Magyarországot. A másodszor, biztosítékot kell, hogy kapjon: ő és mozgalma rendes támogatást kap.”

„Arra a kérdésre, hogy a kormány elmozdítására mikor kerüljön sor, Szálasi azt mondta ez a pillanat akkor lesz, amikor a Magyarországon állomásozó német csapatok felzárkóznak a fronton lévő két magyar hadsereg mögött, hogy megakadályozzák azok visszafordulását és közbelépését. Ő már intézkedett Beregffyvel, hogy váltsák le a magyar parancsnokokat egészen le az ezredesi rangig. Végül pedig Szálasi egységei meg kell, hogy kapják az ígért fegyvereket.

Elérkezett Október 14.

„A hírek keringtek, hogy a Nyilasok átveszik a hatalmat és több német csapat érkezik.

Skorzeny három zászlóaljjal készen állt és 42 Tigris tank és egy csoport Góliát harckocsi érkezett Budapestre.

Horthy úgy határozott, hogy vasárnap október 15-én lépnie kell. Wiesenmayert értesítették, hogy déli 12 órakor jelenjen meg kihallgatásra és  12. 30-kor Horthy proklamációját kihirdeti.

„Én a Német Birodalom jelen képviselőjének a tudomására hozom, hogy mi egy fegyverszüneti szerződést kötünk ellenségeinkkel, és velük szemben minden hadiállapotot megszüntetünk. A csapatok tudomására hoztuk, hogy parancsnokaik megkapták a megfelelő utasításokat, melyet kötelességük végrehajtani a napi paranccsal  egyetemben, mely a Kiáltvánnyal egy időben lett kiküldve.”

A Kiáltványt Horthy maga akarta beolvasni, de ezt elejtette, attól tartva, hogy a németek elvágnák a Palota drótjait A Kiáltvány a Pesti stúdióból fog beolvasásra kerülni. Mint más alkalmakkor a Kormánynak kell jóváhagyni Horthy tervét, vagy lemondani. Horthy eredeti terve az volt, hogy október 14-én este 7:30-ra hívja össze a Koronatanácsot. Akkor bemutatná a bizonyítékokat, hogy a hadi állapot tarthatatlan és kihirdetné szándékát, hogy fegyverszünetet akar és megkérdezi a minisztereket, hogy elfogadják-e ezt a felelősséget. Várható volt, hogy egyes miniszterek (Jurcsek és Reményi-Schneller) megtagadnák és lemondanának.”

 

A Kormányzó megjegyzése az volt, hogy: „a fegyverszüneti feltételekben az áll, hogy vissza kell vonulnunk a Trianon-i határokra, és csatlakozni kell az oroszokhoz a németek megtámadásában, de ezt majd valahogyan kijátszom.”

„Wiesenmayer egész reggel a német főhadiszállással beszélt.  Hitler ajánlata, ahhoz hogy Horthynak olyan bánásmódot adjon, ami egy legfelsőbb rangú személynek kijár csak akkor lehetséges, ha a Kormányzó három feltételt teljesít. Ezek a következők: hivatalos lemondás, Szálasi kinevezése, mint miniszterelnök, és a tegnapi kiáltvány  megtagadása.”

Horthy mindhárom feltételt elfogadta.

 

A Magyar Parlament mindkét ház Elnökének

Kormányzói  üdvözletem a Magyar Parlamentnek!

 

„A magyar történelem egy súlyos és nehéz órájában közzé teszem ez az én elhatározásom: a háború sikeres kivitelezése és a Nemzet belső egysége és összetartása érdekében, Kormányzói hivatalomról lemondok és feladom az összes kormányzói hatalomból származó törvényes jogaimat. Ugyanakkor megbízom Szálasi Ferencet egy nemzeti összetételű kormánytanács megalakításával.”

Adva  Budapesten 1944. október 16-án. Horthy, m.p”

 

„A magyar polgári és katonai közvélemény egyaránt békésen elfogadta a Kormányzó és a legfelsőbb Hadúr erőszakos elmozdítását, és helyére Szálasi beiktatását.”

„A  Nemzet vezetője nyilván Szálasi Ferenc lett. Időközben az Állam Elnöknek a feladatait átmenetileg a Nemzetvezető intézi, aki fel kell, hogy esküdjön a Parlament előtt, hasonlóan, mint az elő volt írva a Kormányzónak és élvezze mindazokat a jogokat és védettségeket, amivel a Kormányzó volt felruházva az 1920-as Törvény szerint, beleértve a Legfelsőbb Hadúr funkciót.”

 „Október 27-én a Kormányzótanács, amit az 1937-es XIX törvény hozott létre összejött. A jelenlévők voltak: Báró Perényi és A. Tasnádi-Nagy mint a Felső és Alsóház elnökei, Serédi hercegprímás, Beregffy a Hadsereg főparancsnoka, B. Kornél a Főbíróság elnöke és M Jakab titkár. Szálasi felesküdött nekik, mint kiválasztott miniszterelnök és utána az államfői kérdéshez fordultak. Szőllősi már átadta a két elnöknek Horthy eredeti rendeletét melyben lemondott és Szálasit nevezte ki Miniszterelnök jelöltnek. Ekkor a résztvevők megvizsgálták az okiratokat  és  az aláírást hitelesnek mondták. Ugyancsak egyetértettek abban, hogy a lemondás érvényes volt és a Kormányzóság következésképpen  megüresedett. A Tanács ezek után jóváhagyta a Szőllősi által beterjesztett törvényjavaslatot, amely elismerte Horthy lemondását, és kijelentették, hogy az 1942-es Kormányzói képviselet, törvény érvényét vesztette és elfogadták Szálasi javaslatát a Nemzetvezető Intézményre. A Parlamentet most összehívták. November 3-án mindkét ház egyöntetűen elfogadta Szőllősi törvényjavaslatát. A következő nap a Királyi Palota Márványtermében összejöttek minkét ház tagjai és politikai és szociális élet különböző képviselői. Horthy 9/11.  ezrede szolgáltatta Szálasi díszőrségét.”

„Beregffy, Rajniss és Csia felsorakoztak a bársonnyal letakart emelvény mögött, ahova Báró Perényi a Korona katolikus Őre helyezte a Szent Szimbólumot. Trombitaszó mellett Szálasi belépett a terembe és elfoglalta helyét. Ekkor a Korona előtt felesküdött, mint Horthy, Ferenc József és Mária Terézia esküdtek, hűséget Magyarországnak, hogy tiszteljék, és másokkal tiszteltessék annak törvényeit és az ősi hagyományokat, és hogy hatalmával mindent elkövet, ami hozzájárul jólétéhez és dicsőségéhez. Isten őt úgy segítse!

„És csak ezek után volt megkövetelve, hogy a Hadsereg és az állami alkalmazottak felesküdjenek Szálasi Ferencre, mint Nemzetvezetőre.”

 

Macartney tanulmánya alapján világos, ha Szálasi Ferenc és kormánya a nürnbergi bíróságon került volna elbírálás alá, nem a kommunisták által összetákolt Népbíróság előtt, akkor egy tagját sem ítélték volna halálra. A zsidók - biztonsági okokból - magyarok által történt megkülönböztetése és elkülönítése nem különbözött az Egyesült Államok Japán etnikuma ellen elkövetett cselekedeteitől. Erre talán még az is bizonyíték, hogy az Izrael-i Eichmann per főügyésze Szálasit felmentette a háború utolsó hónapjaiban az Eichmann parancsára németek által elkövetett bűnök alól. A háború zűrzavaros ideje alatt a Nyilaskeresztes Pártba beépült kétes elemek, kommunisták és még zsidók is, mindent elkövettek, hogy lerombolják annak hírnevét és ártsanak nekik. A népbírók, azonban  ítéltek bizonyítékok nélkül.

A fenti tanulmányból vett idézetek egy neves angol történész szemüvegén keresztül mutatják be Szálasit, a Hungarizmust,  a rögös utat megtett Nyilaskeresztes Pártot és a Trianonra felépült huszadik századi magyar bel- és külpolitikát. Eljött az ideje, hogy a népbírósági ítéleteket, és az abból származó magyar háborúsbűnösségi ítéleteket jogi úton hatálytalanítsák.-  Igazságot Magyarországnak!

 


 

 

 

 

Bogár László: Hazánk felszámolása Trianonnál kezdődött

Magyarország kifosztása számokban (+ grafikonok)
2008. február 7. 15:00

 

Lippai Roland
A Ratkó-korszak egy „emberkísérlet” volt, melynek célja a birodalmi alattvalók tenyésztése – fogalmazott Bogár László a Magyar Nemzet Online-nak. Mint a közgazdász elmondta, jelenleg is tragikus demográfiai lejtőn halad a magyar társadalom, és úgy véli: egy évtizeden belül kétszer többen halnak meg Magyarországon, mint amennyien születnek. Súlyos problémának nevezte, hogy jelenleg a kérdéseket sem tudjuk megfogalmazni és megengedhetetlennek, hogy nem készült háromdimenziós nemzeti vagyonleltár. Jelenleg az 1978-as szinten állunk – fogalmazott a közgazdász professzor a reálbérekkel kapcsolatban.

Korunk a megvalósult abszurditások világa – jelentette ki Bogár László lapunknak, aki szerint ennek a világnak léteznie sem lenne szabad, ám egyre csak terebélyesedik az az önpusztítás, amely önmagát haladásnak vagy fejlődésnek nevezi. Ami azonban Magyarországon történik, az az abszurditások abszurditása – teszi hozzá. „Miközben a nyolcvanas évek végén, a 90-es évek elején a legújabb kori történelmünk egyik legnagyobb erejű és a következményekből ítélve egyik legsúlyosabb átalakulási folyamatán megy át a magyar társadalom”, teljesen természetes kellene legyen az a kérdés: mi történik eközben azzal, amit a nemzetnek mint közösségnek a vagyonaként értelmezhetünk – fejti ki kérdésünkre a közgazdász. Ezzel szemben azt kell tudomásul vennünk, hogy míg az előző rendszerben – egészen 1989-ig – a Statisztikai Évkönyvben szerepelt egy rövid fejezetben a „nemzeti vagyon”, ehhez képest a „statisztikai számbavételi rendszerből” jelenleg még a fogalom is hiányzik, „ez pedig több mint megdöbbentő.” Bogár hozzátette: e fejezet főleg csak az anyagi értelemben leírható erőforrásokat tartalmazta. Az ezzel kapcsolatos cinizmus – amely szerint nincs már mit számba venni, hisz a nemzeti vagyon maga is eltűnt – „olcsó és ócska kibúvó” a felelősség alól, „amely mindannyiunkat terhel”.

A társadalmi felelősség közös, ám annak mértéke eltérő – magyarázza az MNO-nak Bogár László –, „hiszen évezredek óta azért van minden társadalomban úgynevezett elit (tehát olyan társadalmi csoportok, amelyeket a közösség eltart, általában igen jó színvonalon), hogy „észben és erényben dúsak” legyenek. Vagyis legyen elég tudásuk ahhoz – fejti ki a közgazdász –, hogy „felismerjék a közösség belső szükségleteit, „illetve azokat a korlátozó tényezőket, amelyek a külső világban léteznek”. A másik feladatuk: legyen bátorságuk és erkölcsi tartásuk megvívni azokat a konfliktusokat, „amelyek során meg kell védeniük a közösségnek az alapvető érdekeit, magát a közösséget, amelyet gyarapítaniuk kell, beleértve annak a vagyonát is”. Bogár úgy véli: amellett, hogy nem lett volna szabad hagyni eltűnni a „nemzeti vagyon” fogalmát, minden korábbinál szélesebb és alaposabb vagyonleltárt kellett volna készíteni, amelyet nemcsak az anyagi, hanem a külső- és a belső természeti javak szintjén is el kellett volna végezni.

Víz, levegő, termőföld, vagyis a külső természet világa – folytatta a közgazdász, aki emlékeztetett arra is: a kiotói jegyzőkönyv óta a tiszta levegő is – adásvétel tárgya, „hogy a víz mennyire az, ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy a világ számos pontján máris háborúk zajlanak a víz megosztásáért, és egészen biztos, hogy a XXI. században a víz kérdése az egyik legélesebb konfliktusok, ökológiai elosztási súrlódások gócpontjaivá válik”. A termőfölddel kapcsolatban megjegyezte, hogy „az elmúlt harminc évben Magyarországon körülbelül egy Szlovénia nagyságú termőföldterület „tűnt el”, vált használhatatlanná”. Fontos kérdésnek nevezte, hogy ezen őselemekkel való gazdálkodáshoz milyen tulajdonosi szerkezet társul. „Lényegében semmit sem tudunk ezekről a folyamatokról, még a kérdés sincs értelmesen feltéve” – fogalmaz Bogár László.

Kibővíthető a vagyonkör


Az emberi létezés belső természete a leglényegesebb dimenziója a nemzeti vagyonnak – jelentette ki a professzor. Ilyen például az egészségvagyon: a testi-lelki egészség, hány ember, mennyi ideig él és életének mekkora hányadát tölti el valóban egészségesen. Persze – fogalmaz Bogár – a kört tovább lehet bővíteni az intellektuális vagyonokkal (tudás, készségek), illetve szeretetjavakban (spirituális, mentális, lelki tényezők) is, amelynek része a szolidaritás, az együttműködés, együttérzés; mindez egy „hihetetlen mennyiségű vagyontömeg”. Bogár úgy véli, ennek roncsolódását csak akkor vesszük észre, ha „bekövetkezik egy Olaszliszka”, vagy éppen „egy 12 évesen potenciálisan gyilkológéppé váló gyerek” esete jelzi, hogy „ezeknek a javaknak az újratermelése” súlyos akadályokba ütközik. Bogár sajnálatosnak nevezte, hogy az elmúlt egy-másfél év turbulens társadalmi mozgásaiban nem merült fel e kérdéskör. Úgy gondolja: a nemzeti vagyonunk – beleszámítva az ökológiai, a humán, illetve az anyagi javakat – az elmúlt időszakban körülbelül a felére csökkent.

A Ratkó-korszak mint emberkísérlet?

