Back to Home

 

 

 

 

 

dr. Záhonyi András

                 

Egy új rendszerű sumer-magyar  szó- és jeltár

A new Sumerian-Akkadian-Hungarian Dictionary and Symbol Collection

 

Bevezető

Mi késztethet egy mérnökből lett bölcsészt arra, hogy egy olyan elvont és „hálátlan” témával, mint az ókori nyelvemlékek értelmezése hosszú éveket foglalkozzon? Hisz ez csak a szakemberek egy szűk körét érinti. Ráadásul egy holt nyelvekről szóló szótárból ugyanis legfeljebb 1-200 példányra van szükség, s ilyen esetben a kiadónak örülnie kell, ha a szótárkiadás nem lesz ráfizetéses… Talán a megszállottság? A bizonyítási vágy, hogy el lehet készíteni egy olyan áttekinthető szótárt, amely ráadásul a gyors és biztonságos átjárást is lehetővé teszi az eddig elkészült különböző felépítésű, számozású szakszótárak között?

 

Az előbbiek mellett egy további törekvés is vezérelt: szeretném, ha kinyílna minden érdeklődő előtt az a „kapu”, amely eddig csak a „szakértők” részére volt átjárható. A sokéves tanulás elkerülhetetlen az írásfejtők, kutatók számára, de egy ilyen szó- és jeltár segítségével bárki képes lehet az írásfejtéseket lépésről lépésre követni, s  -- ha fejteni nem is, de –  az egyes értelmezések,  feltételezések megalapozottságát ellenőrizni.

 

Itt kell megemlíteni egy alapvető problémát: miért „fejtjük” (azaz akár perceken, órákon, napokon keresztül értelmezzük), s miért nem olvassuk (folyamatosan, mint a mai, latin  ábécével írt könyveinket) az ókori egyiptomi és mezopotámiai kultúrák írásemlékeit?

 

A válasz bizonyára az ókori (szakrális, jelképekben gondolkodó) és a mai (szekularizált, mindent az okság elvén és az anyagi síkon értelmező) ember eltérő felfogásában, világszemléletében keresendő. Ugyanis egy valamikor élő nyelvtől megkövetelhető, hogy azt beszélve az emberek azonnal megértsék egymást, hiszen a „dekódolás” időveszteséget okoz és a félreértelmezés lehetősége is megjelenik.

 

A 20-21. században felnőtt ember azonban már képtelen beleképzelni magát egy erkölcsileg felsőbbrendű, az egyéni hasznot a közösség érdekei mögé helyező, az „abszolút igazságot” kereső társadalom tagjának helyzetébe, és nincs türelme játékosan kódolt rejtvényszerű üzenetek, jelképek megfejtéséhez.

 

Szó- és jeltáram készítése során végig igyekeztem a felmerült problémákat több szempontból is precízen körbejárni. Meggyőződésem ugyanis, hogy a tudományos igényesség szintjének javulása sokat segíthet az „amatőr” kutatási eredmények hivatalos elismertetése felé vezető úton. Az alapos lektorálás, kiértékelés megelőzheti, hogy az ellenérdekeltek egybemoshassák az értékes és megalapozott kutatási eredményeinket a tetszetős, ám módszertanilag nem védhető megállapításokkal, és így „lejárathassák” azokat.

 

A rendelkezésünkre álló szótárakkal kapcsolatos nehézségek

A ma használatos szótárakban csak az ékjelek formai felépítése alapján lehet a jeleket könnyen megkeresni. Egy képjel (piktogram, ideogramma) megkereséséhez általában az egész szótárt végig kell lapozni, hiszen formailag nem követik azt a mechanikus rendszert, amelyet az ékjelek vízszintes és függőleges vonalszámainak alapján állítottak össze.

A nehézséget egy párhuzammal szemléltetem: Labat és Deimel szótáraiban úgy tudunk csak képjeleket keresni, mint egy magyar-angol szótárban az angol szavakat.

