Kalmár János

A MAGYAR NYELVRŐL

"Minden nemzetnek fő kincse a nyelve
Bármit elveszíthet, visszaszerezheti,
De ha nyelvét elveszti,
Isten se adja vissza többé."
Gárdonyi Géza
 

1850:
SCHLŐZER követõi, ZEUSS, UDINGER, RÖSSLER, DÜMMLER stb. azt állították, hogy a magyar nyelv származását az Ural hegység és Nyugat Szibéria térségeiben az 50­55 szélességi foktól északra szabad kutatni.

1871:
BUDENZ JÓZSEF csak az északi turánok szavaival egyezőket tekintette ősmagyar szavaknak és a sohasem létező népet és nyelvet finnugornak nevezte el. Azt állította, hogy "A szószegény nyelvet beszélő vad barbár nép... ­ kényszerűségből rengeteg olyan szót vett át, amelynek értelme, fogalma a honfoglalók előtt ismeretlen volt ... a törököktõl, perzsáktól és főleg a szlávoktól."

1880:
ARANY JÁNOS Az "orthologusokra" c. ironikus versében írja a nyelvészkedők céltudatos koholmányairól:

Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt
Ami új van benne mind rossz
Ami régi, az meg tót.

1882:
VÁMBÉRY ÁRMIN szerint a magyar nyelv török-tatár eredetű, ugor hatással. Szókincsének körülbelül kétharmada szoros összeköttetésben áll a török szókinccsel, s ez félreérthetetlenül azt bizonyítja, hogy a magyar szókincs közelebbi és nagyobb rokonságban van a török-tatár, mint a finnugor szókinccsel.

1883:
HUNFALVY PÁL a Vámbérytõl megállapított nyelvrokonságot "szellemi betyárságnak" nevezte.

1942:
N. ZSUFFA SÁNDOR A Budenz féle tévedésekhez hasonló dőreségeket azért kellett kitalálni és hirdetni, hogy a megdönthetetlen történelmi és nyelvészeti igazságok tagadhatók legyenek.

A bűvészkedések révén megszületett nyelvészeti hazugságok olyan történelmi tényekké váltak, amelyek szerint...

1953:
MOLNÁR ERIK: "A magyar nyelvtudomány kétséget kizáróan megállapította, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvek rendszerébe tartozik."           

1958:
A "LIBRE BELGIQUE" c. lap közölte, hogy a Finn Kultuszminisztérium új ügyosz- tályt alapított, amelynek feladata az is, hogy a finn népről és a finn történelemről a valótlanságok ne terjedjenek el. Ennek az ügyosztálynak Belgiumban a legelső dolga volt, hogy kérte a Belga Közoktatásügyi Minisztériumot, hogy a "FINN-MAGYAR ROKONSÁG ELMÉLETÉ"-t töröljék, mert ők ­ a finnek ­ tagadják, hogy valami közük lenne a "MONGOLOID MAGYAROK"-hoz.

1962:
HAJDU PÉTER: "A finnugor ősnyelvet nem ismerjük, semmiféle írott emlékkel ­ erre vonatkozólag ­ nem rendelkezünk és csak az áll módunkban, hogy a nyelvtudomány eredményeit felhasználva megpróbálunk rekonstruálni egy hipotetikus finnugor alapnyelvi szöveget."

EZEKKEL SZEMBEN MIT MONDANAK NYELVÜNKRŐL A KÜLFÖLDIEK?

1480:
MARCIO GALEOTTI, a Mátyás udvarába szakadt tudós humanista csodálkozva jegyzi meg: "A magyarok, akár urak, akár parasztok, mindnyájan egyazon szavakkal élnek."

1609:
POLANUS AMANDUS, a Baselben élő kései humanista írja szenczi Molnár Albertnek nyelvtana megjelenésekor "Akadtak, akik kétségbevonták, hogy a zabolátlan magyar nyelvet nyelvtani szabályokba lehetne foglalni. Te azonban kiváló munkáddal alaposan megcáfoltad őket."

