Bradák Károly

Magyar királyi csontleletek

Pár szó a „királysírok” ügyében

A Népszabadság XLII. évf. (2004. VIII. 7.) 184/1. számának mellékletében, a Hétvége-ben olvasható Görgey Gábor: Királycsontok című cikke. E munka egy-egy részéhez fűznénk pár szót.
Görgey Gábor írása:
„… Székesfehérváron, a régi magyar királyok temetkezési városában még mindig rendezetlenül, kupacolva állnak a történelmi csontok. A magyar királyok csontjai.”
Megjegyzés:
- „A kripta bármikor felnyitható, a leletek bármikor vizsgálhatók, ha azt új kutatási szempontok indokolnák. Az 1848 óta máig feltárt csontvázleletek kutatástörténete, embertani, fogászati, patológiai és radiológiai vizsgálatának adattára és összegezése, kiegészítve a még esedékes feltárások leleteivel, együttesen kerül közzétételre.”
- (Éry. 2001. 10. o. k. ny.)
„A Székesfehérvári Nemzeti Emlékhely Alapítvány kuratóriumának döntése szerint az 1936-37-es ásatások, valamint a bazilika területén és körzetében 1965 óta folyó feltárások embertani anyaga, leltárba vételüket és embertani vizsgálatukat követően, megfelelő felirattal ellátva, polietilén zsákokba, majd rozsdamentes acél ládákba zárva, kegyeleti okokból a Romkert egy újonnan épült, földbe mélyített, szabályozott hőmérsékletű és ellenőrzött páratartalmú helyiségében került elhelyezésre.”
(Éry Kinga: A királyi bazilika csontvázleleteinek rövid története Magyar Múzeumok Volume 7 Number 1 10. o.)
A kép és a szöveg tanúsága szerint az ott talált csontmaradványok rendezetten állnak.
- A tudományos kutatás azonban, sem az itt lévőkről, sem pedig a Mátyás-templom-beliekről, nem igazolta, hogy azok közül egy is magyar király földi maradványával azonos lett volna.
Tényközlése alaptalan!
Görgey Gábor írása:
„ – Pedig amikor a törökök – folytattam elszántan – 1543-ban elfoglalták Fehérvárt, maga Szulejmán is tisztelgett a magyar királyok sírja előtt.
…
- Évszázadokon át nem törődött velük senki, pedig nálunk mindig annyi volt nagy a hazafi, mint sehol másutt.”
Megjegyzés:
- Az 1688-ban fölszabadult Székesfehérvár első prépostja - Barnabeis János Félix - többször fordult Bécshez a „bazilika” fölépítésének ügyében, de mindannyiszor visszautasították. Nem járt jobban az egyházmegye első püspöke, Selyei Nagy Ignác sem. Vagyis Bécs még a tisztelgés helyének újjáépítését sem engedélyezte.
Az egyházmegye későbbi püspöke pedig, a XVIII. és a XX. század fordulóján, már az ott lévő falakra és falakból építteti, a most is meglévő palotáját.
Az 1848-ban talált öt sírmaradvány Érdi Jánosra, az 1862-ben hat ládába rakottak az egyházmegye püspökére, az 1936-1937-ben találtak, 1938-ban egy közös „sírra”, 1984-ben Nemeskéri Jánosra és Éry Kingára hagyományozódott. Ma az összesnek, - 1848-tól napjainkig találtaknak,. – Éry Kinga a szószólója.
Görgey Gábor írása:
„ – Aztán 1848-ban, csak úgy csatornajavítás közben, találtak egy vörösmárvány koporsót, ebben feküdt III. Béla és felesége. Később még egy csomó királysírt fedtek fel. És a csontokat öt ládába tették.”
Megjegyzés:
- Nem csatorna „javítás”, hanem építés közben, nem „vörös márvány”, hanem vörös mészkő és nem „egy”, hanem két sírládát találtak!
- A tudományos kutatás máig (2004) nem igazolta, hogy az említett sírládákban talált csontmaradványok III. Béla király (+ 1196) és felesége Antiochiai Anna (+ 1184) földi maradványaival azonosak lettek volna.
Tényközlésük alaptalan!