 

Az akkád kifejezések megtalálását a szótárakban általában egy külön akkád-német, akkád-francia vagy akkád-angol kisszótár segíti.

 

A sumer olvasatok keresését Labat kézikönyvében egy – a fonetikai értékeket ábécé-sorrendben felsoroló -- táblázat tartalmazza, mely az ékjelet is feltünteti. Így csak két lépésben juthatunk el a keresett sumer olvasat francia jelentéséhez.

Deimel készített ugyan egy sumer-akkád-német szószedetet, azonban a precíz munkához a részletesebb akkád-német szótárrészt érdemes használnunk, így egy sumer kifejezés összes -- német nyelvű – jelentéséhez ugyancsak két lépésben juthatunk el.

 

Ezek után már „csak” a francia-magyar illetve a német-magyar szótárban kell kikeresnünk a számos jelentés közül a szövegkörnyezetbe illőt…

 

Egy áttekinthető szótár szükségessége

Gondolom, az előbbiek után már nem okoz meglepetést, hogy elkezdtem egy magyar nyelvű kisszótár (szó- és jeltár) összeállítását. Szó- és jeltáram a képjelek formai hasonlóságait, összetett jeleknél pedig a ligatúrák felépítését is áttekinthetően rendszerbe foglalja. Ez a lehetőség nagymértékben gyorsítja a jelek megtalálását. Emellett lehetőséget ad a szóba jöhető jelformák összehasonlítására is, hisz azok ebben a szótárrészben egymás mellett szerepelnek.

 

Kisszótáram átjárást biztosít az eltérő számozású szakszótárak között (táblázatos formában tartalmazza az adott jel azonosító számait az egyes szótárakban).

Mivel számítógépes formában is rendelkezésre áll, így könnyen elkészíthetővé vált egy olyan változata, amely a sumer kifejezések szerint rendezve mutatja be a jelentéseket és a hozzá tartozó jelformákat.

 

Örömmel számolok be róla, hogy a cél megvalósult: a kisszótár segítségével közvetlenül (egy lépésben) eljuthatunk a fontosabb magyar jelentésekhez. A részletesebb tájékozódáshoz pedig ott találjuk az egyes szótárakban használt azonosító számot. Jelenleg a kiadásához szükséges feltételek előteremtésén dolgozunk.

VÁRJUK AZ ÉRDEKLŐDŐK, ELŐRENDELŐK JELENTKEZÉSÉT.

Ha igény van rá, SUMER-AKKÁD-ANGOL vagy a SUMER-AKKÁD-NÉMET szó- és jeltárat is rövid időn belül el tudjuk készíteni! ( E-mail: azahonyi@freemail.hu )

 

Az eddigi sumer és akkád  szótárak felépítése

A ma rendelkezésre álló „komoly” szótárak az ékjelek formai sajátosságai alapján rendezik sorba a mezopotámiai írásjeleket. Ez pl. azt eredményezi, hogy sokszor az egész szótárat végig kell lapoznunk, ha egy sumer hangalakot vagy egy klasszikus sumer képjelet keresünk René Labat szó- és jeltárában (Manuel d’Épigraphie Akkadienne, Imprimerie Nationale, Paris, 1948). A szó- és jeltár címének pontos fordítása magyarul: Az akkád felirattan kézikönyve.

 

Pl. a csillago(ka)t megjelenítő L.13 és L.128 jelzetek nem egymás mellett találhatók a szótárban, mivel ékjeleik (melyek kb. 2000 év alatt „egyszerűsödtek” az ősi sumer képjelekből újbabiloni-újasszír ékjelekké) felépítése eltérő:


 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1. ábra

Megegyező vagy nagyon hasonló jelek Labat szó- és jeltárában

 

Az 1. ábrán láthatjuk, hogy az ékjelek pusztán geometriai csoportosítása miatt egymástól távolra kerültek a csillagokat ábrázoló jelek. Ennek oka: a L.13 jel csak egy, a L.129 jel viszont már két párhuzamos ékjellel kezdődik).