1790:
JOHANN GOTTFRIED HERDER elismeri, hogy nagy kincs a magyar nyelv. "Van a népnek kedvesebb valamije, mint a nyelve? Benne él egész gondolatvilága, múltja története, hite, életalapja, egész szíve, lelke."

1817:
GIUSEPPE MEZZOFANTI bíboros, aki 58 nyelvet értett s beszélt, többek között kitűnően magyarul is (négy nyelvjárásban), Bolognában ekes magyar beszéddel fogadta József magyar nádort.

Ő mondta Frankl Ágoston cseh nyelvésznek: "Tudják-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és a latinnal egy sorba helyeztek? A magyar!

Az új magyar költõk versét ismerem, amelyeknek dallamossága teljesen magával ragadott. Kísérjék figyelemmel a jövő történetét és a költői géniusz oly hirtelen fellendülésének lesznek tanúi, amely teljesen igazolja jóslatomat. Úgy látszik, a magyarok maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában." Mezzofanti bíboros 1832-tõl a Magyar Tudományos Akadémia kültagja volt.

1820:
JAKAB GRIMM, a történeti hangfejlődés törvényszerűségeinek felismerője, az első német tudományos nyelvtan megalkotója kijelentette, hogy a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.

1830:
SIR JOHN BOWRING, a hazánkat fölkereső angol utazó és irodalmár, aki magyar írók és költők műveiből angol nyelven antológiát adott ki, megállapította, hogy:

A magyar nyelv eredete messzire megy vissza. Egész sajátos módon fejlődött és szerkezete olyan időkben alakult ki, amikor a legtöbb most élő európai nyelv nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis is, az erő, a hangzatok hajlékonyságával... a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek...

Ez a nyelv a nemzeti önállóságnak, a szellemi függetlenségnek legrégibb és legfényesebb emléke...

A régi egyiptomi templomok egyetlen kőből készült padozatait sem tudjuk megmagyarázni, honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömböket. Miként szállították el, vagy emelték föl a templom tetejét. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény.

1840:
VILHELM SCHOTT kiváló német tudós: A magyar nyelvben olyan üde, gyermeki természetszemlélet él, hogy előre nem is sejthető fejlődés csírái rejtőznek benne. Sok szép lágy mássalhangzója van.  Magánhangzóit tisztábban ejti, mint a német. Egyaránt képes velős rövidségre és hatásos szónoki nyitottságra, szóval a próza minden nemére. Összhangzatos felépítése, csengő rímei, kifejezésbeli gazdagsága és zengő hangjai viszont kiválóan alkalmassá teszik, mint a tapasztalat is igazolja, a költészet minden ágára.

1840:
N. ERBESBERG világhírű bécsi tanár: "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság, és emellett szorgosan került minden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot."

1848:
N. SIMPSON "Levelek a Duna mellől" cikksorozatában így számol be a márciusi napok mámoros hangulatából a magyar nyelvről: "A magyar nyelv költői, gazdag, hangulatos... tele van lelkesedéssel, eréllyel, mindennemû költői célra alkalmatos, bátor, s mégis gyöngéd összhangzatos, dallamos és kifejezése tiszta."

1927:
JULES ROMAINS, korunk egyik legnagyobb francia költőjének szavai, amikor meglátogatta Magyarországot: "Mivel a magyar nyelvet nem értettem, minden erőmmel azon iparkodtam, hogy megérezzem. Úgy éreztem, hogy csupa erő. Nem ismerek ehhez fogható férfias nyelvet.  Szenvedelmesen férfias."

A MAGYAR NYELV EREDETÉRŐL

1825:
BERZSENYI DÁNIEL "Régóra gyanús előttem az a régi előítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam.  Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai
nyelvekben is általában magyar gyökerekből lehet származtatni.

1835:
HENRY C. RAWLINSON angol katonatiszt ­ görög-latin, perzsa, arab nyelvet tanult orientalista ­ elkezdte másolni a Behistun-i sziklafalra vésett Darius emlékmû háromnyelvű szövegét.

1850:
RONAY JÁCINT (püspök), aki a szabadságharcot mint tábori pap szolgálta, ezért külföldre kényszerült, ­ Londonban székely rovásírás és magyar nyelv ismertetésével segített Rawlinsonnak a sziklafal 2. helyén lévő sumír feliratok megfejtésében.