Az 1876-os évtől mutatja meg Bogár a magyar nemzet demográfiai jellemzőit. Jól látni, hogy az elmúlt évszázadban a nyugatias társadalmakban egyre csökken a születésszám. De Bogár kiemeli, egészen példátlan a világban az a népesedési mélyrepülés, ami Magyarország esetében az 1960-as évektől tapasztalható: Európában példátlan módon hazánkban az 1990-es években újra a 30-as évek szintjére emelkedik a halálozások száma. A Ratkó-korszakot a közgazdász egy „emberkísérletnek” tartja. Mint kifejtette az MNO-nak: az ötvenes évek elején a születések száma kétszer nagyobb volt, mint a halálozásoké, amely szerinte annak volt köszönhető, hogy a cél „az engedelmes birodalmi alattvaló erőltetett ütemű tenyésztése” volt. „Ugyanis a szovjet birodalom a harmadik világháborúra készülve ágyútöltelékeket akart” – teszi hozzá Bogár. Úgy véli, hogy ez a „tenyésztés” 1955-ben éri el a csúcsát, hiszen mintegy 255 ezer gyermek született akkor a jelenlegi 90 ezerrel szemben. Azonban ’56 bebizonyította, „ezek nem a legjobban kezelhető alattvalók”, és akkor radikálisan fordult a stratégia. A cél most már a „kiirtás”, pontosabban – mondta Bogár – „diszkréten rá kell erősíteni a káros folyamatokra”, vagyis hagyni kell, hogy a közösség önmagát pusztítsa el. Kiemelte: 1955-től 1962-ig 115 ezerrel csökkent az éves születésszám. Ma összesen 90 ezer gyermek születik évente, akkor pedig hét év alatt csökkent az éves születésszám 115 ezerrel – tette hozzá.

Ezer lakosra jutó élveszülés és halálozás 
 

Bogár súlyos traumáknak nevezte Trianont, illetve a két világháborút. „Magyarország felszámolása Trianonnál kezdődött, a születésszám iszonyatos zuhanásával” – fogalmazott, majd a két világégés időszakára visszatérve azt mondta, a halálozások magas száma is tragikus, de a születésszám radikális csökkenése még inkább az. A 60-as évektől megszólalt a magyarság életösztöne, de nevetség tárgyává tették, megbélyegezték azt, aki jelezni próbálta, hogy súlyos népesedési válság előtt a magyar társadalom. A 80-as évektől pedig folyamatosan zuhan a születésszám. Bogár úgy véli: a mostani 90 ezerről 10 éven belül 60 ezerre esik vissza az éves születésszám. „Nem kell már 10 év ahhoz, hogy elérjük azt az állapotot, hogy kétszer annyian halnak meg Magyarországon, mint amennyien születnek.”

Kitűnik az 1970 és 2002 közötti adatokból is – és a tendencia nem változott –, ha összevetjük Magyarország, Ausztria, az Európai Unió, illetve Közép-Kelet-Európa országainak halálozási adatait, hogy „mindig mi vagyunk a legrosszabbak” – beszélt Bogár a születéskor várható élettartamról. A helyzet folyamatosan romlik – teszi hozzá. Ugyan a 70-es évek legelején még Ausztriával volt Magyarország egy szinten a születéskor várható élettartam tekintetében, 1980-tól egy radikális romlás következik be. A 70-es évektől minden adat szempontjából romlik Magyarország úgy, hogy közben a már említett országok, közösségek képesek voltak saját rossz pozícióikat javítani. Bogár felhívta a figyelmet arra is: döntően a férfiak vannak nagyon rossz és folyamatosan romló helyzetben. 

 

Születéskor várható élettartam Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európa országaiban, 1970-2002 

A születéskor várható élettartam Ausztriában a férfiaknál, illetve a nőknél is a térségben folyamatosan javul: 67-69 évről a férfiaknál 76-ra emelkedett, a nőknél már 80 felett van. A magyar férfiak helyzete katasztrofális, a 70-es évektől lejtmenetben van: egy átlagos osztrák férfi 10 évvel él tovább, mint egy magyar – folytatja Bogár László. Ám a legmegdöbbentőbbnek azt véli, hogy a középkorú férfiak közül – 40-50 között – Magyarországon háromszor többen halnak meg, mint Ausztriában. A nők esetében – noha nálunk a leglassabb az emelkedés – legalább nem következett be romlás a születéskor várható élettartam tekintetében.


Megdöbbentő a magyar férfiak halálozási mutatója

Ausztriában, illetve az EU-ban csökken a halálozások száma mind a férfiak, mind a nők estében – mondja a közgazdász. A környező országokban a férfiaknál is van egy kis romlás, de összességében jobb helyzetben vannak, mint Magyarországon, ahol döbbenetes folyamat ment végbe.



A halandóság változása 65 évnél fiatalabbaknál Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európa országainak átlagában, 1970-2001

1971–72-ben a halandóság szempontból még „jobbak vagyunk, mint Ausztria”. Kétségtelen azonban – noha a mélypont 1993–94-ben volt –, hogy azóta van egy minimális javulás is, „de az utóbbi 5 év inkább csak stagnálást jelent”. Bogár elmondta: több mint kétszer akkora a halálozási ráta a férfiaknál – ezen belül a középkorúaknál (40-60 év) háromszor nagyobb –, mint az osztrákoknál vagy Nyugat-Európában.

Kétségtelen, hogy a keringési betegségek szempontjából már a kezdetekkor – vagyis a 70-es évek elején – is elve rosszabb volt Magyarország pozíciója, mint a korábban már említett országé. Hiszen Nyugat-Európának a keringési betegségek az 1960-as években okoztak súlyos problémákat, amelyeket a 70-es évek elejére valamelyest sikerült mérsékelni – fejtette ki Bogár, majd hozzátette: Magyarországon egy rendkívül gyors romlás indul meg 1973-tól, amely a 80-as évek elejéig tart. 


A keringési rendszer betegségei miatti korai halálozás Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európa országainak átlagában, 1970-2001

Ekkor – 1988–90 között – évi 75 ezer ember halt meg keringési betegségek következtében. Ugyanakkor 1992–93 tájékán elkezdődik egy érzékelhető javulás is, ám az elmúlt öt évben ez a javulási tendencia jelentősen lelassult – tette hozzá Bogár. A probléma: az az óriási különbség, ami elválasztja hazánkat Ausztriától, illetve Nyugat-Európától, „fennmaradni látszik”.

Daganatos betegségek: Ausztria vs. Magyarország

Bogár a legmegdöbbentőbbnek a rosszindulatú daganatos betegségek miatt bekövetkezett halálozási adatokat nevezte a magyar férfiak szempontjából. E területen javulás nincsen, 1996 környékén elérte a csúcsát, ám a halálozás továbbra is magas szinten stagnál – mondta Bogár.

 

Rosszindulatú daganatok miatti korai halálozás Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európa országainak átlagában, 1970-2001

Míg 2002-ben körülbelül 22 ezer magyar férfi halt meg valamilyen daganatos betegségben, addig ugyanebben az évben Ausztriában hozzávetőlegesen 8 ezer – hasonlítja össze az adatokat a közgazdász. Feltűnő, hogy 1970-ben a daganatos betegségekben elhalálozott férfiak száma közel annyi volt, mint 2002-ben a magyar nőké: körülbelül 10 ezren halnak meg e betegségcsoport következtében.

Kegyelemdöfés volt a Bokros-csomag

A nemzeti össztermék (GDP) és a reálbér (a bérből és jövedelemből élők keresete, akiknek csak a munkaerejük van, amit áruba bocsáthatnak) metszete azt mutatja, hogy a munkaerő-tulajdonosok hogyan részesülnek a GDP-ből – mondta Bogár László. Az összjövedelem az elmúlt 30 év alatt (vagyis ’78-tól 2008-ig) csak egyetlen alkalommal – 1990–93 között – esik vissza, ám akkor is csak a kezdeti, 1978-as szintre. Azóta azonban meredeken emelkedik, ma körülbelül 70 százalékkal magasabb, mint a ’78-as szint – folytatta Bogár. Hozzátette: a reálbérek azonban ’78-tól kezdve folyamatosan csökkennek egészen az 1995–96-os nagy visszaesésig, ekkor született a Bokros-csomag. Az 1978 és 1996 közötti 18 évben – három év kivételével – folyamatosan csökkent a reálbér értéke, és ez a ’78-as bázisértékhez viszonyítva 33 százalékos csökkenést jelent – fogalmaz a közgazdász, és mint mondta, „ez az, amiről senki sem beszél”.

 

A GDP és a reálbérek alakulása Magyarországon 1978 és 2008 között 

Senki nem beszél arról, hogy – miután a Bokros-csomag megadta a kegyelemdöfést – ez a társadalom a végletekig kivéreztetett – teszi hozzá. Bogár László emlékeztetett arra, hogy 2001-ben az Orbán-kormány kezdte el a reálbérek emelését (ezt Bogár a rendszerváltás legpozitívabb lépésének tarja), amely folyamatnak a vége az lett, hogy 3 év alatt 32 százalékkal emelkedtek a reálbérek. „Ez tette lehetővé egyáltalán azt, hogy 2008-ban újra felkapaszkodjunk a ’78-as szintre. Ha ez nem következik be, akkor most nem a 30 évvel, hanem a 40 évvel ezelőtti szinten lenne a reálbér”, teszi hozzá a közgazdász.

Ha van közügy...

Képtelenség, hogy a magyar nemzet mint közösség nem tudja, hogy valójában milyen helyzetben is van – mondja Bogár. Úgy véli: ha van közügy, akkor a tragikus népesedési és egészségadatok, a nemzeti vagyon kérdése az. „Jelenleg a magyar társadalom nem tudja megfogalmazni a kérdéseit és nincs tisztában azzal sem, hogy ha nagyon régóta nagyon sok emberrel nagyon szörnyű dolgok történnek, akkor az nem lehet csupán a véletlen műve. A közeli jövő legfőbb stratégiai feladata tehát szerinte az, hogy a magyar társadalom minél szélesebb rétegei szembesüljenek azzal a végzetes lejtővel, amelyen a nemzet újratermelési folyamatai haladnak. Ennek a folyamatnak részben előfeltétele, részben remélt következménye az, amit talán a nemzet újraegyesítésének nevezhetnénk. Amelynek során rádöbbenthetjük a magyarságot, hogy saját létérdekeit megfogalmazni és képviselni senki más nem fogja helyette. Bogár leszögezte: ha a vesztes és kifosztott többség nem képes rájönni, hogy egymás pusztítása helyett közösen kellene szembefordulni a minket kifosztó birodalommal és annak helyi kollaboránsaival, akkor elvesztünk.

(Grafikonok forrása: Demográfiai évkönyv 2005, Bogár László)

(Forrás:MNO) 

            A jövőre való vészes tekintettel, nem lehet magyar az, aki ne akarna segíteni, az zuhatag előtt megfordítani a vészkormány kerekét, és a felemelkedés útjára terelni népünk jövő építését, a Szent Korona Tan és Eszme, 1848-as alkotmányunk szerint, programmá tenni a Hungarizmust, mint nemzetet mentő és jövőt építő kötelező nemzetszervezetet. 

            Ez a kötelessége minden Hazáját féltő, azért érző, és tenni kész magyarnak.  Istenünk adj tetre kész bátorságot, amit a sok viszontagságban elvesztettünk.  Magyar harmonizálj!

 

„Holnap már minden a miénk lesz,

     Hogyha akarunk, ha merünk.”

 

Ady Endre: Magyar jakobinus dala

 

 

 

MI A HUNGARIZMUS?

 

 

összeállította:

 

Henney Árpád

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

– 1951 –

 

 

Terminó de imprimirae Febrero de 1952.

en los Talleres Gráficon. PALERMO.

Avda Federico Lacrioze, 2310, Buenos Aires


 

BEVEZETÉS

 

1945. február 28-án az országgyűlés többségéből alakult Nemzeti Szövetség 18 tagja jelent meg kihallgatáson Szálasi Ferenc Nemzetvezetőnél, hogy további politikai lépések előtt a legilletékesebb személytől kapjanak felvilágosítást több kérdésre.

Egy magas közjogi méltóságot betöltő személy tette fel ennek során azt a kérdést, hogy mi a Hungarizmus világnézeti lényege, melyek a jövő szándékok stb.

Mielőtt erre a kérdésre válaszolt volna a Nemzetvezető, a következőket jegyezte meg:

,,1935 március óta, mióta a hungarista eszme rendszert meghirdettem, 1944 október 14-ig úgy személyem és minden egyes párttag, mint egész eszmerendszerem is, a leggyűlöletesebb, legocsmányabb, a leghamisabb és a legkomiszabb támadásoknak voltak kitéve a parlamentben. Miért támadtátok, ha nem tudtátok, hogy mi a hungarista rendszernek az alapja? A parlamentben, a sajtóban, a rádióban egy évtizeden keresztül állandóan ütöttek-vertek bennünket. Kijelentették, hogy bolondok vagyunk, hogy tébolyodottak vagyunk, hogy nem értünk semmit az élethez s most akarják a testvérek, hogy én magyarázzam meg, hogy mi a hungarizmus és mi a politikai célkitűzése?” —

Valóban így volt!

,,Zöld kommunisták” voltunk és vagyunk mi, akik legfanatikusabb ellenségei vagyunk a bolsevizmusnak.

Vallásellenesek” voltunk és vagyunk mi, akik mindenkor hívő tagjai vagyunk egyházainknak.

Németbérencek” voltunk és vagyunk mi, akik egy pillanatig meg nem tántorodva a németekkel szemben is a Magyar Birodalom megvalósításáért küzdöttünk.

A hungarizmus megteremtője, Magyarország utolsó törvényes államfője, Szálasi Ferenc, azóta vértanú halált halt, a kérdező, sok más magyar testvérünkkel együtt, életfogytiglani börtönre ítélve szenved, a feltett kérdés pedig még mindig kérdés maradt.

 


 

I. 

 

Mi tehát a hungarizmus? ...

A legmagasabb fokú magyarság!

Egy mondatba összefoglalva ez a válasz. Sokan azt felelhetnék, hogy ezt mindenki állíthatja, de mivel lehet bizonyítani?

A hungarizmus céljával.

A hungarizmus célja a magyar birodalmi gondolat megvalósítása!

Természetesen tudjuk, hogy Trianon óta Csonkamagyar­ország minden nemzeti alapon álló politikai pártja és minden nemzeti gondolkodású magyar ember is ezt akarta. De a két világháború közti időszakban ennek érdekében nem tettek többet, mint megfogalmazták a „Nem, nem soha!”, „Csonkamagyaror­szág nem ország” propaganda jelszavakat s mint e téren a kétségtelenül legkiválóbbat, megzenésítették a mélyértelmű és megrendítő Magyar Hiszekegyet. Vagyis nem tettek többet, mint amit szájjal könnyen meg lehetett tenni.

De ugyanakkor az elszakított területek kisebbségi sorsa jutott magyarsága magárahagyatva, egyre gyengülve és pusztulva, vívta élet-halál harcát.