Ugyanez a helyzet az „egy” számot jelölő jelekkel is, mivel az egyik vízszintes, a másik függőleges ékjellel szerepel a szótárban.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                        2.      ábra

 

Hasonló jelek Labat szó- és jeltárában

 

Az ábra jól mutatja, hogy a hasonló jelek sokoldalnyi távolságra találhatók meg az ékjelek formai sajátságai alapján összeállított szótárakban. Ennek oka, hogy azok kizárólag az ékírásos akkád (babiloni-asszír) feliratok értelmezéséhez készültek.

Kisszótáramban az 1. illetve a 2. ábra jelei már egy oldalon, egymás mellett találhatók.

 

Labat szó- és jeltárában csupán az akkád (és nem a sumer) szavak vannak ábécé szerint rendezve. Mellettük a jelzetszám is fel van tüntetve, így az akkád kifejezések keresése közvetlenül és gyorsan elvégezhető.

A sumer hangértékek, olvasatok keresésekor már körülményesebb a keresés: a fonetikai értékek mellett csak a hozzájuk tartozó ékjel szerepel, így azt egy külön táblázatból kell azonosítani, hogy a megfelelő jelzetszámhoz eljuthassunk.

Ha ez sikerült, akkor már „csak” a francia-magyar szótárat kell előkapnunk, hogy megtudjuk, mit is jelent magyarul az éppen vizsgált sumer szó.

 

Ha több jellel leírt kifejezést keresünk, akkor Anton Deimel négykötetes művéhez

 

Šumerisches Lexikon, Vollständige Ideogramm-Sammlung (Sumer Lexikon, Teljes Ideogramma-gyűjtemény), Simptibus Pontificii Instituti Biblici (Pápai Bibliaintézet), Roma, 1928-33. /a továbbiakban Deimel  I-IV, rövidítése D./

 

érdemes fordulnunk, mivel ott sokkal több szó szerepel, mint Labatnál, ráadásul az összes jel feltüntetésével. (Labat szó- és jeltárában jellemzően csak az első jel szerepel, a további jelekre az indexek utalnak – sajnos időnként pontatlanul.)

 

Egy áttekinthető sumer-akkád-magyar szó- és jeltár szükségessége

Az előbbiekből is látható, hogy nagyon is szükség van egy áttekinthető, könnyen és megbízhatóan használható, a sumer és a magyar szavak, sőt még a képjelek formai párhuzamai szerint is rendezett szó- és jeltárra. Továbbá a különböző szótárak közti átjárás megteremtése érdekében hasznos feltüntetni, hogy a

 

Pantheon Babylonicum-ban (Pápai Bibliaintézet, Róma, 1950) és 

Planetarium Babylonicum-ban (Pápai Bibliaintézet, Róma, 1950)

  /Anton Deimel isten- és csillagképneveket tartalmazó szótáraiban/  illetve

Deimel, A.: Šumerisches Lexikon I. (Sumer Lexikon I., Sumer, akkád és hettita hangértékek, Pápai Bibliaintézet, Róma, 1947)  c. jel- és szótárában /a továbbiakban Deimel I./

 

van-e utalás az adott jelre, s ha igen, milyen jelzetszám alatt. Így az ősi feliratok tanulmányozásakor rögtön megállapíthatjuk, hogy szerepel-e benne csillag-, bolygó- vagy isten(ség)név. A jelek ősi- és alapjelentését is érdemes benne szerepeltetni, hiszen az esetek többségében ez segít a tájékozódásban.

Az említett feladatokból már sikerült megoldani az átjárást öt szótár (Deimel négy szótára, valamint Labat szó- és jeltára) között.