1850:
EDWARD HINKS, zseniális ír orientalista elméleti alapokból kiindulva rámutatott a sumír nyelv szükségszerű létezésére.

1852:
EDWARD NORRIS kutató lefordította a Rawlinsontól kapott Behistun-I sziklafalról másolt szövegrészt és azt felolvasta a Roy. Asiatic Soc. előtt. Ebben kimondja, hogy: "A nyelveknek az a külön osztálya, amelyhez e nyelvet hasonlítanám, az, amelyet főleg Ugornak neveznek s önmagában foglalja a magyart..."

1853:
H. C. RAWLINSON a sumírok létezését igazoló tárgyi bizonyítékokat talált. Agyagtáblákon és feliratos téglákon felfedezi a sumír írást és nyelvet, amelyet széles értelemben szkítának nevez. Azonosítja a sumírok városait és lakóhelyeit Mezopotámia déli részén.  Megállapította, hogy a legrégibb ékiratok szkíta nyelven íródtak.

1854:
JULIUS OPPERT, hamburgi születésű francia tudós a Fresnel vezetése alatt álló expedícióval ásott Mezopotámiában 1851 és 1854 között. Babilonból Prof. Spiegelhez írt és közzétett levelében írja: "A most megtalált szótagírás szkíta."

1855:
Mezopotámia őstelepes népét sumírnak nevezte el.

 

1856:
Rendszerezi az ismert ékírásokat és megállapítja, hogy azok mindegyike az első képírásból fejlődött ki, amely egy szkíta jellegű nép találmánya.

1857:
MÁTYÁS FLÓRIÁN nyelvész, az MTA tagja, aki levelezésben állt Opperttal, írja: "Én Oppertől nyerém a szavaknak sok kincseit és hívám fel figyelmét, hogy mennyire hasonlítanak a magyar ősi nyelvezet szavaihoz."

1860:
JULIUS OPPERT nyomatékosan rámutatott arra, hogy a sumír nyelv rokonságban van a magyarral.

1860:
A német nyelvészek és tanárok kieli nagygyűlésén kijelentette:  “Mezopotámia turáni őslakóinak egyetlen helyes megnevezése sumir."

1870:
ARCHIBALD H. SAYCE, oxfordi orientalista professzor megfejti az első egynyelvű sumír szöveget, és annak nyelvtani elemzését is adja.  Szerteágazó nyelvészeti öszszehasonlítást végez. Ennek folyamán teljes turáni népcsoportok nyelveinek a sumírral való rokonságát vizsgálja. Legközelebbi összefüggéseket a magyar és baszk nyelvvel talált. Eljött Magyarországra, hogy megtanuljon magyarul. Ő is a magyart tartotta a leghasznosabb segédeszköznek a sumír nyelv olvasásához.

1870:
FRANCOIS C. LENORMANT, a bámulatos tehetségű francia nyelvész kimutatta: "A sumír nyelv nemcsak szóállagában, hanem szerkezetében is turáni nyelv."

Alapossága legjobban kitűnik a magyar hangtörténet mélyreható tanulmányozásából, amelyhez nyelvemlékeinket így a "Halotti beszéd"-et, a "Margit legendá"-t és a "Huszita Magyar Bibliá"-t is felhasználta.

1873:
Rendszerezi és összeállítja az első teljes sumír nyelvtant. Ugyancsak elvégzi a sumír és az ural-altáji nyelvek nyelvtanának és szókincsének részletes összehasonlítását, bizonyítva rokonságukat.

1873:
EDUARD SAYOUS francia történész sumír nyelvelemzései megerősítik Lenormant összehasonlító megállapításait.1869-ben és 1896-ban járt Magyarországon, megtanult magyarul. Munkássága elismerésenként tagja volt az irodalmi Kisfaludy Társaságnak.