Csonkamagyarország magyarságát meg egyre nagyobb mértékben pusztította az egyke és az egyse. Évtizedeken át csak beszéltek, csak szónokoltak erről, de ellene semmit sem tettek. A magyarság születési arányszáma az 1913-as 35 ‰-ről 1941.ig  19,5 ‰-re zuhant. Pedig ahhoz, hogy a népesség jelenlegi állagában fennmaradjon, 22 ‰-es arányszám szükséges.

Társadalmi berendezettségünk napról-napra betegebb lett. Az egyes társadalmi rétegeket mélyreható ellentétek, áthidalhatatlannak látszó szakadékok választották el egymástól és ezért a nemzeti társadalom a legtökéletesebb szétesettség állapotában élt.

Az agrár és ipari proletariátus száma nőttön-nőtt és komoly földbirtokreformról, munkás és munkaadó közti kiegyenlítődésről, igazságos jövedelemelosztásról büntetlenül még beszélni sem lehetett.

Értelmiségünk lelkületének kialakulását végzetesen határozta meg az a tény, hogy még a legkisebb kezdő állások betöltésénél sem a rátermettség, hanem a lehető legmagasabb helyekről jövő ajánlás volt a döntő tényező.

Honvédségünk szelleme teljesen ferde, a hadsereg csak silány paródiája volt az egykori magyar-osztrák monarchia ugyancsak elmaradt cs. kir. haderejének.

A magyar nő nagy többségében munkásnőnek, tisztviselőnőnek és minden egyébnek készült, még szépségkirálynőnek is, csak a magyar család lelkének, családanyának nem.

Ifjúságunk hivatalos szervezetet, a Levente intézmény, nem egyéb, mint egy kezdetleges kis újonckiképző keret, amelyben szó sincs az ifjúság erkölcsi neveléséről és nemzeti öntudatának fejlesztéséről.

Ebben a széteső, pusztuló világban egyetlen szilárd politikai irányzat a hungarizmus, amelyik attól a felismeréstől vezettetve indítja meg küzdelmét, hogy:

Délkelet-Európa vezető népe a magyar!

Történelmi múltja, államalkotó képessége, központi települése, kulturális ereje és politikai felkészültsége határozzák meg elhivatottság át erre a szerepre, annélkül azonban, hogy ez a vele együtt élő népcsoportok elnyomására törekvő sovinizmus lenne, amelyik hatalmi szóval akarná az egyetemes nemzet sorskérdéseit megoldani.

A hungarizmus nem ismer sem nagy, sem kis népeket, sem előjoggal felruházott kiválasztott népet, hanem csak életképes vagy életképtelen népeket.

A Kárpátok által övezett Duna. Tisza medence – Magyar Birodalom – az Úristen által teremtett tökéletes földrajzi egység, amit ember meg nem változtathat. Tökéletes gazdasági egység is, amelyet az emberi korlátoltság és gyűlölködés erőszakkal szétdarabolhat ugyan, hogy életképtelen államocskákat létesítsenek a benne élő összes népek legnagyobb veszedelmére, de ezt a természet rendjével nyílegyenest ellentmondásban levő állapotot semmiféle hatalmi akarat nem tarthatja fenn örökre. Csak egy tökéletes politikai egység teheti lehetővé, hogy ennek az egész Európában egyedülálló földrajzi és gazdasági egységnek minden előnye az itt sorsközösségben élő összes népek számára hasznosítható legyen. Ennek ez egységnek a megteremtésérc törekszik a hungarizmus, de nem hatalmi szóval, hanem azzal, hogy az itt élő és gazdaságilag egymásra utalt, egymást kiegészítő különböző fajú, nyelvű és vallású népek nemzeti érzését és öntudatát, nyelvét, szokását és vallását feltétlenül tiszteletben tartva szervezi meg a politikai, gazdasági és társadalmi együttélés lehetőségét.

Őseink honfoglalása utáni századokban éppúgy, mint napjainkban a cél ez az eszményi politikai egység: a Magyar Birodalom s a magyar nép legmagasztosabb történelmi feladata éppen ennek megszervezése és irányítása.

A magyarság eme vezető szerepe 1526-ban látszólag megszűnt. A XVII-ik században Bocskai, a XVIII-ik században Rákócz, a XIX-ik században a 48-49-es szabadságharc mutatják népünk történelmi hivatás érzetét, míg a XX-ik században a hungarizmus népi mozgalma jelöli népünk kitartós, szívós hatalomra törekvő akarat, hogy természetes vezető szerepét visszaszerezhesse, délkeleteurópai hivatását teljesíthesse és a „Hősvértől pirosult gyásztér” helyébe a Hungarista Magyar Birodalom dicsőségét, nagyságát és boldogságát építhesse meg minden jóakaratú népe hasznára és életbiztonságára.

Ennek a négy évszázados küzdelemnek súlyos vérveszteségei a magyarságot legyengítették. A Magyar Birodalom területén idegen germán és szláv hatalmi erők versengése indult meg, hogy a magyarság összetartó és egységesítő erejét megsemmisítve, ezt a területet darabokra tördelje szét, és saját érdekkörébe vonja. Ez az idegen hatalmi törekvés célját az első világháborút követő trianoni békeparancsban érte el, amikor a Magyar Birodalmat, ezt a földrajzilag és gazdaságilag egységes területet széttörték és a magyar nép összetartó erejét a pánszláverők segítségével kikapcsolták. Ezzel, ezen a területen állandósították a nemzeti ellentétek legteljesebb kiéleződését, a politikai bizonytalanságot és a gazdasági életképtelenséget.

A legfontosabb teendő tehát, a magyar nép életerejének felfokozása és ezáltal összetartó képességének érvényesítése a Kárpátok övezte Duna-Tisza medencében, az évezredes Magyar Birodalom területén, a magyarsággal sors és társközösségben élt népek körében.

Ezt a történelmi feladatot akarja és fogja elvégezni a hungarizmus.

 

 

II.

 

A feladat eredményes elvégzésének előfeltétele, hogy a magyarság teljesen összehangolt, egységes társadalmi közösségben éljen, Ne legyen semmi külső vagy belső tényező, mely a magyart a magyarral szembe állítja.

A hungarizmus elveti a meddő osztályharcot, mert az mindig a mesterséges társadalmi rétegeződés következménye, a természetes társadalmi rétegek öncélú különélése és a szükséges társközösség szétporlódása, Az eddigi rendszerben felső, közép és alsó osztályokat ismertünk. A társadalomnak ez a rangsorolása okozza az osztályharcot. Ezzel szemben a hungarizmus politikai, gazdasági és társadalmi rendjének alapja az a természetes társadalmi rétegződés, amely hivatás szerint csoportosítja a nemzeti társadalmat.

Esszerint:

A paraszt, az őstermelő, aki a nyersanyagot szolgáltatja;

A munkás, aki a nyersanyagot fogyasztóképessé formálja;

Az értelmiség, aki a fogyasztóképessé tett nyersanyag igazságos elosztását végzi és összhangba hozza a két alaptényező munkáját;

A , aki a családban élvezi a paraszt, a munkás és az értelmiségi állal végzett munka hasznát és azt a gyermek, a nemzet jövendője, nevelésére fordítja;

A katona, aki a nemzetmunka folytonosságát és a munkaeredmény élvezetét biztosítja és megvédi.

 

1. A hungarizmus és a paraszt

A hungarizmus szerint a magyar parasztnak hivatása, feladata, felelőssége, kötelessége és az ezekből adódó hatalmi helye adva van a következő két hungarista alaptételben:

A paraszt a nemzetfenntartó.

Iparral rendelkező magasfokon álló parasztállamot építünk.

Teljes tudatában vagyunk annak, hogy iparra szükség van, de nem mint célra, hanem mint eszközre. A parasztgazdálkodás számára életkérdés a magas színvonalon álló mezőgazdasági ipar. Nemzetünknek tehát elsősorban olyan nagyiparra van szüksége, mely a meglévő mezőgazdasági iparhoz szükséges gépeket és azokat az eszközöket állítja elő, melyek a parasztgazdálkodás mennyiségi és minőségi termelését előmozdítják és termelvényeit feldolgozzák. Szükség van a jól megszervezett kisiparra is, melynek ott van létjogosultsága, ahol egyéni ízlést, sokféleséget, sokrétűséget és mindezekben minőséget kell biztosítani.

Az igazi és egészséges paraszt mindenkor az egészséges önzés kifejezője, mint ilyen, az igazi és tiszta nacionalizmus képviselője, aki csak akkor van a nacionalizmusba egészségesen beépítve, ha a földbéke biztosítva van nemzetünk életében.

Földbéke pedig akkor van, ha a föld a paraszt felelős tulajdonában és felelős megművelésében van. Munkájának eredménye és gyümölcse pedig a paraszt családjának és nemzetünknek közös hasznát biztosítja.

Ebből kifolyólag a föld azé, aki azon felelősen, okszerűen tud gazdálkodni, vérével is megtudja védeni és gyermekeinek hiánytalanul örökségül tudja hagyni. A föld elsősorban tehát a paraszté.

A földkérdés a magyarság egyik sorskérdése, ezért ennek a kérdésnek erőteljes, tiszta és igazságos megoldása mindenkor létfontosságú feladata a hungarizmusnak. Földreformot akartunk, hogy ezzel a magyar parasztságot paraszthitbizományok létesítésével erősítsük, a földnélküli agrárproletáriátus jelentős részét, elsősorban a nagycsaládúakat, földhöz juttassuk és az ország termelési átlagát emeljük. Természetes tehát, hogy azt a földrablást, amit odahaza a jelenlegi kommunista rendszer csinált, mi nem ismerjük el, de a régi birtokelosztást sem fogjuk visszaállítani. A táj szempontok figyelembevételével a kis parasztgazdaságok nemesített vetőmag és tenyészállat szükségletének biztosítására olyan kiterjedésű nemesítő gazdaságokat fogunk meghagyni, illetőleg létesíteni, amelyeknek a magtermelése és tenyészállat tenyésztési eredményei elegendők és képesek kielégíteni a kis parasztgazdaságok igényeit.

A Hungarizmus II. magántulajdon alapján áll és ezért az arra érdemeseket a nemzet teherbíróképességének arányában kártalanítani fogja.

A földkérdést a hungarizmus kizárólag a nemzet érdekeinek megfelelően akarja megoldani s szembe fog helyezkedni minden önző, egyéni érdekkel, mely ennek a sorskérdésnek célszerű rendezését, a magyar parasztság megerősödését, a legkisebb mértékben is veszélyeztetné.

A hungarizmusban a paraszt és a munkás parancsolóan szükséges életösszhangban él. Az értelmiséghez való viszonya sorsdöntő nemzetünk életében. A paraszt az az őstelevény, melyből nemzetünk vezetőrétege születik. Ha ez az őstelevény az elromlott politikai, gazdasági és társadalmi bajok miatt mérgezett, úgy az értelmiség is az lesz. Ha az értelmiség megszakítja az őstelevénnyel bensőséges viszonyát a fennálló politikai, gazdasági és társadalmi rendszer által mesterségesen felépített válaszfalak miatt, úgy végzetesen elszakad a szülőtalajától, gyökértelené válik és kiszolgáltatottja lesz öncélú és önkényes hatalmi törekvéseknek. A Hungarista parasztnak a családi életen belül, a növel való kapcsolata élettörvényünkből adódik: a családi élet tisztasága, erkölcse, dús gyermekáldása abban a tudatban, hogy egyetlen gyermeke sem marad ellátatlan. A parasztnak tudnia kell, hogy nemcsak a földet, hanem a nemzetet is meg kell becsülnie azáltal, hogy a dús gyermekáldást vállalja és nemzetünk iránti kötelességének tartja. A paraszt a fegyveres nemzet ereje, az önfeláldozó hazaszeretet megtestesítője, abban a szent tudatban, hogy egyedül véráldozatából származhat nemzetének és családjának erkölcsi, szellemi és anyagi életbiztonsága. Ez az örök törvény, amely viszonyát a katonához megszabta és megszabja mindaddig, mig a tiszta és egészséges paraszt jelenti nemzetünk létalapját és sorsát.

 

2. A hungarizmus és a munkás

 

A hungarizmus a nacionalizmusnak és a szocializmusnak életösszhangján épül fel. Szocializmus nélküli nacionalizmus sovinizmussá és a nacionalizmus nélküli szocializmus elkerülhetetlenül materializmussá fajul. Úgy az egyik, mint a másik csak katasztrófát hozhat a társadalmi közösségre, mert menthetetlenül a soviniszta vagy materialista imperializmus kerekedik felül.

A mi nacionalizmusunk nem az eddig már annyit elkoptatott nacionalizmust jelenti. Nacionalizmusunk a nemzet mai és holnapi hivatását határozza meg. A mi szocializmusunk nem a marxizmus osztályharca, hanem a nemzet kebelében élő összes társadalmi rétegek munkavédője.

Az eddigi társadalmi rendszerben a magyar munkás nemzetközi proletár volt, aki a marxista materializmus hazugságaitól elszédítve, szervezett szociáldemokratának csúfolta önmagát. A proletár azonban nem szocialista, hanem engedelmes, felelőtlen eszköz és piszkos fegyver, egy nemzetközi plutokrata érdekközösség kezében. A proletár nem nacionalista, hanem istentelen, hazátlan, otthontalan és családtalan bitangolásba kergetett csavargója az erkölcsi, szellemi és anyagi züllésbe mesterségesen belekényszerített társadalmi rendnek. A proletár még csak nem is materialista, hanem olyan bérrabszolga, aki legtermészetesebb anyagi jóllétének legkezdetlegesebb előfeltételeit sem tudja kiharcolni.

A plutokrata rendszerben minden dolgozó kivétel nélkül csak proletár, aki nem felelősen dolgozik, hanem meggyőződés nélkül kiszolgálja azt. Ennélfogva önmagát becsteleníti meg és zülleszti le u. n. munkabérharcaiban, sztrájkjaiban anélkül, hogy akár a maga, akár a közösség számára eredményt tudna elérni.

A hungarizmus a magyar munkást a nemzetköziség posványából és a proletár sorsból kiemeli és nemzeti alapra állítja, ahol a munkás a munka felelős tulajdonában, a munkabéke felelős letéteményese és így a tiszta, egészséges szocializmus kiteljesítője és képviselője lesz.

Munkabéke pedig akkor van, ha a magyar munkás megbecsüléséért vívott harcban biztosította magának a tiszta, egészséges családi otthont, a tiszta és egészséges munkahelyet, hogy családja ás nemzete hasznára legjobb képességeinek kifejtése mellett, a legjobb munkaeredményt érhesse el. A nemzeti kultúra. és civilizáció áldásaihoz a munkásnak ugyanannyi joga van, mint bármelyik más társadalmi rétegnek.