 

Pl. az előbb már említett L.13 jelzetnél szereplő jel Deimel négykötetes Teljes ideogramma-gyűjteményében (Deimel  I-IV.) ugyanúgy a 13-as, de 

Deimel I.-ben és a Pantheon Babylonicum-ban a 14-es (dAN), a

Planetarium Babylonicum-ban ahol az égitestek nevei ábécé sorrendben szerepelnek) a 21-es jelzetnél szerepel.

 

Az eltéréseket az okozza, hogy míg Labat szó- és jeltárában (és Deimel I-IV.-ben) a jelszámozás 598-cal zárul, addig Deimel I. 972 jeltípust különböztet meg, a Planetarium Babylonicum-ban pedig az égitestek sumer és akkád nevei ábécé sorrendben szerepelnek.

 

Deimel három eltérő rendszert (kétféle számozást, illetve az ábécé szerinti rendezést) alkalmazott szótáraiban. Ez az eljárás már önmagában is jelentősen megnehezíti a tájékozódást. További nehézséget jelent, hogy szótárában a német szavak előtt a névelőket nem tünteti fel, így a homonimák pontos felismerése és különválasztása további tanulmányozást igényel.

 

Pl. D.94/11-nél a der Tau (harmat) és a das Tau (kötél), valamint a das Schar (ekevas) és a die Schar (sereg, csapat) homonimák a fel nem tüntetett névelők miatt a felszínes tanulmányozás során összekeverhetők.

Itt jegyzem meg, hogy az idegen nyelvről magyarra fordításnál nem elegendő, ha a fordító nyelvvizsgával vagy tanári diplomával rendelkezik. Ugyanis általában nem az alapjelentést érdemes választanunk, mivel a jelhez kapcsolható témakör rendszerint speciális.

 

A rendelkezésünkre álló magyar nyelvű szótárak

Voltak már kísérletek sumer-magyar szótár létrehozására, s mindegyik hozott is valami újat. Igazán jól használható magyar nyelvű szótár azonban nem áll rendelkezésünkre. Felmerül tehát a kérdés: vajon miért nem készítettek még az assziriológusok, a Magyar Tudományos Akadémia által is támogatott szakemberek egy átfogó sumer-akkád-magyar szótárt?

 

Földes Attila (Nyelvi és genetikai őseink a sumerek, Magánkiadás, Szolnok, 2001) érdeme, hogy elsőként vitte számítógépre a kép- és ékjeleket – azonban a jelekhez csak 1-2 jelentést társított, s közülük is nem a legjellemzőbbeket.

 

Dudás Rudolf kézzel írt szótára (Szkíta-sumer-magyar szó- és mondattár, Vancouver, 1998) Labat szó- és jeltárának (epigráfiai kézikönyvének) adataira épül, melyet a szerző saját értelmezéseivel egészített ki. Magyar-sumer szószedete a jelenleg legjobb szótárrész a rendelkezésünkre állók közül, mivel az eddigiektől

 

Csőke Sándor, Galgóczy János, Kimnach Ödön csupán ékjeleket, vagy azokat sem tartalmazó szótáraitól

 

eltérően átjárást biztosít Labat szó- és jeltárához. Így a szótár felhasználójának módja van eljutni a magyar olvasathoz tartozó kép- és ékjel összes jelentéséhez.

Amíg szótáram második kötete, a magyar-sumer-akkád része el nem készül, Dudás munkáját javasolom a magyar szavak sumer megfelelőinek megkeresésére.

 

Gyárfás Ágnes és munkatársai felhasználták szó- és jeltáram rendszerét, amikor a TUR-ÁN NÉPÉNEK NYELVÉN (alcíme: A képjel-írás magyar olvasata, MBE, Miskolc, 2004) c. könyvben szereplő jelekhez egy „mini” (csupán kb. 40 oldalas) jeltárat is készítettek.

A 2002-es Septem Artes Liberales (magánegyetemi kisdoktori) dolgozatom továbbfejlesztésével elkészített Kisszótáram használhatóságát bizonyítja, hogy Gyárfás Ágnes könyve sikert aratott.