1875:
FRANCOIS C. LENORMANT határozottan hirdette, hogy az "írásfeltalálók nyelve" a magyarhoz áll legközelebb, ezért a magyar nyelv tökéletesebb elsajátítása céljából Magyarországra utazott. "A káldeaiak ősi nyelve és a turáni nyelvek" c. könyvében a hangtantól kezdve a főnévragozásig majdnem teljesen a magyar nyelv szerkezetére, logikájára és kiejtés módjára támaszkodva folytatta a sumír és turáni nyelvek összehasonlítását. A magyar hangzóhasonlítás törvényszerűségét megállapította a sumírban is.

1875:
HEINRICH GELZER svájci nyelvész "Das Ausland"-ban megjelent cikkében megállapítja, hogy a sumír főnév- és igeragozás alakjai olyanok, mint az agglutináló turáni nyelveké.

1875:
OSCAR PESCHEL, német etnográfus, lipcsei egyetemi tanár írja: "Úr városában találták ki a legrégibb ékírást az úgynevezett sumír-akkád írást. Ezt az ősnépet turánnak nevezik.

1876:
DOPHUS RUGE német tudós a "Die Turanier in Chaldäe" c. művében megállapította, hogy a "sumírokkal most, íme, a turániak között egy elsőrangú kultúrnép tűnt fel."

1879:
TORMA ZSÓFIA kutató régész ­ Rómer Flóris ösztönzésére 1875-ben kezdett ásatásai folyamán a Maros- menti Tordoson és környékén 10.387 db-ból álló sumír jellegű leletre bukkant. A kb. 4500 éves cseréptöredékeken közös 4 õsi székely rovásjelet talált.

Utalt a tordosi jelek és az asszír ­ babiloni írásbeliség kapcsolatának lehetőségére. Arra a meggyőződésre jutott, hogy Babilon ős népe a turáni fajhoz tartozó sumer-akkád nép.

1881:
ERNEST de SARZEC francia kutató felfedezi Lagas-t az első sumír várost, ahol az ásatásokból 40.000 ékírásos agyagtábla került felszínre.

1883:
dr. HALÁSZ ÁGOSTON kassai püspök "Legújabb ősnyelv" című dolgozatában világosan vezeti az emberi civilizáció terjedésének vonalát a sumír eredetitől az asszíron át a hettitához, majd a göröghöz. Befejezésként állítja, hogy az emberi nem
polgárosultságának első úttörői a magyarokkal azonos nép-fajhoz tartozó sumírok voltak.

1887:
dr. GIESSWEIN SÁNDOR kanonok, nyelvész. A sumír-magyar rokonság bizonyítására ­ az embertani érvek mellett ­ alapos nyelvtani összehasonlítást végzett.

1. Kimutatta a sumír személyes névmások és a magyar tárgyas igeragozás személyragjainak egyezését.
2. Mindkét nyelv agglutinuálisan ragozó.
3. A viszonyragok és képzõk a sumírban ugyanúgy mint az ural-altáji nyelvekben, elkopott főnevek.
4. Rokon vonása a sumír és az ural-altáji nyelveknek, hogy egyszerű ragokkal ki tudja fejezni a névszó viszonyait.
5. Közös jellemzője e nyelveknek a birtokrag használata, amelyekhez további viszonyragok illeszthetők.
6. Világosan levezethető több magyar és sumír birtokrag közeli rokonsága.

1896:
dr. K. A. HERMANN észt kutató Rigában, az orosz régészek kongresszusán tartott előadásában mondta: "A törvényszerűségek és azonosságok alapján az a véleményem, hogy a sumír nyelv rokona az ural-altájinak."

1900:
dr. FERENCZY GYULA egyetemi tanár "A szumirok nemzetiségi és nyelvi hovatartozása" c. művéből idézve: "A rendelkezésre álló bizonyosságok nem hagynak fenn kétséget arra nézve, hogy a szumirokat a turáni népek egy ősi ágának tartsuk."

1913:
GALGÓCZY JÁNOS nyelvész rámutatott arra, hogy a magyarhoz hasonlóan a sumírban is megvan a különleges alanyi és tárgyi kettős igeragozás.

1916:
dr. VARGA ZSIGMOND, 14 nyelven beszélő és író egyetemi tanár "Ötezer év távlatából" c. műve alapján.