- A XIX. Században még három ásatás történt (1862, 1874, 1882) amelyek költségeit közadakozás fedezte. A közadakozásból még maradt annyi pénz, hogy az ásatásokat vezető Henszlmann Imre az első ásatása után egy albumot adathasson ki munkájának részletes feldolgozásával. (Megjegyzés a megjegyzésben: a máig itt folyó ásatásokról ez volt az első és utolsó, amely részletesen közreadta az itt folytatott munkálatok eredményeit!)
- Henszlmann Imre az 1862-ben történt ásatása alkalmával felszínre került csontmaradványokat jegyzékkel együtt 6 ládába rakatta, vagy a helyszínen hagyta, amelyeket később bolygatatlanul megtaláltak Henszlmann Imre a 6 ládát a püspökségnek átadta, amelyből Török Aurél már csak ötöt (5) vehetett át, azokat is egytől-egyig bolygatatlan!
- Henszlmann Imre ásatásai alatt előkerült sírok közül, a tudományos kutatás máig nem igazolta, hogy azok közül egy is, királysír lett volna.
Tényközlése alaptalan!
Görgey Gábor írása:
„ – Tudják – emeltem fel a hangom -, mit írt akadémiai székfoglalójában Török Aurél?
- Megint egy török?
- Csak a neve Török, egyébként magyar. Kiváló magyar antropológus volt a XIX. században. A többi között ezt írta a királyi csontokról: „Az újság -, étlap – és pakoló papírosba csomagolt csontok szanaszét hevertek a láda belsejében.” Aztán könyvet is írt, az volt a címe, hogy „Esdő szó a magyar nemzethez a honalapító királyok emlékei iránt való kegyelem ügyében”. De az Akadémia az egész feltárást leállította.”
Megjegyzés:
- Sem Török Aurél, sem pedig a tudományos kutatás máig nem igazolta, hogy az embertan tudósa „királyi csontokat” vizsgált volna.
Tényközlése alaptalan!
- Az idézett rész nem a székfoglaló értekezésében, hanem a lejjebb idézett könyvének, - Esdő szó…, - 37. oldalán olvasható:
„… fülke rejtekéből két egészen közönséges horganypléhből készült láda bukkant elő, amelyek – mint a felnyitás után kiderült – két közönséges faládát (Verschlag) rejtettek magukban.
Minthogy a faládák a kelleténél sokkal nagyobbak voltak, az újság -, étlap – és pakoló papírosba csomagolt csontok az őket körülvevő csepűcsomókkal szanaszét hevertek a láda belsejében. Az egyes csontok kiszedése alkalmával kiderült, hogy mind a király, mind pedig a királyné ú.n. koporsójában idegen csontok is közbe voltak keverve, (sőt a királyi testereklyék közt egy állati borda darab is feküdt). Így voltak tehát egy felszentelt király és neje testereklyéi a hivatalos stylus szerint „csendben ugyan, de illő módon” eltemetve. S amin a helytartó olyannyira megbotránkozott volt, t.i.: „hogy egy fölszentelt király földi maradványai, megfosztva a kegyelet minden jelétől”, feküdtek a. n. múzeum régiségei közt, ugyancsak ide e felszentelt sírhelyre még inkább a kegyeletnek még a legkisebb jelétől is megfosztva temettettek el!”
Ennyi marad Érdi János által föltárt és a Nemzeti Múzeumban őrzött 5 bolygatatlan sírhely, - az 5 láb és kéthüvelyknyi 30-40 éves nő; a 6 láb és 2 hüvelyknyi, balra erősen hajlott hátú 50 éves férfi; az 5 és ½ lábnyi 30. évén túl lévő férfi; a 7-8 hónapja várandós állapotban lévő 20-30 éves nő és a fakoporsóban lévő „zúzott csontváz elszórt töredékei” – földi maradványaiból!
- Mint már említettük Henszlmann Imre háromszor ásott Székesfehérváron, de egyszer sem az Akadémia állítatta le.
Görgey Gábor írása:
„… Minek macerálni a hullákat?
- Más szavakkal, de az Akadémia is körülbelül így indokolta döntését. Ezért csupán III. Béla és felesége került fel a budai Mátyás-templomba. A többi huszonnyolc királyi csontváz ott maradt. De nem eredeti sírjában, hogy egy későbbi ásatásnál esetleg azonosítani lehetett volna, hanem egyetlen közös sírba hányva…”
Megjegyzés:
- Csontmaradványokról az Akadémia ismeretesen 1862. XI. 17-én döntött, mikor is az 1848 telén föllelt és 1862. VII. 10-én (!) a Mátyás-templomban először eltemetett maradványokról határozott.
- Mint már említettük a tudományos kutatás nem igazolta, hogy a Mátyás-templomban először és másodszor eltemetett csontmaradványok közül is III. Béla magyar király és felesége Antiochiai Anna földi maradványaival azonosak lettek volna.
Tényközlése alaptalan!
- A tudományos kutatás azt sem igazolta, hogy a „28” csontmaradvány „királyi csontváz” lett volna.
Tényközlése szintén alaptalan!
- Az említett „28 királyi csontváz”-at – amely szám szerint csak 15 fő, mivel igazoltan csak ennyi király földi maradványai nyugszanak a Fehér vagy a Királyi Fehér nevezetű helységben – a feltehetően „pár napja v. hónapja” megbolygatott föld alatt lévő ún. Albert-sírkamrában találták meg 1938. VII. 28-án. A sírhelyen lévő csontok színe és tapintása szerint egész valószínűleg kriptából származtak” Henszlmann Imre leírása és az 1936-os ásatási napló tanúsága kizárja azt, hogy a csontmaradványok az 1848 és 1874 között folyt ásatások alkalmával kerültek volna az „Albert” – v/41-es – sírládába.
- Az 5/41-es sírhely, Nemeskéri János által közre adott (1983) táblázata szerint 53 egyénhez tartozó koponyát és 52 egyénhez tartozó vázcsontot, azaz legtöbb 105, legkevesebb 53 egyénhez tartozó csontmaradványt tartalmazott.
Görgey Gábor írása:
„ _ .Egy másik antropológus pedig – folytattam rendületlenül -, már a huszadik században, a következőket írta: „Az első feltárás idején egyetlen sír sem volt, amelyet a megszálló török fosztott volna ki, ellenben akadtam számos sírra, melyeknek saját véreink által történt barbár kifosztása minden kétségen kívül van. Semmi iránt nem vagyunk olyan közömbösek, mint eleink emlékeinek feltartása iránt.”
Megjegyzés:
- Az idézett sorokat nem a XX. században, hanem XIX.-ben és nem antropológus, hanem Henszlmann Imre írta az 1864-ben kiadott könyvének 23. oldalán:
„XXXVII-szer, hogy valamint az én felügyeletem alatt, úgy Érdy alatt 1848-ban véghez vitt ásatás alkalmával egyetlen egy sírra sem akadtunk, melyről biztosan lehetne mondani, hogy azt a török megfosztotta; ellenben akadtam számos sírra, melyek saját véreink által, még pedig csak a múlt század vége felé, vagy éppen a jelen században történt barbár kifosztása minden kétségen kivül van, mit a szoros igazság érdekében nem szabad elhallgatnom.”
Henszlmann Imre szövegében a Görgey Gábor által idézett utolsó mondat nem szerepel.
A „bazilika” épületének újjáépítését a bécsi udvar 1688 után nem engedélyezi.
A „bazilikában” lévő sírokat 1490-ben I. Miksa római király katonai, 1543-ban Szulejmán szultán alattvalói, 1601-ben vallon katonák, 1602-ben „keresztény katonák” és a XVIII-XIX. században a vízelvezető csatornák építői fosztogatták.
A „bazilikában” megmaradt csontokat 1848-1862 között Érdi János Pesten, 1862-1883 között a város elöljárói és a püspök, valamint 1938-ban a csomagolást végző szakemberek Székesfehérváron kezelik gondatlanul.
Vagyis látható, hogy kik a pusztítók, kik a nem engedélyezők, kik a gondatlanok és kik az adakozók „eleink (székesfehérváron található – BK.) emlékeinek fenntartása iránt”.
Görgey Gábor írásában található székesfehérvári ellentmondások feloldása érdekében, kerüljenek hát itt is a tények a tények mellé, a feltevések pedig a feltevések mellé. Ezt a munkát pedig ne valaki vagy valakik ellenében, hanem velük a valami – esetünkben a „Királycsontok” – érdekében végezzük. Szolgáljon ez az olvasói levél is, a már megkezdett munka javára!

Bradák Károly

Forrás: Dobogó honlap és folyóírat