 

Most következzék néhány, módszertani nehézségekkel kapcsolatos példa, melyek felismerésében sokat segített rendszerszemléletre épülő mezopotámiai szótáram, mely az egyes szótárak közötti átjárást, valamint a jelkeresést jelentősen meggyorsítja.

 

Módszertani problémák az írásfejtésben

1. Kronológiai, fordítási és jelfelismerési nehézségek

Szokatlan dolog, ha egy ókori szövegben olyan szó (pl. városnév) előfordulását tételezi fel a szerző, amely pl. több, mint 1000 évvel később keletkezett.

 

Kérdéseket vet fel egy másik eljárás is, amelynek során egy sumer képjel több mint 1000 évvel későbbi megfelelőjét (az ékjelet) szedik darabokra, s a ligatúraként értelmezés révén kapott hangalakot „visszaviszik” az ősi jelek világába.

 

Érdemes az olyan írásfejtéseket újragondolni, ahol egy írásemléken vagy egyetlen elemzett szón belül többféle nyelvet (sumert, görögöt, latint, magyart stb.) hív segítségül a szerző. Az ilyen „nyelvi egyvelegek” létezését a szakemberek többsége csak a többnyelvű feliratok és szótárak esetében tartja igazán megalapozottnak.

 

Persze az sem könnyen indokolható, hogyan „lesz” egy többszörös fordítás révén (pl. egy akkád-német, majd egy német-magyar fordítás után) az akkád szövegből sumer nyelvemlék.

 

Egy látványos írásfejtés „igazolása” végett aztán könnyen válhat egy karcolásból jel, s a nehezen értelmezhető jelből pedig karcolás (ez a probléma a rovásírásos nyelvemlékek esetén is gondot okoz – lásd Vékony Gábor és Harmatta János szakmai vitáit).

 

2. Hangalaki egyezések

A homonimák is gyakran okoznak problémát. Anton Deimel: Sumir nyelvtan (Miskolci Bölcsész Egyesület, Miskolc, 1998) c. munkájának 6. gyakorlatában pl. a KU3 (L.468 szent) és a KU2 (L.36 eszik, étel, tápláló) jelek jelentései összekeveredtek – annak ellenére, hogy őket karakterisztikusan eltérő (így Labat szó- és jeltárában egymástól távoli helyeken megtalálható) jelek jelölik:

 

 

L.468 KU3        .36 KU2 

 

 

A KU olvasatok kapcsán jegyzem meg, hogy Labat szó- és jeltárában az 1-es indexű (ezért külön nem is jelölt)  KU /L.536, jelentése: alapoz, nyereg/ a szó- és jeltár végén található, a 2-es indexű KU pedig az elején. Így a sumer hangalakok szerinti keresésben Labat szó- és jeltára nem igazán nyújt segítséget.

 

Az előbbi példa is mutatja, hogy szótáramban miért tartottam szükségesnek a jelek és az olvasatok olyan újrarendezését, ahol a hangtani és képi egybeesések, hasonlóságok is nyomon követhetők.

 

3. Akkádul vagy sumerul?

Deimel páter szerencsés volt: egész életét hobbijának, a mezopotámiai nyelveknek szentelhette. Az egyik táblafejtésénél (Sumir nyelvtan, MBE, Miskolc, 1998, 2. gyakorlat) azonban még neki is problémája támad az írásemlék nyelvének meghatározásával: a minden bizonnyal sumer szöveget ugyanis akkádnak minősíti.

 

Deimel leírásában az 5 jellel leírt városnevet (a jelek sumer olvasata dUD.KIB.NUNki) akkádul Szipparnak olvassa (ezt az akkád városnevet egyébként ragozott formában 4 jel írja le: Sip+pa+rimki, s közülük csak az országokat, város/állam/okat, földterületeket jelölő ki szócsoport-meghatározó közös).