1920:
-ban a MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA elismerte a sumír és az uralaltáji nyelvek azonosságát.

1926:

dr. ACZÉL JÓZSEF kutató nyelvész, "SZITTYA-GÖRÖG EREDETÜNK" c. művében megállapítja, hogy

1. "grammatikánk és háromezer tőszavunk egyezik a hellén-göröggel"
2. "a székely-szittya és Ó hellén írás azonos"
3. A szavak egy részének leírása is meglepően hasonló (jobbról-balra olvasandók)
Egyedülálló nyelvi jelenség az egész világon, hogy szabályszerű hexameter formában verset a klasszikus ógörög és latin nyelven kívül csak magyar nyelven lehet írni. "Néhány népdalunk melódiája oly régi, hogy azokat már a szittyák is dalolhatták a "muszikosz" zenéje kíséretében."

1932:
CLEMENT EDGAR német nyelvészt annyira meglepte a neki ismeretlen nyelv zenéje, hogy megtanul magyarul. Szerinte a magyar nyelv szinte megdöbbentő mágikus erejű, mély lelkiséget tükröz és csak a legmagasabb rendű, legfejlettebb ­ különösen a régi klasszikus nyelvek ­ foghatók hozzá.

1939:
BÁRCZY GÉZA egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Felfedezte és bizonyította az ötezer éves helyhatározói sumír ragoknak a magyar nyelvben való azonos létezését.

1940:
SIR LEONARD WOOLEY angol régész, nyelvész, kiásta Ur Chaldeorum sumír várost. A több mint 400.000 cseréptábla ontotta a nyelvészeti anyagot. Glossariumok készültek, köztük, a római Institutum Biblicum nagy 6 kötetes "Sumerisches Lexicon"-ja kb. 4000 szó megfejtésével.

1943:
HÓMAN BÁLINT történész: "A sumírok nyelve mai ismereteink szerint jáfetita kaukázusi nyelvcsaládba tartozik. A magyar nyelv kaukázusi és ismeretlen eredetűnek mondott ősi szavaink elemzésénél tehát a jövõben nem szabad figyelmen kívül hagynunk a sumír és hutti-huri nyelvemlékeket."

1948:
RENÉ LABAT, a Párizsi L'Ecole des Hautes-Études tanulmányi igazgatója, hallgatói részére sorszámmal rendezett sumír ékjel szótárt állított össze.

1953:
P. ANTON DEIMEL S. J. a római Institutum Biblicum igazgatója, a Sumerisches Lexicon szerzője kijelenti dr. Bobula Idához írt levelében: "A legkisebb aggályom sincs a magyar-sumír rokonság elfogadására."

1962:
ORBÁN ÁRPÁD KUTATÓ ­ a dr. Aczél József által bevezetett valószínűségi számításra alapozott ­ a nyelvfejlődést figyelembe vevő kormeghatározó szórokonítási rendszert fejlesztette ki.

1963:
dr. PADÁNYI VIKTOR történész, a DENTUMAGYARIA c. művében a sumír-
magyar szókincs fonetikai és tartalmi vizsgálata alapján megállapítja, hogy: "A sumír és a magyar nyelv szelleme, szerkezete és nyelvtana olyan mértékben egyeznek egymással, amilyen mértékben mind a ketten különböznek más nyelvektől."

1966:
HARMATTA JÁNOS akadémikus, írástörténész megállapította, hogy az 1961-ben N. Vlassa Kolozsvári régész által Tatárlaktán feltárt gödörben talált 1 db kör és egy téglalap alakú rajzos agyagtáblák jelei a sumír piktogramokkal összehasonlítás segítségével minden nehézség nélkül értelmezhetők.

1968:
dr. ZAKAR ANDRÁS nyelvészeti és művelődéstörténeti kutató a nyelvfejlődési időmeghatározás alapján kimutatta, hogy a magyar nyelvben ötezer év múltán is 100 szóból 63 sumír és 12 akkád. Ez pedig nemcsak rokoniság, hanem egyenesen leszármazást mutat. A legújabb tudományos módszerek azt igazolják, hogy a sumír-magyar nyelvvizsgálatok biztos történeti, régészeti stb. alapon állnak.