Mindezt bizonyítja a hungarizmus azáltal, hogy a munkást a nemzeti tőke birtoklásához segíti és ezzel az általa végzett munka hasznában részesíti.

A hungarizmusban a magyar munkás a nemzetépítő. A munkás vállán nyugszik annak végrehajtó munkája, a munkapadján formálódik, épül és szilárdul nemzetünk.

 

3. A hungarizmus és az értelmiség

 

A hungarizmus nem jelenti egy osztály mozgalmát, hanem népmozgalom, amely a társadalom minden rétegét felöleli és abból senkit ki nem rekeszt. A nemzetfenntartó paraszt és a nemzetépítő munkás munkáját valakinek összhangba kell hoznia, hogy munkájuk a köz szempontjából eredményes és hasznos legyen. Kell egy tényezőnek lenni amely a kettőnek munkáját összefogja. Ez a tényező az értelmiség, amely egyedül képes arra, hogy a nacionalizmust és a szocializmust a gyakorlati állami, nemzeti és népi élet hasznára megszervezze.

Az értelmiség tehát az igaz és tiszta hungarizmus megtestesítője, a társadalmi béke kifejezője, a Pax Hungarica letéteményese.

 

A hungarizmusban az értelmiség a nemzetvezető

 

Minden felesleges szenvelgés nélkül megállapíthatjuk azt a tényt, hogy az u, n, polgári réteg felmorzsolódott, A liberális rendszer középosztálynak nevezte el, mert nem tudta elhelyezni sem a plutokraták sem a proletárok közé, Ez a középosztály a plutokrata rendszer nagy szerencséjére soha sem tudott szervezetbe tömörülni s így csak természetes, hogy a kiválóan megszervezett nemzetközi plutokraták és az ugyancsak nemzetközileg megszervezett proletárok malomkövei között megsemmisült, vagy legalább is azon az úton van, hogy ez a sors érje.

A hungarizmus ezekből a tényekből szűrte le azt a fontos megállapítását és elhatározását, hogy ezt a középosztályt meg kell menteni a végpusztulástól, mert szaktudásánál fogva igen értékes és nélkülözhetetlen rétegét képezné minden természetes társadalmi rendnek. Ezért a hungarizmus tudatosítja benne, hogy szaktudásánál fogva ő is azok közzé tartozik, akik felelős vezetésre hivatottak. Ezt a nagy szerepet azonban eddig betölteni nem tudhatta, mert bár a leghatalmasabb töke, a tudás birtokában és kisajátíthatatlan tulajdonában van, mégis tehetetlen kiszolgáltatottja volt a rendszernek. Mesterségesen és erőszakosan megakadályozták abban, hogy az öt is megillető vezetőhelyet elfoglalhassa.

A hungarizmus új értelmiséget fog nevelni a parasztság, a munkásság és a középosztály szellemi elitjéből.

A hungarizmus ennélfogva minden egyes társadalmi rétegünk szellemi elitje számára azt a szabadságharcot jelenti, amelynek végső céljában az értelmiségnek vezetésre való elhivatottsága és joga áll, ha az nemzetünkhöz megingathatatlanul hűséges, minden körülmények közt becsületes, erejében és hivatottságában rendületlenül hisz.

A hungarizmus alaptörvénye, melyet értelmisége számára  kötelezővé tesz a következő:

Ha választani kell nemzet és alkotmány, igazság és jog, élet és törvény között, úgy kötelessége, hogy mindenkor a nemzetet, az igazságot és az életet válassza, mert tudnia kell, hogy ez a három örökkévaló. Az alkotmány, jog, és törvény szükséges, de múló formák, amelyeket a nemzet akkor és úgy cserélhet ki, ahogy fejlődése, új életakarása ezt megköveteli.

 

4. A hungarizmus, a nő és a gyermek

 

A nemzeti életet úgy kell tekinteni, mint isteni adományt arra, hogy mindenek felett és feltétlenül benne valósítsuk meg; a közös vér kötelékét, a magyar családot.

Nemzetünk harmonikus egysége az igaz magyar nőben magasztosult családon nyugszik. A nő hivatása és feladata a szeretet és gyöngédség gyakorlása a család keretében. A nő a család szelleme és erkölcsi tisztaságának alapja s mint ilyen, a család vetületének, a nemzet erkölcsi tisztaságának alapja is. A hungarizmus a család szentségét sérthetetlennek tartja. Nemzetünk, erkölcsi életének biztosítása és védelme érdekében a leghatározottabban ragaszkodik minden házasságnál az egyházi esketéshez, ettől semmi körülmények között sem tér el.

A hungarizmus a nő legszentebb hivatását az anyaságban látja és államrendszerében az anya- és gyermekvédelmet egyik legfontosabb feladatának tekinti. A családi élet erkölcsi és anyagi előfeltételekkel való megteremtése, az anyai hivatás megbecsülése, messzemenő biztosítéka annak, hogy az anya minél dúsabb és egészségesebb gyermekáldást hozzon. A nemzet legdrágább kincse a gyermek, mert ő a nemzet jövője s hallhatatlanságának záloga.

A nő a családbéke letéteményese, a nemzetmegtartó.

A hungarizmus az egyén boldogságát tűzi ki célul a nemzet keretében s ezért minden gyermek számára boldog gyermekkort, családi szeretetet teremt és biztosit. A gyermek nevelése az otthon, tanítása az állam feladata, melyekhez az egyházaknak kell támogatásukat adniok. A hungarista nemzetnevelés szaktudással és izzó hazaszeretettel telitett ifjúságot nevel, mely képes lesz hatalmas feladatának elvégzésére, a Kárpátok által övezett Duna-Tisza medence kiegyensúlyozott, boldog életének felépítésére és biztosítására.

 

5. A hungarizmus és a katona.

 

A hungarizmus kerüli a háborút, de nem riad vissza attól, hogy erkölcsi, szellemi és anyagi érdekeit és értékeit minden eszközzel, minden erejével, teljes elszántsággal fegyveresen is megvédje. Nincsenek hódító törekvései, de felkészül a védekezésre, mert a felkészületlenséget bűnnek tartja a nemzettel szemben. Ebben a felkészültségben a nemzet minden egészséges, munka- és harcképes tagja résztvesz és együttesen alkotja a fegyveres nemzetet. Ez az egész nemzetnek önmaga védelmére való maradéktalan harcba állítását jelenti.

A hadsereg a fegyveres nemzet végrehajtó eszköze és védi a népközösséget imperiálisztikus fegyveres támadások ellen.

Ez a hadsereg a szó igaz értelmében a nemzet honvédsége, melynek tagjai legszentebb hivatásuknak kell tekintsék, hogy ti. nemzetünk érdekei védelmében életüket bármely pillanatban feláldozzák.

 

A katona a nemzetvédő

 

A hungarizmusban felépülő magyar nemzet ezen öt erőtényezőjének, a parasztnak, a munkásnak, az értelmiségnek, a nőnek és a katonának életképes, egészséges megszervezése alkotja a hungarizmus legfontosabb feladatát. Csak a hungarizmus alapján, a népi közösségbe felelősen állítva és teljesen összehangolva, lesz ez az öt erőtényező egyenként és együttesen alkalmas arra, hogy általuk a magyar nép történelmi hivatását, délkeleteurópai vezető szerepét ismét visszaszerezni és teljesíteni tudja.

 

III.

 

 

A hungarizmus keresztény vallás-erkölcsi alapon áll, számit a keresztény felekezetek összhangban végzett munkásságára.

Az egyes felekezetek nem képviselhetnek különálló kultúr­szel­lemet, mert az a nemzeti lélek kettéhasadását, a nemzet lelki egységének megbontását idézhetné elő. A közreműködést békés megegyezés kell, hogy megelőzze, kulturális vonatkozásban is. Az egyházak nem lehetnek állam az államban, az államhatalom azonban bírálóan gondoskodik a keresztény egyházak érdekeinek szociális és kulturális kielégítéséről.

A hungarizmus istenhivő és krisztushivő, nem tűri az istentagadást, a Krisztus-gúnyolást és a vallástagadást. A hungarizmus elválaszthatatlan Krisztus tanától és harcos eszköze a krisztusi erkölcsi világrend gyakorlati megvalósításának.

Az egyházak dogmáihoz nem nyúl. A vallás különböző dogmatikus egyházdiktatúrákba merevedik, ha nincs meg a nacionalizmussal és a szocializmussal a parancsolóan megkövetelt életösszhangja, ha ezeket elveti, és távol tartja. Igaz hittel és meggyőződéssel valljuk vallásunkat, de nem érthetünk egyet azzal, hogy a politizáló egyházak szabják meg, hogy milyen egyházpolitikai feltételek mellett üdvözülhetünk csak. Ezt az üdvözülést kizárólag a vallási egyházak biztosíthatják számunkra, ennek feltételei pedig Krisztus Urunk tiszta törvényeitől függnek és nem az egyházak politikai elgondolásaitól. A vallási egyház bennünk fogja legigazabb, leghívebb és legerősebb támaszát megtalálni, a politizáló egyházzal azonban mindenkor szemben állunk.

Meg fogjuk adni az Istenünknek, ami az Istené és meg fogjuk adni a nemzetünknek, ami a nemzetünké.

 

IV.

 

Hungarisztikus kultúrpolitikánk alapja a magyar népi kultúra

 

Az egész világgal megismertetjük magasrendű kultúránkat, amelyet fajunk évezredes küzdelmes munkával turáni lelkéből kitermelt és értékké emelt. E kultúra hordozója, a magyar nép, jogot szerzett arra, hogy életterében saját kulturális életét élhesse.

Célunk olyan új magyar lelki típus kitermelése, mely faji, népi talajban gyökerezik és a nemzeti önérzet és nemzeti hivatástudat magaslatára emelkedett. Célunk olyan generáció felnevelése, mely testben és lélekben erős, egészséges, szép, becsületes, önzetlen, önfeláldozó, vallásos, a maga erejében bízó, kitartó, a hazáért élni és halni kész. Olcsó megalkuvás helyett szívesen választja a kemény harcot, mert tudja, hogy sem ő, sem fajtája nem alábbvaló egyetlen nemzetnél sem és joga van az elsők sorában helyet foglalni a saját tehetségéből.

Nevelőintézményeink megújhodó közszelleme, a nemzeti értékek ismeretérc támaszkodó tanulmányi anyaga lehetővé fogja tenni, hogy a magyar ifjúság új lelki típusú mielőbb kialakuljon, mert csak egy életerős, életvidám és rugalmas lelkületű népközösség fiatal tagjait lehet sikerrel nagy nemzeti eszmények és célok szolgálatába állítani és e célokért önfeláldozó munkásságra, valamint kitartó harcra ösztönözni.

A hungarizmus igen fontosnak tartja, hogy a népnevelés igen szoros kapcsolatot tartson a nemzeti élettel, azzal soha ellentétbe ne kerüljön, mert mindenkor a nemzeti társ- és sorsközösség építőjének kell lennie.

V.

 

A hungarizmus egyik legfontosabb feladata a vagyonegyenlőtlenségek igazságos kiegyensúlyozása és a visszaélésekre alapozott, erkölcstelen gazdagodás letörése. Sem a vállalkozási kedvet, sem a tehetséget, sem a szorgalmat, sem a szakértelmet nem kell félteni a hungarista gazdálkodástól, mert csak annak a határtalan, igazságtalan vagyonosodásnak fog határt szabni, amely eddig is tobzódó formájában milliók elsorvadására vezetett.

 

A hungarista nemzetgazdálkodás célja a népi közösség anyagi jólléte

 

Anyagi rendje a nemzetgazdálkodásból és a munkarendből áll. A nemzetgazdálkodás a magángazdálkodáson nyugszik. A magángazdálkodás alapja a szocialista szabadgazdálkodás. Szocialista, mert kötelezettséget jelent a népi közösséggel szemben, szabadgazdálkodás, mert minden teljes jogú magyar állampolgár a nemzetgazdálkodásban tehetségének megfelelően részt vehet. A munkarend, a munkakötelességnek, a munkás és munkaadó közti viszonynak, a munka végrehajtásának, a munkabíráskodásnak, a munkaegészségügynek, a munkaalkotmány alapján való törvényes rendezését jelenti.

 

A hungarista nemzetgazdálkodás alapja a nemzeti tőkerendszer

 

Az egyes ember által összehalmozott tőkének van egy határa, amelyen felül a tőke már nem egy ember munkájának a gyümölcse. Az ilyen tőkefelhalmozódáshoz a dolgozó nemzet termeléssel, a népi közösség milliói fogyasztással, az államhatalom pedig a termelés, fogyasztás és a haszon élvezetének a nemzet akaratából történő biztosításával járulnak hozzá. Az államhatalomnak tehát joga van ahhoz, hogy az ilyen közös erővel felhalmozott töke értékesítésében szabályozó befolyást gyakoroljon és a tőke áldásos hasznából az összes résztvevőknek megfelel hányadot juttasson olym6don, hogy az a juttatás a népi közösség anyagi érdekein keresztül annak erkölcsi és szellemi érdekeit is szolgálja.

Az értékesítésből származó tiszta haszonból a termelés három alaptényezője, mégpedig a tervezés, a munka és a töke egyenlő arányban részesül. Ez nemzetgazdálkodásunk egyik alaptétele és szocialista lényege.

Gazdasági életünk alapját az az elv jelenti, hogy népi közösségünk megélhetése biztosítandó elsősorban és csak ezen feltétel teljesítése esetén engedjen meg az államhatalom olyan értékesítési politikát és olyan nyereségeket, amelyek egyrészt biztosítják a népi közösség szükségleteit, másrészt pedig lehetővé teszik a termelésben közreműködő magánvagyonok fejlesztését.

 

VI.

 

A hungarizmus külpolitikája a nemzetközösség, a konnaci­onalizmus elvén épül fel, mely az egymásra utalt nemzetek érdekszövetségét, tömörülését, politikai és gazdasági közösségét jelenti, az egyes nemzetek nemzeti önállóságának csorbítása nélkül. A nemzetközösségben sem egymás fölé, sem egymás alárendelt, hanem csak egymás mellérendelt nemzetek vannak.

Egy évezred súlyos, véres történelme félreérthetetlenül bizonyította a magyar népnek, hogy milyen más népekkel vállalhat társ- és sorsközösséget,

A magyarság ezer esztendős történelme folyamán három súlyos sorscsapást szenvedett el:

Az egyik 1240-41-ben a Muhi pusztai vereséggel kezdődő u. n. tatárjárás volt, amikor a mongol hordák végigpusztították a Magyar Birodalom területét, kifosztva és kiirtva mindent, ami útjukba került. A menekülni kényszerült magyar királyt egyetlen szomszédja sem segítette, sőt súlyos helyzetét kihasználva, megzsarolták. Ezt a súlyos sorscsapást a magyarság a Magyar Birodalom területén akkor élt népekkel együtt szenvedte végig.