 

Az is elkerülte Deimel figyelmét, hogy az előbbi gyakorlatban a 3 jellel leírt A.MU.RU (jelentése: felszentelte, a kifejezést 3 jel írja le) szónak csak az akkád fordítása az általa megadott  is-ruk (a szót 2 jel írja le), s a táblán annak sumer nyelvű megfelelője található.

 

Az a-na és az in olvasatú jelek értelmezésére pedig sikerült sumer nyelven is megalapozott megoldást találnunk, tehát azok előfordulása a szövegben egyáltalán nem bizonyítja a szöveg kizárólagos akkád voltát.

 

Deimel tehát a sumer nyelvű szöveg akkád fordítását adta meg (ugyanezzel az erővel a latint vagy a görögöt is megadhatta volna…).

 

Az ilyen eljárások gyors, lépésenkénti ellenőrzésében és a problémák felismerésében sokat segíthet új szótáram és a benne leírt módszertan.

 

4. Ősi szavak, nevek magyarul értelmezése

Vajon módszertanilag mennyire megalapozott az ősi sumer szavak „magyarul értelmezése”? A sumer és (ősi) magyar  szavak összevetésére azután vállalkoztak a kutatók, miután megállapításra került: mindkét említett nyelv ragozó jellegű.

 

A megalapozott -- hangalakilag és jelentésében is – összecsengő megfeleltetések vizsgálata természetesen fontos szakterület. Bobula Ida és Csőke Sándor jelentős munkát végeztek ezen a területen. Véleményem szerint azért nem sikerült széles körben elfogadtatniuk eredményeiket, mert a többszörös megerősítés (pl. a hangalak azonossága vagy hasonlósága mellett a jelentés azonossága vagy hasonlósága, a jelentés felismerhetősége a jel ősi változatának képi rendszerében) tudományos igényét nemegyszer figyelmen kívül hagyták.

 

A magyar-mezopotámiai kapcsolatot megerősítő két példa:

 

A L.129a  jel csillagot megformázó alakja és fonetikai értéke (nap) egyaránt a magyar Nap csillagnevünkre emlékeztet, ezért benne egy több oldalról is megalapozott mezopotámiai-magyar párhuzamot feltételezhetünk.

A L.1  I   jel egyetlen függőleges vonalból álló alakja és a hettita eredetűnek tekintett isten olvasata (jelentése magyarul: egy, felken) egy olyan ősi EGYséget juttat eszünkbe, amely egy felsőbb létminőségre, a „felkentre” – magyarul: az Istenre – utal.

 

A sumer várost, Nippurt Baráth Tibor annak akkád nevén említi – ennek magyar olvasata szerinte „Napúr”. Kérdés, miért nem említi meg a várost sumer nevén is (NIBRUki), mely a párduccal illetve a kutyával van kapcsolatban. Nippur egyébként nem a naptisztelet központja volt, hanem Enlil istené.

 

Az írásfejtők gyakran „elfeledkeznek” arról, hogy a szövegkörnyezetből kiragadott egyiptomi, görög és sumer szavak, nevek magyar olvasata akkor lenne meggyőző, ha az őket tartalmazó feliratok egészét is sikerülne „értelmesen” magyarul elolvasni.

 

A szövegösszefüggésből kiragadott, önkényes értelmezések helyett (melyek természetesen több nyelven – köztük magyarul – is „elvezethetnek” értelmesnek tűnő magyarázatokhoz) érdemes inkább teljes szövegeket vizsgálni, méghozzá azokat is egységes módszertannal. Csak az alapos, a teljes szövegkörnyezetet és minden szóba jöhető szempontot is figyelembe vevő vizsgálat után van esélyünk megismerni nyelvünk valódi kapcsolatát az ősi nyelvekkel.

 

Ezt a munkát segíti majd nemsokára megjelenő sumer-akkád-magyar szó- és képtáram.