1970:
dr. BOBULA IDA bölcsész, történész, hét nyelven tökéletesen beszélő kutató, a "Sumír rokonság" és "A Magyar Nemzet Eredete" ­ meggyőző erejű ­ könyve után megjelent KÉTEZER MAGYAR NÉV SUMÍR EREDETE c. művében bemutatja, hogy a magyar nevek nagy része érthetővé válik a sumír szótár segítségével.

Elemzéseire támaszkodva kimondja, hogy "a honfoglalók magukkal hozták a sumírból fejlődött szittya nyelvet."

1976:
MAGYAR ADORJÁN: "A legtöbb európai nép csak kereszténységre térése után tanult meg írni-olvasni, míg a magyarság saját rovás írását csak a kereszténységre térése után kezdte elhagyni (mert)... az Egyház ezt a pogányság maradványaként kezelte."

1976:
dr. NOVOTNY ELEMÉR kutató nyelvész "Sumír Nyelv = Magyar Nyelv" c.,
Svájcban 1976-ban megjelent könyvében meggyőző erővel bizonyítja, hogy a sumír szókincs jelentős része megegyezik a magyarral.  Bemutatja, hogy René Labat ékjeltáblázatában 13 sumír jel azonosítható és értelmezhető a székely rovásírás betűivel.

1976:
dr. OSETZKY DÉNES, kutató (mérnök) arra a következtetésre jutott, hogy "Amennyiben a szumérfajta elemek megjelenése a magyar nyelvben népi csatlakozásnak folyamodványa, akkor e hatások közvetítője csak egy olyan csoport lehetett, amely embertanilag beleillik a honfoglaló magyarság fajképébe.

1976:
dr. BADINY JÓS FERENC egyetemi tanár megállapította, hogy "A szumír ékjelkészlet kb. 4800 és ebben nincsenek benne az összetett ékjelekből alkotott szavak." A SUMÍR-MAGYAR egynyelvűséget 6000 éves ékirattábla ismertetésével bizonyította.

Magyarázatot adott arra (...) hogy HUN-GAR nevünk ­ éppúgy, mint az ázsiai HUN név is ­ éppen 5000 éve ismeretes és a ma SUMIR-nak nevezett MAH-GAR társadalom nyelvét is így nevezte."

1977:
CSÕKE SÁNDOR kitűnő nyelvész végkövetkeztetése szerint: A MAGYAR NYELV

a) önmagából eredő ősnyelv
b) szerkezeti rendszere elemeivel együtt magyar
c) szókincsének 95%-a magyar eredetű.

1977:
dr. GOSZTONYI KÁLMÁN a párizsi Saint-Michel Kollégium v. tanára, francia állami támogatással kiadott "Összehasonlító szumír nyelvtan" c. ­ tudományos alapossággal írt ­ művében kimutatja, hogy 53 sumír nyelvtani sajátosságból 51 egyezik a magyarral.

Pl.
a) A jelző egyes számban ­ a jelzett főnév többes számban van (jó
emberek).
b) A kérdő névmások és a számjegyek kaphatnak birtokos ragot (mi-d
van?; az én tíz-em),
c) Egyes és többes számot is jelenthet a megnevezés (kéz, juh).
d) Ugyanaz a szó képviselheti mindkét nemet (ember, gyermek,
testvér).
e) A független igék egymagukban alkothatnak mondatot (fáj-ni; fáz-ni).

A nyelvtani részen kívül bemutat a prof. Labat által összeállított jegyzékből ­ az Orbán Árpád új kormeghatározó módszerével vizsgált ­93 sumír szót.

1980:
dr. OLÁH BÉLA magánkutató "Édes Magyar Nyelvünk Szumír Eredete" c. könyvében megállapítja a következő azonosságokat:

1. A magyar magánhangzók és mássalhangzók állománya teljesen azonos a szumírral.
2. Magánhangzó illeszkedés van mindkét nyelvben.
3. A szavak nem kezdődnek két mássalhangzóval.
4. A két nyelvrendszer azonos: aglutináló, azaz RAGOZÓ.
5. Nem különböztet meg nemeket.