A másik súlyos sorscsapás 1526-ban a Mohácsi csatavesztéssel kezdődő és másfél évszázadon át tartó u. n. török hódoltság volt, mely alatt ismét a Magyar Birodalom területén élt népek és elsősorban a magyarság harcolt, vérzett és pusztult a török megszálló elleni harcokban. Az ozmán hódító törekvés a 150 év folyamán szinte sohasem jutott túl a Magyar Birodalom nyugati határain. Ezt a végzetes, majdnem megsemmisítő csapást is nagy részben a magyarságnak kellett elszenvednie.

A harmadik pusztító csapás az 1945-ben bekövetkezett szovjetorosz megszállás. Most is mint mindig a magyarságot irtják tűzzel-vassal, a magyarságot ítélte halálra a pánszlávizmus éppúgy, mint a bolsevizmus. Magyarország egész területe áll megszállás alatt, amelyet, teljesen kirabolnak és tönkretesznek, és most is, ebben e borzalmas sorsban, mint ezer év alatt mindenkor, a Magyar Birodalom területén élő népek osztoznak a magyarsággal.

A hungarizmus ezt a kemény élet által kovácsolt társ- és sorsközösséget veszi alapul a magyar sorskérdések jövő kialakításánál. Ezért álláspontja nem is lehet más, mint hogy elvet minden olyan szándékot, amely olyan nemzetekkel akarja egy államszövetségbe kényszeríteni, amelyek sohasem osztoztak nehéz sorsában, Az ilyen konföderációs terveket természetellenes, erőszakolt, a magyar nemzet érdekeivel ellentétben álló és csak egyes érdekcsoportok öncélú szándékainak tartja, miért is ezek ellen teljes erővel küzdeni fog.

A hungarizmus figyelembe veszi a történelmi hagyományok erejét, nem felejti, hogy Magyarország ezer év óta szinte megszakítás nélkül királyság volt, figyelembe veszi a Magyar Szent Korona összetartó erejét s ezért a nemzeti királyságot tartja Magyarország jövendő államformájának. Azonban mind az államforma, mind pedig az államfő kérdésében csak az egész magyar nép dönthet népszavazás keretében akkor, amikor ennek összes előfeltételei adva lesznek.

 

VII.

 

ÖSSZEFOGLALÁS

 

A hungarista ideológiának ezt a rövid tömör kivonatát a következőkben foglaljuk össze:

1.) A hungarizmus, mint ideológia a következő jelszót írja minden magyar szívébe és értelmébe: A nemzet jövője mindenekfelett. Azonkívül részletes elvi alapokat nyújt a hungarista mozgalom számára.

2.) A hungarizmus, mint mozgalom arra törekszik, hogy ideológiájában lévő elveket átvigye a gyakorlati életbe.

3.) A hungarizmus elveti a nemzeti társadalomnak természetellenes rétegződését és az állandó osztályharcot jelentő, osztályokba való sorolását: felsőosztály, középosztály, alsóosztály. Ehhelyett társadalmi szemléletében a hivatásuknál fogva kifakult természetes csoportokat tartja a nemzeti társadalom összetevőinek. Ezek: a nemzetfenntartó paraszt, a nemzetépítő munkás, a nemzetvezető értelmiség, a nemzet halhatatlanságát biztosító nő, a nemzet jövőjét biztosító gyermek és a nemzetvédő katona.

A hungarista társadalmi rétegeződésnek eme tényezői sohasem egymás alá vagy egymás fölé, hanem mindég egymás mellé vannak rendelve.

4.) A föld azé, aki azt felelősen megműveli, tehát elsősorban a paraszt felelős tulajdona. Az egyéni nagybirtokrendszer végleg a múlté. Az erőszakkal létesített kolhoszok felszámolandók.

5.) A „bérmunkás” a munkabéke ellensége. Munkabéke csak akkor valósulhat meg, ha a munkás nemcsak felelős munkát végez, hanem a termelés hasznának is élvezője.

6.) Az értelmiség régi fogalmazását elvetjük. A hungarista értelmiséget nem kizárólag az eddig középosztálynak nevezett csoport alkotja, hanem a hivatás csoportok mindegyikéből tudásuk és rátermettségük alapján kiemelkedett egyének képezik a nemzetvezetésre hivatott értelmiséget.

7.) A nő hivatása az anyaság. Katasztrofális népi állományukat tekintve, mozgalmunk legfontosabb feladata minden eszközzel odal1atni, hogy a magyar nők hivatásukat teljes mértékben teljesíthessék.

8.) Az ifjúság a jövő záloga. Bőséges gyermekáldás nélkül a legéletrevalóbb tervek mellett is bizonytalan a nemzet jövője.

9.) A nemzeti társadalom, a hungarista népi közösség erkölcsi, szellemi és anyagi érdekei védelmét a nemzet honvédsége, a hungarista katonaság biztosítja. Ez a fegyveres nemzet védi a népi közösséget bármely oldalról jövő ellenséges támadásokkal szemben.

10.) Erkölcsi életünk alapja a keresztény vallás. Az erkölcsi életet művelő egyházak erős támaszai vagyunk, de a nemzet érdekeivel ellentétes idegen politikai célokat támogató egyházi megnyilvánulásokat elutasítjuk.

11.) Külpolitikánk alapja a konnacionalizmus. Az egymásra utalt népek társ- és sorsközösségének munkálói vagyunk.

12.) Hiszünk a magyar népben, hiszünk a magyar nép jövőjében. Hiszünk célkitűzéseink igazságában, erejében és győzelmében.

 

BEFEJEZÉS

 

Évekkel ezelőtt feltett kérdésre adjuk meg itt tömören a sokak által várt választ. Íme, ez a hungarizmus lényege. Ezért küzdöttünk, ezért támadtak bennünket majdnem kizárólag azok, akik nemcsak nem ismerték a hungarizmust, de végzetes felületességgel habozás nélkül fogadták el a legkomiszabb és leghazugabb propagandát. Ezért halt vértanúhalált emelt fővel és megingathatatlan hittel a hungarizmus megalkotója, Szálasi Ferenc, aki a halálos ítélet előtt az utolsó szójogán, azt mondotta:

„Meg vagyok győződve arról, hogy a régi világ a maga elavult ideológiai rendszerével romokban hever s ezt egy új világ fogja felváltani. A magyar nemzet az új világot csak a hungarizmusban tudja megtalálni”.

A nemzet életében minden generációnak megvan a maga történelmi feladata, melyet népe és nemzete érdekében elvégezni kötelessége. Ha egy generáció beteg s nem ismerte fel azokat a feladatokat, melyeknek elvégzése reá háramlott volna, az el nem végzett feladatok megmaradnak és még nagyobb súllyal nehezednek a következő generációkra, esetleg olyan súllyal, hogy ezek összeroppannak alatta.

A mi feltétlen meggyőződésünk, hogy a mostani és a jövő magyar generációk történelmi feladatát képezi a Magyar Birodalomnak hungarista alapon való felépítése. Hisszük és hinni akarjuk, hogy a mostani szörnyű pusztulás után ezek a generációk felismerik történelmi feladatukat és minden erőfeszítéssel el is fogják végezni azt.

Erre szólítjuk fel minden magyar testvérünket, hungaristát és nem hungaristát egyaránt. Aki elfogultság nélkül olvasta el azt, hogy mi a hungarizmus, és ha önzetlenül akar dolgozni Hazánk felépítésén, akkor megfogja a mi kezünket, és együtt küzd velünk a hungarista Magyar Birodalomért.

Akkor nem haltak hiába vértanúhalált legjobb magyar testvéreink! Úgy legyen!

 

KITARTÁS!                           1951 évi augusztus hó.

 

 


 

 

 

FÜGGELÉK A

 

 

                                 Prof. Dr. Dr. Szilvay Gyula

a bars-verebélyi és nógrád-verebélyi

                       VEREB (Hunyadi)

                 család genealógiai adatai

                        

                                München 1977

                                         

 

 

                                                 E L Ő S Z Ó

 Kedves Olvasóink!

 

Hazánkban okleveles adatok csak a XIII. század első felében említenek jövevény pásztor, ide-oda vándorló hegyi oláhokat. Még ennek a századnak a végén is mindössze 9 állandó oláh letelepedésről van tudomásunk. Jelentősebb számban csak a XVIII. század elején (200.000 fő) állapíthatók meg, s az 1784-i összeírásnál 800.000 oláh élt Erdélyben.

Ebből kifolyólag az oláhoknak nem lehetett őstörténetük a mi terüle­tünkön! Ezt a hiányt igyekeztek egyes román „történészek” az ismert, mondvacsinált „dákó-román” elmélettel bepótolni. Ennek a mesterkélt és tudományosan alá nem támasztható elképzelésnek a cáfolatait szükségtelen itt részleteznünk. Elégséges ha rámutatunk, hogyan vélekedik erről a kolozsvári egyetemi tanár, a román hazafi, dr. M o 1 d o v á n G e r g e l y ebben a Nyílt Levelében, amelyet a bukaresti „dákó-romános” Kultur Liga elnökéhez intézett: „Ön a történelem­ből tudhatja, hogy ezelőtt mintegy ezer esztendővel egy Ázsiából bevándorló nép itt; ezt az országot saját karjával és vérével meghódította és elnevezte a maga nevéről M a g y a r o r s z á g n a k. És ezer esztendő óta ez az állam egy percig sem szűnt meg magyarnak lenni, valamint a nemzet is mindig magyar volt. És tudni fogja a történelemből azt is, hogy mi románok abban az időben a Balkánon éltünk az albán, a bolgár, a görög nép között szétszóródva, akiktől és ahonnan nyelvünket, szokásainkat, egész hitvilágunkat kölcsönvettük. Önnek mint nyelvésznek tudnia kell, hogy ennek a népnek a nyelvében, szokásaiban, viseletében, hitében is a görög, a bolgár, az albán — egyszóval a balkáni befo­lyás — töméntelen, ami a román népnek ezekkel a népekkel való együttélését a napnál fényesebben bizonyítja. És hogy semmi sincs a gótból, az avar, hun, stb. népek befolyásából, amelyek a magyarok bejövetele előtt Dáciában él­tek és uralkodtak. Ami amellett bizonyít, hogy a románság azokkal a népekkel nem is érintkezhetett. Ön mint historikus, a mai románság egyetlen fegyverté­nyét sem tudja felmutatni Dáciában Kr. u. 274 után, amikor a Római Birodalom megszűnt Dáciában, egészen a magyarok bejöveteléig, vagy azutánig. Egyetlen küzdelmet a beözönlő barbárok ellen, a bizánci görög írók műveiben egyetlen sort sem! A régiség kutatásban egyetlen követ, amely arra vallana, hogy e föld a magyarok bejövetele előtt a románságé lett volna! Hazai okmányainkban a románság neve a honfoglalás után csak több századdal ké­sőbb, 1222-ben jön elő először. Ez az intézmény, amellyel éltek, arra vall, hogy a bevándorlás a Balkánról történt. Egészen világos tehát, hogy mi ebben az állam­ban a magyarok bejövetele e l ő t t nem voltunk urak, a magyarok a l a t t pedig abban mint á 11 a m a 1 k o t ó  tényezők nem is szerepeltünk. Szere­peltünk mint fajta, nemzetiség, de nemzet gyanánt soha! Ez az igazság !" (Szöllősy Sándor: „.Ez az igazság” c. könyvéből, 46.147. o., Hídfő, London, 1968).

Sem ez a — saját elitjüktől — felemelt higgadt szó, sem a nyugati tudomá­nyos világ általános elutasítása nem gátolják ma sem a román hivatalos köröket, hogy folytassák történelmük átfésülését. Ismeretes, mekkora anyagi áldozattal, drága színes filmekkel igyekeznek a hiszékeny és tájékozatlan amerikai társada­lomban „dicsőséges múltjukat, kulturális érdemeiket bemutatni és elhitetni. De ma már ennél is továbbmennek: nem elégszenek meg a római rokonsággal, ha-nem immár a suméroktól akarnák levezetni a származásukat. Evégből nem átall­ják kiváló honfitársnőnk, Torma Zsófiának önfeláldozó egész életmunkájával összehordott s a magyar-sumér kapcsolatokat igazoló bizonyítékainak a „kiköl­csönzését” sem.

Jelen művével Professzor Dr. Dr. S z i 1 v a y Gyula úr éppen a mi különle­gesen nagy fajsúlyú Hunyadi Jánosunk magyar származásának igazolá­sával akarja elejét venni minden további ezirányú oláh kísérletnek, hogy Nándorfehérvár hősét „elrománosítsák”. Társaságunk kétszeresen hálás ezért Tudo­mányos Tanácsunk igen tisztelt Elnökének a tudós alaposságával összeállított kitűnő dokumentációjáért, s örömmel üdvözli ezt a nagy magyar értéket mentő kiváló munkáját.

Kérjük kedves magyar Testvéreinket — otthon ugyanúgy mint az utódállamokban és idekint emigrációs gócainkban — vegyék és olvassák ezt a nemzetvédő, hézagpótló művet azzal a megértéssel és szeretettel, mint amilyen lelke­sedéssel és odaadással a Szerző azt összeállította.

München, 1977 nyarán

Katona Sándor a KCSST ügyvezetője

 Kiadta Dr. J. Herp nyomda segítségével a Körösi Csoma Sándor Történelmi Társaság Európai „Árpád” Tagozata, München

V E R E B (Hunyadi) család genealógiai adatai és dokumentumai

Prof. Dr. Dr. S Z I L V A Y Gyula

a ZIGGURAT Akadémia e. i. Rektora
a Körösi Csoma Sándor Történelmi Társaság „Árpád Tagozata”
Tudományos Tanácsának Elnöke

  

benicei és micsinyei    Beniczky Gyula

Dr. Vereb Lajos

Nyeső József

baróti Beke Dénes

Csuday Jenő

Szabó Károly

Berzsenyi főjegyző

Szamkó kántor-tanító

Sosko Géza

Bartalos Gyula plébános

Frater Lénárt szerzetes

és mások kutatásai és jelentése alapján.


 

 

A V E R E B (Hunyadi) család leszármazási táblája

Prof. Dr. Dr. SZILVAY Gyula, a ZIGGURAT Akadémia e. i. Rektora, a Körösi
Csoma Sándor Történelmi Társaság „Árpád” Tagozata Tudományos Tanács
Elnöke kutatásai szerint.

Előadva és megtárgyalva a ZIGGURAT Akadémia 1975 április 20-án
BREMENBEN tartott teljes ülésén.

VÁLASZOM

az 1977 július 1-ig befutott hozzászólásokra és kritikákra, az általunk újabban
felfedezett okmányok alapján.

A magyarság és kereszténység egyik legnagyobb hőse volt Hunyadi János, akinek származása sokáig vitatott volt és kérdésessé tették a román és szerb ellenbizonyítások. — Ezen kérdés tisztázásához kívánok hozzá szólni a követ­kezőkben, részint írott, részint hallott források szerint:

Atyámtól, SZILVAY Gyulától,

BERZSENYI, Mátraverebély község jegyzőjétől (1905),

SZAMKÓ, Mátraverebély kántor-tanítójától (1905),

SOSKO Géza, mátraverebélyi mézeskalácsos mestertől (1905),

BARTALOS Gyula, mátraverebélyi plébános (1975 május 14-i értesítése) és másoktól hallott kutatási eredmények és élőszóval hallott családi hagyomá­nyok alapján. Ezek között legfontosabbak Dr. Vereb Lajos gyöngyösi főorvosnak rendelkezésemre bocsátott családi okmányai, amelyek tökéletesen födik eddigi kutatásaimat. A Vereb család magát ugyanis a mátraverebélyi Vereb-Hunyadi családtól származtatja egyenes ágon. (21. - 22. oldal)

Mindezek szerint Hunyadi János a honfoglaló magyarokkal együtt bejött Besenyő törzsből, annak Vereb családjából származott.

A besenyő törzsek bekéjének (fővezérének) Tevelének két fia volt: Ertem és Káta (Kr. u. 850, — lásd: Beniczky Gyula: „A besenyők Súr-törzsének törté­nelme” Magyar Szakemberek Írásai, 1. oldal, — Amerikai Magyar Kiadó, Detroit, 1959). (20. oldal)

Ek bekének, Tevele ükunokájának szintén két fia volt: Kara és Dama (955) (lásd Beniczky Gyula: „.A besenyők Súr törzsének történelme, 1. oldal).

A másodszülött Dama káhn 950 körül a Zsitva és a Szlujka folyók mellett kapott egy hatalmas szállásbirtokot, ahol ő megalapította Súr-Kátát a későbbi Zsifvabesenyőt, Bars megyében (lásd Beniczky: „A besenyők Súr törzsének tör­ténelme, 1. oldal).

Beniczkytől függetlenül ugyanezen adatokat tartalmazza baróti Beke Dénes, az 1900-as évek elején megalakult „Besenyő törzs” szimbolikus fővezérének birtokában lévő adatgyűjtemény is (vonatkozó adatok a Beke család irattárában). baróti Beke Dénes 1920-ig Hont megyében, Krakkó pusztán lakott. Utána Budapesten a Páva utcában volt egy kertes családi háza.

Ez a hatalmas szállásbirtok, amely egyben a besenyők Súr (illetve El-Súr) törzsének is a szállásbirtoka volt, az Érsekújvár alatti Köbölkúttól fel egészen az Aranyosmarót alatti Hizér községig terjedt.

Ezen a területen a következő alvezérek kaptak birtokot:

1.)         Dama vezér (a későbbi El-Súr/Szilvay család megalapítója), Súr-Kátát kapta, ahol a „káta” szó a besenyő vezérek főhadiszállását jelentette. Súr-kátá­ból fejlődött ki későbben Zsitvabesenyő község. A birtok innét ék alakban húzó­dott a Malonya község fölötti dombokig, ahol ma az Ambrózi-Migazzi grófok kastélya áll.

2.)         Malonya vezér a neki juttatott területen alapította meg a későbben kialakult Malonya községet. Innét származnak a Malonyai és Malonyay csalá­dok, akik közül Malonyay Ferencnek Szabolcs megyében, későbben pedig a Csepel szigeten Gyökérpusztán volt birtoka, egészen. 1944-ig. Ennek a fia József egyetemi diáktársam volt. Malonya vezértől való származásukat hagyományo­san és büszkén őrizték.

3.)         Taszár vezéré lett a későbben itt alapított Barstaszár. Ebből a családból származik a Zsigárdy család, akiknek ősrégi kastélyuk még ma is áll Barstaszár községben, közvetlenül a Zsitva folyó partján. Ebben a községben és ebben a Zsigárdi kastélyban töltöttem én (Szilvay Gyula) gimnazista korom legszebb éveit.

4.)         Vezekény vezér birtokán alakult ki a későbbeni Nagvvezekény és Kis­vezekény.

5.)         Köbölkút vidékét kapta a későbbeni Papp család, akiknek ősei ebben az időben az E-Súr törzs „iralói” orvosai, később papjai lettek. Innét a „Papp” elnevezés.

Ebből a családból származnak a Papp családok, közöttük Papp Miklós. Szilvay Gyula anyai nagybátyja, akinek az ősi háza Köbölkúton 1914-ig még megvolt. Neki 1900 és 1914 között Budapesten, a Thököly út 38 alatt volt cse­megekereskedése. Két férjezett lánya, Ilona és Viktória ma is Budapesten élnek. Birtokukban volt az ősrégi családi címer is: kék mezőben jobbra futó és körmei között háromféle gyógyfüvet vivő szarvas.

6. Az El-Súr törzs későbbi rajai alapították Komárom megyében Naszvad, Imoly, Martos, Ó-Guta és Bajcs községeket.

7.) Vereb vezér tulajdona lett az itt alapított Verebély község és ennek hatalmas területe. Ez a birtok későbben a Kósa család tulajdonába ment át, akiknek leszármazotta Kósa Károly 1914-1917 között Aranyosmaróton Szilvay Gyula iskolatársa lett. Ő később az ősi földön, Verebélyben lett gyógyszerész.

A Vereb család alapításának ideje tehát Vereb vezérig, Kr. u. 990-ig nyúlik vissza.

Ezen besenyő vezérek szállásbirtokaira vonatkozó adatok (jórészt kutatások alapján) Beke Dénes és Atyám Szilvay Gyula családi irattárában voltak elhe­lyezve. Ők ketten gyűjtötték a besenyő törzsre vonatkozó adatokat. Ők ketten voltak azok, akiknek felkérésére Berzsenyi községi jegyző és Szamkó kántor-tanító tudományosan is hozzáfogtak Vereb-Hunyadi János Verebélyben töltött gyermekkorának tanulmányozásához, és akik kutató munkájuk során bukkantak ra Sosko Géza ottani mézeskalács-készítőre, 1900 körül.

Sosko Géza családi ereklyéi között több olyan tárgy volt (egy levél Hunya­di (Vereb) Jánostól, egy szépkivitelű sétabot, egy bőrből készült zacskó alakú pénzes erszény), amelyeket Sosko egyik őse kapott Mátraverebélyben játszó és későbben gyermekkori pajtásától. Ezeket a tárgyakat Szamkó lerajzolta, illetve azokról jegyzőkönyvet vett fel, amit atyám Szilvay Gyula kérésére megbeszélt baróti Beke Dénessel is. Nem nagy értékek, de történelmi nevezetességek.

Hunyadi (Vereb) János tehát fiatal éveit Verebélyen (ma Mátravere­bély) töltötte, aminek ott nyoma is van.

Vereb vezér utódaiból egy hatalmas és nagykiterjedésű család alakult ki; akik közül okmányszerűleg Zacharias de Vereb nevével találkozunk először 1227-ből, akit Fráter Lénárt: „Hunyadi magyar származása oklevelekben” című könyvében (Budapest, 1937, Váci nyomda) ír le.

Ez a könyv Dr. Vereb Lajos főorvos (Gyöngyös), családi levéltárában 1975-ben is megvan.

Beke Dénes kutató munkái között több értékes adat volt összegyűjtve, Ezek szerint a családfa így alakul ki:

Vereb vezér, Bars-Verebélyben, 990.

Vereb Stephanus, Vereb vezér ükunokája leköltözik 1180 körül a Zagyva partjára és ott megalapítja Verebélyt, a későbbi Mátravere­bélyt.

Zacharias de Vereb, (Fráter Lénárt: „Hunyadi magyar származása oklevelekben” című könyvében) már okmányszerűleg is bizonyítható (1227), Stephanusnak volt a fia.

Ennek fia Jacobus, vagy inkább Johannes (1250 körül). Ez utóbbi név (Johannes = János) egyezne Fráter Lénárt kutatásaival.

János fia György (1300 körül).

György fia Péter (1330 körül).

Péter fia János (1386), ami viszont a mátraverebélyi Plébánia Hiva­talban elfekvő feljegyzésekkel egyezne.

Sosko Géza és Beke Dénes egymástól független feljegyzései szerint Vereb János fia György Erdélybe költözött és ott Nagyszeben vidékén telepedett le. Berzsenyi és Szamkó viszont Sosko Géza és más verebélyi források alapján arra a megállapodásra jutottak, hogy Vereb György (ha csak rövid ideig is) alvajda lett Erdélyben. — Ez egyezik Beke Dénes feljegyzéseivel, akinél ez a Vereb György mint erdélyi besenyő vezér volt nyilvántartva.

Text Box: 9

 

György fia Péter már Erdélyben született 1330 körül. Péterről a mátravere­bélyi Plébánia Hivatal archivumában a következő feljegyzés található (2. oldal):

 

„Vereb György első fiát Pétert úgy nevelte, hogy alkalmas legyen a királyi udvar szolgálatára. Péter így jutott Nagy Lajos királyunk mellé. Vállalta a király szolgálatában Laczfy Miklós erdélyi vajda mellett az alvajdaságot. 1360-1368 között viselte ezt a tisztséget. Vlajko oláh vajda elleni harcban az Iloncsa folyó mellett megse­besült (1368). — Felesége nevét nem tudjuk, egyesek úgy vélik, Zápolya leány volt.

Péter 1380 körül visszaköltözött ősei szülőföldjére Mátraverebélybe és ott élt 1403-ig. Ott is van eltemetve az általa újjáépített templomban.

A templom falába beillesztett sírkövön a következő van feljegyezve:

„HIC REQIESCIT CORPUS STRE(nui)

IMVI(eti) MILITIS MAG(ist) RI

PET(ri, filii) (Geor)GY.

OLI(m) VICEVAIVODAE T(ranssilvaniae)

FU(n) DATO(r) IS HUI (us) E(cclesiae)

QU(i) OBIIT A. D. MCCCCIII”.

Ezt a sírkőfeliratot Dr. Vereb Lajos gyöngyösi főorvos bocsátotta rendelke­zésemre 1972 szeptember 28-án kelt levelében.

A további megjegyzéseket Fráter Lénárt: „Hunyadi magyar származása oklevelekben” című könyvéből idézi:

„Az évszám a köriratban. A sírkő alsó felében egy kereszt, a felső részében a címer, az általánosan ismert és legendás hírű madárkép­pel, a hollóval.

A címerpajzson egy gótikus páncélsisak, sisakdísz.”

Dr. Vereb Lajos felhívta még figyelmemet arra, hogy Fráter Lénárt idézett könyvének 96. oldalán közölt CANONICA VISITATIO” 1789-ből származó ok­mány megőrzi a Verebélyből származó Hunyadi János eredetét, mely szerint:

„. . . habet et Cryptam unam, ubi requiescit Corpus Petri, filii Georgii de Geréb, olim Tavernicorum Magistri, Transsylvanie vicevojvodae. Sanguine juncti cum Mathia Corvino, Rege Hungariae, fundatoris huius Ecclesiae. Ao 1403 tumulati."

Itt Fráter Lénárt megjegyzi, hogy a sírkövön szereplő címer sohasem volt a Geréb család címere. — A birtok pedig egy pillanatig sem volt a Geréb család tulajdona. Viszont bizonyítja, hogy az ott eltemetett Péter Mátyás király vérrokona.

A Vereb családnak tehát már ebben az időben (1403) okmányszerűleg van bizonyítva vérrokonsága a Hunyadiakhoz, nevezetesen Mátyás királyhoz, mint a könyv szerzője mondja: „nagyapa és unokája kö­zött”.

Péter mesternek a verebélyi Plébánia Hivatalban elfekvő feljegyzések sze­rint négy fia volt: Pál, György, András és János.

A verebélyi birtokot Pál kapta, de elég korán halt meg és a vagyon Boldi­zsár nevű fiára szállt.

„Péter mester halálakor János 17 éves lehetett, anyja már nem élt, így elment erről a tájékról.”

Ezt bizonyítja Beke Dénes megállapítása is, mely szerint János apja halála után az Erdélyben maradt fivérei kívánságára Erdélybe ment.

„János Zsigmond királlyal 1416-ban Párisban jár. Ekkor tetszenek meg neki a francia-burgundi várkastélyok, és ezért tervezi meg így később a vajdahunyadi várat.”

„Zsigmond halála után (1437 december 9) leánya Erzsébet férjhez megy Habsburg Alberthez. Ő tette meg Jánost bárónak és szörényi bánnak.”

„Ulászló király 1441 március 12-én hadbamenet közben Márványkő-nél oklevélben Jánosnak az ő hűségéért, önzetlen szolgálatiért őál­tala és őérette bátyja fiának és törvényes leszármazóinak adományoz­ta Sáp uradalmat Külső-Szolnok vármegyében. Filio vajvodae de Verebel.”

Tehát Jánost ezen okmány szerint 1441-ben még V e r e b- nek hívták.

Mint már említettem, Sosko Géza mátraverebélyi mézeskalácsos mester, 1906 körül jegyzőkönyvbe mondta Berzsenyi és Szamkó kutatóknak, hogy a családi emlékei között több olyan emléktárgyat őriz, amelyek kétségtelenül bizonyítják, hogy Sosko Géza egyik őse gyermekkori játszópajtása volt a Vere­bélyben nevelkedett Vereb (Hunyadi) Jánosnak. János itt Verebélyben is a V e r e b családi nevet viselte.

Az előbb felsorolt és a Sosko család. birtokában levő ereklyéket (levél, sétabot és pénzes zacskó) Szamkó a saját szemével látta és azokról jegyzőkönyvet vett fel, (amint azt Atyám Szilvay Gyula 1910 körül Beke Dénessel az én jelenlétemben Krakó pusztán közölte.)

Fráter Lénárt: „Hunyadi magyar származása oklevelekben” című munkájá­ban közöl még egy levelet III. Calixtus pápától Mátyás királyhoz: amelyben Hunyadi Jánosra vonatkozólag ugyanazokat a jelzőket használja, mint amelyek a verebélyi sírkövön olvashatók: „invicti”, „invictissimi”, strenue".

III. Calixtus pápa János kardinálishoz írott levelében Hunyadi Jánost egy szentnek tartja, bár ezt a kifejezést nem használja: „Quid eiim mirabilius, quam eius filium ab Hungariae in regem unanimiter esse electum 14. III, 1458”.

A verebélyi sírkövet felsőgyőri Nagy Iván is leírta 1865-ben megjelent „Magyarország családai” című könyvében.

Itt meg kell jegyeznem, hogy Fráter Lénártot „Hunyadi magyar szár­mazása oklevelekben”, Budapest, 1937-ben megjelent könyvéért még hivatalos helyről is erősen támadták.

Fráter Lénárt azonban nem tartotta érdemesnek, hogy ezekre a táma­dásokra válaszoljon, mert tisztában volt azzal, hogy a Hunyadi (Ve­reb) János származását illető és hivatalosan közölt adatok „ .. nem egyebek történelem-hamisításnál”.

Nem kevesebb támadás érte Berzsenyi és Szamkó kutatómunkáját is, nemcsak magán részről, de amikor kutatásaik eredményét annak ide-jén (1910) hivatalos helyekkel (Tudományos Akadémia) is közölték, még csak választ sem kaptak.

Így kutatásaik eredménye a két család (Berzsenyi és Szamkó) levéltárában maradt.

Morális jogaik elismertetéséért ma a következő Vereb unokák küzdenek:

Dr. VEREB Lajos, főorvos, Gyöngyös,

Dr. VEREB Imre, belgyógyász, Gyöngyös,

Dr. VEREB György, orvos, Debrecen,

Dr. KRÉBECZ Jenő, orvos, Kiskunfélegyháza,

KRÉBECZ József, közgazdász, Budapest,

és nem utolsó sorban

Mátraverebély (Nógrád megye) és

Verebély községek (Bars megye), ahonnét ez a nagy család származik.

Végezetül még csak annyit, hogy a Vereb család neve a különféle okmá­nyokban a következő neveken szerepel:

VEREB, VERÉB, VRABECZ, VRABEL, WEREBEL.

A további kutatókat pedig felkérem, hogy kutassák fel a világ minden táján elszórt C OH R V 1 N A- kat, — amelyekben bizonyára még sok értékes adatot fognak találni.

Szilvay Gyula        


 

Ezek után az 1977 június 1-ig hozzám beérkezett hozzászólásokra és kriti­kákra szeretnék válaszolni.

1.)         K ú r Géza etruskologus és őstörténelem kutató (23. oldal) :

Igen érdekesen fejtegeti Anneas Sylvius Piccolomini 1509-ben megjelent munkáját „Cosmographia in Asiae et Europa”, amelyben a szerző Jordanes tör­ténetíróra hivatkozik, hogy a hunok és a magyarok nem valamilyen, hanem nőstény démonoktól születtek.

Hunyadi Jánost Piccolomini nem tartja magyarnak.

Az ilyen történetírók megállapításaihoz még csak kommentárt sem lehet fűzni.

III. Frigyes osztrák herceg szintén azon a véleményen van, hogy Hunyadi János nem magyar származású „Hic Joannes natione Valachus fuit”.

Mivel III. Frigyes okmányokat nem közöl; így Kúr Géza őt sem veszi komolyan. Egyébként csatolom a szóbanforgó FÁKLYA 1967. számának 2. oldalán megjelent szöveg fotokópiáját (24. és 25. oldal).

2.)         C s ö 11 e i Oszkár: Megküldötte a „Révai Kis Lexikona” Hunyadi Já­nosra vonatkozó adatait (26. és 27. oldal). — Ezek szerint „A Hunyadi család ere­detéről csak annyi állapítható meg, hogy az első ismert és ős Szorb délszláv eredetű férfiú .. , Ennek fia Vojk 1409-ben Hunyadi várát kapta adományba és e Szapolyaiak előkelő családjából vett feleséget.. Ebből származott János nevű fiuk.

Ezzel szemben a Családfa így alakul:

 

Vereb khán 990 körül

Stephanus (1180)

Zacharias (1227)

Johannes (1250)

György (1300)

Péter (1350)

János (1386).

A szlavoniai Zápolya (Szapolyai) leány nem az előttünk ismeretlen Vojknak volt a felesége, hanem Péteré (1330).

Hunyadi várát Vojk nem kaphatta 1409-ben ajándékba. mert azt még az 1403-ban elhalálozott és a mátraverebélyi templomban eltemetett Péter építette.


 

János nem lehetett Vojk fia, már csak azért sem, mert mint Péter fia Mátraverebélyen nőtt fel.

A történelemhamisítás tehát nyilvánvaló!

3.)         A román verzió még érdekesebb: ezt Dr. Flieg Ferencné, Keresztes Hedvig küldötte be. Magát a román származású Hunyadi János leszármazottjá­nak tartja (28. és 29. oldal).

 

Sajnos, mint említi, vonatkozó okmányai postán elvesztek.

 Okmányok nélkül pedig nehéz valamit bizonyítani.

A Vereb család címerében nem veréb van, hanem holló.

A holló volt a barsmegyei Vereb besenyő khánnak a totem állata.

Kifogás tárgyává teszi, hogy Vereb-Hunyadi János többek között egy sétapálcát adott emlékül Sosko nevű játszópajtásának. Szerinte 600 évvel ezelőtt a hadvezérek kardot hordtak és nem sétapálcát.

János ebben az időben 10-15 éves lehetett. A fiatalok ebben a korban, francia mintára sétapálcát hordtak.. Kardot csak idősebb korban.

 

 

4.)         A Körösi-Csoma-Sándor-Társaság kiváló tagja, Nyeső József, beküldi a birtokában lévő és a Hunyadiakra vonatkozó adatait, megemlítve, hogy ezek szerinte is nem egyebek történelemhamisításoknál (30. oldal).

A Vajdahunyadon lemásolt genealógiai táblázat nem mutat semmi érdemlegeset (31. oldal).

A mátraverebélyi Szentkúti könyv (1939) hoz néhány érdekes adatot.

„A gyönyörű templomot, amelyet Péter alvajda oly pazar bőkezűség­gel 1370 táján felépített, a törökök 1540 körül feldúlták,”

Érdekesek az ebben a könyvben közölt „Hunyadi János származása” adatok:

„A szentkúti kegytemplom főbejárata felett két címer látható: a kegyhely két főbirtokos-családjának címere. A balkéz felől van az ősrégi Vereb-családé, jobbról az Almásiaké.”

„A Vereb-család címerében két madár alakja tűnik fel. A család ne­véről első tekintetre verébre gondolhatnánk, habár annak egy kissé nagy volna”.

Szentkút múltjának nagy kutatója, P. Sipos Lénárt, hollónak gon­dolva, ebben az irányban látott neki a vizsgálódásnak. Érdekes felText Box:  i

 

fedezésre bukkant! Hasonlóságot talált a Vereb-címer és a régi Hu­nyadi címer között,"

 

„Ezen az alapon tovább haladt és arra a következtetésre jutott, hogy a törökverő nagy Hunyadi a Szentkúti ősbirtokos Vereb-családból származott.”

„Oklevelekből igazolja (az idegen, főképpen az oláh származás megdöntésére), hogy Hunyadi János ... ősrégi magyar családból szárma­zott.”

„Idézi többek között V. László király 1453-ban kiadott címer-nagyob­bító és díszítő oklevelét: „Ezideig fentnevezett János comes címeréül, vagyis nemességének jeléül, ... arany vagy égszínkék mezőben, ter­mészetes színben festett, szárnyait kissé felemelő és csőrében gyűrűformát tartó hollót használt .. " (Ez a szöveg idézve Teleki: 10, K. 365 lapon található oklevélből).

A szöveg szerint tehát már az előző királyok adtak a Hu­nyadi-családnak és őseinek címerhasználati jogot, Hunyadi magyar nemesi családban született.

Keresi továbbá, hogy a címer hová vezet? Ezen a nyomon a Vereb­családhoz jut a fentemlített címer által.

De megerősítve látja feltevését a verebélyi templomban elhelyezett síremlék is, amelynek felső részén címer van a legendás madár alak­kal, a hollóval.

A síremlék felirata magyarul:

„Itt nyugszik a rettenthetetlen, legyőzhetetlen katonának, Péter mes­ternek, György fiának, Erdély egykori alvajdájának, e templom alapí­tójának teste, ki meghalt 1403-ban.”

„Jánossal Erdélyben találkozunk 1425-ben (DL. 11. 716 sz. oklevél).” „Ez a János 1441-ben Ulászlótól birtokadományt kap .. (Jászói hiteles hely átiratából). Így szerepel ezekben az okiratokban: „Johannes, filius Vojvodae de Verebel.”

„A Hunyadi nevet a neki. adományozott vártól kapta ...”

A mellékelt fotokópiákat Nyeső József tagtársunk hozta el egyik magyaror­szági útjáról és bocsátotta rendelkezésemre 1977 májusában. Ezúttal mondok neki köszönetet érte. A fotokópiákat Erős István Tarnaőrs-i plébános bocsátotta rendelkezésére (13. oldal).

A fent közölt okmányok és adatok hitelesen igazolják, hogy:

1.                     Hunyadi János, Vereb György unokája és Vereb Péter negyedik fia a honfoglaláskori Besenyő nemzet El-Súr családjából, Vereb khán törzséből szár­mazott.

2.                     A család a Vereb nevet minden valószínűség szerint Zsigmond király idejéig, 1416-ig viselte.

 

3.                     A Hunyadi nevet János, Péter negyedik fia, vette föl 1416 körül, a róla cinevezett Hunyad váráról, amit ő tervezett és épített, Párisi útjáról visszatérve.

4.                     Ezzel megdőlt minden olyan állítás, hogy Hunyadi János „Szibinyáni Jank” néven született volna, vagy nemes vonalú családjának bármi köze is lenne a Margineau, Margineantiu (román), vagy akár a Szorb, Sorb (délszláv) rokonsághoz.

Minden ilyen állítás célzatos történelem-hamisítás.

De történelem-hamisítás az is, hogy az erdélyi főurak: Drágfy, Majláth, Barchay, Kendeffy stb. román származásúak lennének, amint azt Dr. Flieg Fe­rencné, született Keresztes Hedwig 1975 szeptember 26-i levelében közli.

Itt nem akarok a román történelemmel és a románok eredetével foglalkozni. Azt, későbben fogom megtenni.

Ezen a helyen csak ismételten szeretném közölni az „Ősi Gyökér” (La Raiz Ancestral) 1976. 2. számában már lehozott megállapításomat.

„Mélyen tisztelt Professzor Úr, Kedves Barátom!

A szerkesztésedben megjelent Ősi Gyökér III. évfolyam 6. száma (1975) egy S.O.S. felhívással fordult a magyarsághoz.

Ehhez szeretnék hozzászólni, mint aki közel 55 éve foglalkozom tudomá­nyosan ezzel a kérdéssel.

Ugyanis ez a kérdés nagyon régi keletű és 1920 -ban lett aktuálissá .. .

A mada-sumér népeknek a Káspi-Mediterrán térségbe való települését a történelem így jegyzi fel (Mácsay-Lengyel Béla professzor kutatásai alapján)

Az első hullámban a Dáhok, vagy Dákok Kr. e. 3600 körül kerülnek az Aral tó vidékére (Sumériából).

A másodikban az Avarok Kr. e. 5. századtól a Káspi tó vidékére.

A harmadikban a Massageták közvetlenül az Avarok után.

A negyedikben az Uzok, Kr. e. 1500 körül, előbb Sabartuba, majd innét a Káspi keleti vidékére.

Az ötödikben a Szabirok a Kaukázusi Alföldre.

A hatodikban a Besenyők szintén a Káspi keleti oldalára.

A Dákok valószínűleg a szintén rokon szkíták nyomására kissé nyuga­tabbra vándoroltak és Dácia néven egy önálló és független államot alkottak.

Dácia, mely ország a Kárpátoktól a Dnyeszterig terjedt, Kr. után 107 körül római provincia lett és elvesztette függetlenségét.

Dáciát Marcus Trajanus foglalta el és kolonizálta.

A dákok kényszerből átvették a betolakodott rómaiak nyelvét és szokásait, de jellemben és fajiságban megmaradtak suméroknak.

A Római Birodalom bukása után a dákok apró törzsekre oszolva, de még mindig az ott visszamaradt rómaiak társaságában, újra éledni kezdtek.

Ezeket az apró törzseket a közös sors végül is összehozta és a 13. században megalakították a Walach hercegséget.

Ezzel egyidőben Moldva is önálló fejedelemség lett,

A még mindig csak lazán összetartozó törzseket végülis Bátor Mihály vajda (1598 - 1601) egyesítette.

A Valach hercegség 1856-ban, a Krim háború után orosz vödnökség alá került. Ebben az időben hatalmas szláv tömegek lepték el ezt a területet.

1886-ban önállóak lettek, behívták Hohenzollern-Sigmaringen Károlyt, és őt királynak kiáltották ki.

Károly király 1877-ben proklamálta az ekkor megalakított Románia függetlenségét, és azt a románok .,Regát"-nak nevezték.

A régi Valachia (románul „Tara-Romanesca”) két részből állott:

a)      Montenia (vagy nagy Valachia), az Olt folyótól keletre. 52.505 km2 — 5 millió lakossal. Fővárosa Bukarest.

b)      Oltenia (kis Valachia), az Olt folyótól nyugatra. 24.078 km2 — 2 millió lakossal. Fővárosa Crajova.

Dobrudzsa Kr. u. 1200 körül került Wiking uralom alá, ahol ezek a germán törzsek hatalmas telepeket alkottak: Constanta (Konstanca) és Tulcea.

Moldva ebben az időben (Kr. e. 400-tól Kr. u. 107-ig) magyar terület volt. Itt csángók, avarok, besenyők, hunok, szkíták és székelyek laktak. Fővárosa Gyula.

Vagy röviden összefoglalva:

a)      A sumér eredetű dákok Kr. e. 3000 körül telepedtek le a mai Ro­mánia területén.

b)      Kr. u. 107-ben (Traján) római provincia lett.

c)      A római gyarmatosítók (kolonizátorok) rákényszerítették a dá­kokra a latin nyelvet, éppen úgy, mint a többi római gyarmatok la­kóira is.

d)      A 13. században megalakították a Valach hercegséget. Ennek la­kói két népből tevődtek össze: az őslakó dákokból és a római kolo­nizátorokból visszamaradt rómaiakból. Az elsők az őslakók, a má­sodik a betolakodott gyarmatosítók

e)      Ez utóbbiak 1877-ben kikiáltották a Román királyságot ... és a római gyarmatbirodalomból megalakították Romániát ... anélkül, hogy az őslakó dákokat megkérdezték volna. Amit Románia helyett régi nevén, ismét Dáciának kellett volna nevezni.

Az Oláh Őstörténelem-Kutató-Társaság az előző oldalon felsorolt adatokat, mint történelmi valóságot tárja a Világ elé és ezekkel a hamisított adatokkal kívánja a Dák-Román egységet bizonyítani.

 

A v a 1 ó s á g ezzel szemben a következő :

 

1.)     A sumér eredetű Dákok Kr.e. 3.000 körül telepedtek le a ma is lakott területükön.

2.)     D Á C I A Kr.u. 107-ben római provincia lett, éppen úgy mint a többi környező állam.

3.)     A két V a 1 a c h provinciát, MONTÉNIÁT ( vagy Nagy Valachiát) és OLTÉNIÁT ( vagy Kis Valachiát )         Bátor Mihály_vajda egyesitette ( 1598-1601 ).

4.)     Ez a Valach hercegség 1856-ban orosz védnökség alá került és

5.)     csak 1886-ban lettek ismét függetlenek, Hohenzollern-Sigmarin­gen Károly ( német ) uralkodójuk alatt.

6.) Hogy a német Hohenzollern-Sigmaringenek ezt a törpe kis államocs­kát erősítsék, galád módon hozzájuk csatolták a mada-sumér lakta Dáciát, a Havas Alföldet, Dobrudzsát, Moldvát és Peles ( későbbi Sinaja ) területeket.

7.) Ma egy eredetileg     valach kisebbség uralkodik az absolut többségű
Dák-Magyar-Csángó-Avar-Besenyő-Hun-Székely és Szkíta
fölött.

Könnyebb tájékozódás céljából, alanti térképvázlaton bemutatjuk a terület beosztását, DÁCIA kiürítése u t á n i időből ( 273.)- További részleteket dr. Szőllösy Zoltán " Az Erdélyi Dákok története" című, 2.sz. Ismertető Fü­zetünkben közlünk.

Text Box: 17

 

Ezt a történelmi zürzavart 1925 után Mussolini történelem-kutatói, 1933 után pedig Hitler történészei kezdték boncolgatni.

 

Az eredményt a következőkben adom.

Most vizsgáljuk meg, hogy ezeket az „őstörténelmi” adatokat miképpen akarták a mi korukban az u. n. „Tengelyhatalmak” (Németország és Olaszország) saját érdekükben érvényesíteni:

Mussolininek sok gondot és politikai kellemetlenséget okoztak az 1919-ben bekebelezett déltiroli osztrákok.

Hogy ezektől valamiképpen megszabaduljon, olasz politikusoktól több ter­vet kért be. A leghasználhatóbb tervet Antonio S t a r a c e nevű, gazdag és jóhírű politikus nyújtotta be 1926-ban.

Antonio Staracet személyesen ismertem. Castellamare die Stabie és Sorrento között Vico Equenze nevű üdülőhelyen volt egy patricius palotája és ott lakott családjával. Amikor egyetemi hallgató voltam Nápolyban (1925 - 1927), gyakran voltam a vendégük. A naplókönyvemben még a mai napig is megvan a keze­irása.

Starace terve a következő volt: a Traján által ottfelejtett római gyarmatos utódokat (oláhokat) visszatelepíteni Olaszországba ... és pedig Dél-Tirolba és Dalmáciába, hogy ezekkel hígítsák föl a bennszülött dalmátokat és déltiroliakat.

Hitlernek pedig 1933 után támadt a gondolata, hogy Európát újjá alakítja. Ő a Wikingek örökét: Dobrudzsát és a román Regatot akarta visszaszerezni. Ezt a tervet Hitler megbízásából Rosenberg dolgozta ki.

A két politikus, Rosenberg és Starace végül is összejöttek 1935-ben Mün­chenben (Das braune Haus) és a ott a következőkben állapodtak meg:

1.         A déltiroli osztrákokat kitelepítik Dobrudzsába és a Regatba,

2.         A románokat (oláhokat) pedig, mint mostani hazájukban „téride­geneket” visszatelepítik eredeti hazájukba, Olaszországba, az előbb említett Déltirolba és Dalmáciába.

3.) A tervet közölték későbben Jon Antonescu-val, a Vasgárda ve­zérével, aki csak az erős nyomásnak engedve, ment bele ebbe a tervbe.

5. Antonescu lett volna az új visszatelepítettek provinciájának, Alto-Adige-nek és a Dalmáciának kormányzója (Governatore).

Ezt a tervet Hitler és Mussolini a közismert „Brenner"-i találkozón szentesítették ... ahol a terv végrehajtásával megbízott olasz képvi­selő, On. Dr. Roberto Maltini is résztvett.

 

Roberto Maltinivel 1928-ban ismerkedtem meg, amikor Rómában egyetemi tanársegéd lettem. Hivatali osztálya a Palazzo Venezia-ban volt, közvetlenül Mussolini mellett. Itt gyakran találkoztam vele. (Keze írása a naplókönyvemben szintén megvan.) Mindkét politikussal, Staraceval és Maltinivel szoros össze-köttetésben voltam egészen a háború közepéig.

Ez a terv reánk magyarokra nézve azért fontos, mert:

a)         az oláhokat mai hazájukban „téridegeneknek” minősíti.

b)        expressis verbis leszögezi, hogy ezek mint Dacia provincia gyar­matosítói kerültek a római légiók fegyveres kísérete mellett oda. Az „erőszak” ténye tehát megállapítható,

c)         és mint „téridegeneket” ki kell onnét telepíteni ... hogy helyet adjanak (az ugyancsak téridegen) germánoknak .. .

Hitler kérlelhetetlenül végre akarta hajtani ezt a tervét, mert ezzel is védőgátat akart emelni az orosz-szláv tömegek ellen.

Sajnos, Magyarországot is csak mint satellit-államot ismerte volna el, és ha nem is „de jure”, de „de facto” bekebelezte volna Németországba, amint ezt az emlékirataimban megírtam.

A wikingekről csak annyit, hogy ezek az „északi germánok” K.r. u. 800 és 1200 között rettegésben tartották az akkor ismert egész világot.

Skandináviából származnak és mint kereskedők, gyarmatosítók és tengeri kalózok bejárták gyors hajóikkal az Északi-tengert, a Keleti-tengert, az Atlanti óceánt, a Földközi tengert és a Fekete-tengert.

Ők voltak azok, akik Grönlandon keresztül (a fóniciaiak után, de Columbus előtt) fölfedezték Amerikát.

A románok fenyegetése tehát, hogy Erdélyből kitelepítik a Regátba az ős-lakás székelyeket, magyarokat, avarokat és besenyőket ... visszafelé is elsül­het, ha mi okosan, ügyesen és főleg hiteles okmányokra támaszkodva, a világ színe elé hozzuk, hogy a kolonizáló románok Erdélyben, Moldvában, de a Regát­ban is „téridegesek”.

Hogy az erőszakos gyarmatosító politika egyszer mégis csak megbukik, ha arra a leigázott népek évszázadokat is kell, hogy várjanak, — mennyivel könnyebb a mi dolgunk, akiknek csak azt kell bebizonyítanunk, hogy az 1877-ben kikiáltott Románia történelmileg hamis alapokon lett felépítve.

A hatalmas gyarmatbirodalmak megszűntek: Anglia, Németország, Franciaország. Hollandia és Belgium a szemünk előtt veszítették el hatalmas gyarmatbi­rodalmaikat. Legújabban pedig

1.         Sir Cecil Rhodes által alapított Rhodesia fegyveres hatalommal betele­pített angol gyarmatosítói most vívják élet-halál harcukat az őslakó bennszülöttekkel szemben. Vajmi kevés reménységgel.

2.         H. H. Kitchener lord, tábornok és Krüger apó hollandusai ugyanezt a harcot vívják, ugyanilyen reménytelenül, a Dél-Afrikai bennszülöttek ellen.

3.         Az amerikai indián rezervátumok is mozgolódnak, — akik az USA 200-ik „születésnapját” keserítik meg.

4.         Ugyanilyen mozgolódás tapasztalható Közép- és Délamerika „indios lakói között is.

5.      Spanyolországban az őslakó Mah-Gar eredetű Baskok követelik vissza ősi jogaikat.

6.      A turáni (sumér) népekre is eljön a feltámadás ideje ... de dolgozni kell érte.

A német tankönyvek Romániáról azt írják, hogy: „Rumánien ist ein Viel­völker-Staat”, ami annyit jelent, hogy Romániában több nemzetiség él. Így szé­kelyek, magyarok, avarok, besenyők, csángók, románok, szlávok, németek és cigányok.

Magának a román népnek eredetéről különben még majd egy külön munkában fogok beszámolni, hiteles történelmi dokumentumok alap­ján. Mert az sem úgy van, mint ahogyan azt ők ma állítják.

Mint érdekességet kell megemlítenem, hogy Sinaja városa már jóval a ma­gyar honfoglalás előtt magyar terület volt. Már Kr. u. itt lakott Peles (vagy Pel­les) vezér. A sinajai volt nyári királyi nyaraló volt az ősrégi Pelesvárkastély, amelyet későbben átalakítottak.

Ez a palota ma is a Peles nevet viseli, amelyet a románok Múzeummá ala­kítottak át. (Muzeul Peles).

Peles vezér utódai, a Pelles család, ma Borsód megyében, Budapesten, Er­délyben és Németországban élnek. A család sinajai eredetére vonatkozó adato­kat is tőlük kaptam meg.

Erdély, a Regát, Dobrudzsa, Moldva tehát mindég Sumer-Mah Gar eredetű magyar volt ... van ... és lesz.

A V E R E B- Hunyadi családdal együtt.

           

Bremen, 1977 június havában

Szilvay Gyula

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

 

Anonymus: Gesta Hungarorum. Pais Dezső fordításából, Budapest, 1975. 

Badiny Jós Ferenc: Az istenes honfoglalók, Ősi Gyökér, 1986. május-június.

Bendeffy László: A magyarság kaukázusi őshazája. Budapest. 1942. 

Bendeffy László: Kunmagyaria. Budapest, 1941.

Bertényi Iván, Gyapai Gábor: Magyarország rövid története, Budapest, 1992

Berze-Nagy János: A magyarság néprajza. III. 3. “A mese”. Mossy Sándor: Keleti elemek népmeseinkben. 1927,

Botos László: Hazatérés, Budapest, 1996

Cavalli-Sforza, Luca; Menozzi, Paolo; és Piazza, Alberto: The History and Geography of Human

Cser Ferenc – Darai Lajos: Magyar folytonosság a Kárpát-medencében. Budapest, 2005

Csernyecov: The Prehistory of Western Siberia1974.

Csőke Sándor: Három tanulmány. Eberstein, Austria, 1977

Dümmler, E. L. : Pilgrim von Passau.

Endrey Antal: Hungarian History, Melbourne, 1980

Gelsei Bíró Zoltán: A Habsburg Ház bűnei, Budapest

Gosztonyi Kálmán: A kazár aranynemzet birodalma, és nyelve. Paris. 1962.

Grandpierre K. Endre: Magyarok Istenének elrablása. Budapest. 1993.

Hajnos László dr.: Igazságok a magyar történelemben, a Zürichi Irodalmi Körben elhangzott előadás.

Henney Árpád : Mi a Hungarizmus, 1951, Buenos Aires

Hóman Bálint: Őstörténelmünk keleti forrásai. Budapest, 1938.

Horváth Izabella:  A griff-félék a magyar és a  Belső-Ázsiai pusztai népek művészetében, Debrecen. 1990

Hungarian legends. Danubian Press, Astor Park, FL 1971

Ipolyi Arnold: Magyar mithologia. 1854.

Kállay Ferenc:  Pogány magyarok vallása.  1861 és 1971

Kézai Simon: Magyar Krónika, Szabó Király fordításából. 

Krantz, Grover: Geographical Development of European Languages, Peter Lang, 1988.

László Gyula: A”kettős honfoglalás” . 1978

Macartney, C. A.: The Magyars in the Ninth Century, Cambridge 1930[1]

Macartney, C. A.:  October Fifteenth, A History of Modern Hungary, Edinburgh, 1957

Magyar Adorján:  Az Ősműveltség, Budapest, 1995

Málnási Ödön: A magyar nemzet őszinte története, München 1959. II. kiadás

Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története. Argentína. 1956

Padányi Viktor: Történelmi Tanulmányok.  München, 1959.

Rudnay Egyed: Attila Trilógia. I. Könyv.  Brussels. 1943.

Rudnay Egyed: A nyugati kultúráról, 1978

Szilvay Gyula: A bars-verebélyi és nógrád-verebélyi VEREB (Hunyadi) család genealógiai adatai, 1977

Vágó Pál: A vérszerződés ereje. Buenos Aires, 1976

Vágó Pál: Kelet Népe, 5. 1971 – Pusztaszertől a három Árpádfi száműzetéséig.  Buenos Aires

Zakar András, Fordulópontok történelmünkből, 1987

Zászlós-Zsóka György: Toszkánai harangok. Astor Park. Florida, 1983

 

 

 

 


 

[1] 1543-ban Székesfehérvár elfoglalásakor, miközben a királyi kastély égett, a „A magyarok történelme” c. latinul íródott könyv az I. Szulejmán török császár tolmácsa kezébe került, akinek neve Terdzsuman Mahmud; ő fordította le törökre: Tárihi Ungürüsz címmel. Terdzsuman egyes nézetek szerint magyar volt, török rabszolga lett még gyermekkorában, s így lehetett a császár tolmácsává.

 (Magyarra Blaskovics József fordította 1982-ben),

[2] Luca Cavalli-Sforza, Paolo Menozzi és Alberto Piazza, The History and Geography of Human Genes Princeton University Press 1994. 273 old.  (Az ural-altáji finn-ugor ágban a finnek és a magyarok európai örökítő jelzői 90%-ban vannak jelen (60% Eu19 jelző és 30% más Eu örökítő jelző) és 10% urali. E könyv tanulmánya szerint Árpád népe a lakosság 10 % +-ban volt jelen.  Ha most a magyar lakosság örökítő európai jelzője 90%-ot tesz ki, akkor az őslakos nép 81%-ban volt ős-európai. B.L.)

 

 

 

 

[3] Saint Augustine

 

[4] Gyóni Géza: Csak egy éjszakára

[5] Amerika tót és cseh emigráns szövetségeinek kiküldöttjei kötöttek meg Clevelandban, 1915. május 17-én. Ez a szerződés egy kis szláv csoport igényeinek a kielégítésére szolgált.