A magyar igeragozás a szumír tökéletesített formája.

1988:
FORRAI SÁNDOR tanár, írásszakértő a Kolozsvári Múzeumban lévő 11.000 db-ból álló gyűjteményben a cseréptöredékeken ­ a Torma Zsófia által felismert 4 ősi székely rovásjelen kívül még további 8 betűt azonosított. Megállapította, hogy a Tatárlakán 1961-ben (N. Vlassa) talált, négy részre osztott agyagkorong tíz képjele közül a magyar rovásírás 6 betűjele tisztán felismerhető, kettővel pedig szoros kapcsolatban van.

A magyar rovásírás eredetét a kb. 3500 éves rovásokra vezeti vissza, utalva a mezopotámiai írásokkal való összefüggésekre. Nem véletlen, hogy a képírásokból kialakult, lineáris betűírás rovásírásként, mint a magyar nép íráskultúrája, máig is fennmaradt, annak ellenére, hogy immár 1000 éve történt a 34 jelű rovásunkról a kettős mássalhangzók kifejezését nehezítő 24 betűs latin írásra való áttérés.

1989:
dr. ERDÉLYI ISTVÁN régész "Sumér rokonság" c. könyvében írja: "...egyetemeink tanszékein legyen képviselője az assyrológiának is, amelynek szakkörébe a szumír kutatás is tartozik."

1990:
dr. MAKKAY JÁNOS régész "A TARTARIAI LELETEK" c. tanulmánykötetében megállapítja "... az értelmezési és fordítási kísérletek önmagukban is a Dzsemet Naszr-írással való valamilyen kapcsolatot igazolják.

***

FORRÁSMŰVEK

1. dr. ACZÉL JÓZSEF: Szittya-görög eredetünk (1927)
2. BADINY JÓS FERENC: Mah-Gar a magyar (1976)
3. BERZSENYI DÁNIEL: A magyar nyelv eredetiségéről (1825)
4. dr. BOBULA IDA: A sumír-magyar rokonság kérdése (1961)
5. dr. BOBULA IDA: Kétezer magyar név sumír eredete. (1970)
6. CSOBÁNCI ELEMÉR: Magyar nyelv és ősmagyar írás
7. ERDÉLYI ISTVÁN: Sumér rokonság? (1989)
8. dr. ÉRDY MIKLÓS: A sumír-ural-altáji magyar rokonság kutatásának története (1974)
9. FORRAI SÁNDOR: Az írás bölcsője és a magyar rovásírás (1988)
10. dr. GOSZTONYI KÁLMÁN: Összehasonlító szumér nyelvtan (1977)
11. HAJDÚ PÉTER: Finnugor népek és nyelvek (1962)
12. KOMORÓCZY GÉZA: Sumér a magyar? (1976)
13. LOTZ JÁNOS: Mit mondanak nyelvünkről a külföldiek? (1931)
14. RENÉ LABAT: A sumér és akkád ékjelekről (1976)
15. MAGYAR ADORJÁN: A magyar nyelv
16. MAKKAY JÁNOS: A tartarai leletek (1990)
17. MOLNÁR ERIK: A magyar nép őstörténete (1953)
18. dr. NOVOTNY ELEMÉR: Szumír nyelv = magyar nyelv (1976)
19. dr. OLÁH BÉLA: Édes magyar nyelvünk szumír eredete (1980)
20. dr. OSETZKY DÉNES: A szumér-magyar származású elmélet esélyei (1976)
21. PADÁNYI VIKTOR: Dentumagyaria (1963)
22. RADICS GÉZA: Eredetünk és őshazánk (1988)
23. SZILI ISTVÁN: A finnugor őstörténetírás hiányosságairól (1977)
24. dr. ZAKAR ANDRÁS: A sumér nyelvről (1975)
25. N. ZSUFFA SÁNDOR: A magyar nyelv nyelvrokonságai (1942)

Kalmár János (A Nap fiai)

(Hunnia, 116 szám.)


__________________________________________